A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 28. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok

A JOG 111 Kepez>en kockán részében, )e való utazás költvaló tizszeri utazések és a távügvletek után s ebből tolyólag felperesnek az ügylet létreiöttf körüli esetleges költségei külön felszámítás tárgyát nem ' hetik és azok reája nézve az ügylet mcghiusulta^esetél zati költség jellegével bírnak, az elsőbiroság itök'u- abba melylyel felperes kereseti követelésének a Bécs ségéi fejében felszámított 50 fit, a Beremendre v zás költségei fejében felszámított 30 frt s a leve iratozás fejében felszámított összesen 10 frt Í7 kr iránti részével a további bizonyítási eljárás mellőzésével el lett utasítva helyben volt hagyandó. A B.-Sz.-Ivánra C. Schranz kíséretében történt a kereseti ügylettel összefüggésben nem álló utazás költségei illetve napidíj fejében felszámított 10 frt követelés tárgyában "pedi"' az elsöbirósági Ítélet elutasító intézkedése azért volt helybenhagyandó mert egymagából abból a körülményből, hogy felperes C. Schra ' cég taghoz, bár ennek meghívása folytán utazótársul csatlakozó felperesnek követelési joga nem ered, stb. A m. kir. Curia (1895 május 17. 1,098. sz. a.) a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, a benne felhozott indokokból'annyival inkább, mert felperes az általa csatolt levelezéssel és M.'lakab vállomásával csak azt bizonyította, hogy az alperes és M. Takab között megkötendő ügylet "létesítése körül fáradozott, d ' bizonyította azt, hogy az ügylet tényleg létre aB. a. szerződési levél, mint a k. t. 546. §.-a értelmében az dij csak akkor követelhető, ha az ügylet az alkusz közbcniarása mellett köttetett. anz tt, nem már pedig ügy uszBünügy ékben. Lopás büntette (visszaesés). Közvetett bizonyítékok alapján marasztalás két felmentő itelet megváltoztatásával. A budapesti kir. törvényszék | 1893 október 12. 46,696. sz. a.) T. József az ellene emelt W. Ferencné kárára elkövetett és a btk. 333. §-ába ütköző és a 338 £-a szerint minősülő lopás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik stb. Indokok: Vádlott tagadásával szemben nem volt minden kétséget kizárólag bizonyítható, hogv a panaszos W. Ferencné kárára f. évi juniüs 27-én délelőtti iü óra tájban a vámház-körút 5. sz. házban levő rövidáru-üzlet kirakata elébe szalagra gombostűvel tűzött 3 darab női zubbonyt 5 frt értékben csakugyan vádlott lopta, illetve vágta le. Vádlott azt beismerte, hogy a lopás elkövetésének idejében ott járt, tagadja azonban, hogy a lopást ő követte volna el, valamint azt is, hogy a kérdéses zubbonyokat ő vágta volna le. Az eskü alatt kihallgatott K. Mihály tanú, ki a kérdéses időben panaszos üzlete közelében pihent, látott két fiút az üzlet előtt, kik közül a barna kalapos, fekete ruhás az összegöngyölt zubbonyokkal elfutott, tanú pedig bement az üzletbe és a tulajdonost figyelmeztette a lopásra s azután a károsnővel a fiúk után szaladt s vádlottat nyitott zsebkéssel a kezében elfogták, Őt kérdőre vonták, mert vádlott azzal védekezett, hogy a lopást nem ő, hanem a tőlük nem messze futó barna kalapos, fekete ruhás fiú követte el, kit azonban a lopott zubbonyokkal együtt letartóztatni nem sikerült. Azt, hogy a lopott árut ki vágta le, tanú megmondani nem tudja. A végtárgyalás során nem nyert beigazolást az előnyomozati iratokból merített s a vád alapját képező azon körülmény, hogy vádlott futás közben fogatott el és hogy Ő lett volna az, a ki a zubbonyokat levágta. Ugyanis K. Mihály a végtárgyalás során visszavonta azon vallomását, hogy a zubbonyoknak vádlott által történt levágásának szemtanuja lett volna; mindezeknél fogva vádlott bizonyíték hiányában a terhére rótt lopás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól fölmentendő volt stb. A budapesti kir. ítélőtábla i 180 í márc. 29. 10,69-k sz. a.) az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Curia (1895 május 31. 5,322. sz. a.): Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlott a btk. 333. §-ába ütköző és a 338. §-a szerint minősülő lopás bűntettében bűnösnek kimondatik és ezért a 310. §• alapján és a »1. §. alkalmazásával 2 évi fegyházra és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetett stb. Indokok: Panaszos W. Ferencné és K. Mihály tanúnak eskü alatti vallomásával, valamint vádlott beismerésével is bizonyítva van, hogy nevezett panaszosnak a vámház-köruton 5. sz. a. házban levő rövidáru-üzletének ajtaján egy zsinórra megerősítve kifüggesztett 3 db. női zubbony 5 frt értékben, a zsinórnak levágásával, 1893 június 27-én délelőtt ellopatott. K. Mihály kifogástalan tanú eskü alatt vallja, hogy ő a vámház-kőrúton egy ágyat vivén, a panaszos üzletétől mintegy tíz lépésnyire pihenni megállott és ekkor látta, hogy egy fekete ruhába öltözött és barna kalapot viselő suhanc és a vádlott egymással beszélgetve, mellette elhaladtak és ekkor látta azt is, hogy az egyiknek kezében nyitott kés volt, majd kis vártatva mindketten visszatértek a W. Ferencné üzletéhez és egyikök a zubbonyokat tartó zsinórt levágta, előbb a zubbonyokat egymás kezébe adogatták, majd a barna kalapos azokat összegöngyölve magához vette és elfutott; K. Mihály ekkor bement az üzletbe és panaszost a lopásról értesítette és ezzel együtt a fiúk után sietett; vádlottat, ki nem futott, utóiérték és elfogták s annak kezében még akkor is nyitott kés volt; ez tagadta a lopást és azt mondta, hogy azt a másik követte el. Habár K. Mihály tanú nem látta azt, hogy a ruhanemueket vádlott vágta le s habár vádlott ezen körülményt, valamint azt is tagadja, hogy a ruhákkal elmenekült egyén neki társa lett volna; de miután vádlott a lopás elkövetése idejében a helyszínén jelen volt s annak közelében fogatott el, s miután K. Mihály vallomása szerint a barna kalapos fiúval együtt beszélgetve haladt el a bolt előtt s azzal együtt tért oda vissza, a ruhák levágásánál jelen volt s azokat egyik a másiknak kezébe adogatta; tekintve, hogy vádlott maga is beismeri, hogy elfogatásakor kezében nyitott kés volt s azon védekezése, hogy azzal sétálás közben körmeit faragta, a vizsgálóbíró azon megállapításával, hogy vádlott körmei inkább vágva, mint faragva lenni látszottak, — megcáfoltnak mutatkozik; tekintve, hogy vádlott saját bevallása szerint, csak három nap előtt szabadult ki a toloncházból s lakás és foglalkozás nélkül csavargott az utcákon; tekintve, hogy vádlott 1891. évben több rendbeli lopás bűntette miatt egy évi és 6 hónapi börtönnel, 1893. évben pedig orgazdaság vétsége miatt 3 havi fogházzal büntetve volt és ezen büntetését csak 20 nappal a vádbeli eset előtt töltötte ki; végül tekintve, hogy K. .Mihály tanú vallomása szerint vádlott és elmenekült társa a levágott ruhanemüeket egymás kezébe adogatták és e szerint a káros birtokából való eivételben vádlott is közreműködött, ezen egybevágó terhelő adatok alapján vádlottat a panaszos W. Ferencné kárára elkövetett, a btk. 333. §-ába ütköző s a 338. §. szerint minősülő lopás bűntettében bűnösnek kimondani kellett stb. Választóknak megadályozása a kocsi feltartóztatása által akkor is büntettetett, midőn a választók a leszállás után a választás színhelyére kellő időben érhettek volna. (B. T. K. 178. A zilahi kir. törvényszék: B. Gabrilla lui Juon, B. Nyikulaj, Ií. Ilié a Lupi, I!. Filip, B. Irimia, M. Stefán, Z. Filip, K. György, B. Nucz, B. János. G. Vaszilika, B. Gavrilla lui Szimeon, B. Gavrilla, M. Mihály, M. Juon lui Jákob, G. llic és B. Szimnyion a Vasziliki terheltek az 1892. évi február hó 1-ső napján B. Endre és társai h.-ujfalusi képviselő-választók sérelmére elkövetett s a B. T. K. 178. §-ában meghatározott választói jog megsértése vétségének, K. Lőrinc vádlott peeig ezen vétségre a B. T. K. 69. §. 1. pontja szerint való felbujtás bűncselekményeinek vádja és következményeinek terhe alól felmentetnek. R. Stefán ellenében a váálasztóí jog megsértésének vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás megszüntettetik. Indokok: Az ezen ügyben megtartott végtárgyalás alapján, a felsorolt vádlottak illetve terheltek mindegyike ellen választói jog megsértésének vétsége miatt emelt vádját a közvádló a végtárgyalás megtartása után csakis B. Gavrilla elsőrendű és K. Lőrinc harmadrendű vádlottakkal szemben tartotta fenn, amazt a választói jog megsértésének vétségével, emezt ezen vétségre való felbujtás bűncselekményével vádolva. A végtárgyalás rendén azonban ama tényállás nyert beigazolást, hogy B. Endre sz.-ujfalusi községi bíró a Sztezserán Vaszlika szekerén B. Demeter és Sz. Zaheria választókkal elindult s midőn Nagyporoszlóra értek, az utcán nagy néptömeg állt s ezek közül B. Gavrilla lui juon kilépvén, minden engedély nélkül szekerükre ült s miután kitudakolta, hogy hová mennek s kié a szekér, a tulajdonosnak 5 irtot • ígért és adott, hogy szekerét engedje át neki, mit ez elfogadván, a szekeret saját udvarára hajtotta s annak utána a rajta levőket onnan leszállítván s udvaráról kiutasítván, a szekeret éjfélig magánál tartotta s csak akkor bocsátotta ki udvaráról s engedte át Sz. Vaszilikának. Ezen cselekménye azonban a választói jog megsértését nem képezi; Sz. Vaszalika ugyan azt állítja, hogy ő csak a néptömegtől megijedve fogadta el az 5 frtot s engedte meg szekerét behajtani, azonban ő maga sem állítja, hogy akár vádlott, akár a néptömeg közül valaki fenyegette volna, vagy hogy ellenükben egyéb, bár a legcsekélyebb erőszakot is alkalmazták volna; sőt maga Sz. Vaszalika és B. Indre elismeri, hogy meg sem kisérlették tovább menni, holott meglehet, bántódás nélkül tovább i mehettek volna, de a néptömegtől ok nélkül megijedve nem mentek; Sz. Vaszalika pedig a B. által adott 5 frtot elfogadta és sem ő, sem a szekéren ülők nem ellenezték, hogy vádlott a szekeret udvarára behajthassa. Ily körülmények közt vádlott jogosan kívánhatta, hogy a szekéren ülők leszálljanak s a szekér rendelkezésére bocsáttassék. Vádlott a szekéren ülőket udvaráról azonnal kiutasítván, ha vádlott eljárása által sértve érezték magukat s ha el akartak volna menni a szavazásra, módjukban állott volna akár a községi elöljáróság, akár későbben a megjelent csendőr segélyét igénybe venni, de ők ezt nem tették, a választásra elmenni meg sem kisérlették, hanem elszéledve minden bántódás nélkül estig azon helyen tartózkodtak. Tekintve még, miszerint elég idő és alkalom lett volna még Sz.-Csehbe eljutni, nem lehet azt megállapítottnak venni, hogy erőszakkal lettek a választók a szavazásban megakadályozva. Vádlott cselekménye egy alattomos kortesfogás és hiányzik belőle az az erőszakosság, a mely a B. T. K. 178. §-ában meghatározott választói jog megsértésének tényálladékához megkívántatik. K. Lőrinc ellenében be van ugyan igazolva, hogy a nagyszebeni román comité határozatainak követésére a hiveit telhivta; be van az is igazolva, hogy a képviselőválasztásra menni akaró h.-ujfalusiakat korholta s őket fertelmeseknek nevezte s ilyképen azokat a szavazástól visszatartani igyekezett; de a szavazóknak