A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 30. szám - Az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. törvénycikk

30. szám. Budapest, 1895 július 28. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Hudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ ICIZSMST ÉRDIEM KÉPVISELETÉRE A MAGTAR flGYTÉDI, BÍRÓI, ÜGYRSZf ÉS ÉlEGTZÍl ÍAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkeízlik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « ... 3 « — « Egész « 6 " — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Az örökösödési eljárásról szóló 1891: XVI. törvénycikk. Irta: Erdélyi Oszkár, kir. tk. btsz. biró Esztergom. — A m. kir. Curia 60. sz. döntvénye (A 20 frtos kereskedelmi ügyek). Irta: dr. Szakolczai Árpád, budapesti ügyvéd. — A közjegyzői állások szaporításának kérdéséhez. Irta : Z i m á n y i Alajos, budapesti kir. közjegyző. — Belföld (A vallás- és közoktatásügyi, igazságügyi és belügyi ministereknek 1,674/1895. V. K. Eln. számú rendelete, a gyermekek vallására vonatkozó megegyezések és nyilatkozatok alakszerűségeinek s azok anvakönyvi nyilvántartásánál követendő eljárásnak s a gyámhatósági beleegyezés mellett való áttérésnek szabályozása tárgyában). — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. Az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. törvénycikk Irta: ERDÉLYI OSZKÁR, kir. tk. btsz. biró Esztergom. Egy éve, hogy ez a törvény szentesítve van s most, a midó'n már a végrehajtási rendeletre vonatkozó tanácskozások is folynak, idö'szerü azzal foglalkozni. A mint 1867 óta alkotott törvényeinkről áltaiában, úgy erről is áll az, hogy nem erős oldala a magyarság. Magyarul, de sok helyütt nem magyarán van az irva s jó Szarvas Gábor legyen irgalmas az 55., 56. és 100. §-ban használt: «hatályterületén> szónak. A helyett, hogy kiküszöbölnék, a 9., 10., 11., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 25., 37., 38., 39., 42., 41., 45., 47., 48. és 108. §-ban itt is bő alkalmazást nyer a törvényeinkben s kormányrendeleteinkben mindinkább előforduló ez a rút elnevezés: «közeg>; mintha nem volna nekünk ennek kifejezésére tisztességes és mindenki által értett régi jó szónk, a »tisztviselő.* Terünk nem engedi a magyartalanságoknak és fülsértő kifejezéseknek s mondatfüzéseknek részletes felsorolását s röviden csak azt emiitjük meg, hogy képviselőházunk mindig jó kedvű humoristája: Beöthy Algernonnak, a törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása során bőven lett volna alkalma irályi módosítást benyújtani s nemcsak a legislegutolsó •megbízatnak» szónál, melyet indítványára így helyesbítettek: bízatnak meg.* Csak ismételhetjük a már többször felhangzott ama közóhajt, hogy ideje lenne már törvényeinknek nyelvezetére s jó magyarságára is súlyt fektetni, a mi különben sem volna oly nehéz most, a midőn jogi szakíróink közül, a többi között dr. Imling Konrád, az igazságügyministeriumhoz beosztott curiai és dr. J á r o s i Károly nagyváradi Ítélőtáblai biró urak már számos tanújelét adták helyes nyelvérzéküknek is. Ha a gonddal, és igazán szépen indokolt törvényjavaslatnak tervezetét, a képviselőház igazságügyi bizottságának, majd a képviselőháznak tárgyalásaival s az itt megállapított szövegezésekkel egybevetjük, akkor meggyőződünk arról, hogy ez a törvény annak dacára, hogy a főrendiház azon egy betű változtatást sem tett, sok furás-faragásban részesült. Készséggel elismerjük, hogy eddigelé nagyon is fogyatékos örökösödési eljárásunkat ez a törvény eléggé kimerítően szabályozza, s hogy az eddigi viszonyokhoz képest nagy fokú haladást jelez. Helyes, hogy a 6. §. szerint az eljárást kizárólag a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalja. Legfőbb érdeme azonban, a telekkönyvek renben tartására lényegesen közreható s a 4. §-ban az egyéni szabadság kellő figyelembe vétele mellett megoldott úgynevezett: «hagyatéki kényszer.* Jó oldalai mellett azonban találunk e törvényben hiányokat, sőt anyagi örökösödési jogunkkal s magával, a tárgyalt törvénynek egyik alapelvével is ellentétes álláspontot, a min igazán csodálkoznunk kell, hogy egy «prókátor>-nak nevezett nemzet törvényhozásánál, annyi retortán s oly sok kitűnő jogász kezén keresztül — miként lehetséges? . . . Vagy itt is áll az, hogy • sok szakács elsózza a levest ?» Részletesen s tárgyilagosan adjuk elő észrevételeinket, hogy némely hiányok, a mennyire lehetséges, már a végrehajtási rendeletben, vagy egyéb alkalmas módon, de mielőbb orvoslást nyerhessenek: A 2. §. igy szól: • Hivatalból indítandó meg az örökösödési eljárás: 1. Ha az örökös, az utóörökös vagy a kötelesrészre jogosított kiskorú vagy az 1877:XX. t.-c. 28. §-a alapján gondnokság alá van helyezve, avagy méhmagzat vagy még nem született személy*; Ebből az következnék, hogy < még nem született s z e m é 1 y» (de hát egyáltalán személy-e az, a ki még nem született s talán nem is fog születni ?) lehet úgy örökös, mint kötelesrészre jogosított is . . . Ez azonban határozottan ellenkezik anyagi örökösödési jogunkkal, a mely megkívánja, hogy az örökös és tekintve a hagyatéki ügyben elfoglalt jogi állását a kötelesrészre jogosított is, az örökség megnyíltakor életben, vagy legalább méhmagzat legyen. A 2. §. 1. pontja tehát az anyagi jogszabályokkal határozott ellentétben áll s két jogilag lehetetlen esetet statuál. Lehetetlen esetekben pedig nem lehet az örökösödési eljárás megindításának sem helye. Ezekből következik, hogy a 2. §.1. pontjának szövegezése feltétlenül hibás, azt helyesen csak igy kell magyarázni s igy kellett volna szövegezni is: • 2. §. Hivatalból indítandó meg az örökösödési eljárás: 1. ha az örökös, az utóörökös, vagy a kötelesrészre jogosított kiskorú, vagy az 1877: XX. t.-c. 28. §-a alapján gondnokság alá van helyezve, avagy méhmagzat, vagy ha az utóörökös még meg nem született.» A fentebb ismertetett hiba előfordul még az 53. §. második bekezdésében is. Ezt a kérdést bolygatni azért is szükséges, mert már e törvény szentesítése előtt s az ország elsőnek tartott árvaszéke; a fővárosi árvaszéknek hozzájárulásával, a budapesti kir. törvényszék, mint hagyatéki bíróság, a végrendelet hátrahagyásával elhalt Lerch Károly hagyatéki ügyében 1893 március 4-én 7,677. sz. a. kelt végzésével a hagyatékot: «végrendeleti örökösödés jogcímén 1. kétnegyedrészben elmebeteg (?) Lerch Károly Gyulának, 2. egynegyedrészben Zboray Abrisné szül. Lerch Lujzának, 3. egynegyedrészben és egymásközötti egyenlő arányban, a) kiskorú Zboray Blankának és b) Zboray Ábrisnészül. Lerch Lujza még születendő gyermekeinek, mint bíróságilag elismert örökösöknek* adta át s a telekkönyvi bejegyzések foganatosítása végett a budapesti I III. ker. kir. járásbíróságot és a pestvidéki kir. törvényszéket, mint telekkönyvi hatóságokat is megkereste. Az I—III. ker. kir. járásbíróság a «kipipázást* használta, mert 6,972. tk. 1893. számú végzésével a megkeresést szószerint a pestvidéki kir., törvényszék ellenben csak részben teljesítette, minthogy 17,115. tk. 1893. számú végzésében a b) pontnak teljesítését, vagyis a «Zboray Ábrisnészül. Lerch Lujza még születendő gyermekei > tulajdonjogának bejegyzését megtagadta. Mind a három végzés jogerős.* Ezekből kitűnik az, hogy a hagyatéki bíróság, anyagi örökösödési jogszabályaink ellenére «még születendő* (s esetleg nem is születendő, mert hát tudvalevő, hogy az a bizonyos gólya nem jár kommandóra) gyermekeket örökösöknek ismert el, nekik a hagyatékot részben át is adta és hogy az egyik telekkönyvi hatóság a tkvird. 52. §. a) pontja ellenére ezeknek a «még születendő gyermekeknek * tulajdonjogát a budai 391., 392. és 763. sz. tjkvekben bejegyezte s ez által az ott felvett ingatlanokat ebben a részben s a jó ég tudja mennyi időre forgalmon kivül helyezte. Ily tévedéseknek már az ingatlanok közforgalmi jellegének megóvása végett is elejét kell venni, nem pedig hibás szerkezetű s félremagyarázható törvényhelyekkel arra még tágabb tért nyitni s azért a 2. §. 1. pontjának és az 53. §. második bekezdésének megfelelő reparációja fölöttébb szükséges, mert úgyis sok már a holt kézen, törvényhatóságok s községek kezén levő, továbbá és főleg a hitbizományi, tehát korlátolt forgalmú birtok s ezeket még ily módon szaporítani csak ujabb tápul szolgálhatna a már fölburjánzott paraszt-szociálizmusnak. * Á szerkesztőségben megtekinthetők Aj alatt csatolva Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.