A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 49. szám - Végszó a birói kinevezésekről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 4i). számához. Budapest, 1895 december hó 8-án. Köztörvényi ügyekben. Mikor alkalmazandó a felfedező eskü? A veszprémi kir. törvényszék (1894. márc. 17. 1,914 sz a) dr. Halasy Aladár ügyvéd által képviselt E. Sámuel felperesnek Spitzer Mór ügyvéd által képviselt K. Albert alperes ellen 780 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Ha alperes föesküt tesz arra, hogy 1890. évben Gecse községben azon 78 liter bor és 113 liter pálinkamennyiségnél, mely miatt a pénzügyi hatóság által birságban marasztaltatott,' több bort és pálinkát nem árusított el, felperes 320 és 100 frt iránti keresetével elutasittatik; ellenkező esetben alperes köteleztetik felperesnek 531 frt tökét stb. megfizetni. Alperesnek szabadságában áll a főesküt 78 liter bor 113 liter pálinka mennyiségen "felüli mennyiségre is letenni és ez esetben 10 hektoliter boron alul levő mennyiségével hectoliterenként 15 frt, 20 hectoliter pálinkán alól levő mennyiségnél hectoliterenként 25 frt lesz a felperes kárösszegéül tekintendő és ezen összeget lesz köteles alperes a felperesnek megfizetni. Felperes a kényszerű árleszállítás címén, továbbá utánjárási kiadások cimén emelt keresetével elutasittatik; stb. Indokok: Alperes beismerte, hógy 1890. évben felperes volt Gecse községben az italmérési jognak kizárólagos bérlője és hogy alperes azon évben jogosulatlanul bort és pálinkát mért ki s e miatt A) szerint a pénzügyi hatóság által alperes megbirságoltatott. Felperes a per során azt adta elő, hogy alperes azon évben 20 hectoliter szeszt és 10 hectoliter bort mért ki és mivel a felperes által megnevezett tanuk az alperes által kimért italok menynyiségéröl mit sem bizonyitnak és felperes főesküt kinált alperesnek arra a körülményre, alperes pedig a főesküt elfogadta; ennélfogva alperesnek a főeskü megítélendő volt arra nézve, hogy 78 liter boron és 113 liter pálinkán felül nem árusított el, miután ezen mennyiség jogtalan kimérése már a pénzügyi hatóság által constatáltatott és ezért alperes meg is birságoltatott. Mivel pedig a XXV. sz. a. jegyzőkönyvben a szakértő becslők azt állapították meg, hogy Gecsén egy hectoliter pálinka kikimérésénél 25 frt, egy hectoliter bor kimérésénél, ha a kimérő adókat nem fizet, 15 frt haszonnak kellett lennie, tehát alperesnek 20 hectoliter pálinka után 500 frt, 10 hectoliter bor után 150 frt hasznának kellett lennie, mely összegből levonandó az az összeg, melvet felperes AI szerint a pénzügvi hatóság utján már megkapott t. i. 108 frt 20 kr. és 10 frt 82 kr. együtt 119 frt 02 kr„ a fenmaradó 531 frt összeg megfizetésére volt alperes kötelezendő abban az esetben, ha alperes a neki megítélt főesküt le nem tenné. Felperes azt állította még, hogy az alperes jogtalan italmérése által okozott viszony miatt kényszerülve volt a bort és pálinkát olcsóbb áron kimérni és az ebből származott kárait, továbbá utánjárási költségeit is követelésbe tette alperes ellen. Mivel azonban felperesnek módjában állott az alperesi jogtalan kimérést azonnal megakadályoztatni, a mint arról értesült és ez által maga irányában a kényszerhelyzetet megszüntetni, ebbeli keresetével elutasítandó volt, valamint utánjárási követeléseivel is, mivel abbeli kiadásait tételenként és számszerűleg külön-külön elő nem adta; stb. A győri kir. itélö tábla (1894. évi október 2. 3,182. sz. a.) az elsöbiróság ítéletének nem neheztelt azt a rendelkezését, mely szerint az elsöbiróság felperest keresetének 531 frt 15 krt felülmúló részére nézve feltétlenül elutasította, nem érinti, egyebekben az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetének többi részével is feltétlenül elutasítja stb. Indokok: Alperesnek áz a kifogása, hogy felperes mint a regálebérlő, szeszes italoknak bejelentés és italmérési engedély, italmérési adó és illeték fizetése nélkül történt elárusitásából származtatott kártérítési követelését egyedül csak az 1888. évi XXXV. t.-c. által szabályozott eljárás utján a hivatkozott törvény K5. §-ban megnevezett hatóságok előtt érvényesíthetné s hogy felperes követelése a polgári bíróságok hatósága alá egyáltalán nem tartoznék, figyelembe azért nem vehető, mert az 1888. évi XXXV. t.-c. 40. §. szerint egyedül annak a kérdésnek eldöntése, hogy fizetendő-e italmérési illeték vagy adó, és az illeték vagy adó mérvének meghatározása nem képezheti bírósági eljárás tárgyát, míg ellenben a magánjogi természetű kártérítési igény erről az útról kizárva nincsen. Az ügy érdemét illetőleg felperes keresetével azért volt feltétlenül elutasítandó, mert felperes maga sem állítja azt, a mit a szakértők nyilatkozata is megcáfol, hogy alperesnek a pénzügyi hatóság által jogosulatlanul kimértnek megállapított és tényleg jogosulatlanul elárusított 78 liter bor és 113 liter pálinka utan több haszna lett volna 119 frt 02 krnál vagyis annál az összegnél, melyet felperes illetőleg H. Izrael főbérlő 1891. évi szept. 3-an a veszprémi kir. pénzügyigazgatóság utján az 1888. évi XXXV. t.-c. 70. §-nak 4. bekezdése szerint, őt illeték, adó és birság címen megilletőként felvett s mely lényegileg a kártérítést is magában foglalja, mert felperes alperes tagadásával szemben nem bizonyította azt, hogy alperes nagyobb mennyiségű bort vagy pálinkát árusított el, mint a mennyit a pénzügyi hatóság által teljesített vizsgálat kiderített, s a mely után a kárpótlást felperes már megkapta, és mert ez a döntő körülmény, hogy alperes mennyi szeszés bormennyiséget mért ki jogosulatlanul, nem főesküvel, hanem az 1868. évi LIV. t. 238. §-ban szabályozott felfedező esküvel való bizonyításnak képezi tárgyát, felperes pedig felfedező eskü megítélése iránt alkeresetet nem indított; mert e szerint felperes kártérítési követelésének összege meg nem állapitható; stb. A m. kir. Curia (1895. okt. 5. 1173. sz. a.) a per főtárgyára nézve a másodbiróság ítélete helybenhagyatik; stb. Indokok: Felfedező eskü a pts 238. §. szerint csak oly esetben ítélhető, a midőn valaki okiratot, adósságot vagy értéket tartozik felfedezni. A jelen esetben felfedező eskünek nincs helye, mert alperes sem a törvénynél, sem szerződésénél fogva nem tartozik felfedezni, hogy ő a kérdésben levő évben mennyi szeszt és bort szerzett be és árusított el, vagy is hogy ő felperesnek italmérési jog megcsonkítása által mennyi kárt tett és mert az, a mi az alperes által felfedezendő volna, nem okirat, adósság vagy érték, hanem oly tény mely a pts szabályai szerint más uton bizonyítható. Mindazonáltal a másodbiróság ítélete helyben volt hagyandó mert felperes a pénzügyi hatóságtól beszerzett iratok szerint az alperessel az akkor feljelentett italmérési jogcsonkitás iránt kiegyezett, a midőn a vizsgálati eljárás megszüntetése mellett az alperes által felajánlott 138 frt 69 kr. bírságot és eljárási költséget, a kártérítés tekintetében semmi jogot fenn nem tartva, teljes kielégítésére felvette, mert ebből folyóan felperes az alperes által netán a vizsgálati eljárás befejezése előtt elkövetett jogsértések miatt 'utólagosan a polgári bíróság előtt kártérítést nem követelhet; arra nézve pedig, hogy alperes ily jogsértést a kiegyezés után ismét elkövetett volna, bizonyítékot nem szolgáltatott, erre keresetét nem is alapította s mert különben is a főesküvel való bizonyítás a jelen esetben már azért sem alkalmazható, mert egy részt felperes a pts 230 §. ellenére alperest ezzel csak a végiratban, tehát elkésetten kínálta, másrészt pedig a főesküvel bizonyítandó azt az állítását, hogy alperes 189Ö. évben 20 hectoliterrel több pálinkát és 10 hectoliternél több bort elárusított, semmi ténykörülményre nem állapította, a mennyiben pedig ebbeli állítását nem puszta vélelemre, hanem tényekre alapithatná, ezeket a tényeket más módon bizonyítani tartozott volna; stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Az ügynöknek a részére kikötött közvetítési dij követeléséhez való joga azonnal megnyílik, ha a közvetítése mellett létrejött adásvételi ügylet a vétel tárgyát képező áruknak átadásával és a vételárnak váltók átadásával történt kiegyenlítésével végleg befejeztetett. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1893 nov. 20. 60,427. sz. a.) Málits György ügyvéd által képviselt L. A. Stoján felperesnek dr. Röck Géza ügyvéd által képviselt R. István alperes ellen 1,414 frt 50 kr. tőke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: I. Ha felperes leteszi a föesküt arra, hogy a 3-/. alatti levéllel egyidejűleg felek között nem jött létre az a megállapodás, hogy felperesnek az A. alatti ügyletből kifolyólag alperes ellen nincs követelése, mint a 3'/. alattiban körülirt 200 frt, illetve 600 frt, az esetre köteles alperes felperesnek 727 frt 50 kr. tőkét megfizetni stb. II. Ha felperes ezt az esküt leteszi és leteszi a főesküt arra is, hogy a közvetítési dij általa nem kizárólag a 2 '. alattiban részletezett 7,275 frt értékű áruk eladása után köttetett ki, az esetre köteles alperes felpereseknek még 572 frt 50 kr. tőkét megfizetni stb. Indokok: Alperes elleniratában kifejezetten beismerte, hogy az A. alatti számlában 1—11. tétel alatt felsorolt 13,000 frt értékű áruk eladását felperes közvetítette, de azt állítja, hogy ő csak is a 2'/. alattiban felsorolt és 7,275 frt értékű áruk eladása esetében ígérte a 10°/0 közvetítési dij fizetését és hogy ezt is csak az esetre, ha az áruk vételára befolyik. Minthogy azonban a felperes által D. alatt és az alperes által 5-/. alatt becsatolt okiratokból kitűnik, hogy alperes a 10°/o közvetítési dij fizetésére feltétlen kötelezettséget vállalt;