A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 3. szám - A bányatörvényjavaslat. Bírálat és ismertetés

20 A JOG és csak a biró jelenik meg, egyúttal mint a római papa, ez is csalhatatlan. Azonban a felek midőn tapasztalják, hogy a biró az ő előadásuknak legnagyobb részét, a miről ők megvannak győződve, hogy igazukat azzal bizonyíthatják, figyelembe nem veszi; sőt ha ismételve ugyanazt adják elő, a biró megunva tán már a sok hiába való vitát, őket hallgatásra hivja fel: tessék elhinni, hogy azon benyomás alatt távozhatnak el, hogy valami különös oka lehet annak, hogy az ő előadásuk figyelembe véve nem lett. Ha perüket elveszítik, mondhatom, hogy őket senki meg nem győzheti arról, hogy ellenfelüknek igazsága van. A jegyzőkönyvbe ha pedig a biró mindent beir, a mit a felek előadnak, akkor egy ügyet ha elvégezhet és kész ismét a restantia, a perek sokkal lassúbb elintézést fognak nyerni. Büntető-törvénykönyvünk van, ennek szakaszai utalják a birót, hogy miként Ítéljen, ennek dacára igen sok ítélet lett már hozva, a melyben az első bíróság a vádlottat halálra avagy élethossziglani elzárásra ítélte és a felsőbíróság felmentette, avagy megfordítva is történt Magánjogi viszonyainkat szabályozó ilyen törvényünk nincs és most mégis el van véve a mód, sok mindenféle az új törvényben kimondott és az eljárással összefüggő okok által, a felektől, hogy perüket a felső bíróság elé nem vihetik. A fizetési meghagyás csak a birói illetékesség megállapítására jó, a 20 frton aluli követelésekre nézve különben semmit sem ér! Bocsánat, ha igy nyilatkozom, de egy olyan törvényt dicsérni nem tudok, a melynek alapján egész a foglalásig is elmehetek, költekezhetek és esetleg egy értelmetlen kézbesítő, avagy egy rosszakaratú végrehajtó megállíthatja ügyemet, azt írhatja akár a kézbesítésre, akár a jegyzőkönyvbe, hogy alperes ellent mondott és ekkor én ügyemet kezdhetem elülről. Kevés ember találkozik, a ki a végrehajtót szívesen látja magánál, a mikor foglalást teljesít és ugyanakkor ne könnyítene egy pár szóval magán a végrehajtató ellenében. Ha a végrehajtó gusztusa úgy hozza magával, ezt hogy ellentmondásnak veszi és beirja, a per rögtön megáll. Hiába, kérem, a végrehajtó is csak ember, annak is élnie kell, fizetése nincs és igy az ellentmondás alapján lehet reménye, hogy azon ügyben új foglalást is teljesíthet még. Az ilyen eljárás hasonlít a játékhoz ; de vagyoni viszonyt szabályozó törvény nem lehet ! Mindezek után azonban cikkíró úrnak teljesen igazat kell adnom abban, hogy az állampénztár az új törvényeknek sok hasznát fogja látni; sőt én még tovább is megyek, mert én még azt az állítást is megkockáztatom, hogy az egyedüli hasznot csak az fogja élvezni. Rossz lesz ez a feleknek, rossz a bírónak, kivéve a felső bíróságokat, rossz az ügyvédnek. Azonban a feldicsért előnye előttem a törvényt annál roszszabbá teszi : mert azon tulajdonsága a felek kárával jár. Most már csakugyan igaz lesz, hogy Magyarországban csakugyan drága az igazság. Végül, hogy némi bizonyítékot is nyújtsak állításaim mellett, hivatkozom az eljárások egyik codificatorának szavaira, a ki már most az életbeléptetésnek harmadik hónapja elején kinyilatkoztatá, hogy az eljárások nem váltak be és máris utasitgatja a bírákat, hogy miként lehetne a dolgon könnyíteni, mert igy nem jó világ lesz. Dr. Krisanicli József, ügyvéd Kaposvárott. T^A bányatörvényjavaslat.* v Bírálat és ismertetés. Irta: dr. SÍPOS ÁRPÁD kir. jogakad. tanár Nagyváradon. Merész újításokkal a javaslatot senki sem vádolhatja. Kiválasztott irányától nem téríti el azon jogeszme, mely ujabban a bányatulajdont a földbirtok számára követeli, mert hisz a bánya a földtulajdonnal szoros kapcsolatban őrizheti meg ingatlan jogi jellegét s későbbi eldarabolás esetére is csak így biztosithatja az ásványtelep ingatlan eredetét ; egyébként csupán a lefejtett ingó dolgokra szerez a vállalkozó tulajdont, miket kizsákmányolván, joga elenyészik.1 Pedig ez álláspont elfogadása (természetesen ignorálva a Miksa-féle rendtartás óta erőszakolt jogszabályokat, a mik törvényhozásunknak sem érdeméül, sem bűnéül nem róhatók fel), megszakított törvényes fejlődésünk azon szabályaihoz fűzné a javaslat rendelkezéseit, melyek »az ország minden rendű földbirtokosainak megengedték, hogy a földjükön talált érceket * Kiadta a m. kir. pénzügyministerium 69,685/485. 1890. sz. a. 1 René de Recy »La proprieté des Mines« (»Revue des deux Mondes« 94 95. k. II. közi. 884—890. 1.). és annak és egyéb ásványokat dolgoztathassák, áshassák hasznát szedjék«.2 Tehát — a jogfolytonosság ösvényére — nem lep V 1 S S Mert az haladás volt ugyan, midőn a korona a királyi jogról lemondván, a bányászatot azon idők egyedüli nyü g é t ő 1, a jus regale minerale korlátaitól megszabadította s az ismert értékes ásványokat a földbirtoknak engedte át. De ma ez visszalépés volna, mert lemondván a bányaszabadság előnyeiről, a bányászatot a földbirtok kényének szolgáltatná ki. A javaslat tehát az uj jogeszme biztatására (a régi, törvényes jogalapon) nem lép vissza, de — előre sem. Nem hagyja magát azon térre csábittatni. melyen régibb törvényeink szellemét, az azokban rejlő jogeszmét tovább fűzve, azon eredményre jutna : hogy a mai mozgékonyabb, fejlettebb és követelőbb gazdasági élet jóval többet ért a használható ásványok fogalma alatt, mint a négyszáz év előtti felfogás, hogy igen sok kő- és földnemü ásvány (az égő ásványokról nem is szólva) lett azóta a bányaipari tevékenységnek — némely silány érctelérnél — jóval értékesebb és hasznosabb tárgya. és hogy ezek szintén megérdemelnék azt, hogy (ne csak a királyi jogtól, a mi tényleg nem is létezik, ezen ásványokra pedig soha sem is terjedt ki, hanem) legalább részben a földbirtokhoz lekötött állapotuktól megszabadíttassanak és a bányatörvény rendelkezései alá jussanak. Nem éppen példátlan eset,3 de a javaslatra nem bír semmi csábító erővel; megmarad az osztrák és a német bányajogok eszme körében, nem szárnyalja túl azon fölfogást, mit e jogok a bányászat érdekeinek megállapításában tanúsítanak, sőt helyenkint azon alul marad, szabályait pedig e szellemben alkotja meg. Tulajdonkép azt alig lehet rossz néven venni, ha a javaslat azon szándékkal készült, hogy belőle valamikor magyar törvény legyen. Hiszen a megjelenése óta eltelt négy év tapasztalata igazolja, hogy azon szerény concessio, mit a szénkérdésben a földbirtokkal szemben a bányaipar javára tervezget, mennyire kérdésessé tette sorsát; biztosra vehető, hogy merészebb ujitás esetén «becses anyagot» képező, feles számú javaslataink száma ismét szaporodott volna. Még pedig — a földbirtok és bányaipar érdekeinek szerencsetlen szembeállítása folytán — a jelzett irányok bármelyike jutott is volna kifejezésre, a javaslatra a meddő kísérletek sorsa várt volna, mert az ellentétbe helyezkedett érdekek — ha gyengék is arra, hogy saját nézeteiket diadalra juttassák, elég erősek minden alkotás megakadályozására. Ez igazolja a javaslat vezéreszméjét. De méltán érheti gáncs a miatt, hogy — a mire pedig sok helyen nagy szükség volna — minden indokolás nélkül bocsáttatott közre ; megjegyzéseimben ez oknál fogva kénytelen leszek gyakran feltevésekre támaszkodni, vagy pedig a régibb bányatörvényjavaslat szaktanácskozmányairól fölvett jegyzőkönyvben olvasható viták és eszmecserékben keresni a támpontot. *** Az 1. §. a bányajog forrásait határozza meg oly módon, hogy : a bányatörvény által szabályozott viszonyokra subsidiarius jog gyanánt az általános magánjogi törvényeket, törvénypótló rendeleteket, szokásjogot és döntvényeket jelöli meg. * II. Ulászló 1492. I 30. Egvedül a sótelepeket veszi ki éi r w Yvvívralvl j°£ számára ; II. Lajos későbbi törvénye ezt megerősít i xTr t"'C'')' a mit tévesen értelmeznek oly »bányaszabadságnak«. melynél fogva a vállalkozó e jogát a földbirtokos akarata ellenére is érvényesíthette volna. Lajos törvénye csak megerősítette, de nem változtatta meg IJobzse László világos rendelkezéseit. A parancs szó, mely a MMnyarÍralkoz,ás szabad J°gat a földtulajdon ellen megállapította, a Miksa-féle rendtartásból hangzik, persze: a bányászjog címén és a kamara javára. A bányászati főúri jog átruházása egyesekre, a mind sűrűbben előforduló adományozás gyakorlata. - szülte aztán minálunk is a >>banyaszabadsag«-ot a földtulajdon terhére. . . A, francia j°g , <'Carrieres» elnevezés alatt a kőfejtéseket is a ÍT? ™Hvény^n, szabályozza; középitkezések, hidak, erődök stb. céllLth?n • • ,telTektulaJdon°s beleegyezésétől függetlenül is megengedi Uéhín 7 tf f-r?2' h°fy kivéte'esen, mint ez pl Páris kikövezése érdeII köt £n^ér/1dTGÍraud ,>Code de<5 ™S et des mineurs,, festn-mi^iJ „ K A • - , Szász-Meiningenben a tábla és fedélpalák, a törések a ™? adaSfvany°,k; a rajnai porosz tartományokban a palaa bánvaVenH/J0 rK°"FKJ fSC,k Stb' ~ ha földa,atti hajtásokkal űzetnek verdnt ? ítT s?ahfrok. és hatóságok alá tartoznak. KnappschaftsXs^llg5 BSX^rés^Tí b-tÖrVé"y21í- §• KlostaP?mann