A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 35. szám - A fizetési meghagyás igénybevétele - Hét vagy nyolc félév kérdéséhez

A J illetékes kir. adóhivataloknál nyilvántartandó (L. Pénzügyi Közlöny 1889. évi július 25-iki 23. sz.), a mely célból az illeték egyenérték alá tartozó jogi személyek a törvény életbeléptétől számítandó 90 nap alatt vagyis 1881. szeptember 30-ig az ingatlan javak birtokállását kimutatni és az ingó vagyont s értékét leltár alakjában bevallani az 1887 :XLV. t.-c. 8.íj-a szerint pedig ujabb bevallást tenni köteleztettek és az ily vagyonban beállott változást a 26. £?-ban előirt időben és a 27. §-ban megszabott jogkövetkezmény terhe alatt bejelenteni kötelesek. (1881. évi XXXIV. t.-c.) Dr. D a e m p f Sándor «A holt kézi törvény (lex amortisationis") Magyarországon* magánjogi tanulmányában (Pécs 1891.) ezen törvény érvényét kimutatván és a * holt kézi* vagyon lekötött, forgalmon kívüli jogi természetét a szabad forgalmú birtok jogitermészetétől eltérőleg egyházjogi, magánjogi s ezzel kapcsolatos telekkönyvi, valamint a pénzügyi jogszabályok is megkülönböztetvén, sőt ez utóbbiak a *holt kézi* vagyon átruházásainál kivételes intézkedést állapítván meg, kétségtelennek kell tartani, hogy mindaddig, mig ezen jogi természetek közt jelentkező éles különbség ki nem egyenlittetik, mig a birtokszerzési képességnek megfelelően a »holt kézi* vagyon elidegenítési képessége is a tilalom alól fel nem mentetik, szóval mig a «holt kézi* vagyon létezik az annak szerzését korlátozó *holt kézi* törvények érvénytelenségéről szó sem lehet s a legfőbb ítélőszék által felvetett és eldöntés alá nem kerülendő kérdésnek csak második része képezheti a teljes űlési megállapodás tárgyát, mert a legfőbb itélőszéknek csak azon joga lehet, hogy a törvényt kiterjesztőleg, vagy megszoritólag magyarázhassa, ellenben a törvényhozás s a fenti jogszabályok által érvényesnek elismert «holt kézi* törvény érvénye, vagy érvénytelensége fölött csak a törvényhozás határozhat. }( A fizetési meghagyás igénybevétele. Irta : Dr. RÓNAI JÁNOS balnzsfalvi ügyvéd. Eddig azt hittük, hogy a fizetési meghagyás intézménye a hitelez őkn ek nyújtott kedvezményt képez, oly hitelezőknek, a kik a perlekedéstől irtóznak és csak a birói megintés futó árkában merik az adós hadi állását megközelíteni, még pedig csak oly még romlatlan és szégyenlős adósokét, kik az admonitió gyenge lövegétől megrettenve, a pontatlanság bűnével felhagynak és 15 nap alatt fizetni sietnek. Igaz, hogy ezen intézmény az adósoknak is kivánt előnyt, könnyebbséget nyújtani, de csak másod sorban és csakis azon adósoknak, a kik elég értelmi és erkölcsi képességgel bírnak a megintés morális pressióját megérezni és méltányolni és elég ibármely percben készpénzzé tehető) vagyonnal, hogy a kitűzött 15 nap alatt a fizetést teljesíthessék is. Hogy azonban a törvény az ezen intézményt méltányolni nem tudó vagy nem akaró adósoknak is akart volna kedvezményt nyújtani, azt józanul föltenni sem lehet. És mégis akadt járásbíróság, melynek határozottan indokolt ítéletéből más következtetés ki van zárva. Ezen járásbíróság felperest a költségtöbblet iránti igényével elutasította, mivel a megitélt tőkét és kamatot fizetési meghagyás útján, tehát kevésbbé költséges módon is elérhette volna. A felperesi ügyvéd felebbviteli beadványában utalva arra, hogy ő eddig a perköltség elégtelen volta miatt soha nem zúgolódott, e miatt soha nem felebbezett és utalva arra, hogy ugyanazon járásbíróságnál számos, még 500 frtos ügyekben is kért volt már fizetési meghagyást, melyek ellen mindannyiszor ellenmondás adatott be, a jelzett esetben az ítéleti indokolás ellen a következő érveket hozta fel. A járásbíróság részéről felállított jogszabályt egy törvényünk sem statuálja, sem kifejezetten, sem implicite. Ellenkezőleg a törvény többszörösen ellene szól, mely ellenkező törvényes intézkedések a következők: 1. A 20 frton felüli ügyekben a kisebb polgári eljárásnak hatályon kívül helyezése. (A szóban forgó sommás per ugyanis 27 frt 70 kr iránt folyt). 2. Azon intézkedés, illetve szerkezeti beosztás, hogy a fizetési meghagyás intézménye nem olvasztatott be a sommás eljárás kerete-és szervezetébe, hanem külön törvényben külön egészszé foglaltatott és sem az (1893. évi) XVIII., sem a XIX. t.-c. nem rendeli, hogy felperes fizetési meghagyást tartozik kérni, mielőtt a sommás eljárást folyamatba tennéf azt sem rendeli a törvény, hogy a ki mégis a fizetési meghagyás kísérleti állomásának megkerülésével közvetlenül a sommás útra lép, az a költségtöbblet elvesztésével bűnhó'djék; ilyesmit az idézett 2 törvénynek ministeri és jogügyi bizottsági indokolásában is hiába keresnénk. 3. A törvény a hitelező belátására bizta, hogy a párhuzamosan nyújtott intézmények közül azt válaszsza, mely az illető egyes hitelező és a tőle ismert adós személyes és egyéb fen forgó körülményeiből Ítélve, legcélszerűbben mutatkozik és midőn a törvény másodsorban az adósnak is akart könnyebbitést nyújtani, mindvégig feltételezte azt, hogy ez által a hitelező követelése halasztást, vagy ennél is nagyobb veszélyeztetést ne szenvedjen. A hitelező rendesen ismeri az adósa vagyoni helyzetén felül értelmi és erkölcsi minőséget, azt t. i. vájjon képes-e az adós és akarja-e belátni, hogy a tartozás készséges elismeOG ?43 rése által maga-magának könnyiti meg a helyzetet. E terén az emiitett bíróság kivétel nélkül szomorú tapasztalatokat szerezhetett, mit a folyton beérkező ellenmondások tanúsítanak. Továbbá nem közömbös a hitelezőre nézve, hogy kell-e neki utána járnia és tudakolnia: vájjon az adós a fizetési meghagyást mikor vette? mikor jár le az ellenmondási határidő.- es mikor a már foganatosított végrehajtás után az ujabb 30 napi határidő ? mikor válik föltételesen nyert joga f ö 11 é 11 e n n e es véglegessé? Mennyivel előnyösebb a hitelezőre nézve, midőn tudhatja, hogy a fix napra a kitűzött tárgyaláson ügye világosan, határozottan és feltétlenül nyer végleges eldöntést. Különös fontosságú az is, hogy a fizetési meghagyás mellőzésével beadott sommás kereset esetében, ha az illető föltételezvények fönforognak, egyidejűleg biztosító végrehajtást nyerhet a hitelező. Ha ezen birói önkénynyel felállított méltányossági szabályt következetesen vinnék keresztül, akkor mindig a p o s t er i o i- i derülne ki a fizetési meghagyás mellőztének igazolt, vagy nem igazolt volta olyan formán, hogy ha a sommás kereset tárgyalásakor az alperes contradictorius magatartást tanusit, akkor a fizetési meghagyás ellen is élt volna ellenmondással; ha ellenben a tárgyaláson hamar lerakja a fegyvert, akkor nem élt volna ellenmondással. (Az eddigi tapasztalat az ellenkezőt tanúsítja.) Ámde egy élelmes és humoros adós könnyen megtréfálhatja a hitelezőt is, a bírót is, a mennyiben azon hitelező elleni tárgyaláson, a kinek valójában kedvezni kiván, színleges kifogásokat terjesztene elő, hogy ennek következtében költségtöbblete is indokoltnak ismertessék el, míg a kevésbbé dédelgetett hitelező követelése ellen (föltéve természetesen a fennállását vagy a tárgyalás közben a küzdelem sikertelenségét hamar belátván) nem kifogásolná és így a költségtöbblettől elütné. Nem hiszem, hogy ilyen furcsaság a törvény és a birói eljárás komolyságával összhangzó volna. És a tényleg előfordult fentirt esetben (melyben alperes eleinte kifogásokat hozott fel a kereseti kifogás ellen) mi sikere volt a felperes felülvizsgálati kérelmének? A törvényszék felebbezési tanácsa — szünidei bölcsességgel — az elsőfokú ítéletet •indokainál fogva helybenhagyta*. De ezen «indokok> nyílt törvénysértést képezvén, óhajtandó, hogy a jogászi közvélemény ez ellen félre nem érthető erélyes állást foglaljon. Principiis obsta! \Hét vagy nyolc félév kérdéséhez. Irta: GOLDBERGER DEZSŐ Szegzárd. Dr. Zorn Vilmos, jogakadémiai tanár, a «J o g» július 14-ki számában a szakkörökben gyakori megvitatás tárgyát képező kérdést vet fel, vájjon a joghallgatókra nézve hét vagy pedig nyolc félév kívántassák meg az egyetemi tanulmányok befejezéséhez. Azon hallgatókra nézve ugyanis, a kik katonai szolgálatot teljesítenek, besoroztatásukkal a nyolcadik félév elengedésének kedvezménye kapcsolatos. A törvény eme rendelkezését minden elfogulatlan bíráló a dolog természeténél fogva helyesnek kell, hogy tartsa. Helyesnek és célszerűnek, hiszen^ a besorozott hallgatók teljes évi katonai szolgálatra vannak kötelezve; a méltányosság fogalmával ellenkeznék tehát a besorozottaktól — a kiknek katonai éve tanidejükbe nem számit — a quadrennium teljes lehallgatását követelni. A mily helyes azonban ez az elv, ép annyi visszásságra vezet. Nap-nap után látjuk a bajt és érezzük, hogy sürgős reformra van szükségünk. A védköltelezettség az 1889. évi VI. t.-c. szerint a 21. életévvel kezdődvén, az előállás kötelezettségét a három korosztály szerint a 21., 22. és 23. évre irja elő. Statistikailag beigazolt tény, hogy az egyéves önkéntesek legnagyobb számban a második vagy a harmadik korosztályban alkalmasak a fegyverszolgálatra, mindkét esetben tehát oly időben, midőn az egyetemi tanpályájukat vagy már befejezték, az absolutoriumot elnyerték, vagy pedig — a sorozás március 1-től április 30-ig lévén, — ép a nyolcadik félévet töltik be. A besorozottak legnagyobb hányada a kedvezményt igénybe nem veheti, mert a rendelkezés rá már hatálylyal nem bír: kénytelen az amúgy is hosszúra szabott pályáján felül még egy évet a katonáskodással eltölteni. Könnyen átérthető a militarizmus iránti ellenszenve, mert szenved a hazáért. Egy év elvesztése azonban még megjárná, de a sors esélyei kiszámíthatatlanok. Ha a besorozott egyéves önkéntes a tisztivizsgán megbukik s két éves önkéntessé válik, akkor pláne két évet elveszít a nélkül, hogy csak valami kárpótlást is nyerne. De ha első állításakor alkalmasnak találtatik és ennélfogva a nyolcadik félév elengedésének kedvezményét igénybe veheti: ez rá nézve nem oly előny, mint első pillanatra látszik, hanem még hátrányos. Tanrendszerünk mellett a negyedik évben a két féléven keresztül előadott szaktárgyakat csak egy semesteren át hallgatva, meggyül baja a rigorozumokkal, de még nagyobbrészt a közigazgatási tárgyakkal — melyek fontosságát kevesebbre tartja, — vivén e csonkítást keresztül, e körben van hézagosabb ismerete azokkal szemben, a kik a nyolcadik félévet is hallgatták. A hátrány tehát