A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 47. szám - A közös bányakutatási jogosítványokról

338 A JOG betöltésénél a feddhetlen jellem, szakértelem és az eltöltött szolgálati évekre is kegyes figyelemmel lenni méltóztassék. A közös bányakutatási jogosítványokról Irta dr. FEHÉR MANÓ temesvári ügyved. A nálunk még mindig érvényben levő osztrák általános bányatörvény fontosabb intézményeinek egyikét a zártkutatmány intézménye képezi, mely a kizárólagos kutatási jogosítványok rendszerén alapul. Valamennyi eddig megjelent bányatörvényjavaslat, nevezetesen az 1870. évi bizottsági — az 188Í-. évi úgynevezett második olvasás számára átdolgozott — és végre 1890. évi uj bányatörvény-javaslat mint a zártkutatmány intézményét fentartani kívánja. Jelen tanulmánycikk szerzője is a magyar bányatörvény megalkotásához, különös tekintettel a kó'szénkérdésre kidolgozott, s a nagybányai bánya-congressus elé terjesztett javaslataiban a kizárólagos kutatási jogosítványok rendszerét és azzal a zártkutatmány intézményét továbbra is fentartandónak nyilvánította. Kormányunk az utolsó, vagyis az 18U0. évi bányatörvényjavaslatot már a mult évben teljesen elejtette, s egy egészen uj javaslat kidolgozását kilátásba helyezte. Eró's meggyó'zó'désem volt, s ebbeli meggyőződésemnek a lapok utján is kifejezést adtam, hogy az 1890. évi törvényjavaslat bányászatunk és bányászaink igényeit ki nem elégíti. Ezt legfényesebben igazolta maga a kormány azzal, hogy a javaslatot saját elhatározásából elejtette. Hogy milyen lesz a legközelebbi törvényjavaslat, az a jövő titka. De legyen az bármilyen, annyi bizonyos, hogy abban a zártkutatmány intézménye fel lesz véve. Eennélfogva a zártkutatmány intézményét nemcsak de lege lata, hanem de lege ferenda is lehet tudományos jogi vitatás tárgyává tenni. A vajdahunyadi bánya-congressuson volt alkalmam a zártkutatmány mint jogintézmény jogi természetéről és- célszerű voltáról értekezni. Ebbeli értekezésem füzet alakjában megjelenvén, abban fel vannak sorolva azon okok, miknél fogva a zártkutatmány intézményét bányászatunk jól felfogott érdekében tentartandónak vélem. Ezúttal minden mástól eltekintek, és a kutatási jogosítványok, különözen pedig a zártkutatmány jogi természetét csak egy szempontból teszem tanulmány tárgyává. Az osztrák általános bányatörvény a fentartott ásványok felkeresésének stádiumát azok nyerésének stádiumától élesen megkülönböztetvén, azon munkálatokat, melyek a bányatulajdon szerzését megelőzik, kutatásnak nevezi; azon munkálatokat pedig, melyek a bányatulajdon megszerzése után a föntartott ásvány nyeréséhez szükségesek, lefejtésnek mondja. Ezekhez képest már most a törvény háromféle intézkedéseket tartalmaz: a) oly intézkedéseket, melyek csakis a kutatási stádiumra alkalmazhatók. b) oly intézkedéseket, melyek csakis a lefejtés stádiumában nyerhetnek alkalmazást; és végre c) oly intézkedéseket, melyek a bányászás mindkét stádiumára vonatkoznak. A teleknek és a viznek bányászati vállalatokra való átengedéséről, s a bányakárok megtérítéséről szóló intézkedések például a bányászás mindkét stádiumára vonatkoznak. Ugyanilyenek a bányavállalkozóknak egymás közötti, és hivatalnokaik és munkásaikhozi viszonyáról, valamint a társpénztárakról szóló intézkedések. Ellenben a bányák munkában tartásáról, a bányaművelési haladékokról, valamint a bánya jogosítványok elenyészése, elvonása és az azokról való lemondásról szóló fejezetekben találunk oly intézkedéseket, melyek tisztán a kutatási stádiumra — s ismét olyanokat is, melyek csupán a lefejtési stádiumra vonatkoznak. Mindeme intézkedések megvitatása a mondott megkülönböztetés szempontjából nagyon mesze vezetne benünket, azért abba ezúttal nem bocsátkozhatunk, hanem kitűzött feladatunkhoz képest áttérünk az általános bányatörvénynek a közös bányamüvelésről és a bányatársulatokról szóló intézkedéseire. Ezek az intézkedések a törvény hatodik fejezetében foglaltatnak, és jegyezzük meg mindjárt, hogy azok tisztán a lefejtés stádiumára vonatkoznak és csak erre alkalmazhatók. A törvény szerint a bányák egy vagy több természeti és jogi személy által közösen birathatnak és műveltethetnek. Ha a többek által beadott adományozási kérvényben a részesedési arány nincs előadva, akkor valamennyien egyenlő részeket kapnak. Minden részbirtokos részbirtokával a bányakönyvbe bejegyeztetik, és részbirtoka nyilvánkönyvi átruházás és elzálogosítás tárgyát képezi. A bányatulajdon azonban a bányahatóság beleegyezése nélkül csakis az egésznek tizenhatodrészéig osztható fel. Különös érdekkel bír reánk nézve az általános bányatörvény 136. §-a, mely a bányatulajdonos-társaknak Jogviszonyait szabályozván, határozottan kijelenti, hogy mindazon bányarész birtokosoknak, akik a törvénynél fogva bányatársulat alakítására kötelezve nincsenek, ugy egymás közötti, mint pedig harmadik személyek iránti jogai a tulajdonközösségről és a szerződésekről szóló általános szabályok szerint itélendők meg; a bányatulajdonos társak egymás között kötött társasági szerződései azonban jóváhagyás végett a bányahatóságnak bemutatandók. A mi pedig a bányatársulatot illeti, mely a bányászat szükségleteinek legjobban megfelelő, s annak specifikus bányajogi jelleggel biró társulási formáját képezi, ugy az az általános bányatörvény 137—169 §§-aiban nyer különleges szabályozást. Ezekből látható, hogy a lefejtési stádiumban a társak jogviszonyai a törvényben szabályozva vannak, legyen a társulási forma akár bányatár-ulati, akár nem bányatársulati. Kitűzött feladatunk szempontjából itt különösen a társaknak egymás közötti jogviszonya, vagyis az a kérdés vitatandó meg, hogy miben állanak a társak jogai és kötelességei egymással szemközt. Ha a tulajdonostársak bányatársulatot nem képeznek, a társak mindaddig, mig valamennyien egyetértenek, egy személyt képeznek; mihelyt azonban az egyetértés hiányzik, egyik társ sem tehet a közös bányabirtokon oly változtatást, mely által a többiek része felett is intézkednék. Minden társ teljes tulajdonosa a maga részének és arról társai jogainak sérelme nélkül, szabadon és társaitól függetlenül élők között vagy halál esetére intézkedhetik. A társak mindegyike számadást és a jövedelem felosztását követelheti. A társ rendszerint a közösség megszüntetését is kérheti, de ez a többi társak kárára nem történhetik. A közös bányatulajdon birtoka és igazgatása a társakat összesen illeti. Ha csak a bányavagyon mikénti igazgatásáról és mikénti hasznosításáról van szó, a szótöbbség határoz; de ha olyan javaslatok tétetnek, melyek a bányavagyonra vonatkozó lényeges változtatást vagy ujitást céloznak, a leszavazottak az esetleges kárra nézve biztosítást kérhetnek, s ha ez megtagadtatik, a közösségbőli kilépést kívánhatják. Ha kilépni nem akarnak, a bíróság határoz azon kérdésben, vájjon a változtatás feltétlenül avagy csak biztosítás mellett történjék-e, vagy sem. Ugyanezek a szabályok követendők a szavazatok egyenlősége esetében is. Ha a közös bányabirtok kezelése és értékesítése bányaigazgatót igényel, az szótöbbséggel választatik; a szavazatok egyenlősége esetén pedig a bíróság határozata dönt. Ha pedig a tulajdonostársak bányatársulatot képeznek, a társaknak egymás közötti jogviszonyát a törvénynek a bányatársulatról szóló intézkedései szabályozzák. Mindenek előtt kiemelendő a törvénynek az az intézkedése, hogy mindaddig, mig valamely bányarészvénynek más bi tokosra való átruházása a bányahatóságnak be nem jelentetik, a bányatársuláti könyvbe beiktatott birtokos tekintetik bányatársnak. Minden bányatárs köteles a bányahatóságnak, ha annak járásában lakik, lakhelyét — ha pedig más járásban lakik, a bányahatóság járásában lakó meghatalmazottját bejelenteni. Ha a bejelentés elmulasztatik, ugy a hírlapi hirdetés a kézbesítést pótolja. A bányatársak törvényes összejövetele bányatársulati gyűlésnek neveztetik, melyen a társulat ügyei szavazás utján döntetnek el. Minden három évben bányatársulati gyűlést egyszer kell tartani. Ha a bányatársak egyharmad része kívánja, továbbá ha az igazgató vagy a bányahatóság szükségesnek tartja, rendkívüli bányatársulati gyűlést kell tartani. Minden bányatárs a bányatársulati gyűlésre meghívandó, és pedig ha a járásban lakik vagy képviselve van, írásbeli meghívással kézbesítés utján, különben pedig hírlapi hirdetmény utján. Minden bányatárs szavazati joggal bir, ha személycsen vagy meghatalmazott által képviselve megjelenik. Rendszerint a jelenlevő szavazók általános szótöbbsége dönt, a szavazatok azonban nem a személyek, hanem a részvények szerint vétetnek számba. A szavazatok egyenlősége esetében pedig az a vélemény a döntő, melyhez az elnök hozzájárult. Ha az alapszabályok megváltoztatásáról vagy ingatlan vagyon elidegenítéséről van szó, érvényes határozat hozatalához a jelenlevő szavazók részeik aránya szerinti háromnegyedrészének hozzájárulása szükségeltetik. Itt a leszavazott a leszavazás miatt sem biztosítást, sem a vagyonközösség megszüntetését nem kérheti. A bányatársulat feloszlatásához és az alapvagyon elidegenítéséhez vagy valamennyi bányatársnak, vagy legalább azok háromnegyedrészének hozzájárulása kívántatik; utóbbi esetben azonban a bányahatóság jóváhagyása is szükségeltetik. Legfontosabbak azonban a törvénynek a pótlófizetésekre vonatkozó intézkedései. A bányatársulati igazgató a bányatársulati gyűlésen meghatározott pótló fizetéseket a hozott határozat értelmeben kivetni, s a megállapított módon és időben behajtani köteles. Azon bányatársak, a kik az igazgató kivetésének eleget nem tesznek, vagy a kiknek az a bányahatóság járásában nem kézbesíthető, az igazgató kérelmére a bíróság által a pótló fizetésnek 1 * nap alatti teljesítésére felhivandók; s ezen felhívás Írásbeli kézbesítés vagy hírlapi hirdetés utján eszközöltetik. A 14 napi határidő sikertelen eltelte után az igazgató a késedelmes bányatárs eüen banyareszenek végrehajtási elárverezését kérni köteles. Ha az ados az árverésig kifogásokat ad be, vagy ha a követelt pótlófizetes s a költségek összege birói letétbe helyeztetik, az ügy a törvény rendes útjára tereltetik, s jogérvényes eldöntéséig az árverés függőben hagyat k. ' S Hr«ifAh/rV(irMS elmarad> ha a késedelmes adós vagy a bányakiegyenliti"1 * hátralékos Pótlófizetést és a pl/költségeket