A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 46. szám - Még egyszer a birói kinevezésekről

334 A JOG A székes főváros VIII. kerületébe rendszeresített két közjegyzői állás közül az egyiknek székhelyét a VlII-ik kerületnek a József-körut által határolt belső területére, a másikét pedig a József-köruton tul fekvő külső területére állapítom meg, Ez a rendeletem 1896. évi január hó első napján lép hatályba. Sérelem.Még egyszer a birói kinevezésekről. Az «audiatur- et altéra pars» elvénél fogva engedje meg a tekszerkesztőség, hogy Spectator s társával szemben nézetünket kellő objectivitással kifejthessük, s minthogy Spectator cim alatt egy meglehetős terjengős s nem is éppen jóindulatú cikk jelent meg a mi rövid megjegyzésünkre, szives engedelmükkel részletesebben s behatóbban tárgyaljuk a felvetett kérdést. Hogy tisztán álljon a kérdés előttünk, ismételjük állításunkat; mi azt mondottuk, hogy oly esetben, midőn a bpesti jegyzői karban megfelelő erők vannak, kikből az üresedésben levő bpesti albirói állások betölthetők, méltánytalan dolog azokat mellőzni, továbbá, hogy meghajlik a bpesti jegyzői kar minden olyan esetben, midőn valami genialis tehetségű, szóval kiváló legény helyeztetik át vidékről, nem mondtuk tehát egy szóval sem, hogy a vidéki albirák áthelyezése teljesen indokolatlan volna, sőt azt bizonyos esetekben helyesnek declaraltuk. Ezzel szemben Spectator ur, kinek cikkéből nagyon is kiri, hogy pro domo argumentál, nem nagyon logikusan azt mondja, hogy az nevetséges beszéd s másrészt örvendetes jelenségnek tartja, hogy ez által neki alkalma nyilt ellenkező véleményét nyilvánitni. Spectator úr véleménye szerint mintabiróságra van szükség a fővárosban s ez csak ugy érhető el, ha vidéki kiváló albirák áthelyeztetnek. Teljes tisztelettel vagyunk a vidéki albirák iránt, de sietünk ezzel szemben megjegyezni, hogy az eddigi áthelyezett albirákkal a bpesti jegyzőkből kinevezett birák minden tekintetben kiállják a versenyt, sőt sok esetben felülmúlják azokat. Ha az igazságügyminister a Spectator ur bölcs tanácsát megfogadná, ugy soha bpesti jegyzőt bpesti albiróvá ki nem nevezne, hanem valamennyit előbb vidékre küldené s azokból a szine-javát hozná vissza Bpestre. Hála istennek azonban az igazságügyminister nem követ ilyen helytelen s alaptalan felfogást, s az alkalmas, arra való bpesti jegyzőt minden vándoroltatás nélkül kinevezi Budapestre albirónak. Ellenvetésül azt is felhozza Sp. úr, hogy a tvszéki jegyzők olyan kezdő egyének, kik még mint birák nem működvén, ilyen irányban való kiválóságuknak — tőkép mi a judiciumot illeti — bizonyítékát még nem szolgáltatták. Erre vonatkozólag csak két megjegyzésünk van, az egyik az, hogy minden törvényszéki jegyzőnek birói qualificatióval kell birnia, tehát elméletileg ugyanannyi képessége van, mint a bírónak, s igen gyakran ugyan azt a teendőt is végzi, mit a biró, igy pl. a bünvizsgálatok teljesítésénél; tehát ily esetekben kiválósága teljes mértékben felismerhető, a mi pedig a praxist illeti, az a fővárosi jegyző évek folyama alatt minden körülmények közt teszen szert olyan judiciumra, mint az a vidéki kisebbszerü s egyszerűbb ügyekben eljáró albiró. De még tovább megy Sp. úr, s meri azon állítást kockáztatni, hogy ha a bpesti albirói állásokra rendszerint jegyzők neveztetnének ki, ennek végeredménye kikerülhetlenül az lenne, hogy a bpesti bíróságok szellemi niveauja nagyot hagyatlanék. Nem tudjuk mit vétett ön ellen a bpesti jegyzői kar, de ugyan kevésre becsüli azokat, valószínűleg tul van már a jegyzői fokon, hogy azokról ily becsmérlettel, úgyszólván lenézőleg nyilatkozik; bizonyára nem ismeri ön a mostani bpesti jegyzői kart, azért beszél ily kicsinylőleg róluk, arról a jegyzői karról, melyről egy kitűnő tehetségű s elismert tudós biró azt mondta, hogy kitűnőbb s jobb a birói karnál. De különben is ilyen becsmérlő s merész állítás csak elfogultságból vagy rossz indulatból fakadhat. Túlbuzgóságában hajlandó volna Sp. úr arra is, hogy a bpesti jegyzőt hasonló minőségben hivatalból a vidékre áthelyezné; ugy látszik nagyon útjában vannak Sp. úrnak a bpesti jegyzők s minden áron szabadulni akarna tőlük, nem riadva vissza a kényszeráthelyezéstől sem s arra nem gondol a t. cikkíró ur, hogy ez esetben kevesebb fizetése lenne a vidéken, mint eddig volt a fővárosban s ha valaki semmi okot nem szolgáltatott reá, mi cimen akar önhatalmúlag rosszabitani annak helyzetén. De Sp. urnák ez ugy látszik mindegy, ő csak egyoldalulag vizsgálja e kérdést, szerinte a cél szentesíti az eszközt. Vájjon előnyére szolgálna-e az igazságszolgáltatásnak az, hogy ha a jegyzők hivatalból lennének áthelyezhetők, ezt kétségbe vonjuk, mert ez esetben a birói pályára lépéstől a jobb tehetségek még inkább távol tartanák magukat. Mi tehát szemben Sp. úrral, azon nézetünket továbbra is fentartjuk, hogy ugy az igazság, mint a méltányosságnak sokkal inkább megfelel az, ha oly esetben, midőn a bpesti jegyzői kar kebelében van alkalmas, arravaló egyén, ezek sorából neveztetik * Ezen rovatban, programniunkhoz hiven. teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevet ki nem teszszük, ha kívántatik, velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőséCT. ki a bpesti albiró, s vidéki albiró csak akkor helyeztessék át, ha itt megfelelő erő nem akad. Még csak azt jegyezzük meg, hogy nagyon ritka eset az, midőn bpesti jegyző kimegy vidékre albirónak, hanem igen is az aljegyzők helyesen teszik, ha idejekorán kimennek albirónak ha nem is azon szándékkal, hogy idővel viszakerüljenek, hisz valamennyi ugy sem kerülhet vissza a fővárosba, hanem azért, hogy o-yorsabb karriért csináljanak. A mi dr. Arany bpesti albiró ur nézetet illeti, erre vonatkozólag rövid a válaszunk, mert dr. Arany albiró ur nem oly fenhéjázó&hangon s leckéztető modorban szólt a kérdéshez, mint t. Spektator ur, hanem kellő higgadtsággal mérlegelte azt s végeredményében odajutott, hogy igenis van szükség a vidéki albirák áthelyezésére, minthogy ezt mi is megengedtük már első felszólalásunk alkalmával, a t. albiró úrral tehát részben egyetértünk. Lehetetlen, hogy Spectator ur s vele együtt mások is el ne ismerjék, hogy a mi álláspontunk helyes e kérdésben, ha a felől kellő objectivitással gondolkodnak és szem elől nem tévesztik a romai jog azon magasztos elvét, hogy: «neminem laede, suum cuique tribue*. Vendicus. Vegyesek. A bánvádi eljárás javaslata az ügyvédi kamaráknak meg nem küldetett, sem véleményük ki nem kéretett, holott szerfelett kívánatos lenne, hogy e szaktestületek még a dolog jelen^ stádiumában is foglalkozzanak e törvénytervezettel. A törvényhozó testület észrevételeiknek még jó hasznát vehetné. A budapesti ügyvédi kamara e tárgyban a következő felterjesztést intézte az igazságügyministerhez: «NagyméltóságuMinister Ur ! örömmel értesültünk arról, hogy Nagyméltóságod a büntető perrendtartásról szóló törvényjavaslatot a képviselőházhoz beterjesztette. Kamaránk megalakulása óta sürgette e javaslatot, s igy régi óhajának teljesülése immár közeledni is látszik. De épen azért, mert tudatában vagyunk e törvényjavaslat rendkívüli fontosságának, foglalkozni is óhajtunk vele. Ezt parancsolja nekünk az 1874. XXXIV. t.-c. 19. §-ában megszabott kötelességünk is, melyet az ügyvédi kar a közérdekében hiven és áldozatkészséggel teljesített és kész teljesíteni. Kívánatosnak tartottuk volna, hogy Excellentiád ezúttal sem oldott volna fel ezen kötelezettség alól, s még a képviselőház elé való beterjesztés előtt lett volna kegyes kamaránk szakvéleményét kikérni és meghallgatni. A mennyiben azonban ez a fennforgó viszonyoknál és a javaslat sürgősségénél fogva nem volt lehetséges, igen óhajtottuk volna, hogy a javaslat a képviselőházhoz való beterjesztéssel egyidejűleg küldetett volna le véleményezés végett. Ezen javaslat tárgyalása ugyanis fontosságánál és nagy terjedelménél fogva előreláthatólag hosszabb időt fog igénybe venni a képviselőház igazságügyi bizottságában is, tehát még nem multa idejét az, hogy e javaslattal kamaránk rendszeresen foglalkozzék és szakszerű észrevételei a törvényhozó testület előtt kellő figyelemre méltattassanak. Hasonló közreműködés csak növelheti a törvényhozó munkájának termékenységét és a hozandó törvény becsét. Miután ezen előadott indokokból kamaránk e javaslattal rendszeresen óhajt foglalkozni, azon kérelemmel járulunk Excellentiád elé, hogy ennek lehetővé tétele céljából a javaslatból tíz példányt méltóztassék nekünk megküldeni. Budapest, 1895 nov. 9-én. A budapesti ügyvédi kamara.> Schmidl Ignác budapesti ügyvéd a budapesti ügyvédi kamara segélyalapja javára a kamara fennállásának husz éves évfordulója alkalmából 500 frtos alapitványt tett. Az alapító levélben adományozó meleg szavakban emlékezik meg azon szeretetről és barátságról, mely az ügyvédi kar tagjait egybefüzi és a mely forrása volt ezen utánzásra méltó áldozat készségének. A kamara választmánya külön levélben mondott köszönetet az adományozónak. A Szabad Lyceum jogi előadásai. A Szabad Lyceumban novemberben Matlekovics Sándor a bankügy és dr. Fodor Ármin törvényszéki biró a házasságjog cimen fognak a jogtudomány köréből előadásokat tartani. Matlekovics a VII. ker. állami főgimnáziumban (Barcsay-utca) november 18. és 25. napján este 6—7 óráig, Fodor a műegyetem ásványtani intézetében (Esterházy-utca 5. szám), november 15., 22. és 29. napján este 5—6 óra közt ad elő. Kimutatás a budapesti kir. ítélőtábla 1895. évi ügyforgalA felügyeleti hatóság és a közvádló viszonyáról fegyelmi ügyekben. Kérdés merült fel az általános birói ügyviteli szabályok 86 §. 11. pontjának értelmezésére nézve abban az irányban, hogy midőn a felügyeleti hatóság valamely biró vagy bírósági hivatalnok eljárásában a fegyelmi vétség jelenségeit látja fenforogni s annak megtorlása céljából a hivatkozott szakasz alapján a közvádlonal a fegyelmi eljárás megindítása végett intézkedik, képezhet,-e a kozyadló részéről vizsgálat tárgyát az a kérdés: hogy a fenforgo mulasztás alkalmas-e arra, hogy az illető biró vagy bírósági hivatalnok ellen a fegyelmi eljárás szorgalmaztassák? A kir. igazsagűgyminsternek e részben tett kijentése szerint a kozvadlo azt, hogy az illető biró vagy bírósági hivatalnok ellen L?h^7 í megindítása iránt tegyen-e indítványt: saját maga bírálhatja el s e szerint nem tartozik a felügyeleti hatóság-