A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 50. szám - A jogtechnika és jogmechanika

Tizennegyedik évfolyam. 50. szám. Budapest, 1895 december 15. Szerkesztőség: 7/T Előfizetési árak: A JOG Kiadóhivatal'. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. ^^m. — I • J > Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr Fél « 3 « « .T „ . .* . ... IHM AZ IGAZSÁnÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGTÁR ÜGYVÉDI BÍRÓI. ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐT UK KÖZLÖNYE. „ , V., Kudoll-rakpart $. sz. ' ' Egész « _ 6 « — « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkeyztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr" RÉVAI LAJOS ~ *f STILLER MÓR AZ előfizetési pénzek ügyvédek. .„TT^x, Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: A jogtechnika és jogmechanika. Irta : S e v e r u s. — Azok a hatósági bizonyítványok. Irta: Lengyel Imre hajdu-szoboszlói kir. járásbiró. — Állítólagos tőzsdeügylet bíróság előtt. Irta : dr. Lemberger Ármin bajai ügyvéd. — A hiteltelekkönyvek némely miseriája az erdélyi részekben. Irta : K ö 11 ő Ignác kir. aljárásbrró Gyergyó-Szt.-Miklóson. Belföld. (Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában.) — Ausztria és külföld. (Külföldi judicatura.) — Nyílt kérdések és feleletek. (A bagatel eljárás köréből. (Kérdés) Irta : dr. J u n g e r Lázár ügyvéd Mármaros-Szigeten.) Sérelem. (A marosvásárhelyi kir. járásbíróság állapota. Irta; K k.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ('Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A jogtechnika és jogmechanika. Irta. SEVERUS. Időszerűnek tartjuk a dr. Admetó Géza eszmefuttatását [Jog 31. száma] a jogtechnikusokról. Hát az bizonyos, hogy a magyar jogászéletben igen sok a jogtechnikusok száma, ami kétségen kivül nem válik előnyére jogszolgáltatásunknak. Megengedi azonban cikkíró, hogy kifogásoljuk ama észrevételét, hogy hivatalnokok azért lépnek jogászi pályára s azért «b o 1 d o gu 1 n a k», mert a jogtechnika megszerzése könnyebb. Véleményünk szerint megfordítva áll a dolog. A mai rendszer mellett a hivatali pálya szüli a jogtechnikusokat. A kezdő jogász bármily nemes lelkesedéssel, erős akarattal fogott a munkához: a gyakorlati élet csakhamar arra a tapasztalatra vezeti, hogy a nagy anyaghalmazban elvész a jogi analysis talaja. Nem azért van tehát ennek az iránynak annyi és nap ról napra több követője, mert az könnyebb, hanem azért, mert a nehezebb, de a v a 1 ó d i cél felé törekvést, a munkaerő és a munkaanyag mennyisége közötti kedvezőtlen arány lehetetlené teszi. Nem kerülheti ki azonban a vizsgálódó figyelmét egy másik irány, mely különösen az utóbbi időkben kezd nagyobb és nagyobb térben terjeszkedni, mióta t. i. az alsó bíróságok hatásköre s következéskép munkaköre is, az ujabb törvényekkel szélesbittetett. Ez az irány az egészséges jogfejlődésnek a legveszedelmesebb fékezője. Azt véljük, helyesen nevezzük jogmechanikának. A munkaforgalom, az anyaghalmaz kényszernyomása alatt keletkezett a magyar judikatura törzsén az a sarjadzás, melyek növekedésével egyenes arányban áll az egészséges vegetáció visszafejlődése. Mig a jogtechnikus legalább a p o s i t i v törvények és gyakorlatra támaszkodva, meggyőződése szerint, tökéletest igyekszik teremteni: addig a jogmechanikus, első sorban a gyors.produkcióra törekszik ; a nyers munka, vagy az elintézett számok mathematikai jelentősége praeponderál a meggondolt, reális munka értéke fölött és sajnos éppen eme aránytalan és helytelen értékelés révén ((boldogulnak)) a «hivatalnok» jogászok, azok rovására, akik a birói kijelentést és annak érveit a jogtudományra igyekeznek építeni. De midőn konstatáljuk, hogy a jogszolgáltatás irányt kezd téveszteni, hogy annak sajnos következményei elmaradhatlanok reá kell mutatnunk az okokra is, melyek a mai állapotot előidézik. Az oknyomozás első sorban a rossz munkabeosztásra vezet. A statisztika kétségbe vonhatlan bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a bíróságok szervezése óta, az akkori szakmakörökben is, a munkaforgalom a bírósági • személyzetté I arányban nem álló módon szaporodott. Még ha nem is vesszük tekintetbe, hogy azóta a bíróságok hatásköre is terjeszkedett, különösen a törvényszékek, a pénzügyi bíráskodás, vétség és kihágások II od fokban elbírálása, szóbeliség a másodfokon, hogy csak a fontosabbakat említsük, — ekkora munkatöbbletet eredményeztek, hogy legalább 40°/0 munkaerő szaporítás mellett volna meg az az arány, ami a bíróságok szervezése alkalmával volt; már pedig, a 23 év előtti beosz tás szerint is, a birói kar munkaereje teljes mérvben igénybe volt véve. Két körülmény befolyásolja tehát az alsó fokon a jogmechanikusok oly nagy mérvbeni szaporodását. Először : a kevés birói létszám mellett minden bírónak több és igensok szakma körben kell működni. Egy törvényszéket említek föl, ahol egyik birót ott láttam, mint végtárgyalási elnököt, központi előadót, kihágás és vétség felebbviteli bíróság előadóját, pénzügyi előadót s ott láttam a polgári felebbviteli tárgyalásokon stb. És a többi bírók is helylyelközzel hasonlókép, vannak megterhelve. Hát ha a bírónak volna is ideje, hogy minden szakmában megfelelő jártasságra tegyen szert: az tagadhatlan, hogy még eme feltételek létezése mellett is, a figyelemnek ily sokszoros megoszlása a tárgyilagosság rovására kell, hogy essék. De még nagyobb baj az, hogy a munkaanyag és munkaerő közötti aránytalanság okán még a legtehetségesebb biró sem képes az igazságszolgáltatás érdekeinek megfelelő eredményt felmutatni. A rendszer az, hogy olcsón, sokat és gyorsan produkálni. A bírónak nincs ideje, hogy tárgya fölött gondolkozzék, tanulmány tárgyává tegye az esetet, mely felett ítélnie kell. Mert ha birói hivatását teljesiti: elmerül a hátrálékokb a n. A sokszorosan megosztott figyelem mellett, lázasan végzett munka a legtöbb esetben felületes. Melyik utat kövesse a biró ? A lelkiismeretére hallgasson, avagy fusson a numerusok után r Hát ez a kérdés lidérc nyomás egy önérzetes birón. Mert ha az igaz utat válassza, aligha nem saját egyéni érdekei hátrányára tessz. Sajnosán tapasztaljuk, hogy a bírák és bírósági hivatalnokok igyekezetöket a számok elintézésére fordítják. De nem tudhatjuk be a birói kar rovására, ha munkaközben az évi statistika rovatait tartja szem előtt. Mert ezek a rovatok billentik a qualifikatio mérlegét a biró javára vagy hátrányára Legtöbb törvényszéknél egy biró napi 7—8 órai munka mellett alig képes a számokat elintézni. E lázas munka mellett lehet-e kívánni az ügyek mélyére hatoló tanulmányt ? kényszerítve van a biró arra, hogy munkáját sokszor chablonszerüleg végezze. A számok feldolgozása mellett arra igyekszik, hogy a formaiságoknak eleget tegyen. Mert hova tovább nagyobb súlyt fektetnek a felső bíróságok a formaságokra. Már jóval tovább mentünk ebben, mint az 50-es évek beamterei. ahonnan örököltük. Például hozzuk föl, hogy egyik kir. tábla visszaküldte az alsó bírósághoz a percsomót, mert a felterjesztési iv és kézbesítési vevény nem volt benaplóz v a (!) És emellett nincs általában megfelelő segédszemélyzet, mely a bírónak legalább a gépies munkában segítségére volna. Mert a fiatal nemzedék más pálya felé törekszik. Látja, hogy a tövises birói pályán mily nehezen boldogul. Láttunk bitókat, kik naplózással és iratok felszerelésével voltak kénytelenek foglalkozni. Hogyan juthat tehát a biró abba a helyzetbe, hogy még az önképzésre is időt fordítson ? A munkamegosztás aránytalansága még inkább kitűnik, ha az alsó bíróságok munkaforgalmát összehasonlítjuk a k i r. táblák munkaforgalmával. Mig a decentralisált tábláknál 6—80<> szám esik Lapunk mai száma 12 oldalra téried.