A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 4. szám - Bányajogi mizériáink

A JOG tekkel bitónak úgy sem osztathatott volna ki, mert olyan a táblabírák közt nem volt :) ő, az előadó biró, csak e perben kezdte ifjúkori bányajogi ismereteit kissé fölfrissíteni és indíttatva érezte magát megnézni egy bányát is, hogy arról legalább némi fogalma legyen. E célból a helyszínére kérette az első bírót is és ez informálta. Az említettem első fokú bírót pedig a felek egyike vezette be a per subtilis szakkérdéseinek tömkelegébe. Magától érthető, hogy ily előzmények után az eredmény másodtokban az elsőbirósági helytelen Ítéletnek indokainál történt jóváhagyása volt. De ebben az esetben ez még nem volt legrosszabb állapot. Mert az ügy fel került a harmad bírósághoz is. Ott azután — eltekintve attól, hogy az ítélet egy, a bányajogban köztudomásúnak veendő s törvényerejű kir. resolutióval homlokegyenest ellenkezett — a per úgy döntetett el, hogy már az Ítélet rendelkező részében is a különnemű tárgyak fölcseréltettettek, birói tájékozatlanságnak, bírói tévedésnek estek áldozatul s ezért az ítéletet végrehajtani sem le he tett. A szegény peres felek, látván e borzasztó chaost, egymás iránti elkeseredésük dacára még is elég okosak voltak a per tárgya fölött kiegyezni s ily módon az alapperben megkisérlett végrehajtásnak, úgyszintén a tudj'isten mikor végződhetett újított pernek is véget vetni. Bizonyos, hogy ily állapot a bányászat javára, istápolására nem szolgál és nem szolgál az sem, hogy a többi közt bányajogi szabályainkról még becsületes kézikönyvünk sincsen. Ennek egyik következménye az, hogy sokszor sem a jogász, sem a bányász — ez utóbbi annál kevésbé — még azt sem tudja, hogy az általa védett, illetve kezelt pertárgyra, mely s mily anyagi és alaki jogszabály alkalmazandó. Ismerek bányakezelő tiszteket, kik hosszmértékszerü bányákat kezelnek s nem tudják a hosszmérték helyes fogalmát. Ügyvéd s jogász ember még kevesebb található, ki e téren csak némi helyes fogalommal is bir. Már pedig az egész felső magyarországot Pozsonytól Beteg s délre Heves megyéig magában foglaló úgynevezett alsó- s felső magyarországi bányavidéken az osztrák általános bányatörvény 283. §-a alapján s a végrehajtási szabályok 101. §-a szerint, a régi törvények rendelkezéseinek megfelelő kiterjedésben meghatározandó bányahosszmértékek lepik el. Ezekkel majd az új bányatörvénynek is számot kell vetnie. Addig azonban, az ezen hosszmértékekkel foglalkozó bányásznak, ügyvédnek, hatósági közegnek és bírónak, azok méretét és az azokra vonatkozó jogszabályokat is ismernie kellene. így például a felsőmagyarországi hosszmértékek terjedelmét és méreteinek meghatározását az újabbi időig ismeretlen 1792. évi szeptember hó 3 án 10,458. szám alatt kelt udvari rendeletnek alapul szolgált országos bizottsági (regnicolaris deputatio) ügyiratai tartalmazzák: ellenben az eljárás, a két szomszédos hosszmérték közti idősbségi előjog eldöntésére, az úgynevezett Miksa-féle bányarendszabályban található. Ugyanis az 1573 ik évben kihirdetett Miksa féle bányarendszabály, mint törvényhozáson kívül álló és az 1723. évi l08-ik törvénycikk által is csak mint szokásjog »lex privata« fentartott, II—ik aiticulusának 4-ik íj ában maga is szórólszóra azt hagyja meg, hogy: «A mely vidékeken avagy hegyrészekben előbb bányák felkérve, elnyerve, feltárva és adományozva lettek, olyanok ezentúl is, akár tárna, akár aknajog tekintetében adományaikban (Lehen), jogaikban és mértékeikben maradjanak ; és amennyiben azon helyeken is még több bányavájnák iGebáue) felkéretnének (gemiethen würden) ezek ugyanazon mértékben és jogokkal adományoztassanak; nehogy kétféle mértékekből viszály és háború (Krieg) keletkezzék.)) A »Miksa«-féle bányarendszabály tehát meghagyta az alsó- és felső-magyarországi bányamértékeket. És e tekintetben a lényeges megkülönböztetés az, hogy az általános osztrákbányatörvényéletbeléptéigisazemlitett bányavidékeken nem a » Miksa « - féle bányarendszabályban meghatározott bánya mértékek, hanem a hivatkozott 4. § szerint a már sz o ká s j o gi 1 a g megállapított bányamértékek adomány oztattak. Azon eljárás azonban ugy azadományozásnál, mint a bányarendőrs égés a bányatörvénykezés szempontjából a Miksa féle bányatörvény s illetve SelmeczésKörmöcz vidékén egyes, úgynevezettfölvilágos itások (Erlauterung), valamint részben más vidéki statútumok különleges szabályai szerint gyakoroltatott s vétetett figyelembe. Es e két szempont, e különbség nem csupán bányabtróságok, de a bányahatóságok által is igen sokszor összazavartatik, t. i. ezek egynémelyike az adomány terjedelme tekintetében is nem a régi statútumokat, hanem a »Miksa«-féle bányarendszabályt véli helyesen alkalmazni. A másik ellenben az eljárás tekintetéből is, a mennyiben valamely régibb időkre visszamenő tényeknek az ujabbiakra való hatásáról van szó, ezeket nem a »Miksa«-féle, hanem az azt megelőző régibb eljárás szerint itéli meg. Ezt ép megfordítva, de jóhiszemüleg cselekszik azért, mert erre vonatkozó kézi könyveink nincsenek és a bányászt s a jogászt tájékoztató gyakorlat csakis régibb bányajogi practikusoktól, igazán mint valami kuruzslás mirad vissza örökül, néha félszegen, hiányosan, jól s rosszul toldvafoldva és fonákul is értelmezve. Ily állapotnak következménye, hogyha régi bányáknál egy régi, kevéssé ösmert, vagy talán rég el is feledett »terminus technicuson« fordul meg a per lényege: egész sora nyilik a becsapásoknak. Becsapatik kölcsönösen fel- meg alperes, a bányahatóság, a bányabiró. S ember legyen a gáton, a ki az ekkép keletkezett zűrzavarban a helyes utat megtalálja. A mi csakis akként lehetséges, hogy a kit a kérdés éget, mert megoldásától esetleg százezreket érő bányavagyona függ : neki dől a régi. nehezen kapható commentárok s okiratok tanulmányozásának és esetleg az országos levéltárban kerestet s talál helyes nyomot, a mint például egy, szintén sok százezer forintot fölülmúló vagyont képviselő bányatárgy iránti pert nekem az országos levéltárban meglelt s emiitettem 10.458/792. számú kir. resolutióval sikerült helyes útra terelnem. Holott a felsőmagyarországi hosszmértékeknél ezen essentiális resolutio alkalmazásának nyilvánvalón köztudomásúnak kellene lennie. És ép azért utalva voltam bizonyítékul való fölkutatására, mert részemről is e resolutio létezésének csupán adatait ismertem, de magát a szöveget csak hosszabb keresés után és csak az országos levéltárban kaphattam meg. A mennyiben a régi emiitettem szakaszok szerint mérvadó eljárás mibenlétéről és annak a régi időben előfordult jogcselekményeknek s hatályosságuknak a per tárgyára való alkalmazásáról van szó, még a meglévő jogforrások is gyakran olyanok, hogy azokat bibliologiai előkészültség s képzettség nélkül alaposan érteni szinte lehetetlen. így vagyunk részben magával az ó német nyelvű Miksa-féle bányarendszabálylyal, melynek tizenhatodik századbeli nyelvezetét, szórendjét és sokszor rejtett értelmét bajos a nem bibliographusnak érteni. És mégis — tudtommal — máig sincsen e rendszabály másra, mint latin nyelvre lefordítva. Ezt is valahol csak láttam, de máig sem tudom megkapni. Pedig nagy szükségem volna reá s szüksége volna minden bányajogásznak, még annak is, kinek például, mint Erdélyben a »gömbhatárok« elnevezése alatt még mindig létező és az abrudbánya-verespataki bányamegyei alapszabályok 12-ik §-ában emiitett külön bányamértékekkel, sőt annak is, kinek a bánsági térmértékekkel van dolga. Valóban kinos az a tapogatódzás. az a tájékozatlanság, sőt mondhatnám vergődés, melyet egy lelkiismeretes bányász s bányajogász ezen régi s különleges jogforrások értelmének kihámozásánál elszenvedni kénytelen. Mert — azon fontos jogforrást — a »Miksa«féle bányarendszabályt sem a bányaügyvéd, sem a bányabiró s a bányahatósági közegek, kik a régi adományu s különösen a hosszmértékszerü vitás bányák ügyeivel foglalkozni kénytelenek, csakugyan nem nélkülözhetik. S csakis annak a fatalismusig menő indolentiának, melylyel a bányászok ugylátszik megáldvák (vagy inkább megvervék) tulajdonitható, hogy ők már e miatt is az igazságügyi és a most legfőbb bányahatóságot képező pénzügyi kormányt föl nem lármázták. E részben különösen a bányahatóságoknak volna föladatuk, sőt kötelességük, hogy a még meglevő régi bányamértékek s méretekre nézve valamelyes, azt magyarázó ábrákkal is szükségképen kiegészítő gyűjteményes kézikönyvet készítsenek, melyben a régi eredeti rendszabályok saját régi nyelvükön ugy hű és hiteles fordításban közöltetnének, hogy az e téren tapasztalt hiányon valahára s idejekorán segítve legyen, mert a mint a régi practikusok kidőlnek, az e téren már is nagyon előrehaladott tudatlanság és tapogatódzás még inkább homályossá és még bizonytalanabbá fogja tenni az állapotot. Említettem bányajogi s bányászati régi jogszabályok alkalmazásának mibenlétéről többé kevésbbé alapos ismeretekkel biró practikusok még mindig léteznek; s itt egy sajnos körülményt kell megemlítenem, hogy ezek ép ugy a mint abbeli ismereteik tekintetéből nagy bányajogi tekintélynek is örvendenek : régi bányajogbeli ismeretüket, mint valami titkos arcanumot féltik s őrzik. Tapasztaltam ezt különösen az ügyvédeknél, sőt bányahatóság! közegeknél is. Az előbbieknél értem bányaügyvédi concurrentia szempontjából, de bányahatósági közegektől az ily eljárást annál kevésbé értem mert ép nekik