A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 24. szám - Biztositási végrehajtás ingatlanra a követelésnek korábban történt bekebelezése esetén. A codificatió figyelmébe 2. [r.]

Cikkíró úr, a mikor a szóban forgó esetről értekezik, főleg a végrehajtást szenvedő sérelmét tartja szem előtt, és szerinte a telekkönyvi hatóság volna hivatva atyáskodó gondossággal megvédelmezni a végrehajtást szenvedő érdekét a gonosz hitelező túlkapásai ellen. Eltekintve attól, hogy ez a megkeresett telekkönyvi hatóság hatáskörébe a fentiek szerint absolute nem tartozhatik, a mi végrehajtási törvényünk elegendő módon gondoskodik arról, hogy a végrehajtást szenvedő ok nélkül költséggel ne terheltessék. A törvény 232. S-ának b) pontja felfolyamodási jogot ad a végrehajtást szenvedőnek a biztosítási végrehajtást elrendelő végzés ellen, ha a hitelező követelése már előzőleg teljesen fedezve volt; jogában áll a végrehajtást szenvedőnek a biztosítandó öszszeget és járulékait a bíróságnál letenni. (231. §.) A telekkönyvi jog szempontjából merő absurdumnak tekinti a cikkíró úr az ily esetben a biztosítási végrehajtásnak foganatosítását a törvény előirta módon a nyilvánkönyvben, a mely abból áll, hogy a már előbb bekebelezett zálogjog újból előjegyeztetik. Csak látszólag és csak a telekkönyvi rendeletet figyelembe vevők egyoldalú felfogása után Ítélve a dolgot, képtelenség az ily bejegyzés. Itt nem a több áll ellentétben a kevesebbel, hanem a peren kívüli feltétlen zálogjog, a végrehajtás útján nyert, de még csak feltételes joggal, előbbi az ingatlan terhe minden processualis joghatály nélkül, előbbi egy egyelőre feltételes, perjogi hatálylyal bíró bejegyzés a késedelmes adós ellen, telekkönyvi kitüntetése annak, hogy a már előbb bekeblezett zálogjog tekintetében beállott az adós késedelme, hogy végrehajtási eljárás van folyamatban. Hogy azonban a telekkönyvi rendelet szempontjából is határozott különbség van a perenkivüli uton előjegyzett zálogjog, és a biztosítási végrehajtást elrendelő végzésnek telekkönyvi elintézése által előjegyzett zálogjog között, az kitűnik abból, hogy ez utóbbi előjegyzésre nem vonatkozik a 14 nap alatt való igazolás kötelezettsége, és az ezen uton előjegyzett zálogjoggal szemben nem létezik az adós joga az előjegyzett zálogjog törlését az igazolási határidő elmulasztása folytán kérelmezni. Ily tartalmú kérvény a telekkönyvi hatóság részéről a limine kell, hogy elutasittassék, mert a végrehajtás útján nyert zálogjogelőjegyzés a per sorsát osztja, a hitelező javára nyert végrehajtható Ítélet alapján feltétlen joghatályra emeltetik a kielégítési végrehajtás elrendelése által, a pernek az adós javára való eldőlése esetében pedig joghatályát veszti, mert a biztosítási végrehajtás feloldatik (végr. törv. 234. §-a.) Egy mindazonáltal áll, és ez az, hogy a törvény 230. §-ának 1 rendelkezése a biztosítási végrehajtásnak ingatlanokra való keresztülvitelére nézve hiányos, mert nem tesz eltérő intézkedést arra az esetre, ha a végrehajtás alapját képező követelés biztosítása végett a zálogjog már előbb perenkivüli úton bekebeleztetett vagy előjegyeztetett. Valamint a törvény 13fi. §-ában, tekintettel az előzőleg nyert feltétlen vagy feltételes zálogjogra distingual a kielégítési végrehajtás mikénti elintézése tekintetében, úgy de lege ferenda ez irányban célszerű volna a biztosítási végrehajtás mikénti telekkönyvi ellátása céljából a törvény 230. §-át kiegészíteni. A törvény kiegészítése esetében, azt hiszem legcélszerűbben az volna beveendő a 230. §-ba, hogy «a biztosítási végrehajtás ingatlanokra pedig a zálogjeg előjegyzése által, zálogjogilag már bekeblezett vagy előjegyzett követelések tekintetében a behajtási per függőségének feljegyzése által foganatosittatik.» A telekkönyvi hatóság természetesen úgy, mint ezt a törvény 136. §-a kielégítési végrehajtás esetében előírja, ha a telekkönyvi akadály fenn nem forog, ezeket is elrendelni köteles volna. Végén vagyok, de egy általános reflexióra kényszerit az, hogy a t. cikkíróval hasonló felfogásokkal, találkoztam számos telekkönyvi kérdésben sok oly szakférfinál, kik csaknem kizárólag a telekkönyvi rendelet alkalmazásával foglalkoznak. Ne felejtsük, hogy telekkönyvi rendeletünk 30 év előtti alkotás, mely azóta gyökeres reformon absolute nem ment át. Csoda-e, hogy mint ilyen nem tarthatott lépést az életviszonyok mindinkább változó sokfélesége által bekövetkezett közszükséglet * szülte ujabb és ujabb perjogi törvényekkel. Ez okból a telekkönyvi rendeletet alkalmazó telekkönyvi hatóságoknak kell simulniok mindazon esetekben, a melyekben az ujabb perjogi törvények látszólag ellentétbe jönnek a telekkönyvi rendelettel és nem azon rideg álláspontot elfoglalni, hogy a hol a perbíróság rendelkezése a telekkönyvi rendelettel látszólag ellentétbe jön, a telekkönyvi keresztülvitelt meg kell tagadni. Erre nézve dicsérendő példát tudok a gyakorlatból. Az . . .i kir. járásbíróság telekkönyvi hatósága egy fizetési meghagyás alapján ingatlanokra elrendelt végrehajtást következőleg intézett el : «A kir. járásbíróság számú «megkeresése alapján a zálogjog erejéig előjegyeztetni és a behajtás iránti p rfuggöség feljegyeztetni rendeltetik. ~ A végzés indokaiban igen helyesen a következőket emeli ki : «A perfüggőség feljegyzése pedig abban leli indokát, hogy a követelés tényleg perjogi hatály alatt áll és az előjegyzés igazolási határidő a végrehajtás korlátozás nélküli foganatosításának kimondásáig, ellentmondás esetében pedig a hozandó Ítélet jogerőre emelkedéséig terjed, nem pedig a telekkönyvi rendtartásban előirt 14 napra.» Dr. Graber Károly budapesti ügyvéd Belföld. A curiai bíráskodás. A képviselőháznak a választások fölött való bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottsága nemrég befejezte tanácskozásait a curiai bíráskodásról, s már kikerült a sajtó alól az a jelentés is, a melyet a Ház elé fog terjeszteni. A terjedelmes jelentés utal a választások fölött való bíráskodás fontosságára, a mely ha nem független és részrehajlatlan, a népképviselet illuzóriussá válik. A választások fölött való bíráskodás egyik része, az igazolási eljárás, feltétlenül a képviselőház jogkörébe tartozik, a másik, a szorosan vett bíráskodás tekintetében azonban két ellentétes nézet vonul végig a parlamenti vitákban. Az egyik féltékenyen őrzi a parlament souverainitását, a másik részrehajlatlan, független bíráskodást sürget. Már az 1874: XXXHI. törvénycikk kimondta, hogy a kérvénynyel megtámadott választások fölött a Curia ítél; de az erre vonatkozó törvényt több kisérlet dacára nem sikerült megalkotni. Rátér ezután a jelentés azokra az okokra, a melyek szükségessé teszik a törvény megalkotását. Hivatkozik arra a körülményre, hogy a képviselőház politikai testület, tagjai valamely politikai párthoz tartozó férfiak, kik e párt programmjához kötik parlamenti működésüket. A képviselőház tagjait tehát azon ügyekben is, a hol itélniök kell, általában nem az igazságosság, hanem a politika vezérelve: a célszerűség fogja vezetni, pedig a bíráskodás feladata az igazság kiderítése, szolgáltatása. Jelenlegi viszonyaink közt, folytatja a jelentés, a választások fölött való bíráskodás másra, mint a Curiára nem is ruházható. Utal ezután a jelentés a képviselőház és a Curia bíráskodása között való külömbségre, mely főleg abban áll, hogy a Curia csak kérvény folytán indíthatja meg az eljárást, a Ház azonban panasz következtében, de hivatalból is. Egyik fontos rendelkezése a javaslatnak, hogy ha a Curia valamelyik ügyben el nem járhatott, a Ház van jogosítva a kérvényt eljárása és ítélete tárgyává tenni. A bizottság helyeselte ugyan ezt a módot, de mégis más megoldást hozott javaslatba: azt, hogy tíz jogosult újabb záros határidő alatt megújíthatja a kérvényekbe foglalt, de érdemileg el nem döntött panaszt. A Ház és a Curia közt képzelhető hatásköri öszszeütközésekre nézve a következő magyarázatot adja a jelentés: 1. A Curia hatásköre világosan és határozottan körvonaloztatott a bíráskodása alá tartozandó érvénytelenségi okok felsorolása és szabatos körülírása által. E mellett a javaslat kimondja, hogy minden más esetben a Ház bíráskodik. 2. Egy választás felett sem biráskodhatik a Ház, ha az a Curiánál kérvénynyel megtámadtatott, a míg ez utóbbi a kérvény felett nem döntött. 3. A Curia által bebizonyitottnak kijelentett tények «a Ház ítéletének alapjául veendők». Végre 4. a Curia ítéletének azon eredménye, hogy ki nyerte el az érvényes szavazatok többségét s így ki volna megválasztott képviselőnek tekintendő, a képviselőház által az igazolásra alapul veendő. Azt hiszszük, folytatja a jelentés, hogy e javaslatnak, ha törvényerőre emelkedik, csakhamar meg fogjuk látni a hatását abban az irányban, hogy a választások általában tisztábbak, szabadabbak lesznek, ennek folytán nem fog többé kétség sem férhetni ahhoz, hogy a képviselőház a nemzet választóinak igaz, mcghamisithatlan akaratát képviseli. S miután a bizottság e javaslat irányával, elveivel egyetért, azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A ( Promotio sub auspiciis Regis> szertartási szabályzata. A szabályzat megerősitést nyervén, még az idei tanévben sub auspiciis Rcgis tartandó felavatásoknál fog alkalmazást nyerni, Az egyetem rektorához már be is érkezett egy folyamodvány. Alábbiakban a szabályzat szószerinti szövegezését adjuk s vele kapcsolatban a még tavaly júniusban kibocsátott szabályrendeletet: 1. A promotio idejét a Rektor állapítja meg és hivatalosan értesítvén róla a cs. és ap. kir. Felsége képviselőjét, az ünnepélyre meghívja. Hasonlóképen külön meghívó utján értesiti az egyetemi karokat is. 2. O cs. és ap. kir. Felsége képviselőjét a jelölt az összes pedellusokkal az egyetem kapujában, az egyetemi Tanács tagjai pedig az avatási terem ajtajánál fogadják és helyére kisérik. 3. A Rector felhívja azon kar dékánját, melynek kebelébe fog a felavatandó tartozni, hogy a jelen felavatás előzményeit előadván, a jelöltet köszöntse. 4. A dékán felolvassa a kari indítványt, a tanács előterjesztését, a lf. elhatározásról szóló leiratot, azután röviden üdvözli a jelöltet és felszólítja, hogy felavató értekezését adja elő. 5. A jelölt saját tudomány-szakából szabadon választott tárgyról előadja a kar által elfogadott felavató értekezést (dissertatio inauguralis), mely fél óránál tovább nem tarthat. 6. Következik a rendes felavató eljárás. A felavatandó: Nagymélt. N. N. kir. képviselő úr! Nagyságos Rector úr! j Tekintetes egyetemi Tanács! Az N. N. kar engem (v. minket) mindazon tudományokból, melyeknek ismerete a felavatandótól I megkívántatik, megvizsgált, és úgy az egyetem hatóságainak hatá-