A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 48. szám - Ideiglenes ítéletek a házassági perben - A bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tervezete

A JOG 191 telekkönyvi végzésből, mely szerint a fizetés csak annak jogerőre emelkedése után történhetett, kétségtelen, hogy az a végzés keltétől számítandó 8 nap letelte előtt nem történhetett, azt pedig alperes nem mutatta ki, hogy 8 nap letelte után azonnal meg nem történt, s igy a kereseti váltó lejárata napjául 1889. évi október 17-ike tekintendő ; s minthogy a 27. a. okirat ama tartalmával szemben, mely szerint ujitott alperes a felperes utóajánlata folytán elérendő vételártöbblet felét felperesnek kötelezte kifizetni, ugy azzal szemben, hogy felperes utóajánlata maga is már 600 fit többletet eredményezett s ujitott alperes a kereseti váltót ennek az összegnek feléről állította ki, közömbös az a körülmény, vajon az utóajánlat folytán elért többletet tényleg, alperes vette-e fel, vagy a hitelezői kielégítésére fordíttatott, mivel utóbbi esetben is csak alperes javára szolgált: ennélfogva az elsőbiróság Ítéletét, a mennyiben felperest a kereseti tőke után 1889. évi október 17-ikét megelőző kamatra nézve ujitott keresetével elutasította, helybenhagyni, egyebekben azonban megváltoztatni, s ujitott alperest a kereseti töke, annak a váltó lejáratának tekintendő naptól számítandó 6°/0 kamata megfizetésére kötelezni kellett. (1894 május 16. 4,687. sz. a.i A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete felebbezett részében megváltoztatik, s egész terjedelemben az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A kereset alapját képező váltót nem az alperes irta alá, hanem a per adatai szerint alperes nevét ennek férje irta szóbeli megbízás alapján a kereseti váltóra. Tekintve azonban, hogy az 1886. évi VII. t.-c. 23. §. b) pontja szerint a házastársak közt váltókötelezettség vállalására szóló meghatalmazásoknál a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik meg: ilyennek hiányában az alperes nevében férje által a fentebbiek szerint csupán szóbeli megbízás alapján tett váltónyilatkozat mint a hivatkozott §. szerint érvénytelen, váltójogi kötelezettséget az alperesre nézve meg nem állapit. Ez oknál fogva a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróságnak felperest keresetével elutasító ítélete hagyatott helyben. (1895 szept. 24-én 1,314. sz.) Bűnügyekben. Ártatlan egyén is követ el megvesztegetést, ha az öt kellő ok nélkül letartóztató rendöröknek szabadon bocsátásáért pénzt kinál. A karánsebesi kir. törvényszék: L Juon a B. T. K. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségében vétkesnek kimondatik s ezért az idézett szakasz alapján jelen itélet foganatba vételétől számítandó egy heti fogházra és az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célra fordítandó s behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a értelmébentovábbi egy napi fogházra átváltoztatandó öt forint pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: A megejtett vizsgálat és végtárgyalás adataivá beigazolást nyert tényállás szerint 1893. évi augusztus hó 4-én G. Miklós, F. György és M. Miklós városi rendőrök a karánsebesi országos vásár alkalmával L. Juont lopás gyanúja miatt letartóztatták s a városházához kisérni akarták, mely alkalommal utóbbi azon célból, hogy a rendőrök őt szabadon bocsássák, előbb F. György rendőr-őrmesternek pénzt igért, midőn pedig ez öt ajánlatával rendőr társaihoz utasította, G. Miklósnak 1 frtot hason célból átadott. Vádlott L. Juon a vizsgálat során előbb azzal védekezett hogy kérdéses alkalommal ittas volt s nem emlékszik, hogy azért igért volna a rendőröknek pénzt, hogy őt szabadon bocsássák, utóbb pedig egyáltalán tagadta, hogy ő a rendőrök bármelyikének is pénzt adott volna. Az 1894. évi márczius hó 9-én megtartott végtárgyalás alkalmával pedig ismét azt állította, hogy csupán a rendőrök kérdésére, hogy van-e pénze, adott át készpénzéből 1 frtot G. Miklósnak, a többit pedig, mivel félt, hogy összes pénzét elveszik, I. Hiénák akarta oda csempészni ; a mai napon megtartott vágtárgyaláson végre megengedte a vádlott, hogy a rendöröknek pénzt adott, de azzal védekezett, hogy nem emlékszik reá, mivel nagyon el volt keseredve, s azért azt sem tudja, hogy ha adott is a rendőröknek pénzt, azt mi célból tette. Tekintettel azonban, hogy az eskü alatt kihallgatott F. György vallomása szerint vádlott azért, hogy őt szabadon bocsássák, előbb neki igért pénzt, azután pedig, mivel ő vádlottat G. Miklóshoz utasította, ennek 1 frtot tényleg átadott, kérve őt, hogy bocsássa szabadon, mely esetben M. Miklós számára is igért 1 frtot adni ; tekintve, hogy F. György eme vallomása a szintén hit alatt kihallgatott G. Miklós tanú vallomásával^ mindenben egyezik ; tekintve, hogy M. Miklós rendőr esküvel erősített vallomása szerint ő is látta, midőn vádlott G. Miklóst félrehívta, vele beszélt s azután neki 1 frtot átadott: beigazoltnak veendő vádlott tagadása ellenére is, mikép ő F. György rendőrnek pénzt igért, G. Miklósnak pedig 1 frtot tényleg át is adott és pedig azért, hogy őt szabadon bocsássa. Tekintve már most, hogy nevezettek a B. T. K. 61. §-a értelmében közhivatalnokoknak tekintendő rendőrök hivatalos kötelességük teljesítésében jártak el, midőn a lopással gyanúsított vádlottat a községházához bekisérték ; tekintve, hogy eme kötelességük megszegése céljából igért, illetve adott nekik pénzt, vádlott cselekménye a B. T. K. 400. §-ában meghatározott megvesztegetés vétségének criteriumait teljesen kimeríti ; miért is eme vétségben vétkesnek kimondani s a hivatkozott szakasz alapján, figyelemmel rovott előéletére, mint súlyosító körülményre, az itélet rendelkező részében kiszabott büntetésre elitélni kellett. Í1894. november 24-én, 1,629. sz.) A temesvári kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróságnak Ítéletét megváltoztatja s a vádlottat az ellene emelt vád és következményei terhe alól felmenti. Indokok: A karánsebesi városi rendőrök az 1893. évi augusztus 4-én Karánsebesen tartott országos vásár alkalmával vádlottat azért kisérték be a rendőri kapitányi hivatalhoz, mert egy ismeretlen ember a rendöröknek állitóan azt mondta, hogy a N. Ferencz korcsmája közelében I. Juon kocsiján lopott dolgok vannak s mert ezeket a dolgokat vádlott tette fel a kocsira és jogos szerzésüket nyomban a rendőrök előtt nem igazolhatta. Igaz ugyan, hogy a vádlott a rendőröknek a bekisértetés abbanhagyása végett pénzt igért és az egyik rendőrnek 1 frtot tényleg átadott, tette pedig ezt annak tudatában, hogy lopást el nem követett és hogy ebből kifolyóan bekisértetésre okot nem szolgáltatott, miként ez kitűnik abból, hogy a kir. törvényszék a bűnvádi eljárást a vádlott ellen lopás miatt 5,756,1893. szám alatt kelt határozatával jogérvényesen megszüntette, mert vádlott a kérdéses dolgokra nézve a jogos szerzést tanukkal kellően kimutatta. Ezek szerint a B. T. K. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségének az a lényeges ismérve, hogy a megvesztegető egyénben meglegyen az a tudat, hogy a közhivatalnoktól kivánt cselekmény vagy mulasztás törvényellenes kedvezményt képez és az az illető hivatali kötelességének megszegésével jár, a felebbezett Ítélettel elintézett ebben az ügyben teljesen hiányzik; s ebből az okból a megvesztegetés vétsége vádlottnak terhére meg nem állapíttathatván: az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni s a vádlottat a vád alól felmenteni kellett. (1894. október 9-én, 3,016. sz.) A kir. Curia: A kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával vádlott bűnösségére nézve az elsőbirósági itélet indokainál fogva hagyatik helyben; a büntetés megállapítására nézve ezen itélet is megváltoztattatik s vádlott büntetésének meghatározásánál a B. T. K. 92. §-a alkalmaztatik és ehhez képest vádlott tíz forint fő- és öt forint mellékpénzbüntetésre Ítéltetik, olyképen, hogy a pénzbüntetés behajthatlanság esetében, tíz íorint két napi, az öt forint pedig egy napi fogházra változtattatik át. (1895. szept. 10-én, 1894. évi 12,146. sz.) A teherkocsis nem folytat olyan foglalkozást, mely a btkv. 310. §-ának 2. bekezdésében szem előtt tartott szakszerű járatosságot tételezné fel. A budapesti kir. törvényszák (1893 dec. 9-én 5,8006 sz a.) B. Mihály bűnösnek mondatik ki a btk. 310. § 2. bekezdése szerint büntetendő gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében és ezért 2 havi fogházra és 10 frt pénzbüntetésre Ítéltetik, stb. Indokok: Az eljárás adataival megállapított tényállás szerint H. György kocsis 1892 febr. 18-án reggel 9 óra körül Budapesten az országúton egy szemetes" kocsit hajtva, a kocsi mellett haladt, kocsija pedig közvetlenül a gyalogjárda mellett ment. Szemben B. Mihály jött egy kocsival, melyen követ szállított s minthogy az általa hajtott kocsi túloldalán, éppen akkor, midőn az emiitett két kocsi egymás mellé került, egy lóvasúti kocsis is hajtott, B. Mihály kocsija a H. György által hajtott kocsihoz oly közel jutott, hogy a két kocsi között ment H. Györgyöt közéjük szorítván, az arcán csekélyebb sérülést, azonban balkezén 3 ujjának összetörése folytán egy havi gyógytartamu testi sérülést szenvedett, mint ez az üllőuti közkórház igazgatósága részéről beszolgáltatott látlelettel igazoltatik. Megállapítható lévén sértett félnek az eset lefolyása iránt tett előadását támogató eljárási adatokból vádlott ellenében a hajtási szabályokat megsértett amaz eljárása, hogy a vádbeli alkalommal jobbra hajtott, holott mint a fővárosban huzamosb idő óta kocsiskodó egyénnek tudnia kellett a balra való kitérés kötelezettségét, ekként elhanyagolván a foglalkozása körében köteles gondosságot, H. György súlyos testi sértésének okozója volt, ekként a btk. 310. § 2. bekezdése alá eső vétségben bűnösnek volt kimondandó. A budapesti kir. ítélőtábla (1894 ápr. 18. 513. sz. a.) Az első bíróság ítéletét részben megváltoztatja, vádlott cselekményét a btk. 310. §-ának 1. bekezdése szerint minősíti, főbüntetését pedig egyhavi fogházban állapítja meg, egyebekben az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A teherkocsis nem folytat oly foglalkozást, mely a btk. 310. §-nak 2. bekezdésében szem előtt tartott szakszerű jártasságot tételezné fel, azért az első bírósági Ítéletnek erre fektetett minősítése megváltoztatandó, a cselekmény az idézett § 1. bekezdése alapján minősítendő és a büntetés megfelelően leszállítandó volt, stb. A m. kir. Curia (1895 okt. 24. 8,066 sz. a.) a kir. ítélőtábla ítélete az abban felhozott s elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik.