A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 3. szám - A francia törvényjavaslat az ártatlanul elitéltek kártalanításáról

10 OG Zsigmond szabadkai bizományosnak, hogy a szalonnát a vasúthoz szállítva felperes megbízottjának készpénzfizetés mellett átadja. Az tehát nem szenvedhet kétséget, hogy ilyen körülmények között a szalonna átadásának 1888. évi január 26. napján kellett volna megtörténnie. Ezzel szemben K. Imre, de különösen B. Gerga, K. Lajos és B. Ferenc tanuk vallomásával teljes bizonyíték nyújtatott a tekintetben, hogy alperes megbízottja W. Zsigmond a szállítóktól a szalonnát — saját nyilatkozata szerint — elegendő pénzösszeg hiányában át sem vehette, s igy nem is volt abban a helyzetben, hogy a szalonnát felperes megbízottjának átadhassa. Ilyen tényállás mellett tehát s a kifogás nélküli B. Gerga és K. Lajos tanúknak azzal a vallomásával szemben, mely szerint W. Zsigmond alperesi megbízott K. Imre felperesi megbízott felszólítására azt felelte, hogy a szalonnát alperes utasítása hiányában át nem adhatja, alperes tartozott volna bizonyítani azt a körülményt, hogy megbízottja W. Zsigmond 1888. évi január 26-án a szalonna átadása iránti készségét felperes megbízottja előtt kijelentett, alperes azonban ezt bizonyítani csak meg sem kísérletté, s igy felperes a kártérítés követelhetésére a ker. törv. 353. §-a értelmében jogosítottnak tekintendő. Igaz ugyan, hogy B. Gerga és K. Lajos tanuk vallomása szerint felperes megbízottja is kijelentette, hogy a szalonna árának kifizetéséhez elegendő pénzzel nem rendelkezik, minthogy azonban a nevezett tanuknak ez irányban tett vallomása K. Imrének ellenkező vallomása folytán figyelembe egyrészről nem vehető, s másrészről a tanuk vallomásából nem tűnik ki határozottan, hogy K. Imre ezt a kijelentést a szalonnának a szállítóktól való átvétele végett szükséges pénzösszegre, vagy az általa alperes megbízottjának fizetendő összegre vonatkozólag tette-e, s különösen arra nézve nem tartalmaznak bizonyítékot a tanuk vallomásai, hogy felperes megbízottja a teljesítést a maga részéről megtagadta volna (ker. törv. 335. §); az pedig kétségtelen, hogy felperessel szemben a teljesítés elmulasztása csak akkor lenne megállapítható, ha alperes a teljesítésre késznek nyilatkozott volna : alperest ez alapon kártérítési kötelezettsége alól felmenteni nem lehetett. De nem képezhet indokot felperes elutasítására sem G. Gábor tanúnak az a vallomása, hogy ö felperest 1888. évi január 26-án a szalonnának a következő napon leendő átvételére felhívta sem W. Zsigmondnak az a vallomása, mely szerint K. Imre felperesi megbízott a szalonnának 1888 január 27-én leendő átvételét kijelentette ; egyrészről mert a kérdéses ügyletnél megbízottként nem szerepelt G. Gábor tanú felhívását felperes figyelembe venni nem tartozott, mig K. Imre csupán a szalona átvételére s nem egyszersmind a teljesítés elhalasztásának engedélyezésére tekintendő meghatalmazottnak ; másrészről pedig mert alperes azt, hogy az utólagos teljesítésre késznek nyilatkozott, a per folyamán fel sem hozta; felperes tehát e részben és arra nézve, hogy az ügylet természete az utólagos teljesítést meg nem engedte, érveit, s esetleg bizonyítékait elő sem terjesztette. A marasztalási összeg megállapításánál azért vétetett alapul Szeged város kapitányi hivatalának 2/. a. csatolt bizonyítványában piaci árként kitüntetett összeg, mert a teljesítés helyén (Szabadkán) árjegyzés nem lévén, az említett helyhez legközelebb eső szegedi piacon jegyzett ár szolgál irányadóul és mert a pts. 165. §-a értelmében közokiratnak tekintendő 2'/. alatti hatósági bizonyítvány hamisságát vagy szabálytalanságát alperes tartozott volna bizonyítani stb. A szegedi kir. itélő tábla. (1893. évi február 23. 7,469. sz. a.) Az első bíróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokolás. Helyesen állapította meg az első bíróság ítéletének vonatkozó indokolásában, hogy az 50 mm. szalonna megvételekor peres felek között záros határidőre szóló ügylet nem jött létre. Éppen azért, mert a felek között záros határidőre szóló ügylet létre nem jött, a ker. törv. 351. §-a értelmében alperes az utólagos teljesítésre kellő időt kérhetett s a mennyiben azt az ügylet természete ki nem zárta, felperes tartozott az utólagos teljesítésre időt engedni. Felperes beismerte, hogy 1888 január 26-án a szalonnát alperes megbízottja azért nem adhatta át, mivel az átadásnál alperes is jelen kivánt lenni, de a kitűzött időre alperes meg nem érkezett, utóbb pedig, midőn d. u. 5 órakor azt sürgönyözte alperes megbízottjának, hogy a szalonnát adja át, ez már akkor a vasútnál felmerült akadály miatt nem volt lehetséges. Kitűnik ezekből, hogy alperes a szalonnának átadását végleg meg nem tagadta, sőt az átadásnak a délutáni órákban teljesítését megajánlotta és délután az átadás alperes akaratán kívül álló ok miatt nem volt lehetséges. De kitűnik felperes megbízottjának a vallomásából az is, hogy G. Gábor, a kit felperes megbízottja maga alperes megbízottjának jelöl meg, még aznap, mikor a szalonna átadásának meg kellett történnie, az utólagos teljesítés idejéül a következő napot kérte. Alperes az ő megbízottja G. Gábor által jogosan kért az utólagos teljesítésre időt, mert felperes maga sem állította, hogy az ügylet természete az utólagos teljesítést kizárta és jogosan kérhette az utólagos teljesítés megengedését felperes megbízottjától K. Imrétől, mert K. Imrének jogköre, ki meghatalmazással bírt a szalonna átvételére, a ker. törv. 43. §-a értelmében kiterjedt mind ama jogcselekményekre, melyeket az adásvevési ügyletből eredő átvétel rendszerint szükségessé tesz s igy kiterjedt K. Imre jogköre arra is, hogy az utólagos teljesítés megengedése iránt előterjesztett kérelemre, a mennyiben felperes maga sem állítja, hogy a teljesítésre kért idő a kellő időt meghaladta, felperes tartozott megengedni, hogy alperes a szalonnát 1888. évi január 27. napján átadhassa s tartozott 1888. évi január 27. napján a szalonna átvétele végett Szabadkán megjelenni, minthogy pedig felperes nem vonta kétségbe, hog alperes az utólagos teljesítés idején, 1888. évi január 27-én Szabadkán a szalonna átadása végett megjelent, s felperes beismerte azt is. hogy ő 1888. évi január 27-én a szalonna átvétele végett Szabadkán többé meg nem jelent, mivelhogy a késedelmes szerződő fél még az ellenféltől nyert értesítés után is késedelmét az utólagos teljesítéssel elenyésztetheti, ha kimutatja, hogy a szerződést utólagosan oly időben teljesítette, avagy teljesíteni akarta, a mely időt ezen utólagos teljesítésre a ker. törv. 351. §-a értelmében részére meg kellett engedni, ezért felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1894 dec. 7,802. sz. a.) A másodbiróság Ítélete a benne foglalt indokoknál fogva helyben hagyatik. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A felek közt létrejött szerződésnek a költségirányzat csak alapját, illetve kiegészítő részét képezvén, ennek az okiratnak ellenében nincs kizárva annak bizonyítása, hogy maga az ügylet felbontó feltétel alatt köttetett. A szabadkai kir. járásbiróság. mint keresk. biróság (1893. évi február hó 25- é n 1,685. sz. a.). Dr. Szivessy László ügyvéd által képviselt özv. F. Jánosné és fiai, szegedi cégnek Dr. Dominus Simon ügyvéd által képviselt M. Titusz alperes ellen 463 frt 25 kr és járulék iránti sommás perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok : A D) alatti költségvetésre alapított kereset ellen akként védekezik alperes, hogy ő a szabadkai polgármester házához szükséges kőanyagok szállítására nézve felperes céggel alkuba bocsátkozott és a szállítandó kőanyagokat egyelőre megállapították ugyan, de kikötötte az alperes, hogy a mennyiben az építtető polgármesternek, illetőleg nejének azok a kövek nem tetszenek, közte és felperes közötti megállapodások is érvénytelenek lesznek. Az ilyen formába tett ajánlatot bizonyítja Sz. József, E. Lajos kifogástalan tanuk, M. Lázár polgármester pedig azt vallotta, hogy peres felek meg is mutatták neki, minő fajú kövek szállításában állapodtak meg, a mire most nevezett tanú határozottan kijelentette, hogy olyan kövek neki nem kellenek. Ezen körülmények által kétségtelen az, hogy a felek közötti szállitásra vonatkozó szerződés legfeljebb az alkudozások stádiumában maradt s maga a szerződés feltétlenné nem vált és ezzel szemben felperes a D) alatti feltétlen érvényét nem bizonyította A tanuk által bizonyított szóbeli megállapodásokat pedig, bár azok a D) alattiban felvéve nem lettek, a D> alattiban foglalt megállapodással ellenkezőknek tekinteni nem lehet, igy eme szóbeli megállapodások érvényességét elismerni és a per eldöntésénél figyelembe venni kellett. Azon körülményt, hogy az É) alatti levél kapcsán a tervezeteket felperesnek beküldve, figyelembe venni nem lehet, mert S. Mátyás tanú — alperes rajzolója — is azt vallotta, hogy ezen terveket főnöke, alperes tudta és beleegyezése nélkül küldötte be felperesi cég beltagjának, a mit alperes helytelenített és akaratával meg nem egyezőnek jelentett ki, mert az F) alatti közjegyzői tanusitványnyal ellátott levele alperesnek is bizonyítja ezt : kivan zárva tehát ezen körülmény által, s hogy a D) alatti költségvetés, illetőleg szállítási szerződés feltétlen érvényt nyert volna. A szegedi kir. itélő tábla (1893. év augusztus hó 29-én 3,275. s z. a.). Az elsöbiróság ítélete annyiban, a mennyiben felperes 170 frt 88 kr tőkén felüli és összes kamat követelésével elutasittatott, — helybenhagyatik — egyebekben azonban megváltoztattatik és alperes köteleztetik arra, hogy a kereseti követelésből 170 frt 88 krt stb. felperes részére (stb.) fizessen stb. Indokok: A D) alatt csatolt s valódiság tekintetében nem kifogásolt költségvetés tanúsága szerint alperes a szabadkai polgármester házához szükségelt kőfaragó munkákat felperesnél megrendelte s ugy az előállítandó anyagokra, mint azok árára nézve peres felek végérvényes szerződést kötöttek s ez alkalommal az alperes által vitatott az a megállapodás, mely szerint a szerződés érvényét veszíti abban az esetben, ha a kövek az építtető polgármesternek nem tetszenek, az írásban kötött szerződésben ki nem köttetett. Minthogy pedig az említett megállapodás a kihallgatott E. Lajos, ugy S. Mátyás alperesi tanuk vallomása szerint a szerződés kötése alkalmával jött létre s minthogy a megállapodás a feltétlenül megkötött szerződés tartalmával ellenkezik, ugyanaz a megállapodás nem létezőnek tekintendő és figyelembe nem vehető annál kevésbé, mert maga alperes F) alatti levelének tanúsága szerint a szerződést nem abból az okból bontotta fel, mert a megrendelt kövek a polgármesternek nem tetszettek, hanem azért, mert alperes a kőfaragó munkákat az építtető polgármesternek visszaadta. Ezek szerint alperes a közte és felperes közt végérvényesen létrejött szerződést jogos ok nélkül bontván fel, szerződésszegőnek tekin-