A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 34. szám - Az örökösödési eljárás körül. Mikép értelmezendők a prdts. 589-590- §§-ai körül 2. [r.]

134 A JOG hivás idején rendelkezett s a szerződést a maga részéről teljesíteni képes lett volna. A budapesti VIII X. ker. kir. járásbíróság (1890 aug. 14-. 11,175. sz. a.) dr. Maislis Mór ügyvéd által képviselt B. és B. cégnek, dr. Braun Samu ügyvéd által képviselt L. testvérek cég elleni 78 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Azon esetre, ha alperesi cég mindkét tagja u. m. L. Miksa és L. Lipót föesküt tesz arra, l.hogy 1894. évi május hó elején, midőn felperessel és illetve ennek megbízottjával E. Lajossal sertésszőr szállítására vonatkozó ügyletet kötöttek, nem jelentették ki azt, hogy 11 napon belül vagy arról fogják értesíteni felperest, hogy a sertésszőr rendelkezésére áll, vagy arról, hogy sertésszőr nem volt beszerezhető, továbbá 2. hogy felperestől a keresetbe vett 80 drb. zsákot nem vették meg, hanem csak a szállítandó sertésszőr becsomagolására kölcsön vették, — felperes keresetével elutasittatik, mert ellenkező esetben és pedig ha mindkét esküt egyik cégtag sem tenné le, vagy pedig, ha azokat csak az egyik cégtag tenné le, köteles alperesi cég a kereseti 78 frt tőkét stb. megfizetni; ha mindkét cégtag csak az első főesküt tenné le és a másodikat nem, alperes köteles 28 frt tőkét stb. felperesnek megfizetni, ebben az esetben felperes az 50 frt tőke és jár. iránti keresetével elutasittatik stb., végül ha mindkét alperesi cégtag csak a második esküt tenné le és az elsőt nem, alperesi cég köteles 50 frt kereseti tőkét felperesnek megfizetni, ebben az esetben felperes a 28 frt tőke és jár. iránt keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes azt állította, hogy 1891 május hó elején alperestől 50 mm. sertésszőrt vásárolt s az ügylet létrejötte alkalmával alperesnek 50 frt előleget adott. Ugyanezen ügyletre vonatkozólag felperes azt állította, hogy a sertésszőr szállítását, tehát az ügylet teljesítését határidőhöz kötötték, a mennyiben alperesi cég azt a kötelező kijelentést tette, hogy 14 napon belül értesíteni fogja felperest arról, hogy a sertésszőr rendelkezésére áll, vagy arról, hogy sertésszőr nem volt bevásárolható. Felperes szerint nem felelt meg eme kötelezettségének, miért is jogosan lépett vissza az ügylettől, miből kifolyólag az 50 frt előleg visszaadását követeli. Azonkívül azt állította, hogy alperesi cég ugyancsak a fentebb jelzett ügylet létre jötte alkalmával 80 drb. zsákot vett meg és ezeknek árát 28 frtot vételár cimén követeli. Alperes elismerte, hogy a sertésszőrre vonatkozó ügylet létrejött és hogy 50 frt előleget kapott, de tagadta, hogy ő a felperes által vitatott kötelező kijelentést tette volna a 14 napon belüli szállításra vonatkozólag, miért is az ügylet bármikor teljesíthető, miből kifolyólag felperes nem volt jogosítva az ügylet és illetve szerződéstől egyszerűen elállani. — A zsákok tekintetében pedig alperes szintén elismerte, hogy azokat megkapta, de tagadta, hogy azokat megvette volna, mert előadása szerint ő t. i. alperes csak kölcsön kérte a sertésszőr becsomagolására. Ezekkel szemben felperes állításának bizonyítására az eskün kívül egyéb bizonyítékot nem szolgáltatott; s minthogy a felperes által állított kijelentés, a mit alperes a sertésszőr szállítására vonatkozólag tett, az ügylet teljesítését határidőhöz köti; s minthogy valósága esetében felperes jogosítva volt az ügylettől elállani és az adott előleget visszakövetelni; minthogy továbbá felperes a 28 frtot vételár cimén követeli, tehát az alperesi tagadással szemben a vételi ügylet létrejöttét kell bizonyítani; mindezeknél fogva a két döntő ténykörülményre alperesi cégnek az odakínált és elfogadott főesküt megítélni és alperes fizetési kötelezettségét ezen eskük le-, vagy le nem tételétől függővé tenni kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla 118!) í március 28. 3,9(53. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperest 78 frt tőkének stbi megfizetésére feltétlenül kötelezi stb. Indokok: Még ha való is felperesnek az az állítása, hogy az 50 métermázsa sertére vonatkozó ügyletnek 1891 május 2-án történt megkötésekor az a megállapodás jött létre a felek közt, hogy alperes 14 napon belül vagy arról tartozik felperest értesíteni, hogy a serte rendelkezésére áll, vagy pedig arról, hogy az beszerezhető nem volt, abban az esetben sem tekinthető alperes késedelmesnek, annak folytán, hogy az emiitett értesítést a mondott idő alatt felpereshez nem juttatta, mert felperes nem is állítja, hogy a felek abban is megállapodtak volna, hogy alperes a mondott idő után a sertét már nem szállítja és illetőleg, hogy felperes azt azután elfogadni nem tartozik; ilyen megállapodás hiányában pedig az ügylet a k. t. 353. §-a értelmében határozott időhöz kötött, v. m. fix ügyletnek nem tekinthető; alperesnek tehát mindaddig jogában állott a szállítást eszközölni, mig felperes az ügylettől való elállást vele nem közölte, sőt a k. t. 354. §-a értelmében ennek megtörténte után is tartozott felperes alperesnek, ennek kérelmére, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni. Midőn tehát felperes saját előadása szerint 1891 dec. 30-án az 50 frt előleget alperestől visszakövetelte, s ez által az ügylettől való elállását kijelentette, alperesnek a következő napon még jogában állott felperest az átvételre felhívni, a mely felhívás felperes beismerése szerint meg is történt. Minthogy azonban alperes felperesnek tagadásával szemben, mivel sem bizonyította azt az állítását, hogy az eladott áru felett az átvételre való felhívás idején rendelkezett s a szerződést a maga részéről teljesíteni képes lett volna és minthogy alperes nem is állítja, hogy az utólagos teljesítésre halasztást kért volna, ennélfogva felperesnek az ügflettől való elállása hatályossá vált; alperesnek tehát többé nem lévén joga a szerződés teljesitéséhez ragaszkodni, egyéb jogcímet pedig a vételár előleg megtartásához fel sem hozván, az 50 Irt előlegnek és nem kifogásolt kamatának fizetésére feltétlenül volt kötelezendő. Úgyszintén feltétlenül volt kötelezendő alperes a 30 drb. zsáknak számszerűleg nem kifogásolt vételárában és^ annak kereseti kamatában, mert a valódiságra nézve nem kifogásolt C. alatti okirattal igazoltnak veendő, hogy alperes az abban említett 80 drb. zsákot megvette; az a kifogása pedig, hogy ez az okirat nem a kereseti zsákokra vonatkozik, figyelembe vehető nem volt, mert annak a kereseti zsákvétel arra való vonatkozása a 7,fi49. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben tett alperesi bejelentés által beismertnek veendő és mivel alperes nem is állította, hogy felperestől a C. alattiban emiitetteken kivül más zsákokat is vett volna stb. A ni, kir. Curia (1895. évi május 10. 802. sz. a.) a másodbiróság ítélete a benne foglalt indokoknál fogva helyben hagyatik, Bűnügyekben. Vádlotnak azon cselekményében, hogy nem létező állásokat hirdetett és hamis hirdetéseivel jogtalan vagyoni haszon szerzése végett a feleket ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette s ezáltal azoknak kárt okozott, a btkv. 379. £-ban meghatározott csalás összes ismérvei benfoglaltatnak. A budapesti kir. törvényszék mint büntető bíróság: Szabadlábon levő vádlott S. A ügynök, bűnösnek mondatik ki a H. N. W. w—i lakos kárára elkövetett a btkv. 379. §-ába ütköző s a 381. §. 2. pontja szerint minősülő csalás bűntettében és ezért a btkv 91., 383. és 388. §-ai alapján az ítélet foganatba vételétől számítandó hat havi börtönre és az 1892: XXVII. t.-cikkben jelzett célokra 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajthatatlansága esetére pedig a btkv 53. §-a alapján további 5 napi börtönre átváltoztatandó 50 forint pénzbüntetésre, valamint szabadságvesztés büntetésének kitöltésétől számítandó három évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanily tartamu felfüggesztésére ítéltetik. Indokok: A bizonyítási eljárás, valamint a vizsgálat adataival megállapittatott, hogy vádlott S. A. budapesti ügynök 1893. év febr. folyamán egy hesseni néplapban hirdetést tett közzé, melyben kedvező feltételek mellett elfoglalható két állás megszerzésére ajánlkozott. Ezen hirdetés folytán az egyik állás megszerzése végett sértett H. N. Heidelbergenből a vádlotthoz fordult, ki sietett őt értesíteni, hogy a kérdéses állást hajlandó részére megszerezni, közbenjárásáért azonban 75 márkát igényel, a melyből 25 márka előlegezendő. A vett értesítés alapján H. N. megbízta vádlottat azon lépések megtételére, melyek az állás elnyerésére szükségesek és egyúttal beküldötte neki a kivánt 25 márkát; vádlott pedig, habár a megbízást és a pénzt elfogadta, mit sem tett az ajánlott állás megszerzésére s midőn sértett sürgetésekkel kezdett fellépni s pénzét követelte vissza, vádlott azt állította, hogy a hirdetett állást nem képes már megszerezni, egyúttal más állás megszerzését helyezte kilátásba, de sem más állást nem szerzett, sem a pénzt nem küldte vissza, úgy, hogy sértett 1893. évi május havában ellene feljelentést volt kénytelen tenni s vádlott csak a rendőrségnél történt kihallgatása után a rendőri nyomozás kényszere alatt küldötte vissza panaszosnak pénzét. A sértett által ellene tett feljelentéssel szemben vádlott azzal védekezik ugyan, hogy ő bizonyos báró P.-nak kis-szállási tiszttartójától, M. A.-tói tényleg megbízást kapott a kérdéses állások hirdetésére, ezt a védekezést azonban igazolni nem képes, tekintettel tehát arra, hogy a (napló 9. és 11. sz. a.) beszerzett értesítések szerint M. A. Kis-Szálláson teljesen ismeretlen, nem létező személy, vádlott ellen bebizonyitottnak vette a törvényszék, hogy nem létező állásokat hirdetett és hamis hirdetéseivel jogtalan vagyoni haszon szerzése végett H. N.-t ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette s ez által annak 25 márka kárt okozott. Minthogy pedig ezen cselekményben a btkv 379. §-ában meghatározott csalás öszszes ismérvei benfoglaltatnak, minthogy vádlott a csalást mint sértettnek meghatalmazottja megbízása körében követte el, ezen cselekménye a btkv. 379. $-ába ütköző és 381. §. 2. pontja szerint minősülő csalás bűntettét képezte, ugyanazért őt abban bűnösnek kimondani és e miatt a btkv. 383. és 388. §§-aiba arra meghatározott büntetésre elitélni kellett. A büntetés kimérésénél súlyosító körülményül véve azt, hogy vádlott ellen 19,109/93. és 21,0(35/93. sz. (napló 12. sz. a.) érkezett feljelentésekből kitűnik, miszerint foglalkozásszerűen űzi az általa kibocsátott hirdetéseivel tévedésbe ejtetteknek a megkárosítását, enyhítő körülményül véve pedig büntetlen előéletét és hogy az okozott kárt megtérítette, ezért a btkv. 91. §-ának alkalmazásával kiszabott büntetés megfelelőnek találtatott. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszéknek ítéletét részben megváltoztatja. S. A. vádlottat a btkv 92. §-ának alkalmazásával, a 20. §. értelmében csalás vétségében mondja ki bűnösnek, szabadságvesztés büntetését, a 92. §. alkalmazásával, 3 havi fogházban állapítja meg. Indokok: Hogy vádlott nem létező két állást hirdetett abból a célból, hogy a hirdetés folytán hozzá forduló felektől előleg címén kisebb-nagyobb összegeket csaljon ki s ez által azoknak megkárosításával magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, azt a kir. ítélőtábla is bebizonyitottnak fogadta el s elfogadta annak folytán vádlottnak elsőbiróságilag helyesen megállapított bűnösségét, valamint a cselekménynek a btkv 381 § 2.