A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 49. szám - Végszó a birói kinevezésekről

194 A JOG minthogy alperes azt, hogy az általa vitatott az a megállapodás, hogy a közvetítési dij csak a vételár megfizetése esetén lesz esedékes, a D. illetve 5-/. alatti kiállítása után jött volna létre, maga sem állítja; minthogy az Írásba foglalt megállapodással egyidejűleg vagy azt megelőzőleg létrejött ellentétes szóbeli megállapodás figyelembe nem vehető: alperesnek az az állítása, hogy felperes az adásvételi ügylet közvetítése esetére kikötött jutalékot a vételár megfizetése előtt nem követelheti, figyelembe vehető nem volt. Alperes azonban felperest még azért is elutasítani ké:le keresetével, mert azt állítja, hogy az eladás közvetítése és az adásvételi ügylet létrejötte után felperessel abban állapodott meg, hogy a mennyiben felperesnek sikerül az egész adásvételi ügyiétett megszüntetni, összes igényei kielégítéséül f>00 frtot köteles fizetni s hogy miután az egész adásvételi ügylet megszüntettetett s felperes 600 frt iránti igénye kielégíttetett, felperes az adásvételi ügyletből kifolyólag alperes ellen mi követeléssel sem bir. Alperesnek azt az állítását, hogy a vételüg\let megszüntetése által felperesnek a közvetítési dij iránti igénye már önmagában is feltétlenül megszűnt, a kir. törvényszék figyelmébe azért nem vette, mert alperes azt, hogy a közvetítési dij az adásvételi ügylet közvetítéséért köttetett ki, hogy felperes a számlabeli áruk egy részének eladását tényleg közvetítette, hogy az áruk a vevőknek átadattak, beismerte és mert ebből folyólag kétségtelen, hogy az adásvételi ügylet teljesedésbe ment, a mely esetben pedig felperesnek a közvetítési dij iránti igénye beállván, az a körülmény, hogy később alperes a már tényleg létrejött adásvételi ügyletet megszüntette, felperes megszerzett jogán nem változtathat. Minthogy azonban, ha alperesnek sikerül igazolni azt, hogy felperes a közvetítési dij iránti igényéről az esetre, ba az adásvételi ügylet megszüntettetik és neki a megszüntetés keresztül viteleért 600 frt fizettetik, lemondott, felperes a dolog természete szerint a közvetítési dijat nem követelheti, az ennek a körülménynek igazolására kinált s felperes által elfogadott esküt megítélni s annak letétele esetén ez az alperesi állítás megcáfoltatván alperest a felperes által közvetített 7,275 frt értékű áruk eladása esetéte kikötött 10% dij azaz 727 frt 50 kr. megfizetésére kötelezni kellett. Az eskü le nem tétele esetén az lesz igazolva, hogy az alperes által vitatott ez a megállapodás a felek között tényleg létre jött és hogy felperes a 600 frt kifizetése esetére a közvetítési dij iránti igényéről lemondott, a miért is tekintve, hogy a 600 frt kifizetését felperes beismerte, felperest ez esetre a közvetítési dij iránti keresetével elutasítani kellett stb. Felperesnek azt az állítását, hogy alperes e közvetítési dij fizetését az adásvételi ügylet megszüntetése után is megígérte, a kir. törvényszék figyelembe nem vette, mert az F. alatti okirat erre bizonyítékot nem szolgáltat és mert felperes azt más módon bizonyítani meg sem kísérli. Ha felperes az 1. alatti megítélt esküt leteszi és igy a közvetítési dij fennállónak bizonyul, kérdés tárgyát az képezi, hogy felperes a 10% közvetítési dijat az általa közvetített összes áruk vagy csak a 2-j. alattiban fersorolt 7,275 frt értékű áruk vételára után követelheti-e? Minthogy alperes elleniratában kifejezetten beismerte, hogy az ügylet nem a 2-j. alatti, hanem az A. alatti számla alapján jött létre, kétségtelen, hogy alperes, mindaddig, mig nem igazolja, hogy a közvetítési dij fizetésére vonatkozó kötelezettséget csakis a 27- alattiban felsorolt 7,275 frt értékű áruk tekintetében tartotta fenn, a követitési dijat az A. alattiban felsorolt és felperes által közvetített áruk vételára után köteles fizetni, mert a véletlen az, hogy alperes ezen fizetési kötelezettséget a felperes által közvetített összes ügyletek után magára akarta vállalni. Ehhez képest annak igazolása, hogy felperes csakis a '2-j. alattiban felsorolt áruk vételára után kötelezte magát a 10% közvetítési dij fizetésre, alperest terhelvén, az ennek igazolására 1 kinált s felperes által elfogadott esküt megítélni s annak letétele után alperesnek az az állítása, hogy csakis a 2-j. alattiban felsorolt áruk eladása esetén és csakis ezen áruk vételára után kötelezte magát a 10% jutalék fizetésére, cáfolatot nyervén, alperes a 727 frt 50 kron felül még 572 frt fizetésére is kötelezendő volt stb. Az eskü le nem tétele esetén felperes 572 frt iránti keresetével azért volt elutasítandó, mert ez esetre az lesz bizonyítva, hogy a 10% közvetítési dij csakis a 2-j. alattiban felsorolt és meghatározott tárgyak eladása után köttetett ki és mert felperes azt, hogy az általa közvetített egyéb tárgyak eladása esetén őt 10% közvetítési dij akár a kereskedelmi szokás, akár más alapon megilletné, nem igazolta. Alperes tagadásával szemben annak bizonyítása, hogy felperes nemcsak az A. alatti 1—11. tétele, hanem a 12—27. tétele alatt felsorolt tárgyak eladását is közvetítette, felperest terhelvén, felperes ennek igazolására alperest a főesküvel kinálta meg; minthogy pedig az esetre, ha felperesnek sikerül bizonyítani, hogy ezeknek a 1,14-5 frt értékű áruknak eladását is ő közvetítette, alperes ezen érték után 10% dij fizetésére a már előadott indokból szinte köteles, ezt az esküt is megítélni s a per ezen részének kimenetelét ennek az eskünek le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1894 aug. 30. 227. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja stb. Indokok: A vételügyletet közvetítő ügynök részére az eladó által a vételárösszeg után ígért és ennek bizonyos százalékában meghatározott közvetítési dij a dolog természeténél fogva az ügynököt, ellenkező kikötés hiányában, csak annyiban illeti meg, a mennyiben a vételár, a melynek az ekként meghatározott közvetítési dij részét képezi, a melyből tehát az fizetendő, az eladó kezéhez tényleg befoly vagy az eladó hibája miatt válik behajthatlanná. Ebből folyólag a fenforgó esetben alperes tagadásával és azzal a korlátolt beismerésével szemben, hogy ő felperesnek az ennek közvetítése mellett eladott gépek vételára után 10% közvetítési dijat csak a befolyandó vételár összegéből és igy csak a vételár megfizetése esetére igért, a ptrts 152. és 163. §-ai értelmében annak a bizonyítása, hogy alperes az emiitett közvetítési dij fizetésérc magát minden körülmények között, s igy a vételár be nem folyásának esetére is kötelezte, felperest terhelte. Felperes azonban ezt nem bizonyította, mivel az általa e részben egyedüli bizonyítékul felhívott D) és 5'/. alatti levelek csak a fizetendő provízió mennyiségének meghatározását foglalják magukban, a fizetés módozatára vonatkozó rendelkezést ellenben egyátalában nem tartalmaznak, s igy azt, hogy alperes a províziót felperesnek a vételár be nem folyása esetére is és az ügylet megkötése után azonnal fizetni Ígérte, éppen nem bizonyitják. Tekintve már most, hogy felperes maga is beismerte, hogy a közvetítése mellett megkötött vételügylet utóbb ugyancsak az ő közbenjárása mellett legnagyobb részben hatályon kivül helyeztetett (storniroztatottj, sőt azért felperes külön díjazásban is részesült; a vételár tehát legnagyobb részben be sem folyhatott, azt pedig, hogy azoknak a gépeknek az ára, a melyekre nézve a vételügylet hatályban maradt, befolyt volna, felperes bizonyítani meg sem kísérletté; tekintve, hogy e szerint a követelt provízió felperest annál kevésbé illeti meg, mert oly ügylet után, mely magának az ügylet létrejöttét közvetítő ügynöknek közbenjárásával ismét hatályon kivül helyeztetik, az ügynöknek ellenkező kikötés hiányában közvetítési dij már azért sem jár, mivel az ily ügylet nem tekinthető teljesedésbe mentnek: mindezeknél fogva a bizonyításra nem köteles alperes által kinált főcsküknek mellőzésével és annak a kérdésnek, vájjon felperes a keresetben emiitett összes gépek eladását közvetitette-e ? mint a fentebbiek szerint ezúttal közönbösnek eldöntése nélkül a felperest keresetével az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett feltétlenül elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia. (1895 október 30. 1,613 sz. a.) Megváltoztatásával a másodbiróság Ítéletének, az elsőfokú biróság ítélete volt helyben hagyandó indokainál fogva és azért, mert a felperes közvetítése mellett létrejött adásvételi ügylet a vétel tárgyát képező áruknak a vevő részére történt átadásával és a vételárnak váltók átadásával történt kiegyenlítésével végleg befejeztetvén, felperesnek a kikötött közvetítési dij követeléséhez való joga a közvetített ügyletnek a fennebbi módon történt befejezése után azonnal megnyílt s ettől a jogtól, külön megállapodás nélkül nem esett el az által, hogy a már teljesen befejezett ügylet, habár szintén az ő közvetítése mellett utóbb megszüntettetett, mivel ez utóbbi közvetítési ügylet a már teljesen befejezett előbbi hasonnemü ügylettől függetlennek tekintendő ; s mert alperesnek az a kívánsága, hogy a részére megítélt főesküt csak az egyik vagy másik tárgyra tehesse le, mint a főeskü természetével ellenkező s különben is határozatlan kérelem figyelembe nem vehető. Bűnügyekben. Erőszakos nemi közösülés — megfertőzés. Meglett kor, mint sulyositó körülmény szemérem elleni büntetendő cselekménynél. A pozsonyi kir. törvényszék: (1893. dec. 4. 7,488. sz. a.) F. József (47 éves) a btk. 236. §-ába ütköző megfertőztetés bűntettében mondatik ki bűnösnek és ezért egy évi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Indokok: F. József azzal vádoltatott, hogy S. Paula 13 éves leányt több alkalommal erőszakkal kényszeríteni iparkodott, hogy vele házasságon kivül nemileg közösüljön, mi által folytatólagosan elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérletében tette magát bűnössé. Vádlott tagadja, hogy S. Paulát erőszak alkalmazásával arra akarta volna kényszeríteni, hogy vele nemileg közösüljön, elismeri azonban azt, hogy többször, még pedig olyankor, a midőn a sértett leány egymaga egy kis fiucskával, testvérével volt otthon, eljárt hozzá, nézegette S. Paula szeméremtestét és ennek azért, mert testét mutogatta, több izben pénzt adott s utolsó ízben reá is akart feküdni, ekkor azonban N. Juli által meglepetett. Viszont sértett azt állítja, hogy vádlott nemcsak az ő szeméremtestét nézte, hanem őt több izben erőszak kifejtésével lefektette, szoknyáját felhajtotta és nemi közösülés céljából hímvesszőjével szeméremtestét érintette. N. Juli tanú pedig állítása szerint a panaszlott alkalommal az ablakon benézvén, látta, hogy a sértett meztelen alsó testtel a földön hanyatt feküdt, vádlott pedig sértetten feküdt és olyan mozdulatot tett, mint a melyeket a közösülésnél tenni szokás. Cs. Ferencné tanú végre azt látta, hogy vádlott többször szokta meglátogatni S. Paulát olyankor, midőn anyja nem volt ott-