A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 48. szám - Ideiglenes ítéletek a házassági perben - A bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tervezete

ról W. W. Miksa által kiállított és 1887. évi szept. 30-án, okt. 10., 15., 31-én, nov. 15-én és dec. 15-én lejárt eredeti váltókon elfogadó W. W. Miksa névaláírása a tlkvi rendt. 82. § c) pontja követelményéhez képest az osztrák-magyar követség által hitelesítve nincs s mert a bemutatott váltók lejáratától kezdve 3 év eltelvén, azok elévültek s igy zálogjogi erejüket jogcímük hiányában elvesztették és ezért előjegyzés alapjául nem szolgálhatnak. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1894 febr. 6-án 273. sz. a.) az első bíróság végzését megváltoztatja és a Londonban 1887 július 30-án 20,400, 1887 július 30-án 20,500, 1887 aug. 15-én 10,250, 1887 aug. 15-én 20,500, 1887 febr. 15-én 20,509, 1887 szept. 15-én 251,000 németbirodalmi márkáról kiállított és eredetiben bemutatott első és másodváltók alapján a zálogjogot az összesen 117,150 I németbirodalmi márka tőke és ennek 6° ,'„ késedelmi kamatai erejéig a bkv. II. kötete 1., 2., 8. és 15. lapjain ".'..-részben W. W. Miksa hagyatéka javára kebelezett St. Francisci, St. Barbára és St. Nikolae védnevü bányatelkek és Remény védnevü segédtárna mint tartozékaiból álló bányabirtokból a W. W. Miksa hagyatékát illető 3';-részben jutalékra, nem különben az alzálogjogot a W. W. Miksa hagyatéka javára a 988 892. sz. a. kelt végzéssel 225,944 frt tőke, ennek 1891 január 1-től járó 81";, kamatai erejéig, ugyanezekre a bányatelkekre és tartozékaikra bekebelezett zálogjogra P. Steward londoni kereskedő javára azzal a fentartással, hogy ez csak az örökösök nevére leendő átírás idejétől kezdve fog hatályba lépni és hogy annak megtörténtéig a hagyatéki igényeknek sérelmére nem szolgálhat, előjegyeztetni rendeli, az előjegyzés igazolására 15 napi határidőt tüz stb., mert a bemutatott és a magyar váltótörvény 3. és illetőleg 5. §-ban előirt kellékekkel ellátott váltók mint adóslevelek a polg. rendtartás szabályai szerint az adós ellen bizonyítékul szolgálhatnak, a lejárat azokból kitűnik s igy a tlkvi rendt. 87. és 88. § 8. pontja szerint azokra az előjegyzés elrendelhető s mert az elévülés a váltótörv. 88. § értelmében hivatalból tekintetbe nem vehető, valamint az a ptk. 1,501 pontja szerint sem; s végül mert az aláirás hitelesítése külföldi okiratnál a tlkvi rts. 82. § értelmében csak is a bekebelezésre, de nem az előjegyzésre fellétlenül szükséges. A m. kir. Curia (1895 okt. 18-án 8,927. sz. a.) a felfolyamodáshoz csatolt uj okiratok a telekk. rendelet 142. § értelmében figyelembe nem vétethetvén, a a váltókövetelések fenállása ellen tett kifogásnak érvényesítése pedig az igazolási útra tartozván: a másodbiróság végzése a zálogjog s illetve alzálogjog előjegyzését rendelő neheztelt részében indokolásánál fogva helybcnhagyatik. A mig a perújításra meghatározott határidő le nem telt, az ellenfél ellenzésével szemben a perhez becsatolt eredeti okiratok ki nem csomózhatok. A budapesti kir. törvényszék (1895 febr. 19. 6,599. sz. a.) K. Pál felperesnek és O. István beavatkozó felperestársnak B. Lajosné sz. O. Erzsébet alperes ellen 50,000 frt és jár. iránt indított rendes perében a felperes által kiadatni kért A) M) alatti eredeti váltók, melyek kiadását alperes a f. évi febr. 11-én megtartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint ellenezte, felperesnek dr. Strem Tódor ügyvéd kezéhez jelen végzés jogerőre emelkedése után kiadatni rendeltetnek. Mert a birói ügyv. szab. 246. §. értelmében peres ügyben bármelyik fél kérheti az általa beadott iratok kiadását, a melyre nézve tekintve, hogy a per a harmadbiróság által is jogerejüleg elbírálva van, akadály fenn nem forog, azon körülmény pedig, hogy alperes perújítással szándékozik élni, ily akadálynak nem tekinthető. Nem képezhet a kérdéses váltók kiadására akadályt azon körülmény sem, hogy alperes felperes követelését kifizette, mert alperes az általa teljesített fizetésért saját előadása szerint nyugtát kapott. A budapesti kir. ítélőtábla (1895 május 1. 3,056. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. mert alperes a szóban forgó váltók kiadását ellenezte; a birói ügyv. szab. 246. §-a szerint pedig a beperesitett okiratok az ellenfél beleegyezése nélkül addig nem adhatók vissza, a mig a perben, valamely joglépésnek van helye; minthogy pedig alperes kijelentette, hogy ő a harmadbiróság Ítélete ellen perújítással fog élni és eme perorvoslatot alperes az 1881: LIV. t.-c. 69. §-ában meghatározott határidő alatt még igénybe veheti, a szóban forgó okiratok annyival kevésbé adhatók vissza, mivel felperes beismerte, hogy alperes a kereseti követelést megfizette stb. A m. kir. Curia (1895 okt. 17,091. sz. a.) a felfolyamodás visszautasittatik; mert a polgári peres eljárásban a másodbiróság végzése ellen csupán az 1881: LIX. t.-c. 59. §-ban meghatározott esetekben van további felfolyamodásnak helye; jelen eset pedig azok közé nem tartozik. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az 1886. évi VII. t.-c. 23. >?-ának bj pontja szerint a házastársak közt váltókötelezettség vállalására szóló meghatalmazásoknál a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik meg, az ilyennek hiányában a férj által a feleség meghatalmazásából tett váltónyilatkozat érvénytelen. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Dr. H. Lajosnak, K. Mórné elleni 300 frt iránti váltóperében itélt: A kir. törvényszék felperest perujitási keresetével elutasítja. Indokok: Peres feleknek a perujitó tárgyalás folyamán, alperes által 2'/. a. csatolt és felperes részéről mivel sem kifogásolt nyilatkozatba foglalt megállapodása szerint, felperes részére, ki alperes érdekében ennek birói árverésen elkelt ingatlanára 600 frtos utóajánlatot tett, eme tényleges haszonnak csak fele igértetett, melyet alperes az utóajánlati árverés eredményeként elérni fog; de mivel ezen utóajánlattal a megállapodás idején 600 frtnyi haszon kecsegtette alperest, ugyanő felperes részére az ezen összeg feléről szóló, illetőleg a kereseti váltót adta át oly kikötés mellett, hogy annak értéke csak akkor lesz fizetendő, a mikor majd alperes az ingatlan után befolyó vételárnak többletét felvenni fogja. Alperes határozottan tagadta, hogy ő ez utóajánlati 600 frtnyi vételár-többletből oly összeget kapott volna, melynek fele része a kereseti váltó értékének megfelelne és ezen körülménynek megtörténtét felperes a per folyamán elfogadható módon nem bizonyította, mert az a puszta állítása, hogy alperes az utóajánlati többletnek felét a vételárból tényleg megkapta volna, kellő cáfolatot nyert a kir. tábla rendelete folytán megtartott kiegészítő tárgyalás alkalmával alperes által 3- . a. becsatolt, a budapesti kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóságnak az alperesi ingatlan vételára iránt hozott kifizetési végzésével, nemkülönben a m. kir. állampénztár mint birói letéthivatalnak ugyanarra folyó évi május 9-én vezetett ama bizonyító záradékával, mely szerint a befolyt vételár a jelzálogos hitelezők által egészben kimerittetvén, alperesre csak a letéti kamatokból megmaradóit 45 frt 27 kr. juthatott. A mely körülményből önként következik, hogy az a feltétel, a melytől a kereseti váltó értékének alperes általi megfizetése a felek közötti megállapodáshoz képest függővé téve lett, be nem következett. Mindezeknél fogva, eltekintve attól, hogy alperes a részére az 5,807 90. sz. alapperbeli Ítélettel a kereseti váltón levő aláírásának valódiságára vonatkozó eskü letétele által a perujitó keresethez C. a. csatolt jogerős Ítélet szerint a hamis eskü bűntettében bűnösnek mondatván ki, a kereseti váltón levő aláirás valónak tekintendő: mégis mivel alperesnek a perujitó tárgyalás folyamán felhozott kifogásai a fentebbi bizonyítékokkal beigazolást nyertek, felperest keresetével elutasítani kellett. (1893 szept. 7. 32,749. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben felperes a kereseti váltótőke után 1889. évi június 26-tól 1889. évi október 17-ig követelt kamatra vonatkozólag ujitott keresetével elutasittatott, helybenhagyja; egyebekben azonban megváltoztatja, az 5,807/90. számú alapperbeli ítéletnek ujitott alperesre vonatkozó részét a 300 frt tőke és annak 18^9. évi október hó 17-től számítandó 6°/o kamata tekintetében hatályon kivül helyezi, s e részben a 35,341/89. sz. sommás végzés hatályát ujitott alperessel szemben fentartva, kötelezi őt, mint a Budapesten 1889. évi május 26-án 300 írtról kiállított váltó elfogadóját, hogy felperesnek 300 frt tőkét, 1889. évi október 17-től számítandó 6<V0 kamatát K. Mór alapperbeli I. rendű alperessel egyetemleg 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: Az ujitott alperes által az alapperben letett eskü a büntetőbíróság által hamisnak mondatott ki, ennek folytán alperesnek a váltón előforduló névaláírása reá nézve kötelezőnek tekintendő, s igy ujitott alperes a váltótörvény 23. §-a értelmében a váltóösszegnek kifizetéseért váltójogilag felelős. Alperesnek az a védekezése, hogy a váltó az elfogadói nyilatkozatnak reá vezetése idején kelettel és lejárattal ellátva nem lévén, s igy lényeges kellék hiányában szenvedvén, a reá vezetett nyilatkozatból a váltótörvény 6. §-a értelmében váltójogi kötelezettség nem származott, figyelembe vehető nem volt, mert a váltótörvény 93. §-a értelmében felperes a hiányzó váltókellékeket jogosítva volt tetszése szerint kitölteni, a mennyiben a felek közt erre nézve bizonyos megállapodás nem jött létre, már pedig alperes maga is csak a lejárat tekintetében vitat a 2-/. a. okirat alapján oly megállapodást, miszerint a váltóösszeget csak akkor tartozott fizetni, midőn ingatlana vételárának a jelzálogilag biztosított követeléseket meghaladó részét felvette. Minthogy felperes a 2 /. a. okiratnak valódiságát nem kifogásolta, abból pedig határozottan kitűnik, hogy ujitott alperes a váltóösszeget akkor tartozik fizetni, ha a felperes utóajánlata folytán újból elárverezett ingatlanának vételárát felveszi, felperes tehát megállapodás szerint a váltó lejáratát a vételárfelosztás napjára volt csak jogosítva kitölteni, minthogy továbbá az alapperhez 27. a. és az ujitott perhez 37. a. csatolt telekkönyvi végzésekből kitűnik, hogy a vételárfelosztás 1889. évi június 26-án még nem történt meg, felperes tehát a váltó lejáratát erre a napra nem volt jogosítva kitölteni, miből azonban nem az következik, hogy a váltó lényeges kellék hiá: íban szenved, hanem az, hogy'a váltó lejáratának a vételárfelos^as napja tekintendő ; minthogy továbbá alperes, kit a minden kellékkel ellátott váltóval szemben kifogásainak bizonyítása terhel, sem a tárgyaláskor, sem annak kiegészítésekor nem mutatta ki, hogy ingatlanának vételára mikor osztatott fel, annyi azonban az 1889. évi október 8-án kelt 3-/ a