A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 42. szám - Szerzetesek végrendelkezési képessége s hagyatékukban való öröklés joga. Befejező cikk

A JOG 301 meghatározó 578. i?-a mellett alig lenne elfogadható és exclusiv törvényes örökösödési jogoknak megállapítása megindokolva sem lenne oly vagyonban, melyet valamely szerzetes börzei fluctuatiónak alávetett állampapírok vagy részvénytársaságok részvényeinek birtoklása, vagy eladásából vagy megtakarított pénzének s értékpapirainak kockáztatásával a börzén vagy üzérkedés útján szerez, vagy péld. ingatlanokban, melyekben a szerzetrendek öröklési jogcíme a holtkézi törvények és az 1869. évi 2,597. sz. cur. határozat szerint ki van zárva (Döntvénytár 1872. VII. f. (>9. lap. Zlinszky i. m. 751. lap\ mert 1836-ban sem hiteltörvények, sem telekkönyvek, sem az ezek jogvédelmére szolgáló törvények nem léteztek, a szerzetrendek tagjai a törvényhozó testületből ki voltak zárva s egyedül az egyházjog terére, a tanügyi és jótékonysági célokra szervezettek pedig kizárólag ezen célok megvalósítására korlátoztattak. A jogi élet concret esetekbó'l állván, a legfőbb itélőszéknek azon határozatát, melylyel «P. Pulith Ignác sz. ferencrendü szerzetes s a radnóti paróchia administratorának ezen minőségben szerzett vagyonára a Sz. Ferenc-rend törv. öröklési jogát meg nem állapította* (L\ Márkus: Felső bír. hat. gyűjt. 195. I., egész terjedelemben pedig B. Jog Tára 1885 május 7-én 44. lap) a kánonjog és particuláris nemzeti jogunk tanainak teljesen megfelel; ellenben a fent idézett 6,869/88 k sz., valamint a kötelmi jogba tartozó azon határozatát: «hazai törvényeink szerint királyi engedelemmel az országba behozott szerzetek szabályai szerint az egyes szerzetesek, a mennyiben jószágbirhatási joggal nem bírnak és alamizsnából élnek, semminemű pénzbeli kötelezettséget nem vállalhatnak^ (1893. évi ápril l"2-én 7,346/92. sz. curiai határozat, B. J. Tára 1893. évi jun. 15-én 11. sz.) is a gyakorlati jogi élet csakis a fenti jogok szerinti megkülönböztetéssel értelmezheti. Szüséges még a pénzügyi jog szabályaira is kiterjeszkedni, mert ha való, hogy az osztrák örökös tartományokban 1759. évben behozott örökösödési illeték s így tisztán pénzügyi tekintetek adták meg az államhatalomnak az impulsust a klérus örökösödési ügyeinek szabályozására (Kol lányi i. m. 150. lap\ az államkincstár érdeke a szabályozást most még inkább indicálja, mert a pénzügyi jogrendszert ujabban lényegesen megváltoztatták a pénzügyi törvények, melyek ezen kifejezést «szerzetes», «szerzetrendek> nem ismerik, hanem utóbbiak a pénzügyi jog szempontjából <illeték-egyenérték alá tartozó jogi személyek* gyűjtőnév fogalma alá esnek, mely alatt mindazon jogi személyek értendők, melyek az 1881. évi XXVI. t.-c. 22. §-ának 1—3. pontjaiban és a bélyegs jogilletéki szabályok 95. tételének D) pontjában felsoroltatnak. Az emiitett jogi személyeknek, köztük a szerzetesrendeknek összes ingó és ingatlan vagyona minden egyéb adónem és illetéktől különböző s ezeken kivül fizetendő jogilleték, u. n. illetékegyenérték alá tartozik, melynek pénzügyi jelentősége abban nyilvánul, hogy az az illető jogi személyek tulajdonát már képező s rendesen vagyonátruházás alá nem eső vagyon állandó birtoklása miatt, tehát azért jár, mert a birtokbavétel napjától a vagyonátruházás szünetel s hivatva van mintegy pótolni azt a képzeleti vagyonátruházási illetéket, melyet az államkincstár kapott volna, ha a vagyon «holt kézre» nem megy át. Az 1881. évi XXXIV. t.-c. végrehajtása tárgyában 1881. évi június hó 14-én 38,333. sz. a. kiadott pénzügyminist, rend. I. függ. II. r. 1. fej. 2. §-a szerint (Rend. Tára 1881. évi 779. lap) az illeték-egyenérték fizetésére kötelezett jogi személyek az idézett t.-e. 'íb. §-ának megfelelően, összes ingó vagyonukat a rendelethez csatolt C) minta szerint bevallani, ingatlan vagyonukat s annak állagához tartozó felszerelvényeket pedig az ugyanazon rendelethez Dl minta szerint 1881. évi szeptember 30-ig kimutatni, az 1887. XLV. t.-c. 10. §-a szerint új bevallást tenni kötelesek voltak (1881. évi Rend. Tára 862—?65. és 1887. évi Rend. Tára 2,495. 1.), a mely vagyonnak az 1881. évi XXXIV. t.-c. 25. §-a értelmében állandó nyilvántartása céljából jelenleg az 1889. évi július 13-án 4-36. sz. a. kiadott pénzügyministeri rendelet 142. §-a értelmében, még pedig az ingókról az ahhoz mellékelt HHj, az ingatlanokról pedig II) minta szerint az illető kir. adóhivatal saját kerületére nézve állandó kataszteri sorkönyvet vezet (L. Pénzügyi Közlöny 1889 évi jul. 25-én, 23. sz.), a jogi személyek az ily vagyonban beállott változást az 1881. évi XXXIV. t.-c. 26. §-a értelmében bejelenteni s az 1887: XLV. t.-c. 6. §-a szerint az illetékegyenértéket a szerzés napjától s évenkint fizetni kötelesek lévén. A kataszteri sorkönyvek rovatai még a legcsekélyebb értékű vagyonra is kiterjedvén, az azokban nyilvántartott vagyon a világi fő- és alsó papságnál, valamint a szerzetrendeknél is «egyházi holtkézi* törzsvagyont képez; ellenben az a vagyon, a mely a kataszteri sorkönyvekben nem foglaltatik, az illető egyházi személynek és szerzeteseknek is oly magánvagyonát és tulajdonát képezi, mely fölött szabadon rendelkezhetik s a mely, ha a szerzetrendre száll, az 1887: XLV. t.-c. 6. §-a értelmében, csak az esetben illetékmentes, ha törvényszerű illetékmentesség esete fenforog, mely esetben a szerzetrend által történt szerzés időpontjától csak illeték-egyenérték fizettetik; ha ellenben törvényszerű illetékmentesség esete nem forog fenn, a szabályszerű teljes illeték fizetendő s az illeték-egyenérték fizetése csak a szerzés idejét követő 10 év leteltével veszi kezdetét s ekként valamely szerzetesnek a szerzetrendre szállott hagyatéka csak 10 év múlva részesül az illeték-egyenérték kedvezményében, ellenben a 10% örökösödési illeték, a miként azt a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság 1894. évi 4,068. sz. határozatában kimondotta (Jog 1895. j évi 1. számában): az idéz. törvénycikk életbelépte óta fizetendő. A főpapok hagyatéka körüli eljárást a m. kir. igazságügyminister és a közokt. minister által 1883. évi ápril 10-én 13,249. sz. a. kiadott rendelet, a világi papok hagyatékai körüli eljárást I pedig az anyagi jogszabályok és a polgári törvénykezési eljárás szabályozván, az államkincstár érdekei biztosítva jelentkeznek, ellenben a szerzetrendek főpapjainak és a szerzetesek hagyatéka körüli eljárásnak hazai törvényeink szellemének értelmében s az államkincstár érdekében való szabályozását ujabbi jogintézményeink s jogrendszerünk is elodázhatlanná teszik. Belföld. Az igazságügyi költségvetés tárgyalása a képviselőház pénzügyi bizottságában. A képviselőház pénzügyi bizottsága Széli Kálmán elnöklete alatt f. hó 14-én tartott ülésében tárgyalás alá vette az igazságügyi tárca költségvetését. Előadó (Szerb György.) A központi igazgatás szükségleténél M ü 1 e k Lajos elismeréssel emeli ki. hogy a kezelő személyzet dotációjának jelentékeny emelésével a minister segített a bíróságnál mutatkozó égető bajon, de nem zárkózhatni el az elől, hogy a bírói létszám is a jövőben emelendő lesz. Kéri szóló, hogy a mennyire a pénzügyi helyzet engedi, különösen az első folyamcdásu bíróságoknál, emeltessék a birák létszáma. Fölemliti még szóló, hogy a curiánál most is nagy a hátralékok száma. Kérdi, hogy a minister a már eddig alkotott igazságügyi reformok méltó kiegészítéséül, mely törvényhozási intézkedéseket szándékozik a közel jövőben kezdeményezni s hogy vájjon az ügyvédi rendtartás revíziójára mikor lehet számítani. 1! u s b a c h azt hiszi, hogy a curiánál mutatkozó restanciák csak átmeneti jellegűek, mert különben bizonyára már a jelen budgetben gondoskodott volna a minister a baj orvoslásáról. Ez iránt intéz kérdést a ministerhez. Pázmándy a kézbesítési rendszer célszerűtlen voltát emeli ki s fölhívja a minister figyelmét az ügyvédi költségek tulmagas voltára, a mely igen sokszor sem a pör substratumával, sem az ügyvédi munkával nem áll arányban. Rendkívül nagy a költség különösen a végrehajtásoknál. Megjegyzi még szóló, hogy a kölcsönösség folytán rendkívül nagy előny adatik nálunk Austriának s még nagyobb anomália az, hogy nálunk a bécsi tözsdebiróság ítéleteit is minden szuperrevízió nélkül végrehajtják. A pesti börzebiróságot sem ismerheti el szóló oly bíróságnak, melynél a feleknek minden garanciájuk megvan. A bíróság csak azokra nézve lenne föntartandó. a kik a börzére járnak, vagy ott képviselve vannak. Végül fölemliti szóló, hogy a váci államfogház nem felel meg az igényeknek. Az államfogházaknál ujabban életbe léptetett szigorítások nagy részét helyesli, csakis azt jegyzi meg, hogy az államfoglyok jobb ellátásban lennének részesíthetők. Darányi azokkal szemben, a miket előtte szóló az ügyvédi költségek nagyságáról mondott, utal a külföld példájára, megjegyezvén egyébként, hogy az ügyvédi rendtartás revíziójánál meg lesz beszélhető, nem volna-e helyes bizonyos munkákra költségjegyzéket állapítani meg. A mi a hátralékok ügyét illeti, kétségtelen, hogy e részben forog fönn baj. Szóló figyelmébe ajánlja e kérdést a ministernek s meg van győződve róla, hogy a foganatosítandó intézkedések tekintetében meg fogja találni a megfelelő támogatást. H e I fi kérdi a ministertől, mily stádiumban van a katonai büntető törvénykönyv reformjának régóta vajúdó ügye, megjegyezvén hogy a mostani állapot nem egyezik meg az alkotmányossággal s valóban tűrhetetlen. Kérdi továbbá, birt-e a minister előzetes tudomással az intézkedésről, melyet a közös hadügyminister a polgári házassági törvény végrehajtására vonatkozólag a hadseregnél tett. Harkányi Frigyes Pázmándyval szemben kiemeli a budapesti tözsdebiróság működésének hitelűnk szempontjából való hasznos voltát, megjegyezvén, hogy a bíróság működése különben is csak arra terjed ki, aki annak önként aláveti magát. Molnár József elismeri, hogy a börzebiróság kereskedelmi ügyekben tényleg hasznos szolgálatot tesz, de a vidéken járó utazók járatlan emberekkel aláíratják, hogy alávetik magukat a börzebiróság ítéletének, amiből az illetőkre nézve sok hátrány származik. E tekintetben szóló megszoritandónak véli a börzebiióság hatáskörét. Kiemeli azután, hogy a kisijátitási törvény és eljárás egyáltalán nem felel meg a viszonyoknak. Fölemliti, hogy a Székelyföldön a regálekártalanitási ügyek nagy része még nem került eldöntés alá. annak dacára, hogy a bíróságok roppant munkásságot fejtenek ki, minthogy egy községben 2—300 emberrel is van dolguk. Ez ügyek gyorsabb elintézése érdekében a székelyföldi bíróságokhoz 2—3 bíró lenne ideiglenesen kisegítőül berendelendő. — Hasonló az állapot az arányositási ügyek tekintetében is, a melyek szintén személyszaporitást tennének szükségessé. A kezelő személyzet száma is emelendő s a díjazásuk is javítandó lenne. Horánszky szintén hangsúlyozza, hogy a kisajátítási törvény mielőbbi revíziója szükséges, különösen abból a szempontból, hogy a becslések körül észlelhető nagy abuzusok kikerültessenek. Megjegyzi szóló ezután, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztése igen lassan foly s épen ezért nem is fogja meghozni a tőle várt eredményeket. Kiemeli továbbá szóló, hogy az irnoki állásokra nézve nem foglalja magában a költségvetés a magasabb fokozatba való emelést, a kilátásba helyezett mértékben, pedig épen az ily legalsóbb kategóriáknál forog fönn leginkább a javítás szüksége. Busbach a börzebiróságra nézve megjegyzi, hogy mig rendes bíróságaink nincsenek azon helyzetben, mint e bíróság, kereskedelmi ügyeknél föltéllenül szükség van ily gyorsan eljáró bíróságra, a melynek működése ellen egyébként ez idő szerint kifogást tenni nem is lehet. Pázmándy válaszolja, hogy ő nem is kívánta a börzebiróság eltörlését, csakis azt, hogy hatásköre szigorúan a kereskedelmi ügyekre szoiitassék s a? utazók által kötött ügyletekre ne terjedjen ki. Erdély Sándor igazságügyminister a fölvetett kérdések kapcsán utal arra, hogy igazságszolgáltatásunk a legutóbbi időkben mélyreható átalakulásokon ment keresztül s a nagy reformok végrehajtatnak, a nélkül hogy nagyobb fönnakadás vagy zavar következett volna be. A legnagyobb