A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 29. szám - Kiadatási eljárás

A JOG 219 9. §. A járásbiró, polgármester vagy főszolgabíró köteles meggyőződni arról is, hogy a házasulok a fennálló törvényeknek vagy rendeleteknek (187,"). évi 503. sz. körrendelet) értelmében azon vallásfelekezethez tartoznak-e, a melynek híveiül magukat vallják. A mennyiben úgy találná, hogy a házasulok a törvény értelmében nem azon vallásfelekezethez tartoznak, a melynek híveiül magukat vallják : fel kell világosítania azokat tévedésükről és arról, hogy a kötendő megegyezés csak akkor lesz hatálvos, ha az östszes gvermekeknek azon vallásban való nevelésében egyeznek meg, a melvhez vagy az apa, vagy az anva törvény Szerint tartozik. Ha azonban a házasulok felvilágosításuk után is ragaszkodnak ahhoz, hogy megegyezésük jeyyzőkönyvbe foglaltassék : az előrebocsátott figyelmeztetés és annak sikertelensége a jegyzőkönyvben külön felemlítendő. (Vége köv.1 A vallás- és közoktatási ministernek 1,675/1895. Eln. sz. rendelete a gyermekek vallásáról szóló 1894: XXXII. t.-cikk végrehajtása tárgyában. }• §• A gyermekek vallásáról szóló 1894: XXXII. t.-c., tekintettel ezen törvénycikk 10. §-ának rendelkezésére és a m. kir. ministeriumnak 1895. évi június hó 29. napján 2,020. M. E. sz. a. kiadott rendeletére a házassági jogtól szóló 1894: XXXI. törvénycikkel egyidejűleg 1895. évi október hó 1. napján hatályba lépvén, a vallás- és közoktatásügyi ministernek a keresztelési bizonylatok kölcsönös megküldése tárgyában 1890. évi február hó 26-án 10,086. sz. a. kiadott rendelete 189ö. évi október hó 1. napján egész terjedelmében hatályát veszti. 2. ^. A vallás- és közoktatásügyi ministernek 1875. évi január hó 13-án 563. sz. a. kiadott kórrendelete a törvényhozás további rendelkezéséig hatályban marad. Azok. a kik a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartoznak, a hivatkozott rendelet értelmében gyermekeik vallásos nevelése tekintetében is azon vallásfelekezet híveinek tekintendők, a melyhez ezelőtt tartoztak. Kelt Budapesten. 1895. évi június hó 29-én. Nyilt kérdések és feleletek Az új bélyegtörvény köréből. (Felelet.) K o r p á d i Gábor úrnak a «J o g» f. évi 28. számában hozzám intézett kérdésére, — a mennyiben a kérdés inkább interpellatió alakjában van feltéve, — legelőször is szabad legyen kijelentetlem, hogy nekem a Korpádi úr által idézett rendelet körül egyáltalán nincs semmi érdemem, s ha volna is, az engem személyileg akkor sem illethetne, s igy nem is érzem magam hivatottnak atra, hogy az idézett rendeletet indokoljam. Minthogy azonban a kérdéses rendelettel én is ép úgy, mint Korpádi úr, szintén gyakorlatilag foglalkozom; azért arra nézve, hogy annak rendelkezései, az én egyéni nézetem szerint, a gyakorlatban miként alkalmazandók, már szívesen nyilatkozom. A fiíetési meghagyások iránti eljárásban lerovandó bélyegilleték tárgyában kiadott és t. K o r p á d i úr által idézett szabályrendelet harmadik bekezdése az emiitett eljárásban szóval vagy írásban előterjesztett kérelem-, elletmondás- és felfolyamodásnak, — mig ugyanannak hatodik bekezdése a fizetést meghagyó birói határozatnak bélyegilletékét állapítják meg különkülön, a határozat után megállapított bélyegilleték tehát nem fedezi a kérelem előterjesztése után lerovandó bélyegilletéket. Ez utóbbiakra nézve azonban különösen figyelembe veendő, hogy miután az emiitett szabályrendelet második bekezdése akként intézkedik, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésénél ugyanazok a rendelkezések alkalmazandók, a melyek a sommás eljárásban és a községi bíráskodásnál, és miután a községi bíráskodásnál a szóval előterjesztett kereset s általában az egyszerű másolatok után bélyeg nem jár; azért a fizetési meghagyás iránt szóval előterjesztett kérelem, ha annak tárgya 20 frtot (40 koronát) meg nem halad, bélyegmentes, és bélyegmentesek az ily kérelemről felvett jegyzőkönyvhöz csatolt egyszerű másolatok is; ily esetben tehát csakis a határozat után járó 20 kros (40 fillér) bélyegilleték szolgáltatandó be; de ha a fizetési meghagyás iránti kérelem írásban terjesztetik elő, akkor a beadvány nemcsak a határozati, de a beadványi 12 kros bélyeggel is ellátandó, mert a községi bírósághoz írásban beadott keresetek is ily összegű bélyegilleték alá tartoznak; a kérvényhez csatolt egyszerű másolatok azonban mint mellékletek ez esetben is bélyegmentesek. Ha a kérelem tárgya 20 frtot (40 koronát) meghalad, akkor akár szóval, akár Írásban terjesztetik elő a kérelem, az arról felvett jegyzőkönyv, illetve az arra vonatkozó beadvány a birói peres beadványokra megállapított bélyegilleték alá esik, vagyis 20 frton felül 50 frtig terjedő értéknél 20 kros, 50 frton túl terjedő értéknél 50 kros bélyeg rovandó le s a mellékletek is minden esetben a szabályszerű mellékleti bélyeggel látandók el, ezenkívül pedig a fizetést meghagyó határozat után az emiitett rendelet hatodik bekezdésében megállapított bélyegilletékek is előzetesen, vagyis a beadványon, illetve az e helyett felvett jegyzőkönyvön lerovandók. Lasitz Pál, pénzügyminist, titkár. Irodalom. /^Kiadatási eljárás. Különös tekintettel Magyarországnak és Ausztriának a többi idegen államokhozi viszonyára. Irta és a vonatkozó szerződések és rendeletekkel összeállította dr. Nagy Mihály, a kecskeméti kir. törvényszék vizsgáló bírája. Kecskemét, Szilády László könyvnyomda kiadása. 1895. Ara 6 frt. Dr. Nagy Mihály kecskeméti törvényszéki bírótól ezen a cimen jelent meg a mult napokban egy 18 ívre terjedő terjedelmes mü, a melynek rövid ismertetését tűztük ki célul a jelen sorokban. Szerző maga jelöli meg legjobban, hogy müvével főleg mit akart elérni, a midőn müve előszavában azt mondja, hogy fő törekvése oda irányult, hogy a bűnügyi jo gsegély re vonatkozó adatokat összegyűjtse s ez által a bünügygyel 'gyakorlatilag* foglalkozó bírákat, ügyvédeket, rendőrséget az ezen ügyre vonatkozó törvények és rendeletek fáradságos, időt rabló keresgélésétől megkímélje, az érvényben lévő összes kiadatási szerződéseket és az ezekre vonatkozó rendeleteket az illető helyen teljes szövegükben közölve, a kiadatási eljárás lefolyását sze ml élhet ővé tegye, s irománypéldákkal is megvilágosítsa. S A mű, tekintetbe véve azt a nagy nehézséget, hogy bizonyos tekintetben az úttörés nehéz akadályával kellett megbirkóznia, tisztességesen teljesiti azt, a mit az előszóban igér, mert szerző fáradságot nem kiméivé, szorgalmasan gyűjtötte össze a csakugyan nagyon szétszórt anyagot, s olyan jó beosztásban, helyes berendezéssel nyújtja azt a könyvet használónak, hogy a mennyire azt az anyag kimeritősége maga engedi, a szükséges tájékoztatást rövid idő alatt meg lehet szerezni belőle. Szerző a kiadatási eljárás történetével kezdi munkáját, mely a mü egyéb részeinek arányaihoz képest természetesen csak röviden, főbb vonásokban volt vázolható, de miután a könyv inkább gyakorlati rendeltetést tűzött ki maga elé, ezzel a vázlattal is kellő áttekintést nyújt a tárgy történetéről. A történeti részszel kapcsolatban adja szerző a kiadatási jog terén fölmerült főbb elméleteket, s ismerteti az e téren követni szokott vezérelveket, valamint ezek után a magyar btk. álláspontját. A mű ezen részének megírásánál szerzőnek forrásul szolgáltak Lammasch, Holtzendorff és Jettel ismert és közkézen forgó művei s magyar büntetőjogi irodalom. A munka e részével foglalkozhatnék a részletes kimerítő kritika leginkább, mert a nemzetközi jogvidék kevéssé ismert mezején sok még a megbeszélni, a vitatni való, s nagyon kevés a szilárd megingathatatlan megállapodás; de a mü nem lévén theoretikus irányú munka, s nekünk nem lévén célunk a kimeritő kritika, a műnek úgy ezen, mint egyéb elméleti részeire csak az a megjegyzésünk, hogy szerző itt is a rendelkezésére álló eszközök nagysága szerint igyekezett a kérdést lehetőleg több oldalról megvitatni, s a maga valóságában bemutatni, hogy a praktikus jogász, a kinek könyvét szánta, a kérdés elméleti részére nézve se maradjon teljesen homályban. Becses a mű 3-ik fejezete, a mely a kiadatási eljárás általános alakszerűségeivel ismertet meg és pedig terjedelmesen s hozzá a közbeszőtt iromány-példák közlése által oly szemléltetőleg, hogy e része a műnek a legsikerültebb közé tartozik és pedig a fentieken kivül azért is, mert hozzácsatolva találjuk mindjárt az általános részre vonatkozó összes kibocsátott miniszteri, főügyészi s egyéb rendeleteket, a mi a könyv kezelését szerfelett könnyűvé teszi. Ezután kezdve Francziaországon, végezve Monacóval 13 fejezetben tárgyalja szerző azon külföldi államokkal való kiadatási viszonyainkat, a melyekkel szerződéseink vannak ; teszi pediglen ezt szerző úgy, hogy bevezetőképen általánosan jellemzi a kölcsönös kiadatási jogviszonyt, miközben a más államokkal szemben mutatkozó eltéréseket is kiemeli, s a specialitásokat jelzi ; azután közli teljes szövegében az illető állammal kötött szerződésünket, s végül adja az illető államokkal való kiadatási viszonyainkra kibocsátott összes rendeleteket, sőt még a használni szokott mintákat is mellékeli, hogy könyve gyakorlati értékét így is emelje. A mű utolsó fejezete tárgyalja a velünk szerződés nélkül • tényleges viszonosságban* álló államokkal való kiadatási eljárásunkat, s itt a szerző kiterjeszkedik főleg az Ausztriával való viszonyainkra, a melyekre nézve az anyag bőségének megfelelőleg a részletekre is kimeritő utasítást találunk szerző munkájában; természetesen Ausztrián kívül a többi államok u. m. Németbirodalom, Bajorország, Románia, Svájc, Spanyolország, Dánia, sőt még Bosznia és Hercegovina is megfelelőleg vannak tárgyalva, illetve a kibocsátott összes rendeletek közlésével megvilágítva. Befejezésül ott találjuk szerző művében egy tájékoztató bevezetés mellett a tolmácsokra és a miniszterelnöki forditó-osztályra vonatkozó rendeleteket, a melyek azért hasznosak a praktiI kusokra nézve, mert részletesen szabályozzák az utat s a módot | arra, hogy miképen vehetők azok a magyar igazságügyi hatój ságok által igénybe. Ez a tartalma, beosztása, anyaga a terjedelmes munkának, j a. melyre nézve ismertetésünket azzal fejezzük be, hogy ez a gyakorj lati embereknek hasznos szolgálatokat tehet, s megbízható útmu| tatást nyújt a gyakorlatban fölmerült kiadatási kérdések meg1 oldására nézve. Elméleti részével e munka speciális célt nem : tűzött ki maga elé s így azzal nem is foglalkoztunk, de általánosságban szólva,ha egyben-másban véleményünk el is tér a szerzőétől, annyit okvetetlenül kell concedálnunk, hogy midőn munkája elméleti részével csak a praktikus rész megértetését s megvilágositását célozta, ezen célját elérte, s a gyakorlat emberei sikerrel használhatják munkáját, a mely nagy szorgalom s utánjárás dicséretre méltó eredménye ; különben szerző elisme-