A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 2. szám - Katonai büntetőjogi kérdések. A vegyes bizottságról

10 A JOG helyet foglal az 1881: LX. t.-c. 93. §-a is, melynek tehát az új sommás eljárásról szóló törvény derogálni nem kivánt, mert hiszen már a végrehajtási törvény ezen emiitett megszorító rendelkezései is azért hozattak meg, mert az igényperek statisztikája szerint azoknak óriási százaléka csak az ügyek elhúzását célozza, s épen ennek megakadályozását iparkodott a végrehajtási törvény a 95. és következő §-aiban elérni. Ha tehát az 1893: XVIII. t.-c. 229. §-ának első bekezdését kiterjesztenők az igénykeresetekre, akkor csak eszközt adnánk a rosszhiszemű igénylőknek a hitelező bosszantására s akkor rövid idő múlva senki sem fog szabályosan felszerelt igénykeresetet beadni, mert ez által az ügynek pár héttel való elodázását érik el s nem kockáztatnak vele semmit. Végül még azt jegyzem meg, hogy az 1893 : XVIII. t.-c. 37. §-ának azon intézkedése, hogy a határidőn — (t. i. a bíróság által a pótlásra kitűzött határidőn) — belül kijavítva beadott kereset ügy tekintetik, mintha eredetileg helyesen lett volna beadva», általános értelemben «k e r e s e t e k r e» vonatkozik, de nem terjeszthető ki oly keresetekre, melyeknek bizonyos záros határidő alatti beadását bizonyos sanctionak különbeni terhe alatt, valamely más törvény irja elő, mert ily esetekben, nézetem szerint a keresetnek a záros határidő alatt nem csak be kelladatni, de szabályosan kell beadatni. Már pedig ha az 1893: XVIII. t.-c. 17. $-át speciális törvények vagy rendeletek folytán záros határidő alatt beadandó keresetekre is kiterjesztenők, akkor ezen speciális törvények és rendeletek intézkedései nagyon is illusoriusokká válnának, már pedig ezen imperativ, a kereset záros határidő alatti beadását illető intézkedéseknek mindenütt megvan a maguk alapos oka. Hogy egyebet ne említsek, a budapesti lakbérleti szabályok 28. §-a értelmében tartozik a bérbeadó bérkövetelését, — ha az vitássá válik — 3 nap alatt érvényesíteni. A sanctiója az elmulasztásnak a visszatartási jog elvesztése. Mit céloz ezzel a szabályzat ? Hogy a bérlőket megvédje attól, hogy ingóságaikat a bérbeadó hosszú időn tartsa magánál. Már pedig, ha az 1893: XVIII. t.-c. 17. §-át itt is alkalmazzuk, akkor a 3 napból könnyen lesz 33 nap, a mi a statútum szellemével homlokegyenest ellenkezik. Kétségtelen dolog, hogy nagyon helyes és szép intézkedése a törvénynek a hiánypótlás végetti visszaadás, de ezen intézkedést nézetem szerint oly keresetekre, melyeknek záros határidő alatti benyújtását bizonyos törvények előírják s igy többek közt az igénykeresetekre is kiterjeszteni nem lehet, csupán oly értelemben, hogy a mennyiben a kereset, — bár pótolva — de a törvény által előirt záros határidő eltelte után adatik be újra, a törvény által a záros határidő alatti be nem nyújtáshoz fűzött sanctio érvényre emeltessék, tehát pl. igénypereknél a felfüggesztő hatály megszűnjék. Katonai büntetőjogi kérdések. (A vegyes bizottságról.) Irta: EISERTH JÁNOS, kir. ügyész Lőcsén. A katonai fegyelem fentartását igénylő tekintetek szükségessé teszik, hogy a tényleges szolgálatban álló katonák nemcsak a szolgálat tartama alatt elkövetett úgynevezett katonai, hanem a közönséges büntetendő cselekmények miatt is a katonai bíróság által vonassanak kérdőre s tényleg nem ismerek oly müveit államot, mely a katonák által tényleges szolgálatuk idejében véghezvitt büntetendő cselekményt a polgári büntető biró előtt vonatná felelősségre. De van egy kérdés, mely már régóta megoldást vár s ez az: milyen eljárás követendő, ha tényleges szolgálatban álló katonák és polgárok között merülnek fel tettlegességek s valamelyikük esetleg életével lakol ? Az ilyen esetek ugyan ritkábban fordulnak elő, de tényleg előfordultak s kétségtelenül a jövőben is elő fognak fordulni és meg vagyok győződve, hogy birák és királyi ügyészek nem egyöntetűen járnak el. Ezen ne csodálkozzék senki, mert könnyű az úgynevezett vegyes bizottság (Erhebungs-Commission) alakításával felelni, de nincsen jogász, a ki erre magyar törvényt vagy rendeletet, melynek révén eligazodhatnánk, produkálni képes volna. Mit tegyünk hát és tényleg mit teszünk, ha ilyen esetekben el kell járnunk ? Akarva nem akarva a katonai szabályokat és a katonai büntető perrendtartást vesszük directoriumul, mert hiába, miután a vegyes bizottság működését eddigelé polgári törvény vagy rendelet nem szabályozza, másként eljárni absolute lehetetlen. Másként lesz az akkor, ha majd bűnvádi perrendtartásunk napvilágot lát. Maguk a katonai szabályok sem a vegyes bizottság tagjainak számát, sem azok minőségét meg nem állapítják, de nem érintik a nyelv kérdését sem. A fennálló katonai szabályok a vegyes bizottság (Erhebungs-Commission) megalakításának és működésének rendezésénél kivált azt az esetet tartják szem előtt, midőn a tényleges szolgálatban álló katona a polgárt tettlegesen bántalmazza s az utóbbi mint sértett fél szerepel; s habár ezen szabályok a kölcsönös tettlegességek esetér e is alkalmazást nyernek — a c o mplicitás eseteiről nem szólanak. De vegyes bizottság elé tartoznak az olyan esetek is, a melyekben polgári és katonai törvények egyaránt tiltotta bűncselekmény véghezvitelénél tényleges szolgálatban álló katonák és polgári személyek mint közvetlen tettesek és bűnrészesek együtt működtek közre. Az 1«45 évi porosz katonai büntető perrendtartás 52. és 53. §§-ai hasonlóan rendelkeznek. Mi nálunk a cs. és kir. közös hadsereg számára 1873. évben kiadott szolgálati utasítás 59. §-a csak annyit mond: hogy azon esetben, ha katonák és polgárok között tettlegességek merülnek fel, a vizsgálatot — ha kívánatos — a polgári hatóság képviselőiből is egybeállítandó bizottság teljesiti. A szolgálati utasítás hivatkoztam §-ának ezen rendelkezését az 1884 évi katonai büntető perrendtartásnak 21. §-a akként egészíti ki, hogy ilyen esetekben a tényfelvétel a polgári és katonai birói hatóság képviselőiből álló vegyes bizottságot illeti, melynek hatásköre kiterjed a tényleges felvételére és kiderítésére lényeges és mellékes körülményeivel együtt, a sértett fél és tanuk kihallgatására, szemle foganatosítására, orvosi vélemények bekivánására stb.; ellenben a katonai szolgálat kötelékében lévő terhelteknek a kihallgatása és szembesítése, más személyek határozott kizárásával, egyedül a katonai bíróságnak van fentartva, azzal, hogy az ilyen katonai terheltekkel felvett jegyzökönyvek a vegyes bizottsággal — ha ez kívánja — közlendők. A bizottság tagjai: a kir. törvényszéki vizsgálóbíró, a kir. ügyész és egy törvényszéki jegyző mint jegyzőkönyvvezető; a katonai hatóság részéről pedig: egy hadbiró, egy legalább is századosi rangban levő tiszt és egy altiszt mint jegyzőkönyvvezető. Az ekként alakult bizottság elnök nélkül működik, még pedig azért, mert a kir. törvényszéki vizsgálóbírónak az 1891. évi XVII. törvénycikkben alapuló állása az alárendeltségtől minden esetre megóvandó. A vegyes bizottság a jegyzőkönyveket a törvényszéki vizsgáló biró dictálása nyomán — a hivatalos érintkezési nyelvre való tekintettel — magyarnyelven k é t p é 1 d á n y b a n egyszerre veszi fel; — a jegyzőkönyvek aláírása pedig akként történik, hogy az utolsó lap bal oldalán a hadbiró és katonatiszt, jobb oldalán a kir. törvényszéki vizsgáló biró és kir. ügyész irják alá s végül az illető jegyzőkönyvvezető látja el aláírásával s az eredeti jegyzőkönyvek egyikét, melyet a törvényszéki jegyző irt, a kir. törvényszéki vizsgálóbíró, a másikat pedig a hadbiró veszi magához, magától értetődvén, hogy a polgári büntető bíróságnak alávetve lévő terhelt egyének vallomásait felölelő jegyzőkönyveket a kir. ügyész azért, mert praxisunk szerint a kihallgattatószéknél sem lehet jelen — alá nem irja. A végzéseket és határozatokat a kir. törvényszéki vizsgálóbíró vagy hadbiró irja alá, a szerint, a mint polgári vagy katonai egyénekre vonatkoznak. Olyan esetekben, a hol előzőleg, tudniillik a vegyes bizottság alakitása előtt vétettek fel már jegyzőkönyvek, ezek hiteles másolatai e vegyes bizottság által a másik félnek adandók ki. A költségeket a kir. ügyész, a kir. törvényszéki vizsgálóbíró utalványára fizeti ki a bűnügyi átalányból; magától értetődik azonban, hogy azok a költségek, a melyek katonai egyéneknek az idéztetéséve, felmerülnek a bűnügyi átalány terhére el nem számolhatók. A vegyes bizottság alakításáról szóló 1884. évi katonai büntető perrendtartás nem törvény, hanem csak a katonai rendeletek gyűjteménye s egyáltalában magok a katonai szabályok sem lévén törvények, ha a kölcsönös tettlegességek esetéből indulunk ki — tekintettel arra, hogy a vegyes bizottság feladatához a bizonyítás összesadatainakafelvétele is tartozik, — kétségtelen: hogy a vegyes bizottság a katona terhelteket is kihallgatni és szükség esetében szembesíteni jogsitva van. Mindezeknek a praxisban való keresztülvitele, nékem példáu igen simán sikerült, de lehetnek esetek, a hol az ilyen rendezetlen kérdések miatt a polgári és katonai bíróság tagjai között igen kinos incidensek merülnek fel s ennélfogva felette kívánatos: hogy ezenkérdést a bűnvádi perrendtartás mihamarább oldja meg.