A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 47. szám - Közjegyzői sérelmek

Tizennegyedik évfolyam. 47. szám. Budapest, 1895 november 24. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ lCAZSÍCflCY ÉRDEKEINEK KÉITISELETÉRE 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják E>r. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Közjegyzői sérelmek. — A közös bányakutatási jogosítványokról. Irta : dr. Fehér Manó, temesvári ügyvéd. — Adalék a büntető törvénykönyv 277. §-ához. Irta : dr. V á 1 y i Sándor, kir. albiró Mező-Kövesden. — A salvus conductus kérdése a Takácsféle bűnperben. Irta dr. Rónai Sándor, budapesti albiró. — Belföld (A magyar polgári törvénykönyv codificatiója. — Az esküdtszékek hatáskörének szabálvozása. — Dr. P a p p József budapesti ügyvéd felolvasása a magyar jogászegyletben. — D é c s e y Zsigmond tanácselnökké való kineveztetése). — Nyilt kérdések és feleletek (A felbujtás fogalommeghatározásához [Felelet]. Irta: Neumann Lajos, bpesti V. ker. jbirósági joggyakornok. Illetékességi kérdés. Irta: Felperes. — Sérelem (Biró és ügyvédi képviselet. Irta : dr. M e d v e c z k y Samu ügyvéd és dr. W e s e 1 János ügyvédjelölt Zólyomban'). — Irodalom (dr. Fodor Ármin tszéki biró : A magyar törvények anyaggyüjteménye. — A jelenkor bűnügyi törvényhozása jogösszehasonlitó előadásban. Irta: dr. Liszt Ferenc. — A német birodalmi csődtörvény. Irta : dr. S a r v e y. — Pandekták. Irta: dr. Dernburg Henrik. — A német birodalmi keresk. törvény magyarázata. Irta : dr. Staub Hermán. — Eljárás házassági ügyekben. Irta : dr. B a r t s c h Henrik. — A bűnvádi eljárás reformja. Irta: dr. A s c h r o 11 P. T. — A büntető igazságszolgáltatás feladatai. Irta : dr. S c h m i d t Richárd). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Közjegyzői sérelmek. idr.) A jogi szaklapoknak főcélját az igazságügy terén felmerülő kérdéseknek elméleti és gyakorlati megvitatása és az igazságügyet szolgáló közegek érdekeinek előmozdítása képezi. Ezen szempontból kiindulva, legyen szabad egy, a közjegyzői kar vitális érdekét, mondhatnám existentiáját érintő kérdéssel foglalkozni, s pedig annyival inkább, mivel a közjegyzői kar a parlamentben képviselettel nem bir, másrészt a testületi szellem hiányánál fogva, a kar érdekét előmozdító actióra képtelen. Mi — értve az ország apró városkáiban, illetve mostoha vidéken működő közjegyzőket ís csak ezek nevében emelek szerény szót, mint «megbizás nélküli ügyvivő») — ép oly helyzetben vagyunk, mint a falucskákban vegetáló curatclerus a püspökökkel szemben. A mint a palotában lakó és pompás hintóban utazó püspököktől ritkán hallani panaszt a papság sanyarú helyzete felől, épúgy a nagy forgalommal biró városokban működő és ennek folytán nagyobb jövedelemmel biró kartársaink, kik mint ilyenek, nagyobb tekintélyüknél fogva rendesen a kamarának tagjai, a «quieta non movere» elvét követve, kevés érzéket tanúsítanak aziránt, hogy a szegény vidéken működő, számtalan esetben a legmostohább existentiával biró, egyébként fedhetetlen jellemű és qualifikált kartársak sorsa, igenis a törvényben előirt kinevezés, de tegyük rögtön hozzá : ((méltányosság és igazságon» alapuló kinevezéstől legyen függővé téve. Midőn ezen óhajt táplálom, implicite értetődik, hogy a kinevezés, mint törvény által decretált ministeri jogról akadémikus dissertatióba bocsátkozni nem szándékozom, s habár a tapasztaltak után meg vagyok győződve, hogy szavam egyelőre «vox clamans in deserto»-ként fog elhangzani, mégsem akarom elmulasztani az alkalmat, hogy kamaráinknak egy sursum corda-t ae kiáltsak! Az 1874 : XXXV. t.-c. 2. §-a a közjegyzői qualificatiót a többek közt az ügyvédi vagy birói vizsgálatot megelőző vagy követő, bár megszakított két évi közjegyzői gyakorlathoz kötötte. Ezen törvény, illetve a köjegyzői intézmény életbelépte alkalmával a közjegyzői irodákba lépett, egyébként teljes qua- i lificatióval biró helyettesek legtöbb esetben jövedelmezőbb állásukat elhagyva, azért választották a közjegyzői pályát életcélúi, mivel az a remény kecsegtette, hogy a szerzett 2 évi gyakorlat előmenetelüket annyira a mennyire biztositandja. A nap alatt semmi sem állandó. A fentidézett törvény hatályba léptét követő 10. évben, az abban foglalt qualificationális feltételek ki lettek bővítve, s az 187G: VII. t.-cikkel kimondva, hogy a négy évi gyakorlattal biró ügyvéd is kinevezhető. Távol áll tőlem az intentió, hogy magunkat chinai fallal körülvéve, azon óhajt tápláljuk, hogy közjegyzőnek első sorban csakis az ezen pályán működő egyén neveztessék ki ; ellenkezőleg örülök, ha karunk egy a tudományban kimagasló vagy a gyakorlati jog terén érdemeket szerzett kartárssal szaporodik, tartozzék az akár a birói, akár az ügyvédi karhoz. Tekintsük azonban az 1876: VII. t.-c. életbelépte óta történt közjegyzői kinevezéseket, s mit tapasztalunk? Azt, hogy mig nagyobb forgalmú városokban, mint Szeged, Baja, Miskolc, Karcag, Trencsén, Jászberénybe, közjegyzőkké olyanok lettek kinevezve, kik sem pubíicistikai, sem jogi téren ki nem tűntek (mert azon körülmény, hogy valaki überlandialis földek- vagy pártelnökségben dolgozott, vagy a parlamentben a nagyjelentőségű oh «igen» t elmondja, meritumnak nem tekinthető), addig a hosszú éveken át gyakorló s áthelyezésüket kérő közjegyzők rendszeresen mellőztettek, s csak a legmostohább vidékekre lettek közjegyzői pályán működő egyének kinevezve. Tapasztaltuk, hogy a közjegyzői intézmény életbelépte óta kötelességét hiven és pontosan teljesítő, a publica fidessel felruházott intézmény üdvére szolgáló, úgy a bíróságok és hatóságok, valamint a magánfelek bizalmát a legnagyobb mérvben biró, de hosszú éveken át az existentiával küzködő, áthelyezésre jogosult, vagy legalább méltányos igénynyel biró közjegyzők, midőn a közjegyzői pályán töltött hosszas gyakorlatukra hivatkozva, egy kedvezőbb forgalmú helyre folyamodtak, csak a legritkább esetben (s akkor is egy sereg hata'mas protector mobilizásával) sikerült méltányos kérelmüknek érvényt szerezni ; sőt midőn — mint a legutóbbi esetben a zombori állomás betöltésénél — azt tapasztaljuk, hogy apályázat megjelenése előtt a napilapok palám et publice azt hirdették, hogy «Zomborba D. E. képviselő fog kineveztetni)), akkor ne csodálkozzunk, ha jogvégzett ifjaink ezen intézménynek hátat fordítva, inkább más pályát választanak, semmint existentiájuk a rideg önkénynek legyen kiszolgáltatva. Szerény soraim olvasói az előadottakból azon deductióra fognak jutni, hogy azok irója szintén egy «locus desertus»-t nevez székhelyének, rögtön hozzáteszem, hogy nem csalódnak, sőt (nehogy alaptalan recriminálással vádoltassam) megvallom azt is, miszerint dacára annak, hogy másfél évtized óta az. ország minden vidékére pályázva, a folyamodványom és mellékleteire illesztett bélyegek felhasználása által lényegesen hozzájárultam az államháztartás rendezéséhez, midőn áthelyezésem kieszközlése végett személyesen voltam szerencsétlen a ministeriumnál eljárni, T. volt államtitkár úr avval fogadott : «Miért pályázik ilyen nagy városba, mint Baja?» — Persze, később tudtam meg, hogy ezen állás J. pártelnök fiának lett fentartva, kinek kedveért M. volt közjegyző leköszönt, J. úr azonban risum teneatis amici! csak azon indoknál fogva nem lett kinevezve, mivel a törvényben előirt qualificatióval nem birt. Egyelőre tartózkodni kívánok attól, hogy a legutóbbi kinevezéssel foglalkozzam, mert végtére is nem a személy, de az ügy érdeke késztet arra, hogy a nagyméltóságú igazságügyminister úr, mint volt bíróhoz forduljak azon alázatos i kéréssel: miszerint jövőben a közjegyzői állások Lapunk mai száma 12 oldalra téried.