A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 32. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok. Folytatás

120 A JOG nem szolgáltatott, — a biztosítási szerződés érvényre nem emel­kedett. A díjfizetési kötelezettség egyfelől, a biztositónak kockázat­viselési kötelezettsége másfelől, a kötvény kiadása megelőzően már fennáll. A budapesti kir. törvényszék (1892. dec. 6. 33,018. sz. a.): Dr. Mandel Pál ügyvéd által képviselt «The Gresham Life Asse­curance Society* magyarországi főigazgatósága felperesnek, dr. Nagy Gyula által képviselt S. Vilmos alperes elleni 504 frt és jár. iránt indított perében a következő Ítéletet hozta: Alperes köteles felperesnek 504 frt tökét megfizetni stb. Indokok: Felperes a keresetéhez másolatban, válaszához eredetben csatolt A) alatti ajánlat, továbbá R) alatt csatolt könyv­kivonat és valószínűleg E) alatt eredetben csatolt kötvény által beigazolta, hogy alperes 1891 aug. 24-én felperesi társaságnál életének 8,000 frt erejéig leendő biztosítására ajánlatot tett oly módon, hogy minden év aug. 24-én biztosítási dij fejében 504 frtot fizetend, továbbá hogy ezen ajánlat a társaság részéről elfogadta­tott, a társaság könyveibe bevezettetett és a kötvény tényleg ki is állíttatott. Alperes ezekkel szemben határozottan tagadja, hogy a kere­seti összeggel tartoznék és védelmül felhozza, hogy az általa tett ajánlat csak azon esetre lenne reá nézve kötelező, ha a kikötött első részletet tényleg megfizette volna, mit az A) a. hátlapján levő «Allgemeine Bedingungen» 2. pontja is igazol, az ügylet érvényessége tehát alperes akaratától tétetett függővé. Alperes ezen kifogása mindazonáltal birói figyelembe nem vétetett. Ugyanis a keresk. törv. 468. §-a szerint a biztosítási ügylethez írásbeli szerződés lévén szükséges, ezen szerződés a szakasz helyes értelmezése szerint a biztosítást kívánónak tett ajánlata és annak a biztosító részéről történt elfogadása által létesültnek tekintendő. Miért is merőben alaptalannak tekintendő alperesnek e szakaszszal szemben tett fentemiitett kifogása annyi­val inkább, mert a hivatkozott szakasznak a ker. törvény 473. §-ával való egybevetéséből kétségtelen, hogy habár a hivatkozott törvény 469. §-a szerint az ajánlatot tevő a kötvénynek kiadását követelheti, a biztosító a kötvény kiadására a dij megfizetése előtt nem kötelezhető, miből okszerüleg következik, hogy a dij fizetési kötelezettsége már előbb, tehát az ajánlat elfogadása idejében fennálljon és másrészt ezzel szükségképi kapcsolatban a veszély­viselés terhe is a társaságra nézve beálljon; miből ismét követ­kezik, hogy a 468. §-ban meghatározott szerződési jogügylet az ajánlat tételével és annak elfogadásával már perfectté lett, alpe­resre nézve tehát jelen esetben 1891. évi aug. 25-én, miért is alperes ettől a törvény értelmében érvényesen létesült jogügylet­től egyoldalulag elállani jogosítva nincs, annyival kevésbé, mert az alperes által vitatott kifogásnak feltételül történt kikötése, a jogügylet alapját képező ajánlatban nem foglaltatik. A fentiekből kifolyólag és az utóbb említett indokból, nem jöhetett figyelembe azon alperesileg vitatott további feltétel, hogy a kérdéses jogügylet megkötöttnek csak akkor tekintethessék, ha a New-York életbiztosító társaságnál befizetett dijai visszafizetése kieszközöltetik, miért is az ezen feltételek ténylegesen történt megállapítására ajánlott bizonyítási eljárás mellőzendő volt. Mellő­zendő volt továbbá az illeték fizetésére tett kifogásra vonatkozó­lag is, mert ennek viselésére alperes a G) alatti nyilatkozat és H) alatti dijváltó szerint és illetőleg a mely feltétlen elfogadása által kötelezve volt, mennyiben ezzel együtt 519 frt 58 krnak fizetésére kötelezte magát, mely 15 frt 58 krnyi illeték egyébként a B) alatti igazolásaként < rabbat» cimén alperes javára íratott. A kiállított kötvény tartalma a ker. törv. 469., illetve 500. §-ában előirt kellékeknek megfelelvén és az ajánlattal annak min­den lényeges tartalmára nézve megegyezvén, alperesnek az aján­lati és kötvénybeli feltételek közötti különbözetekre vonatkozó és viszonválaszilag 1—10. pont alatt felhozott kifogásai mint nem az ügylet lényegére és érdemére tartozók,Bfigyelembe vehetők szintén nem voltak és ehhez képest alperes a fent előadott indokok alap­ján a felperesi keresethez képest marasztalandó stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894 január 16. 726. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével eluta­sítja stb. Indokok: A keresk. törv. 469. és 500. §§-ai a biztosítási ügyletnek csakis ama kellékei tekintetében rendelkeznek, a melyek a biztosítási ügylet érvényességéhez általánosságban megkívántat­nak, mig a ker. törv. 468., 504. és 507. §§. tartalmának összeve­téséből kétséget kizáróan kitűnik az, hogy a biztosítási ügylet feltételeit a részletekre is kiterjedően, a szerződő felek tetszés szerint állapithatják meg. Nem szenvedhet tehát kétséget, hogy a mely feltételeket a szerződő felek közösen megállapítottak, azok a feleket kölcsönösen kötelezik is, de annak következményeként viszont ahhoz sem férhet kétség, hogy ha és a mennyiben a felek egyike vagy másika részéről kikötött feltétel az irásba foglalt szerződés szövegébe fel nem vétetnék, eme mellőzés csakis az illető feltételt kikötött fél hozzájárulásával történhetnék, ellenesetben a szerződés az egyik fél nyilvánított akaratának meg nem felelvén, azt a felet a szer­ződés nem is kötheti és hogy ebben az esetben a felek között érvényesen létrejött jogügylet nem is létezik. A per alapjául szolgáló ügyletnél pedig ez az utóbbi eset tényleg fenn nem forog. Ugyanis a kérdéses biztosítási ügylet tartalmára és terjedelmére nézve a fc ek kozott egyedül a D) alatti részletes ajánlat és az azon foglalt altalános feltételek a mérvadók, ahhoz tehát, hogy a felek között biztosítási ügylet érvé­nyesen létesüljön, felperes az alperes részéről tett D) alatti bizto­sítási részletes ajánlatot és általános feltételeket annak egészében elfogadni tartozott volna s nem volt jogosítva a feltételek egyes részeit mellőzni vagy azokat tetszése szerint módosítani. Felperes azonban az ajánlattól eltérően az egyik kedvezmé­nyezettként az alperes vejének örököseit nem általánosságban, hanem csakis annak törvényes örököseit jelöli meg, eme megszo­rító megjelölés pedig a kedvezményezett tekintetében, ha nem is ütközik ugyan a ker. törv. 500. §. rendelkezésébe, de minden­esetre homályos az irányban, hogy az alperes vejénék örökösei minden kivétel nélkül azok között, tehát a végrcndeletileg meg­nevezettek is, vagy csak a törvényes örökösök (le-felmenő és oldalágiak) szorosan véve tekinthetők e kedvezményezetteknek. Továbbá felperes mellőzte a szerződés kiállításánál a D) alatti ajánlati általános feltételek 1., 3. és 5. cikkelyeiben foglalt és a biztosítási szerződés érvényessége, terjedelme, valamint a biztositott alperes helyi lekötöttsége tekintetében foglalt lényeges és az alperesre nézve kedvező feltételeket. Ezeknél fogva a biztosítási ügylet a felek között létesültnek tekinthető nem lévén, felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1895 május 22. 3,730 sz. a.) a másodbiró­ság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Az alperes beismerte, hogy felperesnek a D) alatt eredetiben bemutatott biztosítási ajánlatot tette s nem is állítja, annyival kevésbé bizonyítja, hogy a felperes ezt az aján­latot annak vételétől számított 48 óra alatt visszautasította legyen. Ekként a peres felek közt a biztosítási ügylet a ker. törv. 468. §-nak rendelkezését figyelembe véve, érvényesen létrejött 3 ebből kifolyóan, valamint beállott a felperesre nézve a kockázat viselése, úgy viszont beállott az alperesre nézve is a fizetési köte­lezettség a kereseti első évi díjösszegre nézve, a melyet az ajánlat aláírásával és benyújtásával s ennek a felperes részéről történt elfogadásával magára vállalt. Nem mentesíti pedig az alperest eme fizetési kötelezettsége alól az a kifogása, hogy a D) alatti ajánlat általános feltételeinek 2. pontjában kiköttetett, hogy a biztosítási ügylet csak az első díjrészlet megfizetésével és a szabályszerűen kiállított biztosítási kötvénynek a felperes részéről történt átadásával lép érvénybe, hogy tehát, — miután az alperes a díjrészleteket meg nem fizette, sem pedig a felperes olyan kötvényt, mely a D) alatti ajánlat minden feltételét magában foglalná és azzal egybehangzó volna — ki nem szolgáltatott, a biztosítási szerződés érvényre nem emel­kedett és pedig annyival kevésbé, mert az a szóbeli feltétel, me­lyet a New-York életbiztosító társasággal előbb kötött 5,000 frtos életbiztosítási kötvény storniroztatására vonatkozóan D. Salamon felperesi ügynökkel kötött, be nem következett; mert a ker. törvény 469. §-a szerint követelheti ugyan a szerződő fél, hogy neki biztosító kötvényt állítson ki, ennek kiadá­sát mégis a 473. §. szerint a dij megfizetése előtt nem követel­heti, a miből okszerűen következik, hogy a díjfizetés kötelezettsége egyfelől, valamint a biztositónak kockázatviselési kötelezettsége másfelől a kötvény kiadását megelőzően már fennáll és a biztosí­tási szerződés úgy a dij megfizetését, mint a kötvény kiadását megelőzően és e tényektől függetlenül hatályba lépett, a szóbeli kikötés pedig, — mint a 468. §-ának az írásbeli szerződést előiró rendelkezésével meg nem egyeztethető — érvénytelen; minélfogva az alperes a felperes részéről viselt kockázat visszterhéül szolgáló első díjrészletet a felperesnek megfizetni tartozik és tőle csak azt követelheti, hogy a felperes a dijkötvényt, miután az E) alatti az ajánlati feltételeknek nem minden részében megfelelően van kiál­lítva, ezeknek megfelelően állítsa ki. Ezeknél fogva stb. A váltóeljárást szabályozó rendelet 6. §-a harmadik bekez­désének nem adható oly értelmezés, hogy a váltóvisszkeresetre illetékes biróság az együtt indított váltókeresetre nézve is ille­tékes volna. (M. kir. Curia 1895 márc. 19. 109. sz. a.) Bűnügyekben. Jogos védelem. Felmentés. Az aradi kir. törvényszék (1894 január 27. 9,282. sz. a.) B. Tódor (25 éves cseléd) vádlott az ellene vádba helyezett s a Ny. Stefán sérelmére elkövetett, a btk. 301. §-ba ütköző, a btk. 307. §. első bekezdése szerint minősülő s a btk. 92. §. alapján vétséggé minősülő halált okozott súlyos testisértésben 'bűnösnek mondatik ki és ezért 3 havi fogházra Ítéltetik, stb. Indokok: 1890 november 22-én Arad-Segán a Dániel­féle tanyán levő halastó partján Ny. Stcfánt halva találták. A meg­ejtett boncolás alatt kitűnt, hogy nevezett a hátának baloldali TZ*n u^íf" r ?SCb miatt beállott elvérzés következtében hunyt el. A hulla feltalálása előtti napon, azaz november 21-én özv. L. Lajosne jelentést tett az aradi kapitányi hivatalnál, hogy az aradségai tanyáján ismeretlen tettesek szénalopást kísérlettek meg, a mely alkalommal a tanya felügyeletével megbízott B. Tódor a tolvajokat elriasztani akarván, töltött fegyverrel a lopás színhelyére ment, a hol Ny. Stefan ismert rovott előéletű veszedelmes tolvaj

Next

/
Oldalképek
Tartalom