A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 39. szám - Özvegyi jog az összehasonlitó jogtudomány és codificatio alapján 2. [r.]

A JOG 279 Azok a vidéki bíróságok. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az clsőbiróság (sziráki járásbíróság) ítéletét egész terje­delmében hivatalból megsemmisíti és utasítja a kir. járásbíróságot, hogy ezen ügyben ujabb szabályszerű ítéletet hozzon s a továbbiak­ban szabályszerűen járjon el. Indokok: A fenn idézett számú és keletű ítélet indokolása nem tartalmazza a tárgyi tényállás leí­rását, abban nincs megjelölve, hogy vádlott mikor, hol és minő módon követett el a büntető törvénybe ütköző cselekvényt, neve­zetesen lopást. Ez az ítélet tehát, mint nem szabályszerűen alko­tott, már ennélfogva is a leglényegesebb alaki szabályba ütköző­nek tekintendő. Ezen Ítélet a törvényhelyek (btkv 334. 339. §§.) felhívását se tartalmazza arra vonatkozólag, hogy a minősítés és a büntetés minő törvényes alapon mondatik ki a bíróság által. Ellenben ugyanezen ítélet szerint vádlott oly mellékbüntetéssel is sujtatik, mely törvényen nem alapul. Nevezetesen azzal a lopás miatt elitélt vádlott mellékbüntetésül egyúttal pénzbüntetésre is ítéltetik, holott a lopás miatt elitélt vádlott a btkv 341. §-a sze­rint nem pénzbüntetésre, hanem politikai jogai gyakorlatának fel­függesztésére és hivatalvesztésre ítélhető. Mindezeknél fogva a tennebbi ítélet egész terjedelmében hivatalból megsemmisítendő volt. (1895. szept. 4. 6,425.) Melyik a helyes? A kassai kir. ítélőtábla területén fekvő csáti kir. járásbíróságnak kétféle hivatalos pecsété van. (Mi felől hivatalos uton meggyőződtünk.) Az egyik «Kir. járásbíróság Csá­ton» (h nélkül); a másik <Kir. Járásbíróság Csáthon* (h-val). A járásbíróság hivatalos kiadmányában pedig magát sem csáthi, sem nem csáti, hanem M.-csáthi, vagy: Mező-csáthi járásbíróságnak írja. Kérdés tehát: mi a szóban forgó kir. járásbíróságnak diplo­matikus elnevezése ? • A közgyűlési határozatok birói ellenőrzése. Az ipolysági takarékpénztár folyó évi március hó 17-én közgyűlést tartott, melyben a tiszta jövedelem 3,000 frtnyi részének a tartalékalap gyarapítására és 330 fit 28 krnyi részének jutalmazások és jóté­kony célokra fordítása rendeltetett el. Az ipolysági törvényszék ezeket a határozatokat megsemmisítette. A budapesti kir. tábla megváltoztatta a törvényszék határozatát és az emiitett közgyűlési határozatokat megsemmisítendőknek nem találta. Indokok: Való ugyan, hogy a részvénytársaságok közgyűléseibe vonatkozó és a keresk. törv. 180. §-a értelmében az illetékes törvényszékhez be­mutatandó jegyzőkönyveket a törvényszék, mint kereskedelmi bíró­ság a keresk. törvényen alapuló felügyeleti jogánál fogva hivatal­ból megvizsgálni tartozik abban az irányban, vájjon a közgyűlés alapszabályszerüleg hivatott-e össze és hogy nem forog-e fenn a keresk. törvény I. része 10. címe hetedik fejezete szerint bünte­tendő cselekvény, vagy mulasztás; de ez a felügyeleti jog a tör­vény alapján nem terjeszthető ki annyira, hogy hivatalból vizsgá­lat tárgyává tétessék az is, vájjon a közgyűlésnek egyes érdemle­ges határozatai megfelelnek-e az alapszabályoknak? mert a kt. 174. §-a a törvénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkező közgyűlési határozatok megtámadására minden egyes részvényesnek kereseti jogot ad; a mennyiben tehát ezt a jogot senki igénybe nem veszi és a törvényben előirt peres eljárás mellőzésével, az alapszabály­szerüleg egybehívott és megtartott közgyűlésnek a törvénynyel nyilván nem ellenkező és annak büntető határozmányaiban nem ütköző határozatai meg nem semmisithetők. Minthogy ezek szerint az a kérdés, hogy az ipolysági takarékpénztár 1895. évi március hó 17-iki közgyűlésének jelen végzés rendelkező részében felsorolt határozatai megfelelnek-e az alapszabályoknak, hivatalból a jelen perenkivüli uton vizsgálat tárgyává nem tehető; minthogy a fen­tebbiek szerint e határozatok, még ha azok tényleg ellenkeznének is az alapszabályok egyes rendelkezéseivel, esetleg csakis a keresk. törv: 174. §-ában meghatározott peres uton támadhatók meg. i'1895. szept.' 10-én 2,674.) Kártérítési per a bevert ablakok miatt. Köztudomású do­log, hogy a Kossuth-gyász alkalmával, a gr. Andrássy Aladár pa­lotájának ablakait beverték, mert gyászlobogót nem tűzött ki. Érde­kes a dologban, hogy gr. Andrássy Aladár 1894. márc. 23-án dél­után biztosította házának ablakait, az első bécsi tükörüveg bizto­sító társaságnál, mely a biztosítási kötvényt az nap este 7 órakor kézbesítette gróf Andrássynak, éppen jókor, mert az ablakokat este 8 és 9 óra között verték be. Miután a biztosító intézet fizetni nem akart, perre került a dolog. A budapesti kir. keresk. és váltó­törvényszék a biztosító intézetet elmarasztalta 353 frt 45 kr. és járulékai megfizetésébe, indokul a többi között a következőt hoz­ván fel: Nem volt figyelembe vehető alperesnek a keresk. törv. 475. §-ára alapított kifogása sem: mert köztudomású dolog volt és így alperesnek is tudomással kellett birni arról, hogy az olyan biztosítás elvállalása, mint a milyen a szóban forgó biztosítási ügylet volt, az akkor uralkodott viszonyok közt nagy fokú koc­kázattal járt és így ha elfogadható is alperesnek az az érvelése, hogy a gyászlobogó ki nem tűzése a kockázatot nagyban fokozta és ha bizonyítva is volna az, hogy felperes a gyászlobogó kitűzé­sére többek által figyelmeztetve lett, de a gyászlobogó kitűzését határozottan megtagadta, ezeknek a körülményeknek elhallgatása a szerződés érvénytelenségét nem vonhatja maga után, mert alpe­res látta, tehát tudta a szerződés megkötésekor, hogy felperes a gyászlobogót nem tűzte ki, ezen tudomása után tehát teljesen közömbös, hogy volt-e felperes a gyászlobogó kitűzésére figyel­meztetve, de közömbös az is, hogy felperes a történt figyelmezte­tést >elhallgatta-e. A budapesti kir. tábla a napokban helybenhagyta az elsőbiróság Ítéletét. A 20 frton aluli ügyvédi munkadíj iránti kereset. Ez is olyan kérdés, mint a 20 frton aluli kereskedelmi per. Ebben is a törvényszékek ellentétes határozatokat hoznak. A következőben mutatjuk be a pestvidéki törvényszék határozatát, ennek ellenke­zőjét mondotta ki a budapesti törvényszék, melynek határozatát a jövő számban közöljük. A pestvidéki kir. törvényszék felebbvi­teli tanácsának végzése igy szól: Az elsőbiróság végzése felolda­itik és az eljárás megszüntettetik. Indokok: A sommás eljárás­ról szóló 1893. évi 18. t.-c. 1. §-a szerint az abban felsorolt ügyek csak annyiban tartoznak sommás eljárás alá és a kir. járásbírósá­gok hatáskörébe, a mennyiben azok az 1877. évi XXII. t.-cikkben szabályozott községi bírósági eljárásra utalva nincsenek. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 222. §-a szerint is az 1877. évi XXII. t.-ciknek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezései továbbra is érvény­ben maradnak. Felperes keresetét 13 frt 90 kr. ügyvédi díj meg­télése iránt indította, minthogy azonban a már bíróilag megálla­pított, valamint peren kívüli ügyekben felmerülő ügyvédi dij iránti kereset, ha annak tárgya 20 frtot meg nem halad, az 1877. évi XXII. t.-c. szerinti eljárás alá tartozik, tehát az elsőbiróság az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §-a értelmében felperes keresetét idézés kibocsátása nélkül már hivatalból visszautasítani, vagy pedig, miu­tán ily ügyekben a rendes birói illetőségtől való eltérésnek helye nincs, az 1893. évi XVIII. t.-c. 27. §-nak 2-ik pontjába ütköző per­gátló akadályt ugyanazon szakasz utolsóelőtti bekezdése értelmé­ben hivatalból figyelembe venni és ennek alapján a további eljá­rást hivatalból megszüntetni tartozott volna; minthogy azonban az eljárt elsőbiróság ezt elmulasztotta, ennélfogva az 1893. évi XVIII. t.-c. 166. §-a értelmében az elsőbiróság Ítéletét a felebbezési bíró­ságnak hivatalból feloldani és az eljárást megszüntetni kellett. (1895. augusztus 19. E. 52.) Igazságügyi kinevezések. A m. kir. igazságügyminister elő­terjesztése folytán O Felsége által kineveztettek: C o m s i a Miklós tcregovai járásbirósági albiró a lugosi, P á p a y Endre szinérvár­aljai járásbirósági albiró és dr. S z e d 1 á k István nyíregyházi ügyészségi alügyész a mármarosszigeti törvényszékhez, dr. Kuszka Miklós budapesti ügyészségi alügyész a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez, dr. A r g a y Béla szolnoki ügyészségi al­ügyész a nyitrai, dr. Juhász Andor kassai ítélőtáblai tanács­jegyző albiró a kassai és U h 1 a r i k Mátyás kassai ítélőtáblai tanácsjegyző albiró az eperjesi törvényszékhez bírákká; Nemes Menyhért ungvári járásbirósági albiró az alsó-vereckei, Körtvélyfáy József nagyajtai járásbirósági albiró a nagyajtai, V á r y László huszti járásbirósági albiró a mezőbándi és V é g h Ferenc kolozsvári ítélő­táblai tanácsjegyző albiró a bánffy-hunyadi járásbírósághoz járás­birákká; dr. Petróczy Zoltán balassa-gyarmati járásbirósági albiró a balassa-gyarmati, dr. Schernhardt János perlaszi járásbirósági albiró a nagy-kikindai és Domokos László gyulai törvényszéki albiró az aradi ügyészséghez alügyészekké; végül dr. Rásky József a szegedi ítélőtáblánál alkalmazott bírósági jegyző és dr. P á 1 f fy Dezső temesvári törvényszéki aljegyző a temesvári, T o 1 v a 1 y Benedek a kolozsvári ítélőtáblánál alkalmazott bírósági jegyző a brassói törvényszékhez, Lászlófy József nagy-szebeni törvényszéki jegyző a nagyszalontai, dr. Bajóti Ödön kaposvári gyakorló ügyvéd a tabi, dr. Valentin Károly budapesti gya­korló ügyvéd a segesvári járásbírósághoz albirákká; Tulkán Pál kisjenői járásbirósági albirót a szolnoki járásbírósághoz járás­biróvá, Farkas Sándor székesfehérvári járásbirósági albiró a pécsi törvényszékhez biróvá és Pogány Menyhért nagyváradi törvényszéki jegyző a magyar-csékei járásbírósághoz albiróvá. A férj helyzete. Gyakorlati értékű, de egészen uj kérdésben érdekes elvet mondott ki minap a pozsonyi kir. tábla. B. S. püs­pöki uradalmi gazdatiszt nőül vette a püspöknek egy közeli roko­nát és berendezkedett kellő kényelemmel. Pár év múlva a püspök meghalván, a fiatal uradalmi tisztet a kormányzó, ki eddig se jó szemmel nézte őt, kitette hivatalából. Kapott ugyan újra másikat másutt, de kevesebb jövedelme lévén, háztartása is, nejének ellá­tása is sokkal egyszerűbb, illetve: a lehető legegyszerűbb lett. Neje már időközben elhidegülvén iránta, ezen uj állásában elhagyta őt és válókeresetének jogcímét, az engesztelhetlen gyűlölséget azzal indokolta, hogy férje őt elhanyagolja és illően eltartani sem nem akarja, sem nem tudja. Megjegyzi ugyanis, hogy ő magas megyei hivatalnok leánya, egy volt püspök huga, nem lakhatik silány házban stb. Az elsőbiróság elválasztotta ugyan a feleket a hosszas különélés és a fenforgó gyűlölség alapján, de mellőzte a nő által felhozott indokot; ennek ellenében a kir. tábla elutasitá a váló­keresetet, mert a fenforgó gyűlölség és a nő által kezdett külön­élés elfogadhatlan indokra vezethető és vezetendő vissza ; elfogad­hatlan álláspont ugyanis az, hogy egy férjes nő a szülei által birt rang szerint legyen ellátva és férjével szemben támasztható igé­nyei ne a férj mindenkori vagyoni helyzete, hanem a nő szárma­zása után állapittassék meg! Mivel pedig a jelen esetben csak egyszerű, de nem tűrhetetlen ellátást adott a férj, — a kinek hely­zete mást anyagi romlása nélkül nem engedhetett, — ezzel szem ben a feleség elhanyagoltságot válóindokul fel nem hozhat. Az ügyvéd nem függeszthető fel az ügyvédség gyakorla­tától, ha a vád álá helyezett a két egybehangzó büntető bírósági vádhatározat ellen felebbezett, illetőleg semmiségi panaszszal élt. A szegedi ügyvédi kamara X. ügyvédet az 1887: XXVTü. t.-c. 4. §. d) pontja értelmében az ügyvédség gyakorlatától fel­függesztette, dacára annak, hogy terhelt a kir. törvényszék vég

Next

/
Oldalképek
Tartalom