A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 44. szám - Igazság a büntetőtörvénykönyv szerint

314 A JOG delet kiadásánál nem annyira azon célzat vezérelte, hogy az albirák működési köre tágittassék, hanem hogy a vizsgálóbirák terhén könnyítsen. A ' büntető birói ügyviteli szabályok 15., 16., 28. és 34-. § ai módosítása tárgyában kiadott 14,415/93. í. M. rendelet bevezető részében a következők foglaltatnak: Tudomásomra jött, hogy a büntető ügyviteli szabályok egye^ intézkedései, melyek a vizsgálóbirák mellé kirendelt albiráknak működési körét és a vizsgálóbíróhoz való viszonyát szabályozzák, némely bíróságnál oly alkalmazást nyertek, hogy azok következtében a vizsgálóbirák — főleg Budapesten — el vannak vonva ama leglényegesebb feladatuk betöltésétől, hogy a fontosabb és bonyolódottabb ügyekben a vizsgálatot önmaguk teljesítsék. Ez okból a büntető birói ügyviteli szabályok 15. és 16. §-ait, a 128. § nak első és 54. § ának második bekezdése hatályon kivül helyeztetvén, azok helyébe a következőket rendelem : A 15. §i helyett : A kirendelt albiró a vizsgálóbíró által neki kiosztott ügyekben a vizsgálóbíró vezetése és felügyelete alatt működik. A vizsgálóbíró az albirótól bármikor kívánhatja a vizsgálat iratainak bemutatását, valamint jelentést kívánhat a vizsgálat állásáról, illetve menetéről. Ha szükségesnek találja, az albirónak kiosztott ügyekben is a vizsgálatnak mily irányban teljesítése vagy egyes vizsgálati cselekményeknek foganatosítása iránt az albirónak kötelező utasítást adhat. A mennyiben azonban ezt a vizsgálóbíró nem tette, az albiró a hozzá utalt ügyekben saját belátása szerint és felelősségére jár el, ennélfogva vizsgálatot, előzetes letartóztatást, vizsgálati fogságot, személymotozást, házkutatást, vagy bűnvádi lefoglalást is elrendelhet. A vizsgálóbíró a kiosztott ügyet az a 1 b i r ó t ó 1 elve heti s abban a vizsgálatot maga teljesítheti, vagy ezzel más albirót bizhat meg. Ha az albiró a vizsgálatot befejezettnek tartja, az arra vonatkozó iratokat a vizsgálóbírónak bemutatja. Ez utóbbi a vizsgálati iratokat az albirónak pótlás végett visszaadhatja. A befejezett vizsgálat iratait az ügyészséghez a vizsgálóbíró teszi át. A vizsgálóbíró akkor, ha mellé albiró van kirendelve, maga teljesitse a fontosabb és bonyolódottabb vizsgálatokat. A 16. §. helyett hozott újabb intézkedésből csak a következőt tartom szükségesnek kiemelni, mint szintén az albirákra vonatkozó rendelkezést : «ha a vizsgálóbírót a szóbeli feljelentések felvételében el nem halasztható teendők akadályozzák, azok felvételével időről-időre megbizhatja a melléje rendelt albirót. Utóbbi esetben a jelentkező feleket az albiró hallgatja meg s ugyanő veszi fel a jegyzőkönyvet. Az 54. §. 2. bekezdése helyett az alábbi rendelkezés lépett: A vizsgálóbíró mellé rendelt albirónak kiosztott ügyekben a kiadványokat — a mennyiben ezt a vizsgálóbíró magának fenn nem tartotta a vizsgálóbíró helyett az albiró ÍJ ja alá (N. N. vizsgálóbíró helyett N. N. albiró). Végül azon reményét fejezi ki a hivatkozott pótrendelet, hogy a vizsgálóbirák a melléjök rendelt albiráknak kiosztandó ügyek megválasztásában a legnagyobb óvatossággal és lelki I ismeretesen fognak eljárni és az önmagoknak fentartott vizsgálatoknak gondos teljesítése mellett az albirák, valamint a I segítségökre rendelt jegyzők és aljegyzők működése felett a törvényben előirt felügyeletet és ellenőrizést ezentúl is hatályosan fogják gyakorolni. Ezen pótrendeletből kitűnik, hogy az albirák hatásköre mindenesetre tágitva lett, de csak feltételesen; az albiró ugyanis saját belátása szerint és felelőssége mellett jár el, a mennyiben a vizsgálóbíró neki a hozzá utalt ügyekben kötelező utasítást nem adott. A kérdéses rendelet szerint tehát teljesen a vizsgálóbíró I belátásától, esetleg önkényétől függ, vájjon az albiró a hozzá utalt ügyekben önállóan járhat el vagy sem. Magán az alárendeltségi mivoltán az albirónak ezen pótrendelet mitsem változtat, sőt, a mint fent idézett szövegéből kitűnik, több helyütt kiemeli a vizsgálóbíró korlátlan rendelkezési jogát az albiró felett az ennek kiosztott vizsgálatok tekintetében és az alárendeltségi viszony betetőzésére csak az hiányzik, hogy az albirák, úgy mint a jegyzők és az aljegyzők jegyzőkönyvvezetőkül is alkalmazhatók volnának. Elismerem, hogy a vizsgálóbirói intézménynek, midőn az jelen alakjában megteremtetett, szükségképi következményét képezte, hogy a vizsgálóbirák hatásköre, megfelelőleg a reájuk nehezedő felelősségnek szabassék körül, de azt már határo zottan kétségbe vonom, hogy a fentebb idézett ügyviteli szabályokban a vizsgálóbirói hatáskör szabályozása, különösen a vizsgálóbiráknak az a bírákhoz való viszonyát illetőleg szerencsés megoldást nyert volna, sőt ezen ügyviteli szabályoknak az albirák hatásköreire vonatkozó intézkedései — szerény nézetem szerint, a mint az alábbiakban igyekszem kimutatni — a birói ügyvitelre és szervezetre vonatkozó egyéb rendeletekkel és törvényekkel ellentétben vannak. A birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891. évi XVII. t.-c. 61. § a szerint: az általánosságban használt «itélőbiró» elnevezés alatt a kir. Curiánál, kir. .ítélőtábláknál, kir. törvényszékeknél és kir. járásbíróságoknál alkalmazott elnök, másodelnök, alelnök, tanácselnök, bíró és albiró értetnek. Az 1869. évi IV t.-c. 19. §-a szerint a bíró a törvények és a törvény alapján keletkezett és kihirdetett rendeletek és a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és i t é 1 n i. Az elsőfolyamodásu bíróságok szervezetéről szóló 1871. évi XXXI. t.-c. 2. §-a értelmében az aljárásbiró azon ügyekben is, melyeket a járásbiró hozzája utal, mint ön ál lő biró jár el. Az 1891. évi 4,291. I. M. E. sz. rendelet, vagyis az TÁRCA. /^Igazság a büntetötörvénykönyv szerint. Irta : dr. MOLNÁR MÓR, budapesti ügyvéd. \y A. «Jog» eredeti tárcája. Egy szép délelőtt volt és én egyéb elfoglaltság hiányában az igazságügyi palota külső és belső megtekintésével óhajtottam az időt eltölteni. Kívülről nagyon imponált nekem a palota. Nagy terjedelme, hatalmas homlokzata egészen méltónak tünt fel arra, hogy egy népes nagy városnak az igazságát gyártsák benne. De egy dolog mégis bántott. Köröskörül utcára nyílnak az ablakok s igy minden egyes arra robogó kocsi egy 8—10 percre oly fülsüketítő zajjal tölti be a léget, hogy lehetetlenségnek látszott előttem a folyton egymást érő kocsik és társzekerek zajában a higgadt és komoly munka ott a nagy ablakokon belül. Elképzeltem azt is, hogy ezen egy kis faburkolat vagy aszfalt nagyon könnyen segítene s hogy ez épenséggel sokba nem is kerülne s nem kellene hozzá több, mint egy kis jóakarat azok részéről, a kiknek ehhez szólni jogukban áll. Miután építész nem vagyok, a palota belsejében az a hely kötötte le figyelmemet legjobban, a hol a legtöbb embert láttam, oda siettem tehát s az emberekkel együtt én is betolongtam egy végtárgyalási terem azon korlátai közé, hol a nyilvánosság szokott tanyázni. A komoly bírák egy igen intelligens úrfi felett ültek törvényt. Az ifiúr olyan okos volt, hogy mások butaságából óhajtott magának kényelmes keresetforrást nyitni. Külföldi lapokban hirdetett olcsó és biztos kölcsönöket s az együgyűek e réven engedték magukat pumpolni, de a várt kölcsön sohasem érkezett meg. Egyike a rászedetteknek aztán csalásnak minősítette az úrfi eljárását s a kir. ügyészség e nézetét osztotta. Miután a legkörmönfontabb és legpraktikusabb módon kivédte magát s egy alkalmas pausában védő ügyvédének odasúgta, hogy iparkodjék a zsurnaliszta urakat rábírni, hogy az esetet ne közöljék, mert különben még pár száz panaszos jelentkezik a kimutatott nyomon, s miután az ügyész előadta az űrfi bűneit, melyek elösorolása után legalább is egy kis Szibériába való deportálásra mutatkozott méltónak, s miután a védő ezek ellenében sok-sok paragrafus segélyével vitatta ezen derék férfiú ártatlanságát és főleg azt, hogy ez a gyenge csaláska egyéb jó oldalain kivül még el is évült, a törvényszék visszavonult és tanácskozott. A tanácskozás után a törvényszék komoly bírái visszatértek és az elnök kihirdette, Ijogy a vád elévült, az úrfi hazamehet. Na! gondolám, mégis csak szép találmány az a törvény, hogy módot nyújt az ilyen frátereknek a könnyenhivő emberiség javára a továbbműködést igy elősegíteni! Ez az eset aztán kíváncsivá tett a következőre, még pedig azért, hogy hadd lássam, mikép működik ebben a törvény a társadalom érdekei megóvása körül. Az eset érdekesebb is volt részleteinél fogva. Fanny szép szobacicus volt, a ki a legénynéppel igen szívesen kacérkodott. Igy történt, hogy egy szép napon Károlynak, a szomszéd kávéház nyalka pincérének is szemet szúrt, s rövid idő múlva kölcsönös szerelemmel eltelve, családi örömök boldog kilátásában imádták egymást. A boldog tudat Károlyban a családi élet utáni vágyat keltette fel s el is vitte magához a szép Fannyt, ki attól fogva kezeit nem használta többé teppichporolásra, hanem csak Károlya ölelgetésére. A Károly borravalói