A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 41. szám - Az aradi közjegyzői kamara jubileuma

294 A JOG történt születést vagy halálesetet a diplomáciai képviselő, consul és ezek helyettessé bejegyezheti, ha a kiszállás, illetőleg kiszállítás helye az ő kerületében fekszik. 11. §. Az illetékes diplomáciai képviselőnek vagy consulnak, vagy ezek helyettesének az anyakönyvi bejegyzés teljesítése iránt intézkednie kell, mihelyt a születésről vagy halálesetről bejelentés folytán értesül. A születésnek vagy halálesetnek a diplomáciai képviselőnél, c >nsulnál, vagy ezek helyettesénél való bejelentésére a felek kötelezve nincsenek. 12. §. Ha a születés vagy haláleset bejelentése három hónap elteltével történik : a bejegyzés az anyakönyvbe a tényállás kinyomozása után csak a magyar királyi belügyministerium engedélyével foganatosítható. Az előző bekezdés esetében a nyomozás költségét, melyet — a mennyiben szükséges — a diplomácziai képviselő vagy consul saját hivatali átalányából előlegez, az viseli, a ki a bejegyzés foganatosítását kérte. Ha tőle a költség be nem hajtható, a nyomozás költsége a magyar államkincstár terhére esik és a magyar királyi belügyminister által téritendö meg. III. Fejezet. A házasságkihirdetésénél, megkötésénél és anyakönyvvezésénél követendő eljárásról. 13. § A diplomáciai képviselő, consul vagy ezek helyettese a magyar kormánytól nyert felhatalmazás alapján csak akkor rendelheti el a házasság kihirdetését és csak akkor működhetik közre a házasság megkötésénél s anyakönyvezheti a házasságot, ha a házasuló férfi Magyarországon (nem Horvát-Slavonországokban) községi illetőséggel biró magyar állampolgár. 14 §. A diplomáciai képviselő, consul vagy ezek helyettese a házasság kihirdetésének elrendelésére, valamint a megkötésénél való közreműködésre és anyakönyvezésére illetékes, ha kerületében van a házasulóknak vagy azok egyikének rendes lakóhelye és ennek hiányában tartózkodási helye azon időpontban, mikor a kihirdetést, illetőleg a házasságkö ésnél való közreműködést kérik. A 27,243/1890. I. M. számú utasítás 50. §-a értelmében felhatalmazást a diplomáciai képviselő, consul vagy ezek helyettese másnak nem adhat és mástól neki adott ily felhatalmazás hatálytalan. 15. §. A házasság kihirdetésének elrendelésére illetékes diplomáciai képviselő, consul vagy ezek helyettese a kihirdetés alól sürgős esetekben fölmentést adhat, ha a házasulok személyesen szóval vagy hitelesitett okiratban kijelentik, hogy legjobb tudomásuk szerint köztük házassági akadály nem forog fenn. A szóbeli nyilatkozat jegyzőkönyvbe foglalandó. Ha a diplomáciai képviselő, consul vagy ezek helyettese a kihirdetés alól való fölmentés végett előterjesztett kérelem teljesítését megtagadja, a házasulok a magyar királyi belügyministerhez folyamodhatnak fölmentésért. 16. §. Ha a diplomáciai képviselő, consul vagy ezek helyettese a házasság kihirdetésének elrendelését vagy a megkötésénél való közreműködést megtagadta, erről a kérelmezőket a nélkül, hogy jegyzőkönyvet venne föl. szóval értesiti és csak a felek kérelmére tartozik bélyegmentes jegyzőkönyvet fölvenni és megtagadó határozatát indokaival együtt Írásba foglalva kiadni E határozatban figyelmeztetni kell a feleket, hogy az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. t.-cikk 60. §-a és a 27,198/1895. I. M. számú rendelet 1. §-a értelmében a megtagadó határozat ellen a budapesti kir. törvényszékhez fordulhatnak. Ha a biróság a megtagadó határozatot jogerejüleg hatályon kivül helyezte, a diplomáciai képviselő, consul vagy ezek helyettese a kihirdetést, illetőleg a házasságkötésnél való közreműködést ugyanazon okból többé meg nem tagadhatja. IV. Fejezet. Véghatározatok. 17. §. A tettleges állományú katonai egyénekre, vagy azok nejérer avagy gyermekeire vonatkozó születések és halálesetek, továbbá a katonai egyének által kötött házasságok, végül a 60,000/1895. számú belügyministeri rendelet 79. §-ában felsorolt egyénekre vonatkozó halálesetek anyakönyvi bejegyzése után a diplomáciai képviselő, consul, vagy ezek helyettese, a bejegyzésről hivatalból hiteles anyakönyvi kivonatot állit ki és azt a magyar királyi belügyministernek küldi meg az illetékes hatósághoz való eljuttatás végett. 18. (>. A mennyiben az előző szakaszok másképen nem rendelkeznek, az állami anyakönyvekről és a házassági jogról szóló 1894. évi XXXIII. és XXXI. törvénycikkeket, úgyszintén az állami anyakönyvek vezetése tárgyában 60,000/1895. szám alatt kibocsátott belügyminiszteri nemkülönben a házasság kihirdetésénél, megkötésénél és anyakönyvezésénél követendő eljárás tárgyában 27,243 1895. I. M. szám alatt kiadott igazságügyministeri utasitásokat, valamint a kapcsolatos szabályokat megfelelően kell alkalmazni akkor is, ha diplomáciai képviselő, vagy consul, vagy ezek helyettese az anyakönyvezető. Kelt Budapesten, 1895. évi szeptember hó 26-án. Ausztria és külföld. Német birodalmi magánjogi codificatió 1894 okt. — decemberben.* (Örökösödési jog.) (Folytatás.) Tüzetesb megvitatás tárgya volt az 1,865. §., mely a «Vindicationslegat» intézményének kizárásával, csak követelési jogot ad a hagyomány kiadására; de a többség meghagyta. Erre való tekintettel az 1,866. §. szerint, ha a hagyomány tárgyát az örökhagyónak az örökös elleni követelése képezi, a tartozási viszony a hagyomány tekintetében csak egyesítés által szűnik meg; a mi azon kiegészítéssel fogadtatott el, hogy ugyanazon szabály áll akkor is, ha a hagyomány tárgya az örökhagyónak az örököst terhelő valamely joga. * Előző cikkek a 21. és 39. számban. Az 1,874. §. ellenében, mely szerint érvénytelen a hagyományozás, ha a hagyományost oly cselekmény terheli, mely azt az öröködésre méltatlanná tenné, abban állapodtak meg, hogy ily esetben a hagyományozás csak megtámadható legyen. Elfogadtatott azonban az 1,875. §., mely szerint a hagyomány érvénytelensége az azzal terhelt egyénnek előnyére szolgál; továbbá az 1,876.§. 1. és 2. kik., miszerint a hagyománynyal terheltnek elestével az nem válik érvénytelenné, hanem azzal az terhelendő, a kinek azon eset javára szolgáland; és hogy a hagyományos valamivel terheltetvén, a hagyomány érvénytelensége esetében, a terheltetési felelősség arra nehezedik, a kinek előnyére szolgál az érvénytelenség és pedig akkép, a mint a hagyományost terhelte volna. Az 1,878. §., mely szerint az, a ki valamely hagyatéki tárgy hagyományával terheltetik, a hagyományosnak — ha csak az örökhagyónak más szándéka nem tűnik ki — a növedéket s a hagyomány átszállása óta húzott hasznokat is tartozik kiadni, a bizottság által következőkép módosíttatott: <Ha valamely a hagyatékhoz tartozó tárgy hagyományoztatik, az azzal terhelt a hagyományosnak az átszállásról nyert tudomásvételétől kezdve beszedett hasznokat is, úgy azon idő után a hagyományozott jog alapján szerzetteket kiadni tartozik. Azon hasznok előállítási költségei neki megtérítendők, a mennyiben azok a jövedelem értékét túl nem haladják s a rendes gazdálkodásnak megfelelnek.* A csupán nemére nézve meghatározott tárgyak hagyományozásánál a hiányokérti jótállást az 1,879. §. az ebbeli általános elvekre fektetvén, helyébe a bizottság következő §-t állított: «A csak nemére nézve meghatározott dolognak hagyományozásánál, az ezzel terhelt fél a jogbani hiányért a terv. 375., 376., 379., 382—385. §§. szerint szavatol; ha pedig a dologban van hiány, a hagyományos hiány nélküli tárgyat követelhet; és ha álnokul eltitkoltatott a hiba, a hagyományos hibátlan kiszolgáltatás helyett nem teljesítés miatti kártérítést igényelhet.* Azon esetre, ha bizonyos meghatározott, de a hagyatékhoz nem tartozó dolog hagyományoztatott, a szavatolási kötelezettség a terv szerint a hagyományozott dolog tulajdonának vagy a hagyományozott jognak hiányáért való felelősségre szorítkozott. E helyett abban történt megállapodás, hogy ily esetben is a terhelt fél a jogi hiányért akkép szavatol, mint akkor, ha csak a nemére nézve meghatározott dolog hagyományoztatik, de a jótállásnak az 1,849. §-ból kifolyó korlátozásával és akkép, hogy valamely földbirtok hagyományoztatván, a jótállás kétség esetében a földszolgalmaktól, személyi szolgalmaktól és reálterhektőli mentességért nem érvényesíthető. E tárgynál még a hagyományozott dolgok fentartására fordított költségek kérdése került szőnyegre. Az 1,880. §., mely szerint az azzal terhelt az örökség megnyílta után reá fordított szükséges költségek megtérítését követelheti; más kiadások megtérítésére nézve pedig a hagyományos kötelezettsége tekintetében az üzletvezetés elvei alkalmazandók, következő szabály által helyettesittetett: a hagyatékhoz tartozó dolgok hagyományozásánál, az azzal terhelt az örökség megnyílta után a reá fordított költségek s viselt terhek kárpótoltatását követelheti azon szabályok szerint, melyek a birtokos és tulajdonos közötti viszonynál irányadók. Az 1,881—1,885. §§. fentartattak, nevezetesen arra nézve, hogy valamely hagyománynyal vagy más megbízással terhelt hagyományosnak joga van bizonyos feltevések mellett azon terhek kevesbitését eszközölni. Ezután röviden átmentek a végrendeleti ^Meghagyások* tárgyalásán, a melyekre általában s megfelelőleg a hagyományozás szabályai alkalmaztatnak. Tüzetesb fejtegetést idézett elő a meghagyások időbeli határolásának megengedhetősége. A többség ily határolás felvétele ellen döntött (1,886—1,888. §§.). A jogosultság: a meghagyások végrehajtását követelhetni, megállapittatott (1,888. §.). *** Az október havi utolsó ülésekben a biróság a •Végrendeleti végrehajtók* intézményét tárgyalta, mi novemberben is folytattatott. Kiemelendők a következő fontosb mozzanatok: (1,889—1,910. §§.) Elfogadtatott, hogy az örökhagyó egy vagy több végrendeleti végrehajtót nevezhet azon esetre is, ha valamelyik bár a megbízás elfogadása után elmaradna (1,889. §) és ezen kijelölést egy harmadikra is bizhatja (1,890. §.) azon toldalékkal, hogy a végrehajtót is felhatalmazhatja maga helyett utódot nevezni, vagy maga mellé egyet vagy többet is alkalmazhatni (1,890. §.), hogy a harmadik, ha valamelyik érdekelt indítványozza, a hagyatéki biróság által meghatározandó idő alatt nyilatkozatot köteles adni, különben rendeltetési joga megszűnik; és hogy a hagyatéki biróság is nevezhet ki végrehajtót, ha eziránt az örökhagyó végrendeletében megkereste. Az 1,891. §. szerint a végrehajtó kinevezése hatálytalan, ha az akkor, midőn állását elfoglalni kellenék, üzleti képtelenségben vagy korlátoltságban szenvedne; a bizottság szerint akkor is, ha annak részére gyám vagy vagyona kezelésére gondnok rendeltetett. A tervezet még köv. szabályokkal lett kiegészítve: «A végrend, végrehajtónak kívánatra a hagyatéki biróság által kineveztetéséről s a tisztség elfogadásáról tanúsítvány adandó és ebbe felveendők azon intézkedések is, melyeket esetleg örökhagyó annak jogosítványairól tett. Ezen irat a tisztség végeztével visszaadandó. Az 1,893. §. szabálya, hogy több végrehajtó lévén, ezek csak közösen működhetnek, azzal egészíttetett ki, hogy mindenik végre-