A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 24. szám - Biztositási végrehajtás ingatlanra a követelésnek korábban történt bekebelezése esetén. A codificatió figyelmébe 2. [r.]

A JOG 189 rozata, valamint az imént felolvasott magas leirat alapján érdemes­nek találtattam (v. -tunk) arra, hogy ö cs. és ap. kir. Felségének legkegyelmesebb pártfogása alatt avattassam tv. -sunk fel Doctorrá: tisztelettel kérem; méltóztassék (engem v. minket) .... tudományok doctorává avatni. A jelölt (v. jelöltek) felszólalása után a Rector: Jelölt úr (v. urak)! Mielőtt az egyetem Tanácsa az ön (v. önök) kívánságát tel­jesítené, hitet kell tennie (v. tenniök) rá, hogy a fölolvasandó eskü­ben foglaltakat hiven megtartja (v. megtartandják). F e 1 e s k e 11 e t v é n, eskü után a Rector: Térjen helyére (v. térjenek helyükre), hogy felavattassék (v. felavattassanak). A felavató. En dr az egyetemnek ny. r. tanára stb. (s az . . . . tudományi karnak ezidei dékánja), mint fölavató, ö cs. és ap. kir. Felségétől, legkegyelmesebb urunktól és királyunktól, tisztemhez kötött hatalmamnál fogva, és az imént felolvasott lk. leirat alapján önt (v. önöket) N. N. úr tudománya (v. -uk) jutalmául Ö Felségé­nek lf. pártfogása alatt, az ... . tudomány doktorává avatom és felruházom mindazokkal a jogokkal és kiváltságokkal, melyek a Felség kegyelménél és törvény erejénél fogva a doctort megille­tik. Ónnek már most kötelessége lészen, hogy tudományos törek­véssel szerzett állását (v. állásukat) a tudományok további mive­lésével mindinkább kiérdemelje (v. jék), s igy tudományának (v. -uknaki, e királyi magyar egyetemnek és hazánknak javát és fényét előmozdítsa (v. -sák). L'gy legyen! Felavatás után a Rector: Fn, az egyetem rectora és tanácsának tagjai készek vagyunk önt (v. önöket'! kéztogással doctortársunknak fogadni. Lépjen (v. -nek) elő: Rector és dékánok: Doctorrá fogadom. Kösz ö'n e t: Nagymélt. N. N. királyi képviselő úr! Nagyságos Rector úr! Tekintetes egyetemi Tanács! Ő Felségének lk. párfogása mellett történt doctorrá avatásom (v. avatásunkérti méltóztassanak köszö­neterrfet (v. -tünket) fogadni. Eskümhöz (v. eskünkhöz) hiven arra fogok iv. fogunk i törekedni, hogy ezen kir. tudományegyetemnek és magamnak (v. magunknak i tisztességére teljes lelkemből (v. lelkünkbőli és minden erőmből (v. erőnkből) szolgáljam (vagy szolgáljuk i a tudományt és ezzel a királyt és a hazát. 7. A Rector átadja a jelöltnek doctori diplomáját és fel­hívja, hogy ő cs. és ap. kir. Felségének képviselője elé járuljon. 8. cs. és ap. kir. Felségének képviselője rövid beszéd kíséretében a jelölt ujjára húzza az Ő felsége által ajándékozott doctori gyűrűt. 9. A jelölt ő cs. és ap. kir. Felségének képviselője előtt meghajolván, a következőket mondja: Királyi képviselő úr! A legmélyebb hódolattal hajlom meg Nagyméltóságod, mint ő cs. és ap. kir. Felsége legmagasabb személyének képviselője előtt, örök hálával köszönvén meg, uramnak és királyomnak kegyelmét, melylyel engem kitüntetésre méltatott. Alázattal kérem Nagyméltóságodat, hogy ő cs. és ap. kir. Felségének, a hazának, a tudománynak és az egyetemnek tett hűségfogadásomat a Felség legmagasabb tudomására juttatni kegyeskedjék, Nagyméltóságodnak pedig forró köszönetemet nyil­vánítom ez ünnepélyes felavatáson való megjelenéseért. 10. A Rector: Király ő Felségének legmagasabb kegyelmét mély hódolattal megköszönöm. Éljen a király! 11. A Rector és az egyetemi tanács tagjai a királyi kép­viselő elé járulnak s a lépcsőig kisérik. 19,530/95. Jóváhagyom. Budapest, 1895 április 16-án. A miniszter helyett: Zsilinszky államtitkár. Szabályrendelet. 0 cs. és apóst. kir. Felsége f. é. június In-én kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a budapesti és kolozsvári egyetemen a «promotio sub auspiciis Regis> intézménye rendszeresen felujitassék. Ezen ünnepélyes doctorrá avatásnak legfelsőbb helyen való kieszközlése körül a budapesti és kolozsvári egyetemek részéről a következő eljárás követendő. 1. Ezen legfelsőbb kitüntetés kieszközlése iránt az illető kar indítványára az egyetem tanácsa tesz javaslatot a vallás- és köz­oktatásügyi miniszternek. A kar indítványát saját kezdeményezésére, avagy kérvény alapján teheti meg; kérvények ez iránt közvetlenül az egyetemen is benyújthatók, a mennyiben pedig legf. helyen nyújtattak be, a vallás- és közokt. miniszter által az egyetemhez leküldendők. 2. Minden iskolai évben a budapesti egyetem összes karainak hallgatói közül legfeljebb csakis kettő, a kolozsvári egyetem hall­gatói közül pedig csakis egy hozható ezen legfelsőbb kitüntetésre javaslatra. 3. Ezen javaslatnak megtételénél csakis azok az erkölcsi magaviselet tekintetében is teljesen kifogástalan doktorjelöltek veendők figyelembe, a kik úgy gymnasiumi, mint egyetemi tanul­mányaikat általában jeles eredménynyel végezték be és a doktori fokozat elnyeréséhez szükséges összes szigorlatokat is mind kitün­tetéssel tették le. Egyenlő körülmények között előnyben részesítendő az, a kinek atyja a haza körüli szolgálataival érdemeket szerzett. 4. Az egyetem tanácsa javaslatát rendszerint minden iskolai évnek végén a szigorlati határidők vége felé, vagy pedig a követ­kező iskolai évnek kezdetén teszi meg. 5. Az iskolai évnek folyamán ilyen ünnepélyes felavatás iránti folyamodvány csakis akkor tárgyalható ha ezt a közoktatás­ügyi miniszter legfelsőbb meghagyásra elrendeli. 6. A javaslatok megtételénél az egyes karok arányos váltako­zására lehetőleg figyelemmel kell lenni. 7. A wiennyiben több olyan jelölt volna, a ki ezen kitün­tetésié méltónak mutatkozik, úgy az egyetem tanácsa a 2. pont értelmében teendő javaslatában az iránt is nyilatkozni tartozik, hogy a jelölteket milyen sorrendben véli érdemeseknek. 8. A mennyiben valamelyik iskolai évben egy jelölt sem volna olyan, a ki a legfelsőbb kitüntetésre teljes mértékben érde­mesnek lenne mondható, az egyetem tanácsa javaslatot sem tesz. Ezen szabályrendelet az 1893/91. tanévtől kezdve lép életbe . A budapesti ügyvédi kamara jelentéséből. (Segélyalap. Könyvtár.) A segélyalap és a kamara épülete. E két tárgy szoros összefüggésénél fogva, róluk kapcsolatosan teszünk jelentést. A segélypénztárnak értékpapírokba elhelyezett s a Pesti Hazai Első Takarékpénztár egyesület őrizete alatt álló törzsva­gyona 1891. év végén 80,950 frtot tesz ki. Eiső sorban tehát ezen összegnek 3,372 frt 50 krajcárra rugó kamatai kerülnek felosz­tás alá. Ezzel azonban a segélyalap mennyisége és annak jövedelme még nincsen kimerítve, a mennyiben a kamara 1891/95. évi költ­ség-előirányzatának 19. tétel a) pontja alatt a segélypénztár alap­tőkéjének gyarapítására megszavazott 2,500 frt is a fenti törzs­vagyonhoz csatolandó, úgy, hogy e módon a segélyalap törzsvagyona 8^,450 frtot tesz ki. Ezen 2500 frt 4",'o-os kamata, a kamarai 1894/5. évi költég-előirányzat 19. tétel b) pontja alatt a segély­pénztár évi jövedelméhez csatoltatás címén felvett 1,200 frt összeg és a múlt évi áprilisi segély és temetési járulékok cimén előirány­zott összegből fennmaradt 313 frt 76 kr. és egyéb kamatjövede­lem hozzászámitásával felosztásra kerül az 189ő/6-ik kamarai évb^n összesen 4,992 frt 26 kr., minélfogva a segélyalap feloszt­ható jövédelme ez évre a mult évihez képest 143 frt 5U kr. emel­kedést mutat. Ezen összeg a következőképen osztatott fel: 1. 28 budapesti ügyvéd, özvegy, illetőleg árvák közt á 130 frt és 9 vidéki ügyvéd, özvegy, illetőleg árvái közt á 105 frt, összesen: 4,585 frt. 2. Ápolási segélyre 232 frt 26 kr. 3. Temetési járulékokra 175 frt, összesen: 4,992 frt 26 kr. Az évi segélyezési járulék ugyanaz maradt, mint 1894—ik évre előirányoztatott, miután az 1895-ik évre a segélyezettek száma kettővel emelkedett. Az ápolási segély egy-egy esetben helybeli tagtárs részére 30 írtban, vidéki tagtárs részére 25 frtban; temetési járulék hely­beli tagtárs részere 35 frtban, vidéki tagtárs részére 30 frtban állapíttatott meg. Ezek összege tehát ugyanaz maradt, mint 1894-ben volt. A segélyalap törzsvagyonának kezelése a kamara házának felépítése által jelentékeny változáson fog keresztül menni. A vá­lasztmány ugyanis 1895 február 15-én tartott ülésében azt hatá­tározta el, hogy a kamara segélyalap törzsvagyona, mely eddig értékpapírokba volt fektetve, ezután a kamara emelendő épületébe ruháztassék be és elhatározta, hogy ennek megállapítása céljából az 1895. február 28-ra egybehívott rendkívüli közgyűlésnek ily irányú előterjesztést tesz. Ezen előterjesztés a házépítési ügy mibenlétét egész terje­delmében felöleli, s miután ez minden egyes kamarai tagnak a közgyűlési meghívóval együtt nyomtatásban megküldetett és e tekintetben Nagyméltősagodhoz is külön felterjesztést intéztünk, feleslegesnek tartjuk, azt itt egész terjedelmébe ismételni, hanem utalunk egyszerűen a felterjesztésünkben foglaltakra. E helyütt csak azt kívánjuk rövideri megjegyezni, hogy szándékunk az eddig összegyűlt segélyalapot, s azt, a mivel az ezutánra is gyarapodni fog, nem többé értékpapírokba, hanem a kamara házába fektetni és pedig részint az építkezési költségek fedezésére, részint az építési kölcsöntőke törlesztésére, ugy hogy ezen összegekkel a kamara a segélyalapnak adósává válik és tőle az utóbbinak 4°/0-os kamatot fizet. Ha pedig a kamara házának jövedelmezősége idővel akképen emelkednék, hogy az a kamarai segélyalapnak és a házra felvett bankkölcsönnek törlesztési annui­tását meghaladná, ezen jövedelemfólösleg szintén a segélyalap javadalmazására fog fordíttatni. A mennyiben az 1895. évi február 28-án megtartott rend­kívüli közgyűlés a ház építésének költségvetését megszavazta és

Next

/
Oldalképek
Tartalom