A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 30. szám - A m. kir. Curia 60. sz. döntvénye. A 20 frtos kereskedelmi ügyek

A 90. §. utolsó bekezdése igy szól: «A hagyatéki vagyon kiegészitó' részét képező követelések behajtására, a mennyiben erre nézve az örökösi minőségben igényt támasztók között megállapodás nem jött létre, bármelyik fél kérelmére ügygondnok rendelendő ki. Az ügygondnok a hagyaték képviseletében lép fel s köteles a behajtott összeget a hagyatéki bíróságnál letétbe helyezni addig, mig a hagyatéki bíróság másként intézkedik.* Mindenekelőtt itt kifejezetten ki kellett volna jelenteni, hogy az ügygondnokot a hagyatéki bíróság rendeli ki, nehogy ez a kérdés a kir. közjegyző és a hagyatéki bíróság között kontroverziákra adjon okot. Ebben a mondatban pedig: «Az ügygondnok a hagyaték képviseletében lép fel», a magyar örökösödési jognak mellőzése s az osztrák jognak becsempészése rejlik. Az igazság érdekében konstatáljuk, hogy ez a mondat az igazságügyminiszteri javaslatban nem fordult elő s hogy azt a képviselőház igazságügyi bizottsága vette fel a szövegbe a nélkül, hogy a képviselőházhoz benyújtott jelentésében okát adta volna, a törvényhozás pedig igy fogadta azt el. Ez pedig igen súlyos hiba, mert igy ez a törvény a hagyatékot jogi személylyé teszi s annak képviseletére rendel ügygondnokot, holott ügy a javaslatnak ministeri indokolásában, mint a képviselőház igazságügyi bizottságának jelentésében markánsan ki van emelve, hogy ez a törvény az «ipso jure* örökösödés elvén, tehát a magyar öröklési jogon alapszik, mely ellentétben az osztrák örökösödési törvényben elfogadott rendszerrel, nem ismeri a nyugvó örökséget (haereditas jacens-t) s nem tekinti a hagyatékot jogi személynek, a miből következik az, hogy a 90. §. utolsó bekezdése szerint kirendeit ügygondnok nem léphet fel a «hagyaték képviseletében*, hanem igenis eljárhat, mint N. N. hagyatéki ügyében az örökösök, vagy örökséget stb. igénylők összeségének képviseletére a hagyatéki bíróság által kirendelt ügygondnok. Igaz, hogy ez egy kissé hosszadalmas meghatározás, de a rövid elnevezések vagy meghatározások kedveért nem szabad egy elfogadott jogi alapelvtől eltérni s egy alaki törvényben az anyagi jogszabályokkal mereven ellentétes álláspontra helyezkedni, miért is az idézeti mondat feltétlenül reparációra szorul. A 18. §. első bekezdésének szövegezése csonka, mert az ott feszegetett kérdést csak akkor lehet az anyához intézni, ha az apa az örökhagyó, vagy ha más az örökhagyó, de a kiskorú örökösnek atyja, vagy nem él már, vagy akadályozva van atyai hatalmának s jogainak gyakorlásában, mely körülmények azonban az emiitett szakaszban nem nyernek kifejezést s igy bizony akárhányszor meg fog az történni, hogy a «halálesetet felvevő hiva^ talos közeg, a netán életben levő anyát» még akkor is meg fogja kérdezni: vájjon kivánja-e a vagyont kezelni; a mikor ez a jog nem az anyát, hanem az atyát illeti. Nem teljesen megfelelő a 18., 50., 53., 78., 79. és 128. §í;-ban használt: ^születendő*; mert az a születés nem bizonyos, sőt nagyon is problematikus valami s azért helyesebb lett volna ennek alkalmazása: «netalán születendő.* A 19. §-ban ki kellett volna jelenteni azt is, hogy az anyakönyvvezető a kiskörű örökösnek születési bizonyítványát nemcsak hivatalból és díjmentesen, hanem bélyegmentesen is köteles kiadni. Ez minden kételyt eloszlatott és minden illetékszabály, vagy egyéb rendelet utáni keresést és idővesztegetést kizárt volná. A 23. és 61. §§, rendelkezéseit a telekkönyvek rendben tartása céljából nemcsak az ingatlanokra szorítani, de a dologi jogokra (jelzálogos követelésekre stb.) is kifejezetten ki kellett volna terjeszteni. A 45. §. második bekezdésének az a rendelkezése, hogy a leltározó «közeg» felszólítására a telekkönyvi hatóság az örökhagyónak telekkönyvileg bejegyzett követeléseit s jogait tárgyazó adatokat is szolgáltassa ki, sikeresen csak akkor lesz teljesíthető, ha előbb a telekkönyvi hatóságoknak kötelességévé lesz téve, hogy a telekkönyvi tulajdonosokról vezetett betüsoros névmutatónak megfelelő, külön betűsoros névmutatót készítsenek és vezessenek a jelzálogos hitelezőkről és egyéb dologi joggal birokról is, és ha úgy az emiitett cél előmozdításáért, mint azért is, hogy a gyakran nagy áldozatok árán, csaknem minden község által megszerzett új tkvi betétek másolatai a község magánhasználatra megfelelően tovább vezethetők legyenek: célszerű és közérdekű lenne a telekkönyvi hatóságokat arra is utasítani, hogy necsak mint eddig, a tulajdonjog bejegyzéséről, de telekkönyvi bejegyzés tárgyát tevő minden intézkedésről is értesítsék a községi elöljáróságot. Az 53. §-nak és az ált. birói ügyviteli szabályok 263. §-ának kiegészítéséül célszerű lenne elrendelni, hogy a hagyaték tárgyalásával megbízott kir. közjegyző, a kitűzendő határnapokról, a megbízó kir. járásbíróságot (a törvény 71. §-ának fenforgása esetében pedig a gyámhatóságot is) értesítse, mert ezzel nemcsak sok meddő sürgetésnek lesz eleje véve, de a megbízó bíróság is mindig tájékozva lesz az ügy állásáról. A 76. §-ba nem ártott volna átvenni az 1881:XXXIV. t.-c. 9. §-ának, valamint a 26,809/1881. és 43,186/1883. számú igazságügyministeri rendeleteknek intézkedéseit is, hogy az örökösödési illeték biztosításának módja törvénynyel s egyöntetűen szabályozva legyen, hogy továbbá a biró ne legyen kénytelen még régi rendeletek kutatásával idejét vesztegetni és hogy végül megszűnjék némely hagyatéki bíróságnál ama szabályellenes és a tkvi hatóságnak kétszeres munkát adó gyakorlat, amely mellőzve az imént idézett igazságügyministeri rendeletek intézkedéseit, nem várja be az illetékkiszabási adatba közlésére rendelt határidő lejártát, hanem tekintet nélkül erre, mihelyt az átadó végzés jogerőssé lesz, azt azonnal átteszi a tkvi hatósághoz s az illeték biztosítása céljából, tetszés szerinti «óvadék .összeg* bekebelezését kéri. Ha azután az illetékkiszabási hivatal a kivetett s esetleg már ki is fizetett, de az «ó vadék összeg-tői rendszerint eltérő illeték mennyiségét a hagyatéki bírósággal közli, akkor azután megint megy a hagyatéki bíróság megkereső végzése a telekkvi hatósághoz, az .óvadék összeg* részleges, vagy teljes törlése stb. iránt* A 79. §/ hatodik bekezdése arról intézkedik, hogy az utóöröklési jog feljegyzésének törlését s a biztosítás feloldását rendelő végzés az örökhagyó halálakor még nem született utóürökösök gondnokának is kézbesittessék, a gyámhatóság értesítése iránt azonban nem rendelkezik, pedig a 75. §. első és utolsó bekezdésében lefektetett elvnél fogva ily végzést a gyámhatóságnak is mindig kézbesittetni kell. A 91-. §-nál eszünkbe jut, hogy e törvényben nincs gondoskodás a zálogjog törlésének módozatairól oly esetben, midőn a hagyatékhoz tartozó jelzálogos követelést a jelzálog tulajdonosa, az örökösödési eljárás folyama alatt, a hagyatéki bíróságnál lefizeti. Ennek hiánya ismét csak ellentétes gyakorlatra fog vezetni. Végre a jogorvoslatokról szóló 124. §-ban visszatérés van a régi jó útra, hogy másodfokban a kir. ítélőtábla, harrríadfokban pedig a kir. Curia határoz. *** Ezzel és az 1886:XXIX., 1889:XXXVIII, 1891 :XVJ. és 1892: XXIX. törvénycikkekkel eljutottunk hát szerencsésen odáig hogy a telekkönyvek teljes rendben tartásához már csak az utolsó lépés, vagyis a «telekkönyvi kényszer* és a telekkönyvi jog kodifikációja hiányzik; ennek keresztül vitele nemcsak telekkönyveinknek s hilelügyiinknek válnék rendkívüli előnyére, hanem a kodifikáció azért is kívánatos, mert ujabb alkotmányos életünk harmadik tizedének vége felé nagyon ideje lenne, hogy telekkönyvi ügyekben ne a sötét abszolút korszakból reánk maradt telekkönyvi rendelet, de hazai törvény alapján járhassunk el s mert e kódeksz tervezeténék elkészítésére a ministerium kebelében éppen most, megbecsülhetetlen, arra minden tekintetben hivatott és e téren bő tapasztalattal biró kitűnőséget bírunk dr. I m 1 i n g Konrád curiai biró űrban. Közérdekű felszólalásunknak befejezésével aggódva gondolunk arra, hogy a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzésével a fizetési meghagyásokkal, az új sommás eljárással, ezzel az örökösödési eljárással s ráadásul még a polgári házasság kötése körül felmerülhető s a 27,243 1. M. 1895. számú utasítással a kir. járásbíróságokhoz utalt kérdésekkel a kir. járásbíróságok rogyásig lesznek megterhelve, a birói létszámnak szükségessé vált sürgős és jelentékeny emelése pedig financiális okokból, de főként megfelelő erők hiánya miatt alig várható, e nélkül pedig a járásbíróságok ismét el fognak merülni a hátralékokban, a mi annál szomorúbb lenne, mert a bíróságok szervezésének 24-ik évében a jogkereső közönség méltán elvárhatná, hogy ügyét legalább a járásbíróságoknál lehető rövid idő alatt, de egyúttal kellő alapossággal is intézzék el. A m. kir. Curia 60. sz. döntvénye. X. (A 20 frtos kereskedelmi ügyek.) Irta: Dr. SZAKOLCZAI ÁRPÁD budapesti ügyvéd. A jó öreg Beccaria megkapta elégtételét a rég behantolt sir mélyében is. Tétele, mely felett vállat vont a modern jogász közönség, mindinkább valónak bizonyul: az a tétel ugyanis, hogy a törvényt a bírónak magyarázni nem szabad, mert minden törvény-magyarázat uj törvény hozása a biró által, pedig a bírónak nem törvényt hozni, hanem alkalmazni hivatása. S valóban a lefolyt években mennyi uj törvényt hozott a kir. Curia, magyarázataival, meglepve a jogászközönséget és a jogkereső világot, s miután mindent magyarázni százféleképen lehet, ne csudálkozzunk azon, hogy a curiai jogesetek tára sz ellentmondások tragoediája s már-már hozzászokott a közönség ahhoz, a mit a büntető törvényszék egy birája nyilt tárgyaláson mondott. «Ha akarja felebbezzen, de figyelmeztetem, hogy a felső bíróság lutri, sohsem lehet tudni miféle ítélet jön ki a curiai igazság urnájából.)) S a curiai törvényhozásnak meg van azon további hátránya, hogy visszaható erejű, szóval egy határozat hatálya visszanyúl azon időre, mikor még a határozat meg sem hozatott, hogy egy rémületes ismeretlen, mert a fél sohasem tudja mikor cselekszik jogosan, egy curiai határozat jogtalannak declaralja azt, a mit előbbi határozatában jogosnak és törvé nyesnek deciaráit. Igy sínylődik okirathamisitás miatt börtönében az, ki iskolai bizonyítványt hamisított, curiai törvényhozás alapján, migjizonJ>o]dogabb honpolgár, kinek ügyében hozatott a alatt csatolva ÍgaZ°10 végzések a szerkesztőségben megtekinthetők. B)