A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 4. szám - Kevés a pályázó. Az igazságügyi kormányzat figyelmébe

Tizennegyedik évfolyam. 4 szám. Budapest, 1895 január ^7. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. * ~ Kiadóhivatal: \ , Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz in' zendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ETItiP UIG1ZSÍ !0(T ÉRD ÍEISíK KÉPZELETÉRE 1 MAGYAR ÜGY VÉDI, 1! HÓI, GGYÉSZ1 ÉS KÖZJEGYZŐI ÍAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOP ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « ... 3 « — « Egész « ... 6 a — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Kevés a pályázó. — Bányajogi mizériánk. Irta: II őznek János, besztercebányai m. kir. kincst. ügyész. — Kihallgatható-e mindkét fél eskü alatt > I. Irta : S p e n g e 1 Sándor, aranyos maróthi kir. tszéki biró. — II. Irta: dr. Kop pányi Dávid ügyvéd, Gyöngyösön. Belföld. (A székesfehérvári ügyvédi kamara felirata az igazságügy miniszterhez) — Nyilt kérdések és feleletek. — (A fizetési meghagyásokról szóló törvényhez. (Kelelet.) I. Irta : B a 1 á s Elemér kir. albiró, Félegyháza II. Irta: dr. Hexner Gyula liptószentmiklósi ügyvéd). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLEKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a c<Budapesti Közlöny»-böl (Csődök. — Pályázatok.) Kevés a pályázó. Az igazságügyi kormányzat figyelniébel A bírósági segédszemélyzet ujabban szűkölködik munkaerőkben. Bírói állások után, különösen a fővárosban, most is nagy a versengés. A kezelési szak kisebb igényű állásaira is van bőven jelentkező: észrevehetően fogy azonban a fogalmazási szak állásaira törekvőknek száma. Pedig e téren hasonlíthatatlanul kedvezőbbek az előmeneteli viszonyok, mint csak néhány évvel ezelőtt is voltak. Azelőtt a jogvégzett és vizsgázott ifjúnak hónapokig kellett várakoznia, míg a joggyakornoki 300 forint évi segélydijat megkapta. E szerény összeggel évekig megmaradó joggyakornok nem volt ritkaság. Aljegyzőség, kiváltképen Budapesten, eredmény volt, melylyel sokáig meg kel'ett elégedni. Pályázó mégis volt akármennyi. Most a joggyakornoknak vizsgáját szívesen előlegezik, kap azonnal 500 forint é v i d i j a t, vidéken néhány hó múlva aljegyző; haladhat gyorsan. Pályázatot mégis hiába hirdetnek. Vidéken nagyon kevesen, Budapesten is csak mérsékelt számban van vállalkozó. — Aljegyzői állás a vidéken már éppen nem kapós; jegyzőire gyakran egyetlen pályázó sincs. Mi ennek az oka ? Egyrészről amagán vállalkozás fellendülése, mely elhódítja a képzett erőt. Oka azonban kétségtelenül ezzel összefüggésben az is, hogy az állam javadalmazása, különösen a változott társadalmi viszonyokhoz képest, nem áll arányban a képzettséggel, a munkával, melyet az említett állások viselőitől kiván. Rövid idő alatt megbosszulta magát a takarékoskodás, mely az állami tisztviselők fizetéseinek imént eszközölt rendezése alkalmával a magasabb képzettséget igénylő bírói- s bírósági hivatalnoki állásokat mostohán sorolta a fizetési osztályokba. Az egész törvénynek e részben haszna, hogy a lakbéreket egy kevéssé emelte, hogy továbbá a kir. törvényszéki birák egy kis részét a VII. fizetési osztályba helyezte. Ugyan miért nem valamennyit ? Továbbá a korábban is a VII. rangosztályba tartozott elnöki titkárok aránytalanul kis fizetésért (1,500 — 1,800) jelentékenyen és az állás rangjához képes felemelte. (2,000-2,400). Tegyünk egy kis összehasonlítást más szakbeli állásokkal. Látjuk, hogy az aljegyző, kitől az állam jogvégzettséget, ezenfelül a jogtudományi államvizsgát, vagy a jogtudorságot kívánja, a legutolsó: a XI. fizetési osztályba tartozik, együtt a zálogházi járulnokkal, a vámszedővel, a mázsatiszttel, az írnokkal és más, hasonló állásokkal, a melyek nagyon kezdetleges tanulmány után is elérhetők. Mit szóljunk ahhoz, hogy a bírósági jegyző, kitől az állam birói képesítettséget követel, az utolsó előtti, a X. fizetési osztályba tartozik együtt a tolonc ügy kezeiő helyettessel, a zálogházi becsüssel, az irodatiszti s más ilyes állással ? Es vájjon az albirói, az államügyészi állás teendője a IX. fizetési osztálynak, melybe a számellenőr, rendőrségi oktató, telekkönyvvezető stb. is tartozik, a törvényszéki, a járásbirói, az ügyészi állásnak teendője a VIII. fizetési osztálynak a számtanácsos, lottó hivatali ellenőr stb. állással egyforma javadalmazásával meg v a n-e f i ze t v e r Meg van-e, különösen akkor, midőn ez osztályoknak legmagasabb fokozatait — az államkincstár érdekeinek egyoldalulag szemelőtt — tartásával nem is utalványozták? Meg van e akkor, midőn az annyira fokozott és terhes teendők nem is engedik, a törvény pedig tiltja a mellék foglalkozást? Bizonyára — nincs! Csoda-e, ha akkor, a midőn a magánvállalatok m i n djobban jutalmazzák a munkát : az állam szolgálatába lépő képzett fiatal erők sora mindinkább ritkul? Csoda-e, ha ez különösen észlelhető a bírósági segédszemélyzetnél ? Pedig még egy körülményt nem említettünk, a mi szintén egyik oka annak, hogy a pályára kevesen jönnek. Az, hogy nemcsak sok munkát kívánnak e téren a fiatal embertől, a mi elvégre helyes is, hanem a kinevezéseknél, áthelyezéseknél, kirendeléseknél igen kevéssé törődnek azzal, hogy a hely, hol az illetőnek szolgálnia kell, m e g f e 1 e 1-2 óhajának, megfelel-e magánérdekeinek? Egy bizonyos fokig a katonai rendelkezés alatt álláshoz hasonlít most a bírósági hivatalnoknak helyzete. Sőt a birói elmozdithatatlanságot is többé-kevésbé megkerülő ujabb, többnyire kisegítő jellegű intézmények némileg még a birák egy részének helyzetét is ilyenné teszik. Irányzat kezd mindinkább lábra kapni, mely az erőket, ezek óhaja ellenére, ott alkalmazza, a hol nagyobb szükség mutatkozik. Hogy ez az egyesnek érdekein gyakran keresztül gázol : az «mellékes». Mennie kell. Nem kívánunk az ilyen kényszermunka értékéről szólni, de kétségtelen, hogy e katonás rendszernek nincs csábító hatása, különösen akkor, midőn a katonai, mindenféle mellék pótlékokkal, magas lakbérrel előnyössé tett állások javadalmazásával a hasonló fokú polgári állások éppen nem vetekedhetnek. Az igazságügyi kormányzat arra számított, hogy mindennek dacára lesz elég pályázó. Csalódott! Vájjon észrevették e már ? Vagy pedig csak azt tapasztalva, hogy a magasabb állások után még mindig nagy a versengés, érezve, hogy egy-egy Írnoki állás betöltésénél is hány befolyás okoz alkalmatlanságot: az említett állásokra jelentkezők számának csökkenését csak m ú 1 ó s mihamar a z ellenkezőre váló hullámzásnak tekintik ? Ne feledjük, hogy a már szolgálatban álló s ott több évet töltött egyén a kedvezőtlen szolgálati viszonyok között is megmarad és törekszik magasabb polcra jutni. Innen a magasabb állások után nyilvánuló versengés. Ne feledjük, hogy félig képzett egyén rendkívül sok van, bizonyára lesz is és hogy e kevésbé képzett elemnek a bár szerényebb, de nyugdijt nyújtó állásokra érthető törekvése nem változtathatja meg a más oldalon mutatkozó hiány baját. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed