A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 46. szám - A kir. közjegyzőhelyettesek congressusához

A JOG 333 nak megadta, az általuk hozott azon határozatra, hogy a közjegyzői állások kizárólag a helyettesekkel töltessenek be, a méltó feleletet, hogy a törvény keretén belül, miben tudniillik ben foglaltatik, hogy közjegyzőnek nem csak helyettes nevezhető ki, fogja érdekeiket támogatni. De nem a magasabb jogi érdekeket szivén viselő államtitkár ur dicsérete célja jelen soroknak, hisz nem szorult jelen sorok Írójának dicséretére, hanem azt óhajtom kimutatni, hogy mennyire önző érdek, s mennyire figyelmen kivül hagyása azon fontos functióknak, milyet a törvény a közjegyzőkre bizott, vezette a helyettesek congressusát akkor, a midőn a közlött határozatot hozta. Nem szükséges bővebben fejtegetni, hogy különböző törvények a közjegyzőkre igen fontos s par cxcellence bizalmi ügyek elintézését bizta, s midőn az állam ezt tette, a közönséggel szemben teljes erkölcsi garantiát vállalt; nagyon természetes tehát, hogy az erkölcsi felelőség tudatában az állam ezen functionariusaiban a teljes erkölcsi, s tekintettel arra, hogy az állást óvadékletétellel hozza kapcsolatba, teljes anyagi biztosítékot kívánja meg, már most kérdem az igen tisztelt közjegyzőhelyettes uraktól, miképen vélik keresztül vihetőnek azt, hogy ha minden helyettesben ezen két fontos kellék meg volna és — a miben azért kellene kételkednem, mert minden karnak lehetnek oly tagjai is, kikben ezen két kellék nincs meg, — tekintettel még arra, hogy ha a congressuson részt vett 22 helyettesen kivül még kétszeresnyi tunctionálna tényleg az országban, a mit az országban szervezett 243 közjegyzői állás dacára kétségbe merek vonni, hogy kizáró 1 a g csak helyettesekkel töltetnének be a megüresedő vagy újonnan szervezendő közjegyzői állások? De ettől eltekintve az állam akkor, a midőn az 188G. évi VII. t.-c. 1. §. c) pontjában lehetővé tette, hogy a birói, ügyészi vagy ügyvédi pályán négy év óta működő egyén közjegyzővé kineveztessék, csak magasabb jogi érdekeket vett figyelembe, különösen pedig az ezen pályákon már bizonyára jó nevet kivívott egyéneknek akart alkalmat adni, hogy a fontos közjegyzői functió terére, az igazságszolgáltatás más ágazatain szerzett tapasztalataikat átvigyék, a mi a közjegyzői kar nívójának emelésére csak üdvösen hat. A hozott határozat nyíltan elárulja, hogy kizárólag saját anyagi érdekeik céljából gyűltek össze, már pedig a jog terén működő egyéneknek első sorban közérdek céljából kellene határozatot hozniok, pedig erre bő alkalmuk lett volna. A közjegyzői intézménynek perenkivüli ügyekben való hatáskörének, közérdek szempontjából való kiszélesbitése, s így egyrészről a zugirászkodás elől a tér elvonása, másrészről pedig a túlterhelt bíróságok teendőinek könnyítése. A zugirászkodás, minőt a községi és körjegyzők privilegizált módon űznek, több kárt tesz a közönségnek, mi az illetők qualificatio hiányának tudható be, mint a mennyi effectiv hasznot hozna a közjegyzőnek, de épen közérdek szempontjából imposans tüntetést érdemelne a zugirászkodás ellen való actio; a túlterhelt bíróságoktól a peren kivüli functiokat könnyű szerrel el lehetne venni, hiszen a közjegyző ép oly közhitelességü egyén mint a biró, és előbbi még e mellett cautióval is bir, s így nincs értelme, hogy miért ne hozhatná meg a hagyatékot betárgyaló közjegyző ott, hol nincs vitás kérdés, s így perre nincs szükség, a hagyaték átad(') végzést? egy csapással igen sok restantiát meg lehetne szüntetni, s teljesen nyugodt lehetne az állam, hogy a különben erkölcsileg és vagyonilag felelős közjegyző mint első fórum, ép oly pontosan és jól végezné el az állam ezen megbízását mint a biró; ezen fáradságának díjazása pedig legfeljebb a tárgyalási tarifa némi emelésével meg volna fizetve. Ezen rövid reflexiókkal azt hiszem eléggé kimutattam, hogy a helyettes urak, közérdekre való dolgot is megbeszélhettek volna s a miatt, a mit végeztek, congressust tartani nem igen kellett volna. Belföld. A magyar jogászegyletnek, f. hó 9-én C s e m eg i Károly elnöklete alatt tartott teljes ülésén dr. Baumgarten Izidor bpesti tszéki bíró nagyérdekü felolvasást tartott a vádhatározatról az uj bűnvádi eljárásban. Felolvasó utal mindenekelőtt az elővizsgálat természetére és kiemeli, hogy a bűnvádi eljárás csak akkor fog céljának valóban megfelelni, ha az ítéltető bíróra nem hárittatik oly feladat, mely sajátlag a bűncselekmény vizsgálatára vonatkozik. Természeténél fogva a vizsgálati közeg (legyen az biró, ügyész vagy rendőri hatóság) mindig a terhelt terhére elfogult. Ezért erős ellenőrködésre van szükség; és ilyen minden modern bűnvádi eljárásban meg is van teremtve. Ez okból lett szükségessé a terheltnek oltalmat biztosítani a vád ellen a bíróságnál az által is, hogy a bíróság jogosítva lett a vádhatóság indítványa ellen is határozni. A vádeljárást a III. (Fabinyfcle), valamint a jelen bűnvádi javaslat is ez értelemben szabályozzák. Előadó helyesli ugyan a bíróság kötöttségét a vádemeléshez, azonban még is helyesebbnek tartaná annak a biróság részéről való kötelező felülvizsgálását. E tekintetben a két első bűnvádi eljárási javaslatot (Csemegi-félék), melyek ezen intézkedést tartalmazzák, elébe teszi a mostaninak. Az uj javaslat egy nagyjelentőségű ujjitást tartalmaz, t. i. a vádirat contriadictorius tárgyalását. Mintául szolgált a E e Roye r-féle francia javaslat [és előfeltétele az ügyfél teljes nyilvánossága. Az uj javaslat ezen nyilvánosságot csak azon vizsgálati cselekedetekre szorítja, melyek a végtárgyaláson nem ismételtethetnek. Fölolvasó ezen mértékű nyilvánosságot teljesen elegendőnek tartja. A nagyszámban megjelent jogászközönség az érdekes felolvasást megéljenezte. Igazságügyminiszteri rendelet, Budapest székes főváros VIII. kerületében egy második kir. közjegyzői állás rendszeresítése tárgyában. Az 1874: XXXV. t.-cikk 5. §-áJban nyert felhatalmazás alapján és az 1874. évi december hó 17-én 4,16 k I. M. E. szám alatt (1874. évi rendeletek tára 182. sz.) kiadott igazságagyminiszteri rendeletnek e részben módosításával Budapest székes főváros VIII. kerületébe egy második közjegyzői állást rendszeresítek, mely a budapesti kir. közjegyzői kamarához fog tartozni. n a 1 d o viselt, egy másik növendéknek és az igazgató ezt a herceg kérésére megtette. De menjünk csak tovább. A gyermek nevelőanyja, C h a i x Mária, gyakran irt a fiúnak az intézetbe leveleket, szemrehányásokkal illetve öt, hogy miért nem válaszol; újév napjára pedig küldött számára egy csomagban különféle ajándékokat. Az igazgató nyugtalanságában kérdést intézett a herceghez, hogy mitévő legyen a csomaggal s egyszersmind közli vele, hogy egyik lyoni lap közlése szerint, a castellamarei gyermek azonosságának nyomára jöttek, az egyik gazdag párisi cipész fia, kit nevelője ölt meg. Ismét elérkezett a cselekvés ideje a hercegre nézve. Nyomban Orleansba utazott C h a i x Máriához s ott sírva panaszolta el neki, hogy a kis Menaldo egy kirándulás alkalmával egy árokba esett s beleíuladt; egyszersmind egy bizonyos évi összeg fizetését igérte neki élte végéig, ha erről hallgatni fog. Ez színleg megígérte a hallgatást és ismerőseinek azt beszélte, hogy a gyermek egy külföldi zárdába adatott nevelésre. Hogy a herceg milyen lelkiismereti furdalások közt élt' mutatja az, hogy a fiú egyetlen arcképét — melyet az anya gondosan őrzött — tűzbe dobta, nehogy esetleg a hatóság a castellamarei ismeretlen gyermek nyomára akadjon. A herceg szerencséjére két fontos tanú és pedig Chaix Mária a kis Menaldo nevelőanyja és Rifíard házassági ügynök, ki a herceg házasságát közvetítette s kinek Chaix Mária a titkot, elárulta, nem hallgathatók ki, mert mindketten elhaláloztak. Ezen tragikus ügyben valóságos psychologiai talányt képez az, hogy a hercegnő miként tudta ezen rettenetes titkot évekig megőrizni s miért nem jelentette fel már előbb férjét, hisz az eset részleteit ő már előbb is tudta, ez mindenesetre egy mystikus rejtélyt képez e perben. A herceg azzal védekezik, hogy neje külső befolyásoknak engedve, s különösen az ő ellensége, Rosselot házipap rábeszélésére tette meg a feljelentést, ki a haragtól elvakítva, vesztére törni igyekszik. Nil admirari! ezen tényállás dacára az esküdtbíróság Nayve herceget egy hétig tartó, izgalmas jelenetekben gazdag tárgyalás után a vád terhe alól felmentette. A tárgyalás legérdekesebb phásisa volt a szembesítés a J herceg és neje között, valamint a herceg gyermekeinek valloi mása, kik azt vallották, hogy anyjuk Rosselot abbéval trafikált s hogy atyjuk nem bánt velük annyira kegyetlenül. A herceg szerencséje volt, hogy két korona-tanu, t. i. páter Vasin és Chaix Mária nem voltak ez ügyben kihallgathatok, továbbá az, hogy rendkívül ügyesen védekezett, t. i. a tárgyalás során élénk színekkel ecsetelte azt, hogy Rosselot pap egy gálád lelkületű porosz kém, ki az ő nejét befolyásolta s rábírta ezen alaptalan feljelentés megtételére, miáltal az esküdtek ellenszenvét nagy mértékben felkeltette Rosselot ellen, végül azon körülmény, hogy a hercegnő nem akarta megnevezni azon közjegyző nevét, ki neki a feljelentés szerkesztésénél tanácscsal szolgált. Ki figyelemmel kisérte ezen sensatiós bűnper tárgyalását, az okvetlenül észrevette, hogy vádlott valóságos színházi jeleneteket inscenirozott, melyekkel az esküdtek figyelmét sikerült neki a dolog lényegéről elterelni s egyszersmind azok rokonszenvét megnyerni. Mi ezen bűnperből kifolyólag azon szomorú jelenséget constatáljuk, hogy mikép a középkori igazságszolgáltatás megbocsáthatlan hibája az volt, hogy teljesen ártatlan egyének elitéltettek, úgy a modern jogszolgáltatás terén mindinkább gyakorivá válik, hogy emberek — kiknek bűnössége napnál fényesebben be van bizonyítva — felmentetnek. Ilyen esetek méltán ingatják meg a polgároknak az igazságszolgáltatás iránti bizalmát. Meg vagyunk győződve, hogy elfogulatlan jogtudós biróság a herceget a fenti tényállás alapján feltétlenül elitélte volna.