A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 50. szám - Azok a hatósági bizonyítványok - Állítólagos tőzsdeügylet bíróság előtt

362 A JOG évenként egy biróra, addig az alsó fokon egy-egy bírónak majdnem annyi ügydarabot kell ellátni egy hónap alatt. E mellett a felekkel való közvetlen érintkezés, a fárasztó, kimerítő tárgyalások, kiszállások, stb. A két bíróság munkaerejében mutatkozó feltűnő arány­talanság nem maradhat káros nyomok nélkül. Az igazságszol­gáltatás célja mindenik fokon tárgyilagos munkát követel. Nem helyes okoskodás az, hogy ha a másodbirónak módot nyuj tunk az ügyek alapos tanulmányozására, a felülbirálatnál helyre hozhatja az alsó bíróság esetleges tévedését. Nem is tekintjük azokat az eseteket melyekben az alsó bíróság határozatai, Íté­letei, további felebbvitel tárgya nem lehetnek: figyelembe veendőnek tartjuk ennél a kérdésnél azt a számtalan okot, melyek miatt nem vehetik, vagy nem veszik igénybe a perbeli érdekelt felek a jogmenedéket s ezéit, sok esetben a legfon­tosabb érdekeik szenvedhetnek a munkával agyon halmazott alsó fokú biró esetleges tévedése miatt. De meg hány esetben származhatnak hely rehozbatlan hátrányok az első fokú bíróság tévedései folytán ? Éppen ebből az okból, semmi sem ingathatja meg a bíróság iránti tiszteletet, a bíróságok iránti bizalmat, mint azok a hibák, tévedések vagy az ügymenetben beállott zsibbadás, mint ez az alsó fokon nyilvánul. És mindezek mellett mondhatjuk- e, hogy a decentra­lisált táblák a némelyek részéről azokhoz fűzött várakozásnak megfelelően fejlesztették magyar judikaturánkat ? hogy ezekben a jogtechnikusokat illetőleg immúnis a talaj ? Hát mellőzzük az elvontan subjektiv jellegű kérdéseket, mert e sorok írójának legtávolabbi célja sem lehet, hogy az ügy helyére személyeket állítson. De ha csak egy pillantást vetünk ama roppant anyaghalmazra, amit a mai judikatura felölel, másfelöl, ha tekintjük ama nehézségeket, melyeket a bis dat qui cito dat elvére helytelenül alkalmazott codifika tiónk fogyátékossága okoz; ha tekintjük a iogi cultura terén tapasztalt fokozatos és rohamos haladá-t, hogy ma már nvn­den szakmakörnek kifejlett irodalma van : bizonyosan nem nagyítunk azzal az állítással, hogy egy emberi élet szükséges arra, hogy a biró egyetlen szakmában kiképezze magát. Nem lehet tehát követelni a bírótól, hogy minden szakmakörben tökéletes jártasságot szerezzen. Minthogy pedig a kir. táblák­nál az erők jelenlegi túlságos szétforgácsolása mellett, egy pár kivétellel teljes lehetetlenség megfelelő szaktanácsokat alapítani, ennek természetes következménye, hogy mig az alsó fokon szaporodnak ajogmechanikusok, a másodfokon a j o g­technikusok száma növekszik, azaz, az ezermestereké, akik az ex omnibus aliquid elve szerint Ítélkeznek. E rövid széttekintés keretébe nem foglalhatjuk be a királyi táblák judikaturájából mindazokat az adatokat, melyek a fentebb előadottak bizonyítására szolgálnak, de a ki figye­lemmel kiséri judikaturánkat, az amúgy is t dja, hogy teljesen analóg esetekben mily eltérő bírói vélemé j ek érvényesülnek a kir. táblákon, söt még a teljes ülési hatá ozatokban is ana­lóg esetben hányszor döntenek ellentétesen a táblák, néha pedig még ugyanaz a tábla is. Hisszük, hogy az igazságügyi kormán mindezeket a ba­okat ösmeri, s reméljük, hogy azokon segíteni is fog. Azok a hatósági bizonyítványok. Irta: LENGYEL IMRE hajdúszoboszlói kir. járásbiró. Az orvosi bizonyítványokról és a haláleset-felvételekről, már jelentőségteljes nyilatkozatokat ismerünk. Nevezetesen, az orvosi bizonyítványokról, egyik egyetemi orvostanár, az igazságügyi orvosi tanácsjegyzője, Scháchter Miksa ur, kinyilatkoztatta, hogy azok értéke ma csupán fictio, és hogy az orvosi bizonyítványok kiállítása terén hihetetlen anarchia uralkodik, mert nemcsak az iskolát elkerült gyermek számára állítanak ki szívességből egy kis kimentő bizonyítványt, és nem csupán az ásványviz-forrás tulajdonosok és cacaó-gyárosoknak adnak igen előnyös és néha túlzásai által, még minden olvasni tudó előtt is nevetséges bizonyítványokat, hanem ezen, egy szel­lemes iró által elnevezett <conventionális hazugság> színvonalára sülyednek gyakran hivatalos bizonyítványok is. A halálesetek hitelességéről és bizonyító erejéről pedig a Curia kimondta (Dtár XXIV. 26) «hogy a haláleset felvételek, örökösödési jogok tekintetében, csak útmutatásul és nem bizo­nyítékul szolgálnak.» Most pedig az úgynevezett hatósági bizonyítványról, a deb­receni ügyvédi kamara folyó évi dói. számú végzésében, a következő erős kijelentést találom: « mert a hatósági bizonyítvány nyal ellentétben, folyamodó ügyvéd társadalmi és erkölcsi magaviselete, köztudomásúlag kifogás alá e s i k.» Azt a hatósági bizonyítványt pedig, nem valamely kisközség elöljárói állították ki, hanem kikerült az egy rendezett tanácsú város kosarából. Egyik hatóság a másik hatóság bizonyítványáról, ilyen állí­tást csak a kellő biztonság határozott tudatában, kockáztathat, - mert ellenkező esetben, ilyen állítás, megtorlás nélkül nehezen maradna. Ilyen elszomorító bírálat olvasása után kérdezem, hogy ugyan mit kell érteni a sommás eljárásról szóló törvény 73. § ának ama rendelkezése alatt: «a közokiratok bizonyító erejére vonatkozó szabályok továbbra is érvényben ma­radnak.* Hát bizony erre az esetre is felsóhajthatunk: állami köz­igazgatás, jöjjön el a te országod! Állítólagos tőzsdeügylet bíróság előtt Irta: dr. LEMBERGER ÁRMIN bajai ügyvéd. Ha a sommás eljárás alá tartozó perekben a kir. törvény­szék, mint felebbviteli fórum jóváhagyta az első bíróság határoza­tát, akkor az 1893. évi XVIII. t.-c. kegyelméből ilyeténkép dere­kasan elpáholt fel- vagy alperesnek rendszerint nem marad egyéb hátra, — hacsak a szük korlátok közé szorított és drágasága miatt nagyon is kockáztatott felülvizsgálathoz, mint ultimum refu­giumhoz folyamodni nem akar, — mint szive keserűségének csor­dultig telt poharát egy jogi szaklap hasábjain kiönteni. Bármennyire zengjünk ugyanis dicshymnuszokat az uj som­más eljárás által inaugurált állapotnak, az kétségtelen, hogy az igazait kereső közönségnek az ut Themis istennő templomához annyira meg lett nehezítve, miszerint nem egy esetben inkább visssavonul egy el nem oszlatott kétely nyugtalanító érzetével lel­kületében a színtérről, semhogy a véleményét nagyon is drága áron vesztegető orákulumoknak tovább is kellemetlenkedjék. A cél ilyformán kétségkívül el van érve, annyi már ma is biztonság­gal megállapítható. A felebbezések apasztatnak, a perlekedési kedv­nek gát vettetik, de viszont vajmi gyakran már csirájában fojtatik el a jogát érvényesíteni célzó kívánság, és a nagyközönség tuda­tában gyökeret fog verni egy bizonyos laisser-aller laisser-faire­féle állapot, mely inkább veszendőbe hagyja menni a maga igazát, semhogy drága pénzen a bizonyítékok szabad mérlegelésével szerencsét próbáljon. Legyen nekem bűnbocsánat az uj rendszer híveitől e csekélyke kitérésért! Ab.... kir. járásbíróság előtt X. nagybérlő felperessége alatt bepereltem ennek Y. nevű gazda­tisztjét azon alapon, hogy egymással alkalmi egyesülésre léptek egy 1,000 métermázsa tavaszi búzáról szóló tőzsdei kötés vásár­lása iránt, a melynek nyereségében, illetve veszteségében X. 2/t-ad részben, Y. pedig l,j-ad részben válik osztályossá. X. gazdatisztje egyenes reábeszélése folytán felutazott Budapestre, megvette az 1,000 métermázsa búzáról szóló Schlussot egy bizományos közve­títése utján a budapesti áru- és értéktőzsdén, de szerencsétlen­ségére a tőzsdei kötlevelet egyedül saját nevére állíttatta ki, és az, hogy a kötlevél '/3-ad része a gazdatiszté, sem a kötlevéllel, sem más okirattal nem állapíttatott meg. A buza ára folyton csökkenvén, X. elhatározta, miután az időközben bérletétől meg­vált gazdatisztet előzetesen értesítette, hogy a kötlevelet reali­sálni fogja, annyival inkább, minthogy a kötlevél lejárt és a tőzs­dei szabályok értelmében a felmondás minden percben várható volt. Minthogy pedig a buza effektív átvételéhez 8,000 frt kellett volna, inkább a differentiát fizette meg és a veszteségből reá eső 1 :rad részt visszatéríteni vonakodó Y-t annak erejéig beperelte. Alperesi gazdatiszt a kereset ellen azon kifogást emelte, hogy az polgári bíróság előtt nem érvényesíthető szerencsejátékból ered, miért is kérte felperes elutasittatását. A bíróság nekem látszott eleinte igazat adni, a mennyiben a bizonyítási eljárást elrendelte és csak miután egy csomó tanút az ügy érdemére nézve kihallga­tott, hozta meg az alábbi indokolással ügyfelem keresetét eluta­sító határozatát: «Habár a tanuk eskü alatti vall omásából kitetsző­leg kétségtelen, hogy alperes s X. tőzsdei kötéssel különbözeti ügyletre társas viszonyba léptek; habár •/. alatt csatolt könykivo­nat szerint felperes terhére 1,212 frt veszteség van elszámolva, felperes keresetével mégis elutasítandó volt, mert a •/. alatti könyv­kivonatból kitűnik, hogy felperes és alperes között tisztán külön­bözeti ügyletre vonatkozó alkalmi egyesülés jött létre, a mennyi­ben a számlát kiállító tőzsdei bizományos cég a számlában a tény­leges vételt el nem könyvelte, hanem abban csak az állítólagos eladás és állítólagos vétel puszta eredménye, az árkülönbözet van elkönyvelve, tehát a felek célja már a szerződés megkötésekor nem valóságos vételre, hanem az árkülönbözet kiegyenlítésére irányult s így a felek árkülönbözeti ügyletre szövetkeztek. Mint­hogy pedig oly ügylet, melynél a megvettnek jelzett áru valósá­gos szállítása s ennek valóságos átvétele már a szerződés kötése­kor ki volt zárva, és a felek szándéka csak oda irányult, hogy bizonyos időben mutatkozó árkülönbözet egyenlittessék ki, még ha a szerződés alakilag a valóságos szerződésnek megfelel is, lénye­gileg tiszta árkülönbözeti ügyletet képez, s az ily ügyletekből eredő követelés, mint fogadásszerü szerencsejátékból származó, biroi gyakorlatunk szerint megítélés tárgyát nem képezheti, s minthogy ily fogadásszerü tőzsdei üzérkedésre alkalmi szövet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom