A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 4. szám - Bányajogi mizériáink

26 A JOG És e hiány, mint fentebb mondottuk, kétségtelenül meg van. Támadt az elmondott okokból. Azon segiteni kell, mert különben terjedni fog felfelé a birói állásokra is. Segiteni kell pedig az igazgatási rendszernek k i m életesebbé tételével és segiteni kell a birói s a bírósági segédi állásoknak mielőbb az őket méltán megillető fizetési osztályokba sorolásával. Nem is indokolható kellőképen az, hogy a táblai birói állást, két fizetési osztály választja el a törvényszéki birói s hason állásoktól, holott a rendszerinti előmenetel a közbeneső fizetési oszt á l y t úgyis átugorja. Soroltassanak ezek a VII. osztályba valamennyien, az albirói állások a VIII ba, a jegyzői állások a IX-be s aljegy zőiék a X-be A költségvetésnek bizottsági tárgyalása alatt maga az előadó jelezte annak szükségességét, hogy az állami tisztviselők fizetését emeljék. Népszerűtlen eszme ez az irányadó körök előtt. Időszerűtlen a nagy politikai kérdések korszakában. Alkalmatlan túlteher az államháztartás kivívott egyensúlyában, mert szaporítaná a kiadásokat a többi nehezen fokozható bevételekkel szemben. Unalmas feladat, midőn még élénk emlékezetben van az imént törvénynyé vált fizetés rendezésnek több irányú ne h é z s é g e. És mégis meg kell annak népszerűtlenségével, időszerűtlen, alkalmatlan és unalmas voltával barátkozni. Az emiitett bizottság előadója őszintén feltárta a helyzetet : az államnak versenyre kell k ellnie a magánvállalatokkal. Ez többé tehát nem csupán a tisztviselőknek javadalmazási kérdése, hanem a biróságok tovább müködhetésének feltétele. Ezt biztosítani kell minden áron, áldozatok árán is. 7: Bányajogi mizériáink. Irta: HOZNÉK JÁNOS besztercebányai m. kir. kincst. ügyész. Hazai bányászatunk folytonos hanyatlásának egyik oka és föllendülésének egyik hátráltatója mindenesetre az, hogy bányajogunk, bányahatósági s bányatörvénykezési igazságszolgáltatási ügyünk teljesen elhanyagoltatott. Az alkotmány helyreállítása óta folytonos a panasz, «hogy kir. bányákapitánságaink s bánya-biztosságaink rosszul fizetett és csekély előléptetéssel biró személyzetének létszáma elégtelen». Ez oknál fogva a bányahatósági ténykedés irodai munkán kiviil legnagyobb részt csak bányajogositványok, az ezekkel kapcsolatosak engedélyezésében, bányajárási tárgyalások lassú tempójú ellátásában s nagyobb bányaszerencsétlenségek tényálladékának fölvételében nyilvánul. Azonban a bányahatóság a hozzá tartozó felügyeleti s bányarendőri főfeladatoknak megfelelni teljesen képtelen. Csekély számú személyzete mellett nagy kerületében, arra sem munkaereje, sem ideje nincsen. És pedig annál kevésbbé, mert hites bányaszakértők, sőt még magánszakértők hiányában is a bányahatóságok közegei még azt a kevés idejüket is, melyet számtalan és sebten elvégezett szorgosan vett hivatalos teendőikből elszakíthatnak, igen gyakran mint magánosok szakértői, mint bányafekvési térképek tervezői és készítői töltik el. Ilyképen ily hatósági közeg gyakorta egyszemélyben magánszakértő, magánosok kérvényei s mellékleteinek készítője, egyúttal az ezen hozzáérkező kérvényeknek hatósági intézője is. Pedig már csak összeegyezhetlen a hatóság állásával s hatalmi körével, hogy ugyanazon közeg készítse elő s készítse el azt az okmányt, mint magánszakértő, a mely okmányt azután ugyancsak ő, mint hatósági közeg fogja felülbírálni, elfogadni, kiegészíteni; avagy a mely okmányt éppen ő esetleg elvetni is hivatott. Ezekhez társul általánosan ismert mizériaként, hogy tájékoztató helyi adatoknak megszerzése a bányahatóságnál való ságOs felfedezői munka ; mert rendszerint csak bányajárási, fektetési, avagy egyes vitás zártkutatmányi kérdésekből felmerült részleges s hiányos térképek találhatók ott. Teljes átnézeti térképekről pedig szó sincs. Ekként egy kutató, egy bányatulajdonos avagy egyáltalán egy bányaérdekelt határozott, biztos és megnyugtató adatokat akár egy új, akár egy régi bányavidék viszonyai felől szerezni ott nem is képes. Az osztrák általános bányatörvényhez kibocsátott végrehajtási szabályok 34. §-ának határozott rendelkezése, mely a kerületi bányatérképek szerkesztését hagyta meg, egyszerűen pariron maradt. Ennélfogva a bányaterületnek szabad avagy elfoglalt voltáról való biztos meggyőződés sokszor úgyszólván lehetetlen. Szabad vagy lefoglalt bányaterület avagy káros hegyzárlat a bányahatóság legcsekélyebb gondját képezi, mert ilyesmivel is gondolni csakugyan sem ideje, sem személyzete. » S még szomorúbb bányabiráskodásunk. Erre igazságügyi kormányunk valóban legcsekélyebb figyelmet sem fordit. E tér annyira elárvult s elhanyagolt és minden igazságügyi felügyeletet nélkülöző, hogy immár a bányaperekben itélő birák egynémelyike birói ambitiójának vélt sérelme nélkül vallja be a bányajogban való teljes járatlanságát. És már szinte divatos e részben hangoztatni ennek indokául azt, hogy ime, van az életnek számtalan viszonya, szakfoglalkozása, melyekhez az itélő biró egyáltalán nem ért, mégis szakértők meghallgatása, a különleges tárgy s cselekmény ismérveinek és különös jogszokásoknak megállapítása után alapos és a jogbiztonságnak teljesen megfelelő ítéletet hozhat. Elismerni kell azt, hogy például az újabbkori technika és az ipar előhaladásához képest, a különleges műszaki tárgyak feletti ügyletekből eredő perekben az alapos Ítélkezést megelőzőleg, a tárgy és az ezzel kapcsolatos szakdolgok ismeretét nélkülöző bírónak nem is marad egyebe hátra, mint hogy ítéletét kimerítő szakértői véleményre alapítsa; és sokára is leszünk abban a helyzetben, hogy a mint vannak specialista büntető-, magánjogi-, váltó , kereskedelmi-, telekkönyvi-, úrbéri stb. bíráink, a most például még különleges kérdés tárgyát képező villamossági ipar is specialista bírákkal fog rendekezni; úgy másrészt erős meggyőződésem az, hogy a jogbiztonság érdekében oly biró kezébe az ítélkezés minden tekintetben nagyobb megnyugvással helyezhető, ki alapos jogi képzettség és gyakorlat mellett, a per tárgyának s viszonyainak kellő ismeretével is bir; mint a mily biránk — hála az égnek — van például a helybeli kir. törvényszéknél. A bírónak ugyanis tudnia kell, hogy miről van szó, mert ha még ezt se tudja, azt annál kevésbé tudhatja, hogy a szakértőkhöz teendő kérdések közül melyek fontosak s melyekre kelljen súlyt fektetnie. A mint viszont a szakértők, mint rendszerint nem jogtudósok, birói kérdés nélkül nem tudják, hogy a perben a biró mire fektet fősúlyt, mire kelljen szakértői véleményükben különösen kiterjeszkedniök. És végül, még a szakértői véleménynek is fölülbirálója maga a biró; hogy tegye azt, ha a véleményt consumnálni s átérteni nem tudja. A bányászat s bányavagyon sem annyira új, sem anynyira különleges, sem pedig oly ritka peres tárgy, hogy az már most tisztán a szakértők s a biró együttes ténykedésére volna utalandó, mint akár például az alumíniumgyártás s ipara, avagy az emiitettem, eddigelé még mindig új villamossági ipar s üzlete, mely utóbbi különben is előreláthatólag úgy az ügyvédek, mint a birák közül csakhamar szükségkép meg fogja teremteni a maga specialistáit is. Hazai bányászatunk elhanyagoltsága dacára ma is még mindig van annyira fontos s még mindig oly nagy közgazdasági tényező ; és az ország oly nagy területére kiterjedő számtalan tárgyaival sok és fontos ügyletet magában záró, hogy azt eddigi speciális jogszabályaiból csak úgy rövidlegesen s egyszerűen kivetkőztetni és a közönséges magánjogi s kereskedelmi törvényekre utalni úgyszólván lehetetlen. És ha bányászatunk kedvezőbb viszonyok közt remélhetőleg föllendül, a mit az alkotandó bányatörvény is remélni enged, akkor annál is inkább előtérbe fog lépni az, hogy a bányatörvénykezésnél nemcsak fontos dolog, de föltétlenül szükséges is, hogy specialista bányabiráink legyenek. A bányaperek csekélyebb száma korántsem indokolja a bányatörvénykezés elhanyagolását. Mert sajnos a midőn jelenlegi bányaperbeli eljárásunk szerint egy valamire való bányaper — mire példákat hozhatnék — tiz husz évig elhúzható, ép ez az oka is, hogy e miatt a felek hajlandók inkább a legsoványabb egyezségre, sőt inkább lemondanak arról, hogy a bányabiró elé vigyék ügyüket, semhogy még unokáikat is engagtrozzák egy hosszantartó per izgalmainak az esetben is, ha a perkérdés ép oly világos, a mily egyszerű. Hivatkozhatnék egy, 1876 ik évben a bányahatóságnál megkezdett s; perreutasitás folytán a bíróságnál folytatott és mostanáig folyamatban volt bányaügyre, melyben elsőfokú előadóul egy, a bányajoggal addig nem foglalkozott biró szerepelt. Es a per további fejleményeinél magától a másodfokban döntött birotol tudtam, hogy mint alföldi származású, mielőtt a per hozza került, bányát se látott. A mikor tudniillik a táblák clecentral.zatiója után a per véletlenül - úgyszólván az elnök ötletszerűségéből - neki osztatott ki, (mivel - mint mondá - nalanal más, nagyobb bányászati s bányajogi ismére-