A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 25. szám - Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési eljárás körül. Mikép értelmezendők a prdts 589-590. §§-ai?

A J természete megengedte, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozott. Ennélfogva jóllehet a felperes 1892 június 1-én az eladott Síénát a lábi vasúti állomásra nem szálitotta, vaggonokba nem rakatta és így azt az akkor ott a 2. szerint megjelent alperesnek át nem adta, felperes még nem esett el ama jogától, hogy a szerződés teljesítését alperessel szemben kereset útján érvényesíthesse, mert ö maga keresete szerint a határidő letelte után is kész volt azt teljesíteni s minthogy alperes a 3 •/. alatti levele szerint a ker. törv. 354. Jj-hoz képest, az utólagos teljesítést pedig a jelen esetben az ügylet természete megengedte, felperes annak teljesítését a per folyama alatt is jogosítva volt eszközülni. Felperes tehát a szerződést meg nem szegvén, az elsőbirósági ítélet vonatkozó részeit a kir. ítélőtábla megváltoztatta s a hibás alperest, ki a szerződés teljesítésétől csak úgy állhatott volna el, ha annak utólagos teljesítésére felperesnek határidől tűz s a felperes ez idő alatt a szerződést nem teljesítette, a kötlevél értelmében a széna átvételére s annak kikötött ára megfizetésére végrehajtás terhével kötelezte és ugyanezen okból az alperest az elsőbiróság által jogi természetére nézve helyesen meghatározott előlegbe adott 200 Irt iránti viszonkeresetével is elutasította stb. A felperes a per folyama alatt azt nyilvánította ugyan, hogy miután az alperes a szerződés teljesítéséhez nem ragaszkodik, azon feltétel alatt, ha az alperes viszonkeresetével elutasittatik s ő a 200 forint előleg megtartására leljogosittatik, a maga részéről sem kívánja a szerződés teljesítését, de miután a felperes eme nyilatkozata csak feltételes volt s eme nyilatkozat tétele után a válasziratban kereseti kérelméhez, esetleg feltételes nyilatkozatához ragaszkodott s felebbezésében is e szerint kért ítéletet, a kir. ítélőtábla a kereseti zárkérelem szerint vette az ügyet elbírálás alá. A m. kir. Curia 11895 május 29. 993. sz. a.) a másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete helybcnhagyatik a benne felhozott indokokból, és azért, mert a ker. törv. 354. értelmében alperes, ki a 3 A a. levél szerint 1892 június 2. arról értesítette felperest, hogy a szerződés teljesítése helyett kártérítést követel, az utólagos teljesítésre csak az esetben tartozott volna kellő időt engedni, ha ily utólagos teljesítési időnek engedését maga a késedelmes felperes kérte volna, minthogy azonban felperes, a ki a 3 /. alatti értesítésnek kézhez vételét nem tagadta, ezen értesítésre nem felelt és alperestől utólagos teljesítési idő engedését haladéktalanul nem kérte, alperes a perben felajánlott utólagos teljesítést többé elfogadni nem köteles stb. Bűnügyekben. A btkv 6i. jí-ának rendelkezése a bűnjelek tekintetében nem érthető mindig fizikai megsemmisítésre, hanem csak forgalomra alkalmatlanná tételre. Az ércpénzhamisitványok a bűnvádi eljárás befejezése után megőrzés és ujabban felmerülendő hamisítványokkal való egybehasonlithatas végett a körmöcbányai m. kir. pénzverő hivatalhoz teendők át. A btkv 203. >;-ának első pontjában irt pénzhamisítás a hamisitvány elkészitésével be van fejezve és a forgalomba hozatalra csak a tettes szándékának kell irányozva lenni a nélkül, hogy a szándék végrehajtása a bűncselekmény alkotó elemeihez tartoznék. A marosvásárhelyi kir. törvényszék 11895 márc. 18. 1,352. sz. a.i D. János vádlottat a btk. 203. §. 1. pontja szerint büntetendő pénzhamisítás bűntettének a btk. 65. £-a szerinti kísérletében bűnösnek mondja ki és ezért őt 8 havi börtönbüntetésre és 3 évi hivatalvesztésre ítéli, stb. Bűnjelek közül a pénzhamisításhoz használt eszközök, fémek megsemmisítését a btk. 61. ,§-a alapján, a folyadékkal teli üveg és borotválkozó ecsetnek vádlottnak való kiadását rendeli el stb. Indokok: Vádlott a vizsgálat és végtárgyalás rendjén beismerte, hogy az 1894-. év telén keresetforrásai annyira megapadtak, hogy nagy szükségében elhatározta pénzhamisítással s a hamisított pénz forgalomba hozatalával segíteni magán. E célból agyag és ólomanyagok felhasználásával egy forintos tallér lenyomat segélyével a bünjelvényül lefoglalt öntőmintát készítette s 3 drb 1 fitos tallért igyekezett gyártani, de hamisítványai nem sikerültek, s azokat e miatt forgalomba sem hozta. Miután a pénzhamisítás bűncselekménye a hamisított fémvagy papírpénz előállításával csak az esetben van bevégezve, ha az a forgalomba hozatal valószínűségével bír, s miután a bűnjelek között szereplő 1 frtos tallér után öntés utján készült 3 darab fémdarab már laicus szemmel láthatólag is, de a körmöcbányai m. kir. pénzverőhivatal 40. sz. szakvéleménye szerint is annyira nem sikerült hamisitvány, hogy a forgalomba hozatalra és tévesztésre egyaránt alkalmatlan, vádlott a pénzhamisítás bűntettének csak kísérletében volt bűnösnek kimondandó, mert az általa megkezdett bűncselekmény a hamis pénz készítése tőle független akadály, a használt eszköz tökéletlen volta miatt nem vált befejezetté. A büntetés kiszabásánál a bíróság figyelembe vette súlyosbító körülményül, hogy vádlott pénzhamisításért egyszer büntetve volt, ezzel szemben vádlott töredelmes beismerését, mint enyhítő körülményt s ezek mérlegelésével a rendelkező részben jelzett szabadságvesztés és mellékbüntetést vádlott bűnösségéhez mérten megfelelőnek találta stb. OG 99 A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1895 ápril 29. 808. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és vádlottat a btk. 205. Ü. 1. pontjában irt pénzhamisítás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmenti és utasítja a kir. törvényszéket, hogy vádlottat ezen ítélet jogerőre emelkedésével helyezze szabad lábra. I n d o k o k: Jelen esetben a bűnjelként lefoglalt hamisítványnak nevezett brittani fémből készült 3 drb karika annyira és oly feltűnően különbözik az 1 forintos talléroktól, hogy a körmöcbányai m. kir. pénzverőhivatal szakvéleménye szerint is megtévesztésre nem alkalmasak és ily készítmények ott eddig vizsgálat tárgyát nem képezték, tehát nyilvánvaló az, hogy ezen készítmények valódi fémpénz gyanánt való forgalomba hozatalára feltétlenül alkalmatlanok. A btk. 205. §-ának szövegezése, valamint a törvényjavaslat vonatkozó indokolata nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy ezen pénzhamisítás lényeges feltétele az utánzatnak forgalomba hozatalára irányult szándék, ezen szándék, ha utánzat készítésével is párosul, de közhitel veszélyeztetését azonban nem foglalhatja magában akkor, ha a készítmények oly gyarló, mint ezen esetben, hogy utánzoltnak alakilag sem tűnik fel; mert hiányzik a lehetősége annak, hogy ezen készítmény valódi fémpénz gyanánt forgalomba helyeztethessék, miután a legközönségesebb óvatosság, azaz egyszerű megtekintés mellett fémpénznek nem tartható. Ennélfogva ezen cselekmény ép oly szempont alá esik, mint az absolut alkalmatlan eszközzel elkövetni szándékolt bármely más büntetendő cselekmény, azaz sem a büntetendő cselekmény, sem annak kísérlete el nem követtethetett, tehát jelen esetben vádlott cselekménye a btk. 205. §-ban irt pénzhamisítást vagy annak kísérletét nem valósította meg. De felmentendő lett volna vádlott azon esetben is, ha cselekménye kísérletnek volna tekinthető a btk. 67. ij-a alapján, mert azon állítása, hogy látva készítményei gyarló voltát, önként elállott további tervétől, — megcáfolva nem lett, illetve állításának ellenkezője nem bizonyittatott, mert azon körülmény, hogy ezen készítményeket és a szándékolt pénzhamisításhoz használt anyagokat több hétig magával vitte, tekintettel arra, hogy azok bizonyos, bár igen csekély értéket képviselnek, valamint arra, hogy semmi jelenség sem merült fel arra, hogy vádlott a készítményeken túladott vagy ezeken túladni igyekezett volna, emiitett állítása cáfolatául nem tekinthető. A m. kir. Curia (1895 május 30. 5,286. sz. a.) a kir. ítélőtábla ítélete megváltoztattatik és azzal a meghatározással, hogy a 3 drb egy forintos hamisitvány nem megsemmisítendő, hanem a körmöcbányai m. kir. pénzverő hivatalnak küldendő meg, — az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és még azért; mert a btk. 61. §-ának rendelkezése, nevezetesen bűnjelek tekintetében nem érthető még mindig fizikai megsemmisítésre, hanem csak forgalomra alkalmatlanná tételre és mert az 1877. évi 2,856. J. M. E. sz. a. kelt igazságügyi ministeri rendeletnek és az 1892. évi XVIII. t.-c. 11. cikkének egybevetett értelme szerint az ércpénzhamisitványok a bűnvádi eljárás befejezése után megőrzés és ujabban fölmerülő hamisítványokkal való egybchasonlithatás végett, a körmöcbányai m. kir. pénzverő hivatalhoz teendők át; mert a btk. 203. íj-ának első pontja esetében a pénzhamisítás a hamisitvány elkészitésével be van fejezve és a forgalomba hozatalra csak a tettes szándékának kell irányozva lenni, a nélkül, hogy a szándék végrehajtása a bűncselekmény alkotó elemeihez tartoznék; mert c szerint a hamisitvány nem eszköze, hanem eredménye a pénzhamisításnak, melynek többé vagy kevésbé sikerült volta rendszerint csak a beszámításra, illetőleg a befejezés vagy kísérlet kérdésére bír befolyással; mert a fentebbiekből következik, hogy jelen esetben nem lehet szó a bűncselekmény eszközének alkalmatosságáról, még pedig annál kevésbé, mert a vádlott által alkalmazott agyagmintával és brittania-öntvénynyel elég sikerült hamisítványok állíthatók elő; végül mert vádlott maga részéről mindent elkövetett a pénzha'fíiisitás végrehajtásához, nem is ettől, Hanem a kész öntvényeknek forgalomba bocsátásától állott el, tehát a btk. 67. §-a javára nem alkalmazható. Zsarolás — csalás. A bíróság az ügyész indítványa által a cselekmény minősítését illetőleg nem korlátoltatik. A büntetés a vádinditvány keretén belül szabandó ki, s nem súlyosabb büntetésnem nem alkalmazható. A szegzárdi kir. törvényszék (1893 nov. 2. 3,843. sz. a.) L. Sámuel vádlott a btk. 353. ij.-ába ütköző zsarolás vétségének a btk. 65. §.-a szerinti kísérletében fXinösnek kimondatik és ezért egy havi fogházra ítéltetik stb. Indokok: M. Mihály azt panaszolja, hogy mult évi okt. 4-én biztosított háza leégvén, azt vádlottnál további intézkedés céljából bejelentette, ki azonban azt felelte neki, hogy a kárt csak akkor jelenti be és kártérítési összeget is csak oly feltétellel eszközöl ki Számára, ha előbb neki 30 irtot fizet, ő erre ugyan nem volt hajlandó, de szegény és ily ügyekben járatlan létére félt attól, hogy a kártérítéstől elesik, azért vádlottal- 22 frtban kiegye-