A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 50. szám - Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában

A JOG 365 bittetni jogosultak. De ilyenek igen kevesen vannak és ez ideig egy sem kérelmezett helyesbítésért — ez alapon - mert az 1892. évi XXIX. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás (24.366/93 I. M.) 68. §.-a értelmében ily esetben «az eljárás megindí­tásának további feltételét az képezi, hogy az in­gatlanok fekvését atényleges állapothoz képest feltüntető, hiteles mérnök által készült térvázlat b emutattassék», és az 1891. évi XVI. t.-c. 20. §.. szerint a helyesbítési eljáráshoz szükség esetén katasteri mérnök közremű­ködése is igénybe veendő. A csíkszeredai kir. törvényszék területéről szólva, miután a csíkszeredai s általunk az államépitészeti hivatal tagjai magán­célú működésre igénybe nem vehetők és azon kir. jbiróság terü­letén, melyről a példa vétetett de még a csik-szeredai kir. törvényszék területén sem létezik magánmérnők, Sz.-Udvarhely vagy Maros-Vásárhely a legközelebbi helyek, a honnan 120—130 klméteren túli távolságból vasút hiányában tengelyen kellene hozni a mérnököt, a ki a helyesbítési kérelemhez szükséges rajzot elkészítse. Hogy minő költségbe kerül ez, s hogy áll-e arányban­a helyesbítés tárgyát képező földrészletek értékével, azt gyakor­lati jogász nem kérdezi. (Vége köv.) Belföld. Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában. A képviselőház igazságügyi bizottsága (nov. hó 20-án) folytatta a bűnvádi eljárást szabályozó törvénvjavaslat tárgyalását. Az első szónok V e s z t e r Imre volt. A javaslatot, különösen j szemben az aktuális helyzettel, még jelenlegi alakjában is igen nagy haladásnak tartja s a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, dacára annak, hogv azok a helyes és modern nagy eszmék és alapelvek, amelyekre fektetve van, a részletekben nem mindig és nem mindenütt találnak oly bő és oly következetes alkalmazást, mint azt a materiális igazság és a polgárok egyéni szabadsága és alkotmányos jogai érdeké­ben lehetőnek, jónak és szükségesnek tartotta volna. így igaz az, hogy a vádelv. mint alapvető gondolat az egész javaslaton végig vonul, és hol bővebb, hol szűkebb alkalmazást talál, mindazonáltal tény. hogy a bünper egész előkészítő stádiumában a vádelvvel határozott ellentétben álló nyomozó rendszer túlságosan predominál. A javaslat a részletekben a szóbeliség és nvilvánosság áldásaival is erősen fukarkodik, ameny­nyiben mindakettőt nemcsak a nyomozatból, de a vizsgálatból is majd­nem egészen kizárja. A közvetetlenség az első fokon a főtárgyalástól fogva mindig bőven érvényesülhet ugyan, de a magasabb instánciáknál, kivéve a legsúlyosabb eseteket, erősen korlátozva van. A javaslat a pernek előkészítésében a védelemnek sem enged annyi tért és szerepet, mint a mennyi az esetleges hatósági önkény veszedelmének elkerülésére szükséges volna. Mindezek a hiányok egyébiránt a részletes tárgyalás alkalmával nem nagyon nehezen megkorrigálhatók lesznek. Azon kell lennünk, hogy a büntető igazságszolgáltatás lehetőleg gyors is legyen. Ebből a szempontból nem helyeselheti a javaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a felebbezésre vonatkoznak; mert a javaslatban kontemplált felebbvitel, azonkívül, hogy más hátrányokkal is jár, előre láthatólag évekre terjedő hosszú időt venne igénybe, ez pedig a gyakorlatban illuzóriussá tehetné mindazokat az előnyöket és vívmányokat, amelyeket a jelen javaslat más tekintetben kétségtelenül nyújt. Egyáltalában nem tud megbarátkozni a kettős instáncia intézményével, mert a kettő közül — ha különbözőleg ítéltek — csak egviknek lehet igaza, s ha nincsen harmadik fórum, amely az ügyben végleg dönt. a két bíróság ítéletének különfélesége okvetetlenül megrendíti a közönség jogérzetét és a justicia megbízhatóságába vetett hitét. Akkor inkább nyugodjunk meg abban, hogy a törvényszék ítéletei egyáltalában meg nem felebbez­hetők. hanem hogy azok ellen csak felülvizsgálatnak legyen helye a jogkérdésben és semmiségi panasznak a perjog kérdéseiben. Természetes dolog, hogy ehhez jól szervezett és tetemesen meg­erősített törvényszékek kellenek. De a bünper egész súlyát minden­esetre az első fokra kell fektetnünk s hogy a mi törvényszékeink a feladatnak megfelelhessenek, a törvényszékek büntető tanácsának tag­számát kellene felemelni. Ezenfelül lehetne talán a tanácsokba a laikus elemet is felvenni. Szóval azt hiszi, hogy jó és gyors eredményeket biztosító bűnvádi eljárást csak ugy fognak alkothatni, ha a felebbezés­ből kizárják a ténykérdést. Véleménye szerint ez a sarkpontja az egész reformnak. Végül röviden kijelenti, hogy az esküdtszéki intézményt örömmel látja és örömmel fog ahhoz hozzájárulni. Issekutz Győző csatlakozik Hódossynak ahhoz az indítvá­nyához, hogy a törvényjavaslat tárgyalása előtt adjanak alkalmat mind­azoknak a tényezőknek a vélemény nyilvánítására, amelyek ily fontos törvényjavaslat megállapításánál meghallgatandók s nevezetesen, hogy a budapesti ügyvédi kamara a véleményadásra hivatalosan felhivassék Ha ez a halasztási indítvány el nem fogadtatnék, kijelenti, hogy a tör­vényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, mert azt tartja, hogy az indokolásban lefektetett elvek a részletes tárgyalás során a javaslat szövegében is megfelelőbben ki lesznek domborithatók. A elebbezésre nézve megjegyzi, hogy a maga részéről a tágabb feleb­bezési rendszert hajlandó elfogadni s a törvényjavaslat egvik hátrányá­nak tartja azt, hogy a személyes szabadságot mélyen érintő esetekben a felebbezés korlátozva van. Kéri a minisztert s a bizottságot, hogy amikor az életbeléptetési törvény megalkottatik, az esküdtszék elé tar­tozó ügyek körét ne vonják meg ugy, amint a javaslat tervezi s amely az esküdtszék követelményeinek teljesen nem felel meg. amelyből a hatásköri összeütközések egész láncolata következnék. E javaslat az államfő s az alkotmány ellen való cselekvényeket kivonja az esküdt­székek alól. ami szerinte, ha törvénybe iktattatnék, azt jelentené, hogy a törvényhozás nincs bizalommal az állampolgárok irányában. Teleszky elnök megjegyzi a halasztási indítványra, hogy semmi tudomása sincs róla, hogy a budapesti ügyvédi kamara kérte volna a meghallgatását; de ha kérte volna is, arra nincs semmi precedens hogy a bizottság adott volna ki valamely javaslatot véleményadásra. Megjegyzi egyébiránt, hogy a bizottság több mint egy hónappal ezelőtt maga határozta el, hogy mikor veszi a törvényjavaslatot tárgyalás alá. Hodossy Imre megjegyzi, hogy indítványa egyáltalán nem célozta a tárgyalás megtagadását, s hogyha nincs is precedens reá, a szabályok egyáltalán nem tiltják, hogy a bizottság, ha szükségesnek tartja, akár egyesek, akár testületek véleményét meghallgassa. Ha egyébiránt a bizottság azt találja, hogy erre nincs szükség, ő így is kész belemenni a tárgyalásba. Mandel Pál nem járul a halasztási indítványhoz. Örömmel üdvözli a javaslatban lefektetett elveket és különösen az esküdtszéki intézmény kiterjesztését a sajtó utján elkövetett bűntetteken kivüli ese­tekre is. Sajnálja azonban, hogy a javaslat nem fogadta el a népbirói intézményt is. amely Németországban annyira bevált, hogy immár ver­senyez az eskütszékkel. Ugyanazok az okok, amelyek az esküdtszék mellett szólnak, még nagyobb mértékben szólnak a népbirák mellett. A közönséges élettapasztalat, az egészséges józan ész, jogi ismeretek és bő gyakorlat nélkül is felismerheti, hogy mi az igazság. A nyelv nem okozhat nehézséget, mert kis vidékeken együtt lakó emberekről van szó, akik könnyen megértik egymást. És kiváltképpen alkalmasnak látszik az intézmény a magyar nyelv terjesztésére és igy nemzeti célnak is szolgálna. De a közcélnak ez még más tekintetben is megfelelne. Az esküdtszékről azt mondják az indokok, hogy a polgári erények oktató iskolája. De még inkább áll az a népbirákről, akik a jogszolgáltatást népiessé teszik, a törvénytiszteletet a nép mélyebb rétegeibe bevinnék, így kétségtelen igazságszolgáltatási érdekek mellett a közszellem és nemzeti irány fejlesztését mozdítaná elő A járásbíróságoknál a népbirák alkalmazását kívánatosnak tartja s annak idején indítványozni fogja. Erdély minister, utalva a javaslat alapelveinek az előadó által történt tüzetes kifejtésére, örömét fejezi fci a fölött, hogy a bizottság ama tagjai, akik a tárgyalásban eddig részt vettek, a javaslatot általá­nosságban elfogadják, ami reményt nyújt arra, hogy sikerülni fog a bűnvádi eljárási törvényt valahára magalkotni. O ezt a törvényjavaslatot benyújtásra készen találta. Nem választotta azt az utat, hogy ujabb elő­készítő tanácskozásoknak vesse alá. mert ezzel smét hosszú időre el lett volna odázva, s mert a javaslat alapelveivel .teljesen egyetértett s az volt a meggyőződése, hogy helyes és jó perren dtartást a mai viszo­nyok közt más alapokon felépíteni nem lehet. Rámutatott aztán a minister a javaslat alapelveire, nevezetesen arra hogy a vádelv s a szóbeliség a lehető legszélesebb körben érvényedül. Hasonló méltány­lásban részesül a nyilvánosság is. Ezeket tartja ama föelveknek, melyek az igazság kiderítésére a legalkalmasabbak. Ha netalán egyik-másik a részleteknél nem domborodnék ki kellőleg, reméli, sikerülni fog teljesen konciliáns módon ezeket a részleteket is kölcsönös egyetértéssel meg­állapítani. Teljes megnyugvással jelentheti ki, hogy a javaslattól távol áll a legcsekélyebb reakcionárius szándék is, hogy az állampolgárok szabadságának érdekében minden oly garanciát felölel a javaslat, ami az állam nagy érdekeibe nem ütközik. A hatásköri előadói tervezetet csak előzetes tájékozásra közölte a bizottság tagjaival. Nem is szándékozik a tervezet ellen felhozottakkal most bővebben foglalkozni, csak annyit jegyez meg, hogy az esküdtszéki hatáskör megállapításánál az volt az irányadó szempont, hogy nagyon sok ügygyei ne terheltessék meg az esküdtszék s ezúttal ne nehezíttessék a meggyökeresedése, továbbá hogy az állam polgárai túlságosan ne terheltedének meg. Annak idején meg lesz vitatható, vájjon a hatáskör tovább terjesztése e szempontok figyelembevételével lehetséges-e. Mandel indi ványát a mi viszonyaink közt gyakorlatilag kivihetetlennek tarja. Továbtbi megjegyzéseit a rész­letekre tartván fenn. ajánlja a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását. Bernáth Béla előrebocsátja, hogy csattakozik Hodossy indít­ványához, azután kijelenti, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Havi ár Dániel a bűnvádi eljárás terén fennálló állapotokra való tekintettel nem tartaná megokoltnak, hogy a javaslat általánosságban ne fogadtassék el, ha még oly nyomós kifogások lennének is egyes részletei ellen emelhetők. Nem látja be, miért ne nyerhetne az esküdt­széki intézmény szélesebb korlátok közt is alkalmazást, miért vétetnek ki hatásköréből éppen az állam és az alkotmány elleni büncselekvények. Helyesli a népbirákra vonatkozó indítványt is, am ly intézmény civili­zatórius és társadalmi tekintetben kiegyenlítő hatáeu s nemzeti szem­pontból is indokolt lenne. s Komjáthy Béla szintén az általánosságban való elfogadás mel­lett nyilatkozik, miután melegen óhajtja, hogy minél előbb törvényerőre emelkedjék. A bűnvádi eljárást közvetlenül az alkotmány után a legfon­tosabb alkotásnak tartja mert az az ember szabadsága és becsülete felett rendelkezik, s mert ezen a téren hazánkban szégyenteljesek az állapotok. Ezért nem járul Hódossy halasztási inditványához, megje­gyezvén, hogy a szaktestületeknek eddig is módjukban volt véleményü­ket nyilvánítani, s ezt most is megtehetik. A maga részéről arra fekteti a legnagyobb súlyt, hogy a bűnvádi eljárásnál az egyéni szabadság kellő védelemben részesüljön, s az államhatalom roppant súlyával szemben a védelemnek minél szélesebb tér engedtessék. Ebből a szempontból a javaslatnak különösen a letartóztatásra és a vizsgálati fogságra vonat­kozó szabályait módositandóknak tartja, az esküdtszékek hatáskörét pedig kiterjesztendőnek, s megjegyzi, hogy a népbirák intézményének is barátja. Je Ilinek Arthur nem járulhat Hodossy elhalasztási inditványá­hoz. bár helyesli annak intencióját. De a fenforgó esetben meg kell jegyeznie, hogy a javaslat előkészítésénél alkalma volt azzal minden szaktényezőnek foglalkoznia s arról véleményt mondania. A javaslat előterjesztésében s abban, hogy az esküdtszéki intézmény alapján épült fel, politikai fontosságú tényt lát. biztosítékot óhajt azonban arra nézve, hogy a megalkotandó eljárásban tényleg alkalmaztatni is fog az esküdt­szék. Megfelelő alakban azt hiszi, sikerülni fog ezt magában a törvény­ben kifejezésre juttatni. A vád és védelem egyenjogúsítása tekintetében felhozottakra megjegyzi, hogy ott, hol ez az egyenjogúsítás nem vihető teljesen keresztül, a birói hatalom mérséklő ténykedésében kell keresni a garanciát. A jogorvoslati rendszerre vonatkozólag kiemeli, hogv első sorban arra kell törekednünk, hogy lehetőleg magában az első fokban keressük azokat a biztosítékokat, melyeken a helyes Ítélkezés alapszik. A javaslatot elfogadja s kívánja, hogy a bizottságot ugyanaz a szellem vezesse, mely a negyvenes években az akkori bűnvádi eljárás megalkotóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom