A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 46. szám - Az új örökösödési eljárás életbelépte előtt

Tizennegyedik évfolyam. 46. szám. Budapest, 1895 november 17. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Hudolf-raUpart 3. sz. Kéziratok viss.:a nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) H IGmMGY ÉRDFKEISEK KÉPYÍSELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓI, ÜGYÉSZI t ÉlMÉl OR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkejztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « ._ 3 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Az új örökösödési eljárás életbelépte előtt. Irta: Kelemen Ernő, kisvárdai járásbiró. — A végrehajtási törvény 1!)0. §-ához. Irta : T ö m ö r y József, székesfehérvári tvszéki birő. — A végrehajtási kérvény példányaínak száma. Irta : dr. P 1 o p u György, gyulai kir. tvszéki biró. — A kir. közjegyzőhelyettesek congressusához. Irta: dr. Rosenthal Mór, nagyváradi ügyvéd. — Belföld (Dr. Baumgarten Izidor felolvasása a magyar jogászegyletben.— Igazságügyministeri rendelet Budapest főváros VIII. kerületében egy második kir. közjegyzői állás rendszeresítése iránt. •— Sérelem (Még egyszer a bírói kinevezésekről. Irta : V e rí d i c u s).— Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : Egy herceg gaztette. Közli: dr. R ó n a i Sándor, budapesti törvényszéki jegyző. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ('Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) x Az új örökösödési eljárás életbelépte előtt. Irta : KELEMEN ERNŐ. kisvárdai járásbiró. Az igazságügyminister 4b,195/1. M. 1895. sz. rendeleté vei az örökösödési eljárást szabályozó 1891 : XVI. t. cikket 1896. évi január hó 1. napjával életbelépteti. Valami nagy örömmel nem fogadják ezt, nem különösen a kir. járásbíróságok, mint a melyeknek munkáját jóval megnagyobbította, de valószínűleg a közönyösség érzésével veszi azt a nagy közönség is, nem azért, mintha reá nézve nem volnának hasznosak ezen törvény intézkedései, hanem mert a törvény rendelkezéseinek legnagyobb része előtte már nem új, s a mi újnak látszik is benne, az is bizonyos kaptafára emlékeztet. Nem akarom ezzel a törvény értékét, belső becsét kisebbíteni, mert főleg az eljárás egyöntetűségének megóvása végett kívánatos volt már az, de a ki ezt a törvényt ismeri, csak az igazságnak megfelelőt állit akkor, a midőn azt mondja, hogy meglepetéseket — bármily értelemben vegyük ezeket — sem nem szült, sem nem fog szülni, lévén a törvény rendelkezéseinek legnagyobb része az eddig követett helyes gyakorlat összeállítása, egynémely új intézkedéssel kitoldása s az egész eljárásnak a járásbíróságok hatáskörébe utalása. Meglepetést szülhet azonban a törvény alkalmazásának eredménye, ha a status quo csak nem hosszú ideig is a jelenlegi marad a bírói személyzet létszámában. Nem tudjuk még azt sem, mi minden ügyviteli szabályokat és egyéb mellékes intézkedéseket várjunk a törvény 126. §-a engedélyével ; de annyi tény, hogy ha egyáltalán semmiféle egyéb átmeneti és életbeléptetési intézkedés nem lesz is az október 11-iki rendeletnél, akkor is számot vethetünk már a nehézségekkel, a melyekkel az új törvénynél fogva meg kell küzdenünk. Nagyon helyes, akár a munka, akár a költség megtakarítása szempontjából, hogy a mit lehet, az egyes biióságok elé utaljunk első fokban ; de hát számot kell vetnünk azzal is, mit és mennyit birrak meg az egyes bíróságok a nélkül, hogy mííködésük ne üres szalmacséplésnek legyen tekinthető. Sajnos azonban, az illetékes faktorok — lehet hogy jóindulatból, vagy talán optimismusból — több munkára hiszik képeseknek az egyes bírákat, mint a menynyire megfeszített szorgalommal is tényleg képesek. Ez történt a még alig egy éve életbelépett sommás eljárásnál is, a minek következménye az lett, hogy a személyzetszaporitás eddig még annyira sem történt meg, a mennyit maga a most jelzett sommás eljárás igényelt, s valószínű, hogy az igazságügyminister által az 1895. évi költségvetés alapján az idei tárgyaláskor kilátásba helyezett személyszaporitás is még csak az új sommás eljárás kívánta birói létszámot fogja megközelíteni; azon szám azonban, a melyre szükség lesz az örökösödési eljárás szabályozásánál fogva, csak majd valamikor a távol jövőben lesz elérhető. A fentiek igazolásául az alábbiakat kívánom elmondani. Az új sommás eljárás életbelépte óta a sommás perek száma a jbiróságok legnagyobb részénél megkétszereződött már eddig is, pedig még a fizetési meghagyásoktól származandó perek, különösen a nagyobb forgalmú bíróságoknál csak ezután kerülnek napirendre ; nem is említve azt, hogy a fizetési meghagyások ugyancsak kitesznek annyit, a mennyi a régibb időkben a bagatell-perek száma volt, nálunk többet; de ha az állapot a jelenlegi marad is, az összes eddigi munkák is megfeszített munkásságot kívánnak az egyes bíráktól. Az új örök. eljárás szintén megkettőzi a legkisebb számitás szerint is a járásbíróságoknál a hagyatéki és örökösödési ügyek számát, ismét eltekintve az örökösödési perektől. Ugyanis a törvényszékek eddigi munkájának egy része — a régi állapotot véve is figyelembe — az egyes bíróságokra hárul, azonfelül még a törvény 4., illetve 69. §-a rendelkezésénél fogva legalább még egyszer annyi hagyatékba kell hivatalból beavatkozni, mint a mennyi hagyatéki ügy eddig volt. A tapasztalat pedig azt bizonyította, hogy a felek eddig is csak olyan hagyatékoknál kérték a birói beavatkozást, a hol a hagyatékot ingatlan, vagy együtt ingó és ingatlan is képezte, s mégis a legtöbb vidéken az ingatlan hátrahagyásával elhalt örökhagyók hagyatékára nézve is az eljárást sem tárgyalás, sem hirdetményi eljárás útján nem tették folyamatba az örökösök, hanem éltek azzal az elvvel, a mit a magyar öröklési jog tart, hogy az örökhagyó halálával az öröklés megnyílik, az öröklési jog ipso iure érvénybe lép s megkezdették, tovább folytatták a tényleges birtoklást, sokszor hatod-, heted-, sőt több ízen át is és folytatják igen sokan ma is, a telekkönyvi állapotok nagyobb dicsőségére. Most az ilyen hagyatékokban j mindben hivatalból kell az eljárást megindítani, valamint az | ezekkel esetleg kapcsolatos hagyatékokban is (69. § ). Ezekhez járul még, hogy a törvény sok esetben 90., 97. §>j) a feleknek a biró által való meghallgatását is elrendeli, a mi pedig a sommás perek tárgyalásával úgyis túlterhelt biró idejéből megint jócskát elvesz. A hagyatéki biró ellenőrzi ezenfelül a halálesetet felvevő közeget, a községi jegyzőt, birósági végrehajtót, közjegyzőt stb., sőt azt hiszem, nem fogok csalódni, ha azt mondom, hogy itt is kirendelik a birót az illeték ellenőrzésére, mint azt az 1894 : XXVI. t.-c, 30. t; a cselekedte, -- az 1881: XXXIV. t.-cikknél is erősebben— hogy az arra hivatott fináncok munkája kevesbedjék. Lehet, hogy az idők multával, rendeztetvén a telekkvi állapotok is, kevesebb munkát fog adni az új eljárás, de csak úgy, ha kezdetben lesz ember elég, a ki a törvényt végrehajthassa. Epen az ám a szerencsétlenségünk, hogy a fokozatos szaporítás lévén éhül elfogadva akkor, a midőn a munkaerőre legnagyobb szükség van, mig az erő mindig gyenge, a személyzet mindig kevés lesz. Nem kellene tehát most sem az erővel, sem a pénzzel olyan nagyon takarékoskodni, mert ha figyelembe veszszük a fentieken felül, hogy mennyi reform szakadt —• hogy úgy szóljunk — a legutóbbi időkben a bíróságok nyakába, hogy a sok újságnál fogva a régi kipróbált erőknek is lassabban kell működniük : megokoltnak látszik az a kivánság, hogy szaporittassék úgy a birói, mint a kezelő személyzet létszáma most erősen, ki fogja az magát fizetni a közönségre nézve időben — az idő pedig az angol szerint pénz —, de kifizeti magát az államnak is, mert ha ily módon jár el most, néhány év mulya úgy a felsőbb, mint az elsőbiróságoknál fokozatosan lejebb lehet a személyzet számát szállítani; ha pedig nem lesz kellő munka| erő most, a jövőben is folyton szaporításra lesz szükség s Lapunk mai száma 12 oldalra téried.