A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 44. szám - A Magyar Jogász-Egylet

318 A JOG adatik be, mint a csak ingókra elrendelni kért végrehajtás esetében, mely példány a telekkönyvi hatóságnak küldetik meg, Ezen általános gyakorlat szerint a fentebbi példát, melyben két végrehajtást szenvedett van, — tartva szem előtt: az [. példány jut a végrehajtatónak; a II., III., IV. példányok áttétetnek a foganatosító kir. járásbíróságnak, mely a II. és III. példányt kiküldötte által a foganatosításkor a két végrehajtást szenvedettnek kézbesitteti, a IV. példányt pedig irattárában őrzi; végül az V. példány áttétetik a végrehajtási zálogjog bekebelezése végett a telekkönyvi hatósághoz. Miként látjuk, tehát itt öt példányt követel az általános gyakorlat. Vájjon helyes-e, s különösen törvényes-e ezen elterjedt gyakorlat ? E kérdésre az egyik vélemény igennel, a másik nemmel felel. Szóval: positiv törvény dacára az ellentét megvan és a 14 évi gyakorlat még nem volt képes az egyöntetűséget létrehozni; tekintve pedig, hogy végrehajtási ügyekben a másodbiróságot képező kir. ítélőtábla véglegesen határoz; és tekintve, hogy a kir. Ítélőtábla decentralizása folytán az egyöntetű gyakorlat még nehezebbé vált: a 14 év után alig lehet reményünk, hogy e kérdés valaha egyöntetűvé tétessék. A feltett kérdéssel azonban legközelebb fogunk foglalkozni. Belföld. T^A Magyar Jogász-Egylet m. hó 28-án teljes ülést tartott Csemegi Károly elnöklete alatt. Az ülés programmjában érdekes felolvasás volt, a melynek meghallgatására nagy számmal gyülekeztek egybe a budapesti jogászvilág legelőkelőbb tagjai. Vargha Ferenc dr., a budapesti büntető törvényszék egyik végtárgyalási elnöke tartott előadást: A gyermekkorban levő bűnösökről. A rendkívül érdekes előadás, amelyben a kiváló kriminalista megcáfolhatatlan büntetőjogi adatok alapján állítja fel tételeit, nemcsak jogtudományi szempontból érdekes, hanem kiválóan azért is, mert egy napirenden lévő társadalmi kérdésünknek, a gyermekvédelem kérdésének megoldását sürgeti. Érdemesnek tartjuk, hogy az előadás főbb részeit a következőkben ismertessük: Végigtekintve a jogtudomány történetén, kifejti, hogy csak a legújabb kor kriminalistái ébredtek arra a tudatra, hogy a büntetőjognak elveit, igazságait, nem — mint azelőtt — elvont tételekből, hanem az életből kell meríteni. Majd a bün és büntetés közti viszonyt, ez utóbbi célját fixirozza. Az bizonyos, hogy a büntetésben az abszolút igazság megtorlást keresi, de a társadalom védelmére — a modern jogtudomány szerint — ez nem kielégítő. Mert ha csak ez volna a cél, akkor gyermekeket, őrülteket, megrögzött gonosztevőket épp ugy kellene büntetni, mint azt, a ki a szenvedély hatása alatt tört embertársának a törvény által védett javaira. Ámde ez célt tévesztett eljárás volna, mert hiszen annyiféle sulyu a bűncselekmény, a hányféle jellemű ember azt elköveti; tehát a büntetésnek a bűnös ember jelleméhez kell simulni; mert mikor büntetünk, azt nem csupán megtorlásért tesszük, hanem azért is, hogy a megbüntetett egyént a jővöre megmentsük a társadalomnak; s a büntetéssel ne bélyegezzük meg örökre, ne tegyük a megélhetést reá nézve lehetetlenné. Kétszeresen számot kell e szempontokkal vetnünk akkor, ha a gyermekkorban levő bűnösökről van szó, a kik még csak kedélyi életet élnek s akiknél a bűnös gondolatot az értelem még nem vezeti. Büntetőtörvényünk, midőn 84. és 85. §-ában a gyermek felelősségre vonásánál csak a belátási, vagy a megkülönböztetési képességet kívánja meg, csak utánozza az összes európai törvényeket. Ez a megkülönböztetési képesség a büntetőjogász előtt csonka fogalom, aminek jelentősége nincs. Mert hiszen a gyermek már hatéves korában tudja, hogy lopni, ölni, gyújtogatni nem szabad; következésképp, ha a megkülönböztetési képesség egymagában a büntetőjogi felelősségnél elég volna, akkor apró gyermekeket is be lehetne csukni épp ugy, mint az elmebetegeket. A gyermek felelősségét tehát más alapon kell felépíteni. A fiziológiából tudjuk, hogy a gyermekek inkább kedélyi életet élnek; erkölcsi érzületük, értelmük fejletlen. Innen van, hogy a vágyak határt nem ismernek s ami erős vágy alakjában lép fel náluk, az csakhamar akarattá izmosul, amely már a kart mozgásba hozza s igy jön létre a bűncselekmény, anélkül, hogy az értelem retortáján átszűrődött volna az akarat. A gyermekek felelősségre vonásánál tehát nem szabad a megkülönböztetési képességet egyedül zsinórmértékül elfogadni. Bűnös hajlamról csak a meglett korban beszélhetünk; de gyermekeknél nem. Hihetetlen, hogy a gyermek egyéni képességeinek megfelelő nevelése által nem volna jó útra terelhető s ne volna a társadalom hasznos polgárává nevelhető. Az a kérdés tehát, hogy szociológiai szempontból mi helyesebb, az-e, ha a büntevő gyermeket kiragadjuk az erkölcsi elzüllés fertőjéből s azt emberré, hasznos polgárrá neveljük, vagy az-e, ha azt felnőtt, megrögzött gazemberekkel összerakjuk r Kérdezzük csak meg a letartóztató intézetek igazgatóit, olvassuk el azoknak július hónapban Párisban megtartott nemzetközi congresszus elé terjesztett véleményeiket, akkor meggyőződhetünk arról, hogy a börtön levegője épp olyan a gyermekre, mint a kór anyaga arra, a ki valamely betegségre disponálva van. Sajnos, bíróságainknak a btkv. 42. §-a megadja ugyan a jogot arra, hogy a büntevő gyermeket javítóintézetbe küldjék, de eme jogukkal nem élnek; ezt mutatja a statisztika, mely szerint egy ötéves periódus alatt az elitélt gyermekek közül csak 3 százalék küldetett javítóintézetbe, tehát 100 közül csak 3. A többi a börtönökbe került; s hogy ottan a felnőtt gonosztevők mennyire demoralizálták, arra a visszaesők statisztikája nyújt elszomorító adatokat. A büntevő gyermeknél tehát fődolog az állami kényszernevelés és a büntetés csak a fejlettebb korban foglalhat helyet. A berlini és párisi congresszusokon azt határozták el, hogy 14 éven alól senki büntetéssel nem sújtható; miután a magyar büntetőtörvény szerint már 12 éves gyermek is büntethető, az úgynevezett minimális korhatár a congreszusok határozmányaihoz képest feljebb volna emelendő. Hazánkban azonban a gyermekvédelem ügye teljesen parlagon hever; külföldön százezreket költenek azoknak megmentésére, akiket gyermekkoruknál fogva még nem lehet a büntetőbíróság elé-állítani. Nálunk a jótékonyságnak e nemes munkáját csak most kezdeményezte a gyermekvédő egyesület, a mely azonban még csak a fejlődés stádiumában van, s a kezdet nehézségeivel küzd Veszedelmes volna tehát a minimális korhatárt felemelni akkor, midőn még a gyermekvédelem kérdése szervezve nincs. Előadása végén azután az előadó a kifejtettek alapján lelkes felhívást intéz a magyar társadalomhoz, buzdítva, hogy mindnyájan egyesüljenek a gyermekvédelem előmozdítására, a mi által évenkint ezer és ezer becsületes polgárral gazdagítanák Magyarországot. Az előadót, a kit mindvégig feszült érdeklődéssel kisért, zajosan megtapsolta s megéljenezte a hallgatóság. A tengeri hajókon utazás közben előforduló születések és halálesetek nyilvántartása és tanúsítása tárgyában hozott magyar királyi ministerium 2,904,1895. M. E. számú rendelete. A magyar királyi ministeriumnak 1895. szeptember hó 5-én tartott tanácsában hozott határozatához képest az 1894. évi XXXIII. törvénycikk 88. §-a alapján rendeltetik: 1. §. Tengeri kereskedelmi hajón vagy a haditengerészethez nem tartozó egyéb tengeri hajón, ha anyakikötője (1879. évi XVI. t.-cikk 4. §-a) az 1894. évi XXXIII. t.-cikk hatályának területén van, az utazás közben előforduló születésekről vagy halálesetekről legkésőbb 24- óra alatt két egyenlő példányban jegyzőkönyvet kell felvenni. Ily jegyzőkönyv felvétele mellőzendő, ha a születés vagy haláleset bejelentésére kötelezett félnek módjában van a hajón történt születést vagy halálesetet, az 1894. évi XXXIII. t.-cikk 17. S-ának második bekezdése szerint illetékes anyakönyvvezetőnél 24 órán belül bejelenteni. 2. §. A jegyzőkönyv felvételét a hajóparancsnok, ha az akadályozva van, helyettese teljesiti. A jegyzőkönyvet felvevő parancsnok vagy helyettese, a hajón tartózkodó hitelt érdemlő két egyén, mint tanuk előtt jár el és a jegyzőkönyvet rajta, valamint az esetleges bejelentőn kivül a tanuk is aláírják, illetőleg kézjegyükkel ellátják. 3. §. A jegyzőkönyvben mindazok az adatok felsorolandók, melyeket a születés, illetőleg halálozás anyakönyvi bejegyzésére az 1894. évi XXXIII. t.-cikk 22. és 38., illetőleg 71. §-a előír. Az egyöntetűség érdekéből a jegyzőkönyveket az 1/. és 2 . alatt csatolt minták szerint kell felvenni. A felvett jegyzőkönyv másolata a hajónaplóba, a mennyiben a parancsnok napló vezetésére kötelezve van, szószerint bevezetendő. 4- A jegyzőkönyv mindkét példánya a legelső kikötőben' melyben a hajó bármely rövid időre is horgonyt vet, a mennyiben a kikötő helyén magyar királyi révhivatal vagy az osztrákmagyar monarchiának consula székel, ehhez haladék nélkül beterjesztendő. 5. §. A magyar királyi révhivatal, illetőleg a monarchia con" sula a jegyzőkönyv mindkét példányát a fiumei m. kir. tengeré" szeti hatósághoz juttatja, mely az egyik példányt saját irattárában vissza tartja, a másikat pedig a tengeren született egyén szüleinek (törvénytelen gyermek anyjának) lakóhelyén, illetőleg a tengeren elhunyt egyénnek legutóbbi lakóhelyén illetékes anyakönyvvezetőnek szabályszerű bejegyzés végett megküldi. Lakóhely hiányában a községi illetőség irányadó. Ha a községi illetőség meg nem állapitható, a jegyzőkönyvet a budapesti I. anyakönyvi kerület anyakönyvvezetőjéhez kell küldeni. Az anyakönyvezető az 1894. évi XXXIII. t.-cikk hatályának területén a bejegyzést az anyakönyvi lap nyomtatott szövegének kihúzása mellett a lap szélén foganatosítja. Külföldi egyén születéséről, illetőleg elhalálozásáról felvett jegyzőkönyv második példányát a fiumei m. kir. tengerészeti hatóság a m. kir. belügyministeriumhoz terjeszti fel. Kelt Budapesten, 1895. évi szeptember hó 5-én