A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 24. szám - A nyilvános iskolai helyiségek büntetőjogi sérelme

A JOG 95 zandók, kétségtelen az is, hogy az a kérdés, mennyiben jogosult felperes az A. es B. alatti vételi ügyletekből folyólag alperesek ellen kártérítést érvényesíteni, csakis a kereskedelmi törvénynek a vételre vonatkozó rendelkezései szerint dönthető el. Felperes keresetében alperesektől kár cimén azon haszon megtérítését igényli, mely haszontól az által esett el, ho°y alperesek az A. és B. alatti szerződések ellenére a részükre "felperes által ennek bányájában az 1889 — 1892. években kifejtendő kövek átvételét és elszállítását, valamint a kötelezett vételári előlegek fizetését megtagadták. Felperes e szerint, nem a szerződés késedelmes teljesítéséből eredt kárnak megtérítését, hanem a szerződés egészbeni nem teljesítése miatt szenvedett kárnak megtérítését követeli. Minthogy pedig a kereskedelmi törvény értelmében az eladó abban az esetben, midőn a vevő az áru átvételével és a vételár megfizetésével késik, a mennyiben az őt ez esetben a 361. és $52. §-ok szerint illető jogok közül nem a szerződés teljesítéséhez és a szerződés késedelmes teljesítéséből eredt kárnak megtérítéséhez való jogát, hanem a szerződés nem teljesítése miatt szenvedett kár megtérítéséhez való jogát választja, e jogot csakis az idézett §§-okban meghatározott módon érvényesítheti és minthogy ugyané törvényszakaszok a kártérítési követelés előfeltételéül a vétel tárgyát képező oly árunál, mely tőzsdei árral nem bir, ez árunak a 347. ij-ban előirt módon, vagyis hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverés útján való eladását szabják elé, felperes alperesektől csak úgy követelhetne kártérítést, ha az alperesek részére a hátralevő szerződési évekre bányájában kifejtendő és szállítandó volt kőmennyiséget alperesek rovására nyilvános árverésen tovább eladta volna, mely esetben felperes, elmaradt haszon cimén, az elért árverési és a szerződési vételárak között mutatkozó netáni különbözetet igényelhetné. Felperes azonban a kinek tovább eladása nélkül kárát akként számítja fel, hogy elmaradt nyeremény cimén azon különbözetnek megtérítését követeli, mely az alperesek által az í 889— 1.v92. években felperes számítása szerint átveendő volt, de felperes tulajdonában maradt kőmennyiségnek előállítási költsége és a szerződési vételára között létezik. Már pedig a kárnak ily módon való felszámításához felperesnek a kereskedelmi törvény hivatkozott rendelkezései alapján joga nincs, de ily felszámítás alapján felperes elmaradt nyeresége egyáltalán meg sem állapitható. Ezek folytán az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint felperes I. és III. r. alperes irányában keresetével elutasittatott, a fennebb felhozott indokok alapján, ellenben azt a részét, mely szerint felperes keresetével II. r. alperessel szemben utasíttatott el, azért kellett helybenhagyni, mert még abban az esetben is, ha felperes igazolta volna azt, hogy I. r. alperes a közte, és az államkincstár közt fennállott kavicsszállitási ügyletet és azzal együtt a felperessel kötött vételi ügyletet II. r. alperesre ruházta át, felperes ez ügyletek átruházásából, mivel az hozzájárulása nélkül történt, II. r. alperes ellen jogokat nem érvényesíthet stb. A. m. kir. Curia (1895 ápr. 24. 436. sz. a.) a másodbiróság Ítéletének II. r. alperesre vonatkozó része indokolása alapján helybenhagyatik, I. és III. r. alperest illetőleg azonban mindkét alsóbíróság ítélete megváltoztattatik, ezeknek az alpereseknek felperes irányában kártérítési kötelezettsége megállapíttatik, és az elsőbiróság utasittatik, hogy a kár összege kérdésében ítéletet hozzon. Indokok: A per adataiból kitetszik, de alperesek beismerése is bizonyítja, hogy felperes bányájában 40—50 köbméter tört kő volt készletben az időben, mikor alperesek a szállítást abból a bányából megszüntették ; minthogy pedig alperesek nem bizonyították, hogy ez a 40—50 köbméter kő nem felelt meg a szerződésben kikötöttnek, felperes mindaddig, mig ez a készlet tartott, kőfejtésre kötelezettnek annál kevésbé volt tekinthető, mert ha készletre szükség volt, alperesek azt követelni, illetve felperest kőfejtésre felszólítani és az ahhoz szükséges előleget adni tartoztak, ezt azonban nem tették. Ily körülmények között felperesnek, ki szerződésszegőnek nem tekinthető, kártérítési jogát, illetve a szállítást megszüntető alpereseknek kártérítési kötelezettségét megállapítani és az elsőbíróságot a kár összege kérdésében határozat hozatalára utasítani kellett. Bűnügyekben. Nem a btkv 232. i;-a alá eső erőszakos nemi közösülés, hanem a btkv 236. §-a alá eső megfertöztetés kísérletében vált bűnössé vádlott, ki tizennegyedik évét be nem töltött tisztességes leánynyal való nemi közösülés véghezvitelében megakadályoztatott, ha az, hogy vádlott erőszakot használt, bizonyítva nincs. Az, hogy a kir. törvényszék a védelem részéről indítványozott orvosi vizsgálatot szükségesnek nem találta, nem foglal magában alaki szabálytalanságot. A nyitrai kir. törvényszék. (1893 dec. 13., 8,593 sz. a.) G. Jakab Í78 éves; vádlott a btk. 232. § 1. pontjában ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettének a btk. 65. §-a szerinti kísérletében mondatik ki bűnösnek és ezért a btk. 66. §-ának alkalmazása mellett 6 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre ítéltetett. Indokok: Az 1892. évi augusztus havában vádlott K. Mária után kiment a mezőre, a hol azután a többi munkástól őt félre hiva, egy közeli erdőbe csalta azon ürügy alatt, hogy ebédet hozott neki. Az erdőbe érve vádlott a leányt cukorkákkal kínálta azért, hogy a földre feküdjék, a leányt, miután ezen kívánságának eleget tenni nem akart, megütötte a kezét, leteperte, száját betömte, lábait széjjel feszitette, ráfeküdvén, rajta olyan mozdulatokat végzett, melyek a közösülésnél szokásosak. Miután azonban ténykedésében megzavartatott, megszökött. Vádlott ezen tényállással szemben azt állítja, hogy a távolról sem akart a leányon erőszakot venni, hanem csak megmotozni, mivel a leány tőle 50 krt ellopott. A leány a motozásnak ellenszegülvén, dulakodott vele és úgy esett meg az, hogy mindketten elvesztvén az egyensúlyt, a földre estek. Kigombolt nadrágjára vonatkozólag azt vallja, hogy ő sérvbeteg, a sérvkötője ezen dulakodás közben elcsúszott, azt igazítgatta. Azt a vádat, hogy a helyszínéről megszökött volna, szintén koholtnak mondja. Vádlottnak ezen védekezését a végtárgyalás során kihallgatott valamennyi tanú megcáfolja. Megcáfolja elsősorban maga a sértett, a ki a szembesítés alkalmával határozottan mondja vádlott szemébe a csatolt jegyzőkönyvben tett vallomását. Megcáfolja ezt meghitelezett L. Jusztina, azt adván elő, hogy ő, a ki titokban kisérte vádlottat, látta, hogy a vádlott a leányt félig vetkőztette és látta, mint fekszik rajta és a közösülésnél szokásos mozdulatokat végzi; látta továbbá, midőn vádlott megzavartatva felugrott, nyitott nadrágját két kezébe fogva, futásnak eredt. Meghitelezett G. Anna szintén vádlott terhére vall, azt adván elő, hogy mikor ő a helyszínére jött, akkor vádlott kigombolt nadrágját kezeiben tartva megfutamodott és a leányt a földön félig kifödve, fekve találta. Vádlottnak az az állítása, hogy a leánynál pénzét kereste, az által lett megcáfolva, hogy S. Tamás másnap megjelenvén vádlott fiánál, szemrehányást tevén annak atyja tetteért, vádlott az ágyról felugorva, csupán ezt mondta: «Nem gondolja, hogy egy taknyos leánynyal fogok valamit csinálni*, pénzről azonban egy szóval sem tett említést. Sértett fél szintén megcáfolja azt, midőn vallja, hogy az egész idő alatt vádlott egy szót sem beszélt sem lopásról, sem 50 krról. Mindezen tényekből a kir. törvényszék a vádlott terhére rótt cselekményt kétségen kívül látta beigazoltnak, midőn vádlottat, agg korára, büntetlen előéletére való tekintettel a btk. 66. £-ának alkalmazásával az itélet rendelkező részében foglalt büntetéssel sújtotta. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1894 május 22., 308. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatta, vádlottat nem a btk. 232. § alá eső erőszakos nemi közösülés, hanem a btkv 236. §-a alá eső megfertöztetés kísérletének bűntettében mondja ki bűnösnek és börtönbüntetését a btkv 236. és 66. §-ai alapján kiszabottnak nyilvánítja stb. Indokok: Az, hogy a kir. törvényszék a védelem részéről indítványozott orvosi vizsgálatot szükségesnek nem találta, nem foglal magában alaki szabálytalanságot. Az itélet azonban a minősítés tekintetében megváltoztatandó a következő okokból: A sértett leány készségesen követte vádlottat az erdőbe. L. Jusztina tanú, a ki leselkedve utánuk ment, vizsgálati vallomása szerint látta, hogy vádlott a leány ingében kotorászott és hogy a leány a vádlottal azután belebb ment a sűrűbe. Sértett vallja, hogy vádlott őt csábítgatta, cukrot akart neki adni és pénzt is ígért, hogy önkényt feküdjék le, fogdosta a szoknyáját felemelte, azt mondván neki, hogy az ingét akarja látni. L. Jusztina tanú szerint a sértett nem kiáltott. Ebből okszerüleg következik, hogy ezen előzmények folyamán még a vádlott magatartásában sem erőszak, sem fenyegetés nem nyilvánult; sőt magának a sértettnek előadása szerint is csak ezek után történt, hogy mivel önként lefeküdni nem akart és az ajánlatokat el nem fogadta, vádlott megragadta őt, betömte a száját és a földre teritvén, lábait szétfeszítette, reá feküdt és a közösülést megkisérlette. hmde az erőszak alkalmazását senki sem látta és a még akkor 13 éves sértett félnek egyedül álló e részbeni állomása esküvel meg nem erősíttetett és a sértettnek erkölcsi szempontból való nagyfokú érdekeltségénél fogva meg sem erősíthető. L. Jusztina tanú, ki őket a sűrűbe is titkon kisérte, csak akkor pillantotta meg újra őket, midőn vádlott már a meztelen altesttel a földön fekvő sértett félnek szétterjesztett lábai közt feküdt és közösülési mozdulatokat tett. A sértett fél ekkor sem kiáltott. Abból pedig, hogy a leány hánykolódott, még nem lehet arra alaposan következtetni, hogy kényszerhelyzetben volt. L. Jusztina nem mondja azt, hogy látta azt, hogy a sértett fél szája be volt tömve; sőt vallomásából nyilvánvaló, hogy ezt nem látta; mert ő azt vallja, hogy vádlott észrevevén őt, felugrott és futásnak eredt, ő pedig utána futott és csak mikor látta, hogy utói nem érheti vádlottat, akkor tért vissza a sértetthez, és kérdezte tőle — tehát nem tudta — hogy miért nem kiáltott? mire a sértett azt felelte, hogy a szája be volt tömve.