A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 3. szám - Bevált.(?) 2. [r.]

A JOG 19 arra, hogy megállapodott Ítéletet mondhassunk egy új intézményről és én mint magyar jogász legjobban örülnék, ha nem nekem lenne igazam, hanem Kovács Béla járásbiró urnák, habár erre — sajnos — kevés kilátás van azok után, a miket a kérdéses törvény szülőhazájában, Németországán tapasztaltam én és tapasztaltak velem ott járt kartársaim a hol a boroszlói főtörv énysz éki elnök a szó szoros értelmében nem akarta elhinni nekünk, hogy az ő rendszerüket r ec i pi á 11 u k és lehetetlenségnek tartotta ezt, mert — úgymond — a z már náluk is rossznak bizonyult és mielőbb el fog töröltetni. A mi jó van az új törvényben, — pedig csakugyan sok jó van benne — azt novelláris úton is bele lehetett volna illeszteni a régi, bizony nem »kopott« eljárásba; de az egészen kipróbálatlan újításokra s egyebek között a törvényszékeknek telebbezési fórumokká való tételére és ezzel a jogbiztonság és az egyöntetűség megbolygatására és veszélyeztetésére bizony nem volt szükség és különösen sajnálandó dolog az, hogy igazságügyi kormányunk nem tartotta szükségesnek a törvény készítése előtt a bírói és-az ügyvédi kar egyes kitűnőségeit Németországba kiküldeni, hogy ott ne csak theoretikus szemüvegen, hanem gyakorlati szemmel nézhessék meg és tanulmányozhassák azt, a mit hozzánk átültetni akart. Dr. Szilvássy László, ügyvéd Szegeden. X n. Ha a magyar nyelv szabálya megengedné, úgy a »bevált« mellé már kérdésjelet tettem volna; mert véleményem szerint a kidicsért két törvény egyáltalában nem vált be. Általánosság szempontjából szólva, pedig nagyon korai cikkíró úr dicsérete, igy a kérdőjelet helyesen alkalmaztam volna. A cikkben a száraz indokokat keresem, a melyek cikkíró urat a cikk megírására ösztönözték. A többi, inkább szépirodalmi munka mellé beváló részt mellőzöm ; de egyúttal engedtessék meg, hogy az általam tapasztaltakat és érdeklődésem által tudomásomra jutott tényeket is előadhassam Cikkíró úr szerint »az igéret földére, a hol az alaposság és gyorsaság jogszolgáltatásunknak végcéljai diszlenek«, a sommás eljárás és fizetési meghagyás nyomán fogunk eljutni. Véleményem szerint, ha az igazságszolgáltatás alapos, gyors és olcsó lesz. akkor beszélhetünk arról, hogy elértük az igéret földjét. Én az olcsóságot különösen hangsúlyozom, habár cikkíró ennek szükségét fel sem említi. De az új eljárásokkal mindezt el nem értük; sőt sok tekintetben ezeknek ellenkezőjét érhetjük meg. Most. hogy igazságszolgáltatásunk alaposabb e. mint előbb volt, erről manap még szólni nem lehet ; mert a felebbezett ügyek közül nem hiszem, hogy 50 darab a felső bíróságnál már elbírálva lenne. Hogy a karánsebesi vagy bármely más járásbíróságnál is esetleg kevesebb per van folyamatba véve november hótól kezdve, mint aránylag előbb volt és hogy közülök aránylag kevés ment felebbezésbe, ez cikkíró úr állítása mellett mit sem bizonyít. Előbb a biró az ítéletben mondotta ki, hogy a fél esküt tartozik tenni és a le- vagy le nem tett eskütől feltételezve nyerte meg egyik vagy másik fél a pert Ezen ítélet felebbezhető volt, és ha helybenhagyatott, akkor kellett csak esküt tenni. Azon eljárás szerint bizhatott a felebbező fél abba, hogy a felső bíróság megváltoztatja az ítéletet; mert perdöntő bizonyíték még nem volt. A mai eljárás szerint a fél eskü alatt lesz kihallgatva, ez tekintetik bizonyítéknak és számtalanszor ezen eskü képezi főindokát a hozott ítéletnek. Már most a pervesztes félnek felebbezésében az esküt letett féllel szemben minő bizonyítékokat kelljen felhoznia, hogy felebbezésének eredményében higyjen, a mikor népünknek is szavajárása lett, hogy »könnyü volt neki a pert megnyerni, a mikor az esküt neki ítélték; mert ha nekem ítélték volna meg azt, úgy a pert én nyertem volna meg«. Ezen bizonyítási mód annyiban igaz, be fog válni, hogy kevesebb itélet lesz megfelebbezve ; de azért ne tessék ám azt gondolni, hogy az ily módon hozott és jogerőre emelkedő ítéletek mind alaposan lesznek eloirálva, alaposabban mint régen és a való igazat szentesitik. Ezenkívül a felebbezést kevesbíteni fogja még a sok bélyeg és a drága eljárás. Igaz, hogy kevesebb lesz a per is ; sőt hiszem, hogy oly kevés lesz, hogy a curiai birák ha kihalnak, állásaik betöltve sem lesznek, s tán az egész bíróság húsz tagból fog állani, s majdan a perekből referáda végett hetente még kívánva sem fognak egy darabot sem kapni. Biz majd könnyen meglehet, hogy sok bírónak le kell tenni az előremenetel reményéről. A perek csökkenését azonban nem az alaposabb elbírálás fogja okozni, hanem okozni fogja a gyorsaság hiánya és az, hogy a perlést az új eljárás tetemesen megdrágította. A perlekedő felek nagy részéről kellvén beszélnem, azon egyszerű polgár ember miként is bizzék meg az alaposságban, a mikor a biró nem törvény, hanem saját bölcs belátása szerint kívánhat be bizonyítékot és ezekre nézve tett intézkedéseit megváltoztathatja és egész ellenkező intézkedést tehet. A jegyzőkönyvet is saját bölcs belátása szerint veszi fel, azt irja be — a fél erőlködését figyelembe nem véve — a mi neki tetszik. Mindezekkel szemben a peres félnek jöhet ám az a gondolata is, hogy hátha a felső bíróságnak más a bölcs belátása és ott perét megnyerhetné; de nagyon drága az appelláta, pénze nincs, igy megmaradna az első bíróság ítélete és azt a véleményt kelti, mintha igen alapos volna. Az előbbi eljárás szerint rögtön alperes adta elő kifogásait a tárgyaláskor, most hosszabb az eljárás ; mert felperesnek keresete egész szövegét kívülről el kell mondani, erre alperes tartja meg ellenbeszédét, válaszol felperes és bizonyítékait adja elő, mire ismét alperes replikája következik és sok beszéd után, mire a jegyzőkönyv felvételére kerül a sor, akkorra a birónak mind a két felet újra kérdezgetnie kell ; mert a hoszszas szóbeli előadások miatt a fontos momentumok nem maradtak meg emlékébe; tehát egy dologból kettő lett csinálva. Mennyi időt vesz az igénybe, mig az örökösödési és egyéb bonyolódott perekben a biró a személyesen megjelent felektől a tiszta tényállást ki tudja venni és milyen angyali türelem ehhez. Tárgyalás közben bármikor újabb és újabb bizonyítékok felvételét kívánhatják a felek és a bíró, ha jónak látja, elrendeli, ezáltal a per mindig tovább huzódhatik. A birói bölcs belátástól függ, hogy egy rendezett viszonyok között élő alperes — még a túllelkiismeretességgel eljáró biró mellett is — évekig elhúzhatja a pert, minden egyes tárgyalás kerülhet esetleg neki 8 —10 frtjába, ezt szívesen feláldozza, ha ezáltal a nagy vagyont, a melyért pereltetik, később kell kiadnia és a hasznokat mindig beszedheti. 0 alperes, neki a per más költségébe nem kerül ; mert mindennemű bélyegköltséget a nyomorult kereső fél, a felperesnek kell viselni. A munkaerő a biróságoknál szaporítva nálunk nem lett, a b i r á k nem birjáka munkát, a dijnokok nem képesek a leírásokat teljesíteni. A kézbesítő nem képes a darabokat a tárgyalás napjáig kézbesíteni és igy ezáltal a birónak és dijnokoknak hiába való ujabb munkája származik. Az ügyvédeknek a határidő szóval hirdettetik ki, ezek megjelennek ; de semmit sem végezhetnek, mert a felek, tanuk stb. az idézést nem kapták meg, a tárgyalást el kell halasztani, ezáltal szaporodik a perlekedők költsége, a per befejezése pedig tovább húzódik. Ennek az oka csakis »a gigászi szellem lehet«, hisz neki módjában állana mindezeken segíteni. A felebbezésbe ment perek ellátásáról tapasztalatom még nincs. Olvastam azonban azt, hogy Budapesten is egy felebbezett sommáspert tudtak csak egy nap letárgyalni, ez pedig nem jó kilátás! Az eljárás megkívánja, hogy a felek képviselői a tárgyalásra teljesen elkészülve menjenek, ez mindenesetre szintén időt igényel, előkészítő irat szerkesztése, a tárgyalás alkalmávali szóbeli előadások, a felveendő jegyzőkönyvre most 2 forintos bélyeg is ragasztandó ivenkint, a mi előbb szintén nem volt, az Ítéleti és felebbezési bélyeg erősen fel van emelve és ezeket nagyrészben felperes tartozik viselni, a felső fórum minden megtörtént bizonyítást ismételtet, ezzel járó költséget mind a bizonyító félnek, rendszerint felperesnek kell megfizetni stb., bátran el lehet mondani, hogy a jogát és igazságát kereső fél mielőtt végitéletet nyerne, az ily eljárás mellett, könnyen tönkre mehet. Azt hiszem pedig, a törvény megalkotásakor erre is kellett volna gondolni, nemcsak a restantia apasztására. Ezen eljárás mellett nemcsak a konok perlekedő szenved! Kevés lesz a per igaz, a nép leszokik a perlekedésről; ha követelése van, nem fog pert indítani; de véleményem szerint a törvény, mely a perlést szabályozza, csak akkor jó, ha a perlekedő felek érdekében hozatik. A biró azért van, hogy a perekben határozzon, hiszen ha per nem lesz, akkor bíróra sem lesz szükségünk! A törvény alkotásába részt vett egyéneknek azon meggyőződésben kellett lenniök, hogy a perlekedő felek teljes tiszta látkörrel, kiváló jogi érzékkel, jeles előadási képességgel és Catoi jellemmel vannak a Mindenható által felruházva, azt kellett hinniök, hogy az, a ki a birói széken ül, angyali türelemmel rendelkezik, öröklött tulajdona, hogy tárgyalásai alkalmával, egyszóval, ha birói functiót végez, az ember otthon marad