A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 41. szám - Az aradi közjegyzői kamara jubileuma

A JOG 295 hajtó jogosult a hagyatéki tárgyak fentartására szükséges intézkedéseket megtehetni, a többinek hozzájárulása nélkül is. Ugyanazon §. 2. s 3. kikezdése, hogy valamelyik végrehajtó elmaradván, a többi végrehajtók jövőben maguk rendelkezhetnek — változás nélkül elfogadtatott, — úgy az 1,894. §. is, mely szerint ezen tisztség megszűnik elhalálozás, ügyképtelenség és korlátoltság folytán, de azon kiegészítéssel, hogy az 1,891. §. fenti módosításának megfelelőleg akkor is megszűnik, ha a végrehajtó részére gyám vagy gondnok rendeltetik. Az 1,895. §. bármikor tehető lemondásukról; 1,896. §. elmozdithatásukról valamely érdekelt fél indítványára és 1,897. §. 1. kikezdés, mely szerint a végrehajtót nem csak a felügyelet, hanem a végakarati intézkedések kivitele is illeti, elfogadtattak a bizottság által. Az a szabálya azonban, hogy csak az örökösnek legyen felelős a végrehajtásra nézve és az 1,897. §. 2. 4. kik. töröltettek, melyek szerint az örökös valamely hagyomány vagy meghagyás végrehajtása ellen ellentmondással élvén, az felfüggesztendő, mig az örökös arra jogerős ítélettel nem szorittatik. A 3. kik. tárgyalása, a hagyaték elégtelenségének kifolyásairól máskorra halasztatott. Az 1,898. §. 1. kikezdésére nézve célszerűbbnek találtatott, hogy örököstársak létében, az azok közti osztoztatást a végrendeleti végrehajtó ne csak mint a tervezet kivánta,az örökhagyó ebbeli intézkedései következtében, hanem rendszerint mindig végezze, ha csak az örökhagyó ellenkezőt nem rendelt. A 2. kik. tekintetében abban állapodtak meg, hogy az örökhagyó jogosult legyen, az osztozást a végrehajtó méltányos belátására bizni, ha az örökösök külön osztozási módban meg nem egyeztek. A 3—6. kik. az örökösök ellentmondási jogáról, mint az 1,797. §. 2—4. kikezdései töröltettek, de annak kimondásával, hogy az osztoztatás kivitele előtt köteles legyen a végrehajtó az örököstársakat az osztálytervezet felett meghallgatni, és hogy az örökhagyó fenti rendelkezése folytán a végrehajtó által tett rendezés az örökösökre nézve kötelező ne legyen, ha az világosan összeütköznék a méltányossággal. (Folyt, köv.) Sérelem. Bírósági kinevezések. Ha a kormány, illetve az egyes miniszterek különféle intézkedéseit éles bonckés alá veszi ugy a szak, mint a napi sajtó, ezt csak helyeselhetjük, mert az igazságos eritica s a gondos mérlegelésből fakadó skepsis csak előnyére válhat minden közügynek. E szempontból kiindulva legyen szabad eritica tárgyává tennünk az utóbbi a bírósági kinevezések közüli eljárást. Ha Bpesten albirói állás van üresedésben, erre a vidékről tömegesen pályáznak a bpesti jegyzők mellett a vidéki albirák s az eredmény az, hogy a legtöbb esetben a vidéki pályázó nyeri el a kérdéses állást. Az esetben, ha a bpesti jegyzők közül nem akadna arra való érdemes ember, ezt még lehetne indokolni, vagy ha az a vidéki hivatalnok valami genialis rendkívüli tehetséggel megáldott egyén lenne — noha ilyenekre bizonyára a vidéknek is nagy szüksége van, mert ott is megérzik a hiányt alaposan, ha az ilyen erőt elvonják — ilyen esetben belenyugszik mindenki a mellőztetésbe, de mikor állandóan hozzá hasonszőrű vagy sokszor még kevésbé alkalmas vidéki hivatalnok miatt praetereáltatik valaki, ez már elkeseríti s rendkívül bénítja az illetőnek munkakedvét. S nem is csoda, mert ha valaki azt látja, hogy ügybuzgó munkássága elismerésben s kellő méltánylásban nem részesül, lohadni fog munkakedve. Kevés manapság az olyan ideális gondolkozású ember, ki csak azért dolgozik, mert a munka az, mi nemesit; ma mindenki óhajtja munkásságának méltán megérdemlett gyümölcsét élvezni s nem látja szívesen, ha fáradozása s igyekvése dacára azt előle kaparintják el. Bizunk az igazságügyminister okossággal párosult igazságérzetében, hogy az arra érdemes, törekvő fiatal embereket nem fogja mellőzésével a munkától elkedvetlenitni, mert soha sem volt nagyobb szükség a bíróságoknál gyors s jó munkaerőkre, mint jelenleg. Veridicus. Irodalom. A tőzsdeadó Adópolitikai tanulmány. Irta dr. Bamberger Béla. A magyar tudom. Akadémia által jutalmazott pályamű. Budapest, Singer és Wolfner kiadása, 1895. Szerző, ki több rendbeli nemzetgazdászati monográfia által igen jó írói nevet szerzett magának, ezen újabb műve által ismét bebizonyította, hogy a tárgy felett, melyről ir, komoly tanulmányokat tett. Sajnáljuk, hogy lapunk iránya nem engedi, hogy bővebben foglalkozzunk e derék nemzetgazdasági munkának tartalmával, melynek azonban sok jogi vonatkozása van, miért is bizonyára sok jogászt is érdekelni fog. A magyar alkotmány és jogtörténelem tankönyve. Irta Kosutány Ignác. Első kötet. Budapest 1895. Az Athenaeum kiadása. Azon alapvető munka melyet Hajnik Imre, a bpesti egyetem tudós tanára irt a magyar alkotmányról és jogtörténelemről, két évtized előtt jelent meg. Azóta rendszeres mű e tárgyról nem került ki a sajtó alól. Szerző, ki pécsi jogakadémiai tanár, tehát már ezen oknál fogva is igen érdemes munkára vállalkozott a midőn ezen minden müveit magyar polgárt egyaránt érdeklő, nagyjelentőségű joganyagot felhasználva, az ujabb kutatásokat ujabban feldolgozta. Első sorban hallgatói számára van szánva a munka, és azok előismereteit figyelembe véve, szerző tartózkodott a tudákosság nagyképűségétől. Azonban dacára annak, senki, ki a munkát elolvasni fogja, nem fogja megtagadni szerzőtől az alaposságot a jogviszonyoknak ismertetésében, ugy hogy habár nem kimerítő de mindenesetre teljes áttekintő képet fog nyerni az illető korszakok jogintézményei fejlődéséről. Különösen érdekesek szerzőnek az Árpádkori jog és társadalmi életre vonatkozó előadásai. Még érdekesebbeknek ígérkeznek azon genetikus fejlődés további folyományai, melyeket az árpádkori intézmények a későbbi korszakok befolyásai alatt mutatnak. Szerző ezen első kötetben mindenek előtt ismerteti a honfoglalás előtti társadalmat, valamint az ősmagyar törzsszervezet keletkezését, mig áttérve Szt. István korára, annak alkotmányos és társadalmi szervezetét a korszak egész nagyságának megfelelő elmélyedéssel, széles alapokon tárgyalja. A magyar jogélet ecsetelése az Árpádok alatt fejezi be ezen kötetet, mely államjogi irodalmunkra nézve mindenesetre csak nyereségnek mondható. A magyar pénzügyi jog kézi könyve. Irta: Dr. Mariska Vilmos bpesti egyetemi nyilv. tanár. Hatodik teljesen átdolgozott kiadás. Budapest Franklin társulat 1896. A magyar pénzügyi jog kimerítőbb kézi könyve, mint Mariskáé, tudvalevőleg nem létezik. Annak hasznavehetősége általánosan el van ismerve, mert nem csak a szakoktatás céljait elégiti ki teljesen, hanem az ügyvédi és bírói kar, különösen a közigazgatás közegei is minden irányban alapos tájékoztatást nyernek belőle. A könyv beosztása ismerten kitűnő és könyen tájékoztató. Megelégedhetünk a kiváló munka ismertetésében, ha nagyjában az egyes részek tartalmát közöljük. Az első részben a magyar pénzügyi igazgatás szervezetét, a másodikban az állambevételeket, a harmadikban a közadók kezelését, a negyedikben a határvámok kezelését, az ötödikben az államháztartás rendjét és a kiadásokat, hatodikban a magvar államadósságügyet, a hetedikben a jövedéki büntetőjogot tárgyalja. Döntvénytár. Harmadik folyam I. kötet kiadja a Franklin társulat Bpest. Vegyesek. A budapesti kir. közjegyzői kamara az 1874: XXXV. 28. 29. és 31. §. értelmében a kamara alakítása céljábóli közgyűlés helye s határidejéül Budapesten V. Alkotmány-utcában a törvénykezési palota I. emeletén a budapesti kir. törvényszék tanácstermében f. 1895. év október hó 20-ik napja delelőtt 10 óráját határozván meg: az ezen kamarához tartozó tekintetes kir. közjegyző urak, a kitűzött helyen s határidőben tartandó közgyűlésre meghivatnak és pedig az 1886: VII. 12. §. értelmében a kamara székhelyén kivül lakók — azon megjegyzéssel, — miszerint «szavazatjegyeiket, pecsétükkel lezárt borítékban a kamarához a közgyűlés napjáig postán ajálva megküldhetik, a borítékra azonban kötelesek neveiket sajátkezüleg reáirni és megjelölni, hogy a küldemény szavazatjegyet tartalmaz*. Ritka természetellenes nemi kielégitési eset. Az állatiasság eklatáns bizonyítékát szolgáltatják azon egyének, kik a sodornia név alatt ismert bűncselekményt követik el. Ez alatt az állattal vagy azonos nemű személylyel vagy a természetellenes módon való közösülést értjük. A büntetőtörvény 241. §-a csak annyit mond, hogy férfiak között véghezvitt, úgyszintén embernek állattal elkövetett fajtalansága: természetelleni fajtalanságot képez és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő. De hogy mit értsünk fajtalanság alatt, ezt a. törvény a biró szabad cognitiójára bizza. Az elmélet szerint fajtalanság alatt a nemi kéjérzet minden természetellenes kielégítését értik s igy annak esetei igen különfélék. Egy felmerült ritka esetből kifolyólag érdekes tárgyalás lesz a budapesti törvényszék büntető osztályánál f. évi nov. 6-án egy pikáns bűnügyben. Mult évi dec. 16-án éjjel N. Ilona kéjnőhöz egy elegánsan öltözött úr jött fiakkeren — kinek nevét a vizsgálat során kideríteni nem sikerült •— s miután egy izben a nővel közösült, átadott 50 frtot azzal neki, hogy hozasson cognacot és egy férfit. A bárcásnő el is küldött egy N. Miksa nevü kocsisért, ez megérkezvén, a kéjnő felhívta, hogy közösüljön vele oly módon, hogy midőn a magömlés bekövetkezését érzi, hímvesszejét az ő hüvelyéből húzza ki s tegye azt az ismeretlen úr szájába. N. Miksa tényleg háromizben közösült a kéjnővel s a fent leirt módon jártak el. Ugy hajnal felé pedig a szintén odahívott H. Mihálylyal ezt a procedúrát ismételték. A két férfi ezért 5—5 frtot kapott, a kéjnő pedig 50-et. Mindhárom vádlott beismerésben van. Tiz év az ügyvédi pályán. — Ily czim alatt megjelenő munkára bocsátott ki előfizetési felhívást Tersánczky Gyula ügyvéd. A munka — mint szerző az előfizetési felhívásban mondja — — felöleli tiz küzdelmes évének jogászi szempontból ítélve nevezetesebb mozzanatait. Ismerteti az ügyvédi pályát sikamlós oldaláról. Kiemeli azon kellemetlen helyzetet, melylyel az ügyvédnek sokszor megküzdenie kell, ha a reá bízott ügyeket a sajátjával, személyét ügyfelével azonosítja. Illusztrálja a corrumpált állapotokat és feltünteti az életet a maga természetes valóságában. Elismerést szavaz a lelkiismeretes bíróságnak és bírónak, de egyszersmind a megtörténteknek a napfényre hozásával esetleg sújtja is az emberi gyarlóságot; mert nem fictiv személy- és hely-