A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 44. szám - Kamatláb és árverési feltételek (Felelet.)

A JOG Nyilt kérdések és feleletek V Kamatláb és árverési feltételek. >< (Felelet.) Ezen lap f. évi 43. számában a fentebbi cim alatt Lengyel Imre kartársam részéről felvetett kérdésre íelelve, azon határozott véleményemnek adok kifejezést, hogy az 1895. évi XXXV. és XXXVI. t.-cikkek életbeléptetése után kibocsátott árverési hirdetmények kapcsán megállapítandó feltételekbe az lesz felveendő, hogy a vevő a vételár után az árverés napjától számítva 5°/0 kamatot tartozik fizetni. Véleményemet következőkkel indokolom: A végreh. törv. 150. §-ának 3. bekezdéséből s különösen ennek ugyanazon törvény 43. és 192. §-aival való egybevetéséből nyilván felismerhető a törvényhozás azon célzata, hogy a vételár után fizetendő kamatok mérvét az akkor érvényben volt törvényes kamatláb szerint kívánta megállapítani. Nem hagy fenn ez iránt kétséget a 150. §. ezen kitétele: <ezen kötelezettségek a vevőt akkor is terhelik, ha azokról a feltételekben említés nem tétetik*. Mert valamint minden lételes törvényünk, úgy joggyakorlatunk szerint is oly esetekben, midőn a fizetendő kamat mennyisége a köz- vagy magánokiratokban kitéve nincs, mindig a törvényes kamatláb állapítandó meg. Minthogy pedig egyfelől azon általános jogelvnél fogva, hogy: «Lex posterior derogat priori», másfelől pedig azért, mert az 1895. évi XXXV. és XXXVI. t.-cikkek í. §-ai expressis verbis hatályon kivül helyezik mindazon ^törvényben, rendeletben és törvényerejű szabályban* foglalt szabványokat, melyek szerint a kikötés nélkül járó kamat a fizetendő tőke után évi 6%-ban állapíttatott meg s egyúttal a törvényes kamatlábat 5%-ra leszállítják; és minthogy ezen új törvényeknek a kivételekre vonatkozó 3. §-ai az 1881. évi LX. t.-c. 150. §-át nem idézik: hatályon kivül helyezettnek tekintendő azon törvényes intézkedés is, mely által az árverési vételár után fizetendő kamat a tőke 6u/0-ában volt megállapítva; következőleg a f. évi július hó 1. napja után kiadott árverési feltételekbe már az 5°/0 kamat leend kikötendő. Egyébiránt megjegyzem, hogy alig hihető, miszerint valaki sérelmesnek tartaná a tkvi hatóság abbeli intézkedését, ha — törvényellenesen bár — de az eddigi eljárásnak megfelelőleg 6°'o-ban állapítja meg a vételár után fizetendő kamatokat; és alig képzelek arra esetet, hogy a feltételeknek e részbeni módosítása végett a végreh. törvény 165. §-a értelmében valaha előterjesztés adatnék be; mert azon ^érdekelteknek* (153. §.), kik a törv. szerint előterjesztéssel élhetnének, csak előnyükre szolgál, ha kamat cimen is több fizettetik be; a reflectánsokat — mint ilyeneket — pedig előterjesztési jog nem illeti meg; különben pedig a vevőre nézve a kamatláb kisebb-nagyobb volta sérelmet nem involválhat, minthogy — előre ismervén a feltételeket — annyi vételárat fog igérni, a mennyi a kitett kamatok hozzászámitásával az ingatlan értékének megfelel. Tömöry József, sz.-fehérvári kir. tvszéki biró. Sérelem* Az abád-szalóki kir. járásbíróság judicaturájából.** (Válasz.) I. Az I. alatti esethez csakugyan nem kell commentár. A polgári hatóság tjkv., hrszám és tulajdonos szerint határozottan megjelölte az ingatlant, a melyre a zálogjog bekebelezendő, s igy az bekebelezendő is volt. Megjegyzésem csak az, hogy B. úr N. A.nak perbeli képviselője volt. Az ügy egy felhozott eset alakjában megbeszélés tárgyát képezte K. G. járásbiró úr szobájában s akkor még B. úr is azon nézetben volt, hogy a hitelezőnek az érdekei, a mennyiben az 1881. évi LX. t.-c. 132. §-a alkalmazást nem nyerhetett, csak igy lenne legegyszerűbben megóvható. Szja, de oka lehetett nézetét megváltoztatni. Különben magából a kirohanásból is kitűnik, hogy az ügy minden érdekelt megelégedésére nyert elintézést, tehát — sérelem nincs. Maga B. úr pedig ezen 'jogerőre nem emelkedhető> ügynél mint árverési vevő szerepelt, s ő, a minden szabálytalanságnak esküdt ellensége, az árverésnél ^szabályszerűen* jutányos áron megvette az ingatlant, s azóta talán szabályszerűen még jutányosabban eladta. II. A II. alatti előadása nem egészben felel meg a valóságnak. A második árverés nem az első megtartása után rendeltetettel, s itt B. úr tudva nem mond igazat; mert hisz tudja, hogy a tkvi társtulajdonosoknak azért jelent meg csak egy része az első árverésnél, mert a másodikat kapva, az elsőt beállítva hihették. Tény, hogy azért a tévedés megvolt. Ez pedig akként történt * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszü, ha kívántatik, velünk azonban az mindig tudatandó. ** Lapunk pártatlanságánál fogva kötelességünknek tartjuk készségesen helyt adni az ellennyilatkozatnak is. A szerkesztőség. meg, hogy az első kérvényt megadólag elintéztem, s midőn a második került kezembe, az első elrendelt árverés a tjkvben még feljegyezve nem volt, s a meglehetősen használt tjkvben az át nem húzott széljegy elkerülte figyelmemet s a csatlakozás helyett hirdetményt bocsátottam ki. A C) lap összes érdekeltjei az árverésnél jelen voltak. Istenkém! hát ilyen tévedés meg nem történt már? Mintha emlékezném is valami közmondásra, mely ezt emberi dolognak jelzi. Bensőmben azonban meg voltam s meg vagyok most is győződve, hogy a második árverésnek határnappal ellátása s annak a tjkvben akadálytalan feljegyzése csakis olyan körülmények között történhetik meg, a milyenek közt én vagyok ezen bíróságnál. Az utóajánlat és hitelesítés szabályszerű. K. Esztert személyesen ismerem, mert dr. Béke fi úrnak egy tanuja, volt kosztadója és kebelbarátja ellen okirathamisitás miatt folyamatba tett ügyben úgy K. Eszter, mint testvérei nem egyszer jelentek meg panaszosokként előttem. Abban, hogy a második árverés határideje be nem állíttatott volna, B. úr ismét tudva nem mond igazat. Itt ennél az esetnél sincs sérelme senkinek, hacsak ép B. úrnak nem, a ki a nagyon jutányosán megvett ingatlan utáni már megalkudott haszontól elesik. De ennek sem én vagyok, hanem az utóajánlatot tevő vakmerősége az oka. S ha nincs sérelem, mi az oka mégis a kirohanásnak? A mennyiben sérelem hiányában a kirohanás csak személyeskedésnek tekintendő, nem veheti rossz néven senki, ha a felvilágosítást megadom. És most tekintsünk be az ön kártyáiba, ügyvéd úr, s adom alcímnek: «Adatok az abádszalóki ügyvédi kar egy tagjának bűnügyi gyakorlataihoz*. Egy okirathamisitási ügyben dr. Békefit f. hó 4-ére megidéztem. A határidő előtt B. úr K. G. járásbiró úr magánlakására rohant, előadva, hogy én őt megidéztem, de ő előttem meg nem jelen, mert ő nekem ellenségem, s egy kész kérvényt mutatott ott, melyet beadni akar. Én erre mitsem adhattam s kinyilvánítottam, hogy magam is óhajtanám, ha illetékes helyen beadná a kérvényt. Nem jelent meg, f. hó 30-ára ismét meg kellett idéznem. E kirohanásnak oka tehát az volt, hogy ne tekinthessem magamat érdektelennek, mert a kérvény beadásáról nincs tudomásom, míg D. J. úr jbirósági dijnoktól ezelőtt már három héttel értesültem, hogy dr. B. úr engem lapban akar meghurcolni. Sem a fenyegetés (mely nem az első) nem volt, sem e kirohanás nem lehet hatással reám. A mult év második felében okirathamisitás miatt egy bűnvizsgálat volt folyamatban, a melyben dr. B. úrnak oly tevékeny szerep jutott, hogy a bűnügy az iktatókban neve után nyert cimet. A vizsgálóbíró én voltam. Ugyancsak a mult évben ugyancsak okirathamisitás miatt egy másik bűnügy volt folyamatban, a melyben B. úr, mint II. r. vádlott f. évi május hó 15-én az egri kir. tvszék által négy havi fogházra ítéltetett. A tárgyalásnál azt mondta, hogy én őt személyes ellenségeskedésből üldöztem. Ez természetesen nem igaz, s ha volna kire, egyenesen magára B. úrra hivatkoznám, hogy mi nem voltunk rossz viszonyban. Ellensége nem is lehettem, mert mult évi július hóban kezdtem meg itt működésemet, az az eset pedig, a melyben dr. B. úr elitélt állapotban leledzik, aug. hó elején történt. Nem volt időm tehát bárkivel rossz viszonyba keveredni. De magából indul ki, a midőn felteszi, hogy mint biró nem felet, hanem ellenséget tekintettem benne. De megcáfolja maga az iratcsomó is. Én ugyanis akkor oly helyzetben voltam, hogy darabjaimat napról-napra intéztem el, s midőn B. úr a furcsa okmányokkal béllelt zálogjog-bekebelezés iránti kérvényt beadta, személyes kérelmére azt még a beadás napján elintéztem. Igazan ezt csak ő tekintheti ellenségeskedésnek, a ki oly sötét szemüvegen néz engem s fárasztó működésemet. Dr. B. úr az egri kir. tvszék vádhatározatának nyomása alatt az ügyvédek lajstromából magát töröltette s a május 16-án megjelent «Igazs. Küzl.» 6. számában közöltetett is. Mindazáltal ő egyes tvszékekhez, a szolnoki m. árvaszékhez hónapok multán is adta beadványait, sőt annyira vitte a — micsodát, hogy még ezen bírósághoz is, hol pedig az ő önkény telén «önkény tes lemondásáról* közvetlenül kellett sajnálattal tudomással birni, nyújtott be beadványokat. Igy nemrég magam is voltam kénytelen egyet elutasítani. Sőt működik most is, és pedig — — de spongyát rá! Tekintve azonban, hogy hála az Istennek ilyen ügyvédi gyakorlat «nem mindennapi, nem tartottam volna helyesnek azt, hogy ilyesmi köztudomásra ne hozassék*. T.-Abádszalókon, 1895 okt. 28. Pataky István, kir. aljbiró Vegyesek. A magyar jogászegyletben dr. Baumgarten Izidor tszéki biró f. évi nov. 9-én a jogászegyletben (Kerepesi-ut 8. sz.) előadást tart a vád alá helyezésről. Buzditás emberölés elkövetésére. Ha a francia lapokban az oly gyakran előforduló hirtelen felhevülésben elkövetett ember-