A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 50. szám - Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában

198 A J A budapesti kir. ítélőtábla (1895. febr. 21. 1,693. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy felperesnek 375 korona 25 fillér tökét megfizessen stb. Indokok: Alperes beismeri, hogy az A) alatti biztosítási ajánlatot aláirta, de azzal védekezik, hogy a részben kitöltetlen biztosítási ajánlatot csak is a végett adta át dr. G. Izornak, hogy az évi dij mennyisége és fizetés módozatai felett biztos adatokat szerezzen; mindaddig pedig mig ez meg nem történik, a végleges elhatározást magának fentartotta. Minthogy azonban oly esetekben, midó'n az ajánlattevő az ajánlatot csupán aláírja s azt kitöltetlenül az ügynöknek átadja, az vélelmezendő', hogy az ajánlat kitöltését az ügynökre bizta és ez esetben az ügynök az ajánlattevő meghatalmazottjául is tekintendő; ezeknél fogva alperes bizonyítani is tartozott volna, hogy ő dr. G. Izort az ajánlat kitöltésével és a felperes társulatnál való benyújtásával nem bizta meg. Minthogy pedig alperes a felhívott G. Izor tanú vallomásán kívül e részben mi bizonyítékot sem hozott fel; nevezett tanú pedig alperes állítását nem csak nem támogatta, hanem egyenesen megcáfolta, azt tanúsítván, hogy alperes őt az ajánlattételre kifejezetten megbízta, tekintet nélkül arra, vájjon a díjtétel az alperessel előzően közlöttnél nagyobb vagy kisebb összeget tesz-e ki, mindezeknél iogva minthogy alperes nem is állította, hogy a keresetileg követelt biztosítási díjösszeg a felperes társulatnál irányadóul szolgáló biztosítási tervnek meg nem felelne s minthogy a fentebbiek szerint dr. G. Izornak az a ténye, hogy az ajánlatot a felperes társaságnál benyújtotta, az alperest is kötelezi, a peres felek közt a biztosítási ügyletet létre jöttnek tekinteni és alperest az esedékes díjrészletben elmarasztalni kellett stb. A m. kir. Curia (1895. nov. 8. 4,510. sz. a.) a másodbiróság ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, ennek indokolása alapján és főleg azért, mert az ajánlat érvényére nem csak az ajánlattevő aláírása, hanem annak rovatai maga az ajánlattevő vagy megbízottja által töltessenek ki; minthogy pedig felperes maga beismeri, hogy a biztosító társaságnak az alperes által csak aláirt ajánlati űrlap mutattatott be és annak rovatai a társaság irodájában a bemutatás után egy harmadik által töltettek ki, az ekként kiállított ajánlat egész terjedelmében alperes által tett ajánlatnak csak akkor lenne tekinthető és reá nézve kötelezhető, ha felperes azt bizonyítja, hogy az űrlapnak az irodában történt kitöltése az alperes és az ennek megbízottjaként szerepeltetett dr. G. Izor között létrejött megállapodásnak megfelel; ezt azonban felperes nem bizonyította, illetve arra nézve dr G. Izornak a dolog lényegesb részében határozatlan vallomása bizonyítékul nem szolgálhatván, a felperes által ajánlott bizonyítási eljárás M. D. Lajosnak tanúképpen való kihallgatása az irányban, hogy az A) ajánlat rovatainak kitöltésé a dr. G. Izor által közölt adatok szerint történt, mint céltalan, helyesen mellőztetett; az alperes által kinált főeskü általi bizonyítás pedig azért nem alkalmazható, mivel a bizonyítás tárgyát tevő ténykörülményre a bizonyítás kötelezettsége nem alperest hanem a felperest terheli stb. Bűnügyekben. Error in persona szándékos emberölésnél. Az ölés szándékosságának közvetett bizonyítása abból az indokból, hogy a sértés ölésre alkalmas eszközzel és a legveszedelmesebb testrészen ejtetett. Tettestárs, felbujtó vagy bűnsegéd ?! Szándékos emberölésbeni bünsegédség állapíttatott meg oly vádlott ellen, ki csak arra beszélt össze tettessel, hogy sértettet megverik és magát a bűncselekmény elkövetésekor teljesen passive viselte, oly indokból, hogy az alvó sértettet fel nem ébresztette és nem csak tűrte, de jelenlétével előmozdította azt, hogy tettes a veszedelmes eszközzel az alvó sértettet fején oly erővel megüsse, melyről előre látható volt, hogy halált okoz. Halmazat esetén összbüntetésként a btkv. 92. §-ának felhívása nélkül is kiszabható a minimum. A besztercebányai kir. törvényszék, mint büntető bíróság a K. Pál sérelmére elkövetett szándékolt emberölés bűntettével vádolt Sz. P. Márton I., Sz. S. Márton II. és S. András III. r., továbbá könnyű testi sértés vétségével, nemkülönben három rendű lopás bűntettével vádolt R. Pál Majer IV., könnyű testi sértés vétségével vádolt K. Tamás V., súlyos testi sértés vétségével, valamint három rendű lopás bűntettével vádolt K. Máté VI., végül kétr. lopás bűntettében felbujtással vádolt P. Már- | tonné, szül. Sz. Mária VII. r. vádlottak elleni bűnügyben az 1895. évi március 15-én megtartott végtárgyalás alapján és dr. Burkovszky Kálmán ügyvéd helyettese dr. Zibrin Mihály ügyvédjelölt, mint az I. r. vádlott, Chován János ügyvéd, mint a II. r. vádlott részére hivatalból kirendelt védőknek, végül Turcsányi Ödön ügyvéd, mint III. r. vádlott vallott ügyvéde védbeszédének, nemkülönben a vádlottak szóbeli védelmének meghallgatása után a következőleg ítélt: A kir. törvényszék vizsgálati fogságban levő Sz. P. Márton 25 éves, r. kath., nőtlen, vagyontalan szolgalegény, irni, olvasni nem tud, büntetlen előéletű, a 25. sz. cs. kir. gyalogezred tartalékosa, dobró-ocsovai lakos I. vádlottat a néhai K. Pál személyén elkövetett és a btötörvény 279. §-ba ütköző szándékos inberölés bűntettében mint lettest, ugy nemkülönben a B. Sz 1 OG Mária és L. B. Mária kárára elkövetett és a btőtörv. 333. §-ba ütköző 334. § szerint minősülő egyr. lopás vétségében bűnösnek kimondja és e miatt a btőtörv. 279. §-a alapján a 91. § alkalmazása mellett és a 96. §-ra való figyelemmel a mai naptól számítva (10) tiz évi fogházbüntetésre itéli el, mely szabadságvesztés büntetéséből azonban az 189t augusztus 1 l-től tartó vizsgálati fogsága által, a btőtörv. 945. §-hoz képest (6) hat hónapot már kitöltöttnek tekint; egyszersmind a btőtörv. 289. $-a alapján vádlottat (10) tiv évi hivatalvesztésre s politikai jogainak hasontartalmu felfüggesztésére itéli el. Vizsgálati fogságban levő Sz. S. Márton 18 éves, r. kath., nőtlen, vagyontalan, büntetlen előéletű, irni olvasni tud, dobróocsovai lakos II. r. vádlottat, ugy nemkülönben a Vizsgálati fogságban levő S. András 20 éves, r. kath., nőtlen, vagyontalan, irni olvasni tud, büntetlen előéletű III. r. vádlottat a néh. K; Pál személyén elkövetett és a btő t.-c. 279 §-ba ütköző szándékos emberölés bűntettében a btő t.-c. 69. § 2-ik pontjához képest mint bűnsegédeket bűnösöknek kimondja és ezért a hivatkozott 279., 72., 66. és 289. §§ alapján a mai naptól számítva és pedig Sz. S. Márton II. r. vádlottat (3) három évi, S. András III. r. vádlottat (2) két évi fegyházra s külön-külön 5—5 évi hivatalvesztésre itéli el, mely szabadságvesztés büntetésből az 189i. év augusztus 11-től tartó vizsgálati fogság által a btő t.-c. 94-. §-hoz képest egyaránt (6—6) hat-hat hónapot már kitöltöttnek tekint. Mind e I—III. r. vádlottakat ezenkívül egyetemleg arra kötelezi hogy özv. K., szül. Sz. Máriának (300) háromszáz frt kártérítési összeget a btő t.-c. 292. § alapján a jelen itélet j^gé vényétől számított 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizessenek. Indokok: Az I -III. r. vádlottak terhére rótt szándékos emberölés bűntettét Dobró-Ocsova községben számos verekedés előzte meg, mely verekedésekben többé-kevésbé mindig I—III. vádlottak C. András és K. M. Pál IV. r. vádlott társak vettek részt s a melyekben mindig R. Pál vált ki győztesként, nevezettek pedig általa megverettként szerepeltek. Nem csoda tehát, ha az ekként megvertekben a megveretés okozta fájdalom és legénykedő szégyenérzet okozta megtorlás és bosszú vágya felébredt. Utoljára, 1894. év augusztus 5-én Sz. P. Márton I. r. vádlott volt, ki R. Pál által megveretett, ugy az emlékezés még élénk és a szenvedett fájdalom még sajgó volt akkor, amikor augusztus 7-én este Sz. P. Márton Dobró-Ocsova község utcáján Sz. S. Márton és S. András legénytársaival találkozott és a mikor a fájdalom elevenségének és a közösen érzett bosszúnak hatása alatt összebeszéltek arra, hogy előzetesen és tervelt megtorlásokat alkalomadtán akár hol, akár korcsmában, akár másutt, R. Pálon végrehajtani fogják. És ez az alkalom csakhamar bekövetkezni látszott. Mert még az nap este Sz. S. Márton apja parancsát teljesítendő, a határba zabvetésüket megtekinteni szándékozott; hogy azonban ebbeli eljárása alkalmával egyedül ne legyen, a szomszédban lakó S. Andrást maga mellé társul hívta és ezzel, miután még egy leányt is meglátogattak és miután magokhoz fokosszerü baltát, illetve husángot vettek — a mezőre kimentek. Hangsúlyozás' érdemel már e helyütt ez utóbbi körülmény azért, hogy a vádlottaknál levő eme kétségtelenül veszedelmes fegyverek és eszközök már akkor is megvoltak, a mikor még azokkal semmiféle concret céljok nem volt, de nem is lehetett s azok már az éj sötétjére, elhagyatott mezőn való járkálásra való tekintettel biztonsági eszközül magokkal hordhatók voltak anélkül, hogy eme körülmény, a később bekövetkezett eseménynyel karöltve, vádlottakat már eleve terhelő körülmény gyanánt elfogadható lenne. I —III. r. vádlott tehát a mezőre ment, ott a célba vett zabvetést megtekintette s onnét visszaférve, a patak mentén, épen R. Pál szüleinek szántóján egy embert láttak szűrébe takaródzva feküdni, mely emberben annak szűre, kalapja s futólagos megtekintése után mindketten R. Pált vélték felösmerni. Kétségtelen, hogy a feltevés alapján bennök azonnal felébredt a bosszú vágya, de uralkodtak magukon és hogy többen legyenek, hirtelen a faluba, Sz. P. Márton lakására tértek és azt magokkal hivták. Sz. P. Márton ekkor már aludt, a mint azonban társai őt felébresztették s a mint ezektől jövetelük célját megtudta — a dologra azonnal készen állott s egy kezeügyébe eső kapacsot (most nem szántóföld kapálására, hanem kemény, köves talaj, vagy agyag ásásra, gyökérirtásra alkalmazni szokott kapacs volt) felragadva, ezzel társaival együtt elindult. Még mielőtt a tett színhelyére kimentek volna, betértek C. Andráshoz is, mint a ki R. Pál által hasonlóképen megveretvén, hozzájuk hasonló indulattal van R. Pál ellen eltelve ezt azonban otthon nem találták. Kiérve a helyszínére — ott csakugyan találtak egy embert földön fekve, szűrébe takaródzva, s a mellett egy kis fiu feküdt — az alvó kalapját fejéről levévén S. András azt megnézte és R. Pálnak találta, hasonlóképen Sz. P. Márton, a ki is ekkor kissé oldalt állva, a két kézre fogott kapacs fokával az alvónak fejére annak nyakszirtyén oly hatalmas ütést mért, a melynek következtében a 25. n. sz. a. fekvő iratok közt levő orvosszakértői boncjegyzőkönyvi lelet és vélemény szerint koponyacsont- és agyroncsolás, tehát feltétlenül halált eredményezett sérülés okoztatott.