A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 24. szám - A nyilvános iskolai helyiségek büntetőjogi sérelme

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a 'Jog') 24. számához. Budapest, 1895 június hó 16-án. Köztörvényi ügyekben. A budapesti kir. ítélőtábla 6-ik polgári határozata. L. Mór felperesnek, T. Ferencz ellen indított sommás perében a megállapított tényállás szerint a soroksár puszta gubacsi 3.508. számú tjkvben bejegyzett ingatlanra, a melyet felperes B. B.-nak és feleségének, ezek viszont alperesnek és feleségének eladtak és a melyet a vevők a vétel után birtokba vettek, felperes hátrálékos vételár erejéig végrehajtást vezetett és az ingatlan az 1879. évben birói árverésen eladatott, a mikor azt felperes vette meg, alperes azonban az árverés után is az ingatlan birtokában maradt. L. Mór felperes T. Ferenc alperes ellen 300 'írt hátralékos haszonbérkövetelés megvétele és a haszonbérlet megszüntetése végett keresetet indított, azt állítván, hogy T. Ferencnek az árverés után szóbeli szerződés mellett meghatározott összegért adta haszonbérbe az ingatlant, a ki az árverés napjától birja azt és 1883. évig ezen a címen teljesített fizetéseket; míg ezzel szemben alperes tagadja a haszonbérletbe vételt és azt állítja, hogy ö az ingatlant felperestől megvette és fizetéseket a vételár kamatai fejében teljesített. A felek állításaik bizonyítására tanukat hivtak fel, a kihallgatott tanuk vallomása azonban egyik fél állítása mellett sem nyújtván bizonyítékot, az első bíróság annak megállapítása céljából, vájjon a felek között haszonbérleti viszony jött létre, alperesnek az 1S93: XVIII. t.-c. 96. első bekezdése értelmében eskü alatt való kihallgatását elrendelte és esküre is bocsátotta, ennek vallomása alapján a bíróság felperest keresetével elutasította. A felebbezési bíróság ellenben, habár a bizonyítási terhet szintén felperesre hárította, egyébb bizonyíték hiányában felperesnek kihallgatását rendelte el és ezt bocsátotta esküre s a kinek vallomása alapján a haszonbérleti viszony megállapításával alperest marasztalta. A felebbezési bíróság ítélete ellen alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az 1893: XVIII. t.-c. 185. §- a) és c) pontja alapján, mert a felebbezési bíróság az id. törv. 96. §-ának ellenére felperest esküre bocsátotta és mert ekként a haszonbérleti viszonyt megállapította. A budapesti kir. ítélőtábla, mint felülv. bíróság az ügy eldöntése alkalmával a felülvizsgálati kérelemnek helyt adott, egyúttal a határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot. .1895. I. G. 17. p. sz.) A felebbezési biróság az 1893: XVIII. t.-c. 156. §. második bekezdése esetében, a bizonyitó fél eskü alatt való kihallgatásánál az id. törv. 96. §-ának első bekezdésében foglalt bizonyitási szabályokhoz kötve van; mert habár az 1893: XVIII. t.-c. 156. §-a külön rendelkezést nem is tartalmaz a tekintetben, hogy a fél eskü alatti kihallgatásának elrendelésénél a felebbezési biróság az 1893: XVIII. t.-c. 96. és <4. §-aiban megállapított bizonyítási szabályokhoz alkalmazkodni köteles; tekintve azonban, hogy az idézett törvény 130. §-a szerint a járásbíróság előtti sommás eljárás szabályai a felebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazandók, a törvény 156. §-a rendelkezésének nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy a felebbezési biróság a bizonyításra kötelezett felet csak abban az esetben bocsáthatja esküre, a mikor a 96. §-ban megállapított bizonyítási szabályok azt megengedik. Erre utal egyébiránt az eme törvény tárgyalásakor az igazságügy miniszter által előterjesztett indokolásnak az a része is, a melyben annak ad kifejezést, hogy a javaslat csupán azt az eshetőséget nem akarta kizárni, hogy a felebbezési biró esetleg az ellenfelet is esküre bocsáthassa, a mi azonban az indokolás szerint előre láthatólag a kivételes esetek közé fog tartozni. De mivel semmi elfogadható indok sem volna felhozható a mellett, hogy az elsőbiróság, melynek esetleges hibás eljárása a felebbezési biróság által minden körülmények között teljes mértékben orvosolható^ a bizonyítékok alkalmazásánál szűkebb korlátok közé szorittassék, mint a felebbezési biróság, melynek Ítélete ellen már csak szűkebb körre korlátolt felülvizsgálati kérelem útján lehet orvoslást szerezni és a melynek esetleges tévedései, ha a bizonyítást minden megszorítás nélkül alkalmazhatná, a felülvizsgálati eljárásban helyrehozhatók nem volnának. Kelt Budapesten, 1895. május hó 7-én. Hitelesíttetett 1895. május hó 14-én. Felperes házassága tartama alatt váltókat mint elfogdó aláírván és a váltóösszeget is felvévén : ezen váltóösszegek leiét volt nejétől csak az esetben követelheti, ha bebizonyítja, hogy a váltókat utóbbi is mint együtt kötelezett elfogadta, vagy hogy az osztr. polg. tvkv 91. tj-án alapuló azon kötelezettségévei szemben, miszerint a férjnek kötelességében áll nejét vagyonához képest illendő tartással ellátni, volt neje más törvényes alapon az ő adósává vált s a kérdésben forgó összeg bármely részének megtérítésére volna kötelezhető. A brassói kir. törvényszék (1893. év június hó 6-án 2,857. sz. a.) Pop'escu Victor ügyvéd által képviselt G. N. Juon felperesnek Demián Simon ügyvéd által képviselt C. Eliszafta alperes ellen 50 frt tőke és jár. iránti rendes perében hozta a következő ítéletet: Alperes köteles a keresetbe vett 50 frt tőkét stb. felperesnek megfizetni, ha le nem teszi a következő főesküt: «En C. újból férjezett C. Eliszafta esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy nem igaz, miszerint én és felperes G. N. Juon felvettünk együtt kölcsönképpen a brassói Albina takarék- és hitelintézettől 1887. évben 50 frtot és 1888. évben megint 50 frtot egy-egy váltóra, eszküszöm továbbá, hogy nem igaz, miszerint a két váltó alapján felvett 100 frt kölcsönt felperes egyedül fizette meg. Isten engem úgy segéljen!» Az eskü letétele esetében felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes állítván, hogy alperes volt neje, a házassági együttélés tartama alatt vele együtt az «Albina» brassói takarék- és hitelintézettől két váltó alapján 100 frt kölcsönt vett fel és állítván továbbá, hogy ő egyedül fizette vissza a kölcsönt, kéri, miszerint alperes mint volt egyetemleges adóstársa az általa - felperes által fizetett összeg felerészében leendő térítésére köteleztessék. Ezen kérésnek hely volt adandó abban az esetben, ha alperes az ítélet rendelkező részében szövegezett főesküt le nem teszi; mert más bizonyíték hiányában az alperesnek ajánlott és általa elfogadott íőeskü le nem tétele esetében be lesz bizonyítva, hogy a fenti felperesi állitások valók, mint ebben az esetben az is be lesz bizonyítva, hogy felek az 1876. évi XXVII. t.-c. 91.§-a értelmében egyetemlegesen voltak a felvett 100 frt kölcsön visszafizetésére kötelezve és mert a szerint, tekintettel arra, hogy felperes egyedül fizetett, alperes az osztr. prts 896. §-a értelmében a felperes által fizetett összeg fele részének leendő térítésére kötelezendő volt. Az eskü letétele esetében felperes a kereset kérésével el volt utasítandó, mert akkor a kereset alapját képező körülmények nem valók. Alperesnek azon érvelései, miszerint felperes mint volt férje, tartozott őt a házasság tartama alatt kellő tartással ellátni és érette minden előforduló esetben helyt állni és hogy következőleg felperes az általa állítólag felvett kölcsönt egyedül lett volna köteles fizetni, figyelembe vehetők nem voltak; mert az idézett törvény határozottan intézkedik, és mert alperes nem is állította, annál kevésbé bizonyította, miszerint felperes a kölcsönt a tartás iránti kötélezettségéből kifolyólag felvette és a kötelezettségének teljesítésére fordította volna stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla. (1893. évi október hó 2-í-én 3,11". sz. a.) Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével feltétlenül elutasittatik. stb. Indokok: Felperes keresetét kifejezetten arra állapítja, hogy a közte és felperes között fennállott, azonban időközben véglegesen felbontott társaság tartama alatt ingatlan vagyonuknak kezelhetése és a házassággal járó költségek fedezhetése végett vette fel az állítása szerint alperes által is aláirt két váltó alapján a 100 frt kölcsönt az «Albina» hitelintézettől, a melynek felét alperes által megtéríteni követeli. Minthogy azonban, az oszt. polg. tkv 91. §-a szerint a férjnek áll kötelességében, nejét vagyonához képest illendő tartással ellátni; másfelől minthogy az 1,239. §. szerint a férj a reá neje által bízott vagyon haszonvételéről, hacsak világosan ki nem köttetett, számadással nem tartozik, sőt a házasság megszüntetése napjáig a haszonvételek kiegyenlítetteknek tekintendők, még az esetben is, ha felperes a perben bebizonyította volna, hogy alperes mind a két váltót akár mint kibocsátó, akár mint elfogadó aláirta, azon az alapon, mert az állítása szerint a házasság tartama alatt ingatlan vagyonuk kezelésére és a házassággal járó költségek fedezésére fordított együttesen felvett kölcsönt egyedül fizette ki, ama kölcsönnek felét alperestől, mint volt házastársától nem követelheti. Ezeknél fogva az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett, stb. A magy. kir. Curia. 11895. évi március hó 13-án 1,246. sz. a.) A kir. Ítélőtábla Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Felperes beismeri, hogy az 50—50 írtról szóló két váltót mint elfogadó irta alá és hogy a váltóösszeget is ő vette fel: azt pedig az alperes tagadásával szemben nem bizonyi-