A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 24. szám - A nyilvános iskolai helyiségek büntetőjogi sérelme

94 AJ totta, hogy a váltókat, mint együtt kötelezett az alperes is elfogadta, vagy pedig, hogy a váltóösszeg felét alperesnek adta, avagy az 6' javára oly módon fordította, hogy alperes a kereseti összeggel adósává vált felperesnek. S minthogy felperes az osztr. polg. tkv 91. §-ára alapuló kötelezettségével szemben más törvényes alapot sem mutatott ki, melynél fogva neje a kérdésben forgó összeg bármely részének megtérítésére volna kötelezhető': a másodbiróság őt keresetével helyesen utasította el stb. A sommás eljárás szabályozására hozott 1893. évi XVIII t.-c. életbeléptével a korábban az 1877: XXII. t.-c. 11. §-a alapján a kisebb polgári peres eljárás szerint elbírálandó volt sommás visszahelyezési perek az idézett törvény szerinti bíróság által többé el nem intézhetők. A gyönki kir. járásbíróság (1894. év március hó 29-én 1,390 sz. a.) dr. Debreny József ügyvéd által képviselt Sz. György felperesnek Gruber József ügyvéd által képviselt B. Dániel és Sz. Milka alperesek ellen sommás visszahelyezési perében következőleg itélt: Alperesek kötelesek felperest 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett a medinai 439. sz. tjkvben + '^08. hrsz. a felvett 202. népsorszámu házhoz tartozó udvartérnek alperesekkel közös birtokába visszabocsátani. stb. Indokok: Alperesek beismerésével s a tanuk vallomásával igazolt tényállás szerint alperesek a medinai 202. sorszámú házat és tartozékait felperessel közösen 1892. évi december hó óta birtokolván, a f. évben alperesek az udvarban elhelyezett rőzserakást széthányták, sőt a birtokháboritás tényét megállapítja alpereseknek a bíróság előtt kifejezett azon nyilatkozatuk is, hogy ők a jövőben sem hajlandók megengedni felperesnek, hogy az az udvarban lerakja rőzséjét s egyetmást tekintve, hogy az előadottak szerint felperes a házat s annak tartozékait, így tehát az udvart is tényleg egy év és egy napnál hosszabb ideig alperesekkel közösen békésen birtokolta s ezen birtokában alperesek által egy éven belül önhatalmilag megháborittatott, tekintve továbbá, hogy sommás visszahelyezésnél a tényleges birtoklás s annak önhatalmúlag való megháboritása igazolandók; felperest megháborított birtokába visszahelyezni kellett stb. A pécsi kir. ítélőtábla. (1894. május hó 22-én 2,539. sz. a.) A kir. Ítélőtábla a kir. járásbíróság Ítéletét a megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíti stb. Indokok: Felperes a nadinai 939. sz. tjkvben 208. hrsz. alatt felvett házban általa birt lakáshoz tartozó udvar használatába kéri magát visszahelyezni. Tekintve azonban, hogy lakás és tartozmányaiba visszahelyezés iránt támasztott perek az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának 9. pontja szerint ezen törvényben szabályozott eljárás alá tartoznak, tekintve továbbá, hogy ily ügyekben a bíró illetőségétől (hatáskör) eltérésnek a felek akaratából sincs helye, az elsőbiróság az 1881. évi XIX. t.-c. 39. §-ának C. pontjába ütköző semmiséget követett el, a mikor a pert sommás uton tárgyalta és elbírálta, a miért Ítélete és eljárása a hivatkozott törvényszakasz utolsó előtti bekezdése alapján hivatalból volt megsemmisítendő stb. A magyar királyi Curia. (1895. évi március hó 22-én 9,438. sz. a.) A másodbiróság végzése megváltoztatik, a jelen ügy érdemlegesen elbirálandónak kimondatik s a másodbiróság az ügy érdemleges elbírálására utasittatik. Mert a sommás eljárás szabályozására hozott 1893. évi XVIII. t.-c. életbeléptével azon sommás visszahelyezési keresetek, melyek az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-a szerint a kisebb polgári peres eljárás szerint lévén elbirálandók, azok az idézett 1877. évi XXII. t.-c. szerinti biróság által többé el nem intézhetők stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az eladó követelheti a szerződés nem teljesítéséből eredő kárának megtérítését tőzsdei árral nem biró árúnál is, a nélkül, hogy fedezeti eladást volna kénytelen eszközölni. A kassai kir. törvényszék (1891 július 5. sz. a.) Korányi Károly ügyvéd által képviselt, H. Károly felperesnek Eder Ödön ügyvéd által képviselt M. Gedeon bejegyzett czég I., Benczúr Geiza ügyvéd által védett B. Antal II. és dr. Klein Fülöp ügyvéd által védett W. Hermann III. r. alperes ellen 1500 frt és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: felperes keresetével elutasíttatik stb. Indokok: Az általános magánjog elvei szerint ellenkező kikötés hiányában a szerződő felek mindegyikének csupán a szerződés betöltéséhez van kereseti igénye s erről függetlenül a szerződés be nem töltése folytán származott kárának megtérítését rendszerint egyik fél sem követelheti. Még a kereskedelmi jog (1875: XXXVII. t.-c. 351. 352. §§) értelmében is az eladó a késedelmes vevővel szemben kárigényt csak a szerződés betöltésének érvényesítése mellett formálhat: mig ellenben akkor, ha a szerződéstől maga is elállott, mást, mint esetleg az előbbi állapot helyreállítását nem igényelheti. Felperes keresetében arra az álláspontra helyezkedik, hogy mivel alperesek az A. és B. alattiakban foglalt szerződésszerű megállapodásokat önkényesen megszegték, attól az által, hogy az általuk vállalatuk folytán szükséglendő útfedő anyagot az 1889—1892. OO évekre idegen kőbányákból szerzik be, egyoldalulag visszaléptek, s igy a kötött ügylet a felek mindegyikére nézve felbomlott; kötelesek kártérítésül az elmaradt és köbölenként 2 frtot képező előállítási költségek leszámítása mellett azon kőárút ^ megtéríteni, melyet a szerződés hatályban tartása esetében a még hátra levő jelzett négy esztendőn át felperestől átvettek volna. Az előre bocsátottak értelmében nyilvánvaló azonban, hogy felperes eme kárigényét — minden egyébtől eltekintve, — csak úgy érvényesíthetné, ha a vele szerződött alpereseket akkor, midőn véleménye szerint késedelembe estek, a szerződés teljesítése iránt szabályszerűen meginti, velük a szerződéshez való ragaszkodását közli s maga részéről is mindent megtesz, hogy a teljesítés az 1889 és következő években is folyamatba mehessen. Úgyde felperes még csak nem is állítja, hogy az 1889. év elérkeztével maga részéről a kőfejtéshez hozzálátott, előleg adásáért alperesekhez fordult s azokat késedelmeskedésük miatt a szerződésnek maga részéről kivánt fentartása mellett a szerződés betöltésére nézve megintette volna. S keresetét is, melyet a szerződés megszakítását követő második évben (1890 márc. 1-én) tett folyamatba, elfogadva abban a szerződésnek bekövetkezett megszűntét— a szerződés teljesítésének követelése helyett — csupán elvont hasznok címén igényelt kárai megtérítésére irányítja. Már maga ama körülmény, hogy felperes több mint egy évig a szerződés fentartása és teljesítésére vonatkozólag mit sem tett, minthogy a forgalom biztonsága s a felek érdeke egyáltalán ellene mond annak, hogy oly viszony, mely időszakonként visszatérőleg bár, de bizonyos évekhez kötött és meghatározott célra fordítandó szolgáltatások alapját képezhetné, tartós bizonytalanságban meghagyassák — szükségkép azt eredményezte, hogy felperesről az tartandó, hogy a szerződés megszűntét elfogadva, a nézete szerint alperesek által megszakított szerződést maga részéről nem óhajtotta tovább teljesíteni. Ezután pedig a mint nem állott volna többé felperesnek jogában később keresetét magának a szerződésnek betöltésére irányítani, úgy semmikép sem bir jogosultsággal ama törekvése, melylyel a folyamatba tett kereset szerint alpereseket a szerződés teljesítése nélkül egyszerűen elmaradt nyeresége megtérítésére kívánja kötelezni. Nem jöhet itt figyelembe, hogy felperes a per folyamán válasz-iratában megkínálta alpereseket az 1891. és 1892. évekre kiterjedő teljesítéssel; mert a szerződésnek az előadottak értelmében általa is elfogadott megszűnte után ez a megkinálás oly új ajánlatnak tekintendő, melyet jogában állott az alpereseknek tetszésük szerint minden jogkövetkezmény nélkül el nem fogadni. Ugyanazért bele nem bocsátkozva a peres felek között vitatott ama kérdés vizsgálata és bírálatába, hogy a szerződéses viszonyok alperesi részről történt megszakítására a felperes vétkessége szolgált-e okul, vagy nem, továbbá, hogy a kár címén egyáltalán követelhető-e a megmaradt és ki nem fejtett kő ára, felperest keresetének az I. és III. r. alperesek ellen irányuló részével az előadottak szerint kellő jogalap hiányában feltétlenül elutasítani kellett. A II. r. alperes elleni keresetével pedig az előre bocsátottakon kivül azért volt a felperes elutasítandó, mert a kötelmi jog általános elvei szerint valamely ügyletből folyólag teljesítést csak attól lehet követelni, ki abban részt vett, ezen alperes azonban felperessel saját előadása szerint sem szerződött s az a körülmény, hogy I. és II. r. alperes közt a szóban forgó kavicsszállitási ügyletre vonatkozólag átruházás létesült, minthogy felperes maga sem állítja, hogy ez a vitatott átruházás az ő hozzájárulásával köttetett volna meg, még valódisága esetében sem jogosíthatná fel a felperest, hogy teljesítést, vagy éppen kártérítést az ekként vele szerződéses viszonyban nem álló harmadik személytől követelhessen stb. A kassai kir. Ítélőtábla (1893. okt. 30. 5,172. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Az A. és B. alatti szerződések szerint, melyeknek alperesek részéről történt megszegéséből felperes a kereseti kártérítési követelést származtatja, I. és III. r. felperesek, felperestől az általa a bogdányi kőbányában kifejtendő követ vették meg oly célból, hogy azt kavicsra feldolgozva, az államkincstárral kötött szerződéséhez képest az államutak befedésére szállítsák. Minthogy ekként I. és III. r. alperesek felperessel nem az emiitett kőbányájának állagára, hanem arra szerződtek, hogy felperes a bányájában levő követ kifejteni és azt alpereseknek elszállításra elkészítve átadni tartozik, minthogy e szerint az A. és B. alatti szerződéseknek tulajdonképeni tárgyát nem ingatlan, hanem a bányából kifejtett kövek, e szerint tehát ingó dolgok képezik és igy e szerződések ingatlanra nézve kötötteknek, a ker. törv. 261. §. szerint nem tekinthetők és minthogy alperesek a követ oly célból vették felperestől, hogy azt feldolgozva az államkincstár részére szállítsák, vagyis az államkincstárnak tovább adják el, kétségtelen, hogy az A. és B. alattiakban foglalt vételi ügylet, mely Gedeon M.-re mint bejegyzett kereskedelmi cégre már a k. t. 261 §-ánál fogva is volna kereskedelmi ügyletnek tekintendő — az idézett törvény 258. §. 1. pontja alapján a felperessel szerződő mindkét alperesre nézve feltétlen kereskedelmi ügyletet képez. Miután pedig a k. t. 264. §. értelmében a törvény második részében foglalt, a kereskedelmi ügyleteket szabályozó határozatok azon ügyleteknél, melyek bár csak az egyik szerződő fél részéről kereskedelmi ügyleteket képeznek, a mennyiben a törvény e részben kifejezetten kivételt meg nem állapit, mindkét félre nézve egyaránt alkalma-