A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 2. szám - Az 1893 : XVIII. t-c. 2. §-a - Átmenet az új törvénykezési bélyegek és illetékekre

A J Az 1893 : XVIII. t-c. 2. §-a. Irta: dr. ALFÖLDI DÁVID egri ügyvéd. Mondanom sem kell, hogy e törvényszakasznak azon része érdekel, mely körül a vita forog. Az a kérdés tehát, hogy a kereskedőnek 20 frtot meg nem haladó üzleti követelései sommás eljárás alá esnek-e, vagy a községi bíróság hatáskörébe tartoznak ? Én azok mellé állok, a kik azt tartják, hogy az ily perek akkor is sommás útra valók, ha alperes nem kereskedő s ha az ügylet reá nézve nem kereskedelmi. Az ellenkező álláspontot védői az 1893: XVIII. t.-c. 2. §-ának magyarázatánál abból a szempontból indulnak ki, hogy a törvényhozás e részben az eddigi állapoton változtatni nem akart, hanem csak a keresk. eljárást szab. ig. ü. min. rendelet idevonatkozó szakaszát akarta törvénybe foglalni, e szerint és az eddigi gyakorlat szerint pedig a felperes egyoldalú kereskedelmi ügyleteiből származott perek bagatell perútra tartoztak. Én azt tartom, hogy ott, hol a törvény kifejezései világosak, nincsen szükség erőltetett magyarázatra. A törvény pedig világosan mondja, hogy: »a kereskedelmi törvény 258. §-ának 1.. 2., 3. és 4. pontjaiban, valamint a 259. §. 1., 2., 3., 6. és 7. pontjaiban, továbbá a 260. és 261. §-okban felsorolt ügyletekből felmerülő keresetek" sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartoznak. És miután e törvényszakasz az értekhatárt csak felfelé szabályozza, nem lehet a korlátozást kiterjesztenünk még lefelé is. Azt sem mondhatjuk, hogy az 1893 : XVIII. t.-c. 2. §-ának rendelkezése eddigi törvénykezési gyakorlatunkkal ellenkezik; mert a biztosítási dijak iránti perekben bíróságaink már évek óta ugyanezt a praxist követik. így pl. a kir. kúria 1886. évi november 11-én kelt 1.060. sz. határozatában is kimondotta, hogy: »a biztosított és biztosító közötti jogviszonyt a kereskedelmi törvény szabályozza, az e jogviszonyból felmerülő vitás kérdések eldöntésénél tehát a keresk. törvény szabványai lévén alkalmazandók, nyilvánvaló, hogy a biztosítási dijak iránti perek az 1887 : XXII. t.-c. 11. §-ának utolsó bekezdéséhez képest a kisebb polgári peres ügyekben eljárásra hivatott bíróság illetékessége alá egyáltalán nem tartozna k.« A kir. kúria 1886. évi november 3-án kelt 868. számú határozatával egy a budapesti V. ker. kir. jfrásbiróság és a budapesti V. ker. községi bíróságok között felmerült hatáskör1 összeütközést is ugy intézett el, hogy egyik biztosító intézetnek í frt 36 kros perében, melyben sem alperes nem volt kereskedő, sem az ügylet nem volt reá nézve kereskedelmi, a községi bíróságot illetéktelennek mondotta ki (Büntető Jog Tára P. T. XIII. köt., 83. lap). A budapesti kir. ítélőtábla még érdekesebb indokolás mellett tette magáévá a kúriának azon nézetét, mely szerint a biztosítási dijak bagatell úton nem érvényesíthetők. Az 1886. évi december 16-án kelt 3,856/v. számú táblai határozat ugyanis a következőket mondja: »A kereskedelmi eljárás 5- §-a szerint a kereskedelmi törvény 258. §-a 4. pontjában körülirt ügyletből származó kereset kereskedelmi bíróságok hatásköréhez csak az esetre tartozik, ha alperes kereskedő, vagy az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képez.« »Jelen esetben azonban alperes kereskedői minőségét felperes nem is állította, a biztosítás elvállalása pedig csak felperes jogelődére nézve képez kereskedelmi ügyletet, de nem alperesre, mint biztosítottra nézve.« »Ezen keresetre nézve tehát a kereskedelmi birói hatáskört a kereskedelmi eljárás 5. §-a alapján megállapítani egyátalában nem lehetvén, az első bíróságnak kereskedelmi birói hatáskörben hozott ítéletét megsemmisíteni kellett; minthogy azonban alperes a tárgyalási jegyzőkönyvből kitetszőleg a helyi birói illetékesség ellen maga helyén kifogást nem tett, s minthogy másrészről a biztosítás elvállalása a kereskedelmi törvény 258. §-ának 4. pontja szerint a biztositóra nézve feltétlen kereskedelmi ügyletet képez, az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-a szerint pedig a kereskedelmi ügyek, tekintet nélkül arra, hogy az ügylet csak felperest illetőié gl avagy alperesre nézve is kereskedelmi ügyletet képez-e, az idézett törvénycikkel szabályozott elárásra semmi esetre sem tartoznak s ennélfogva ezen ügy tekinteteben csakis a járásbíróság lehet illetékes, az első bíróságot utasítani kellett, hogy jelen perben, mint köztörvényi hatóság hozzon ujabb ítéletet... (Büntető Jog Tára P. T. XIII. köt., 200. lap.) És a kir. kúriának meg a budapesti kir. ítélőtáblának álláspontját a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla polgári tanácsai is elfogadták, a z 1889. évi január hó 12-é n tartott IV. értekezletökön, kimondván 23. szám alatt, hogy: »az ötven forintot meg nem haladó tűzkár- és életbiztosítási dijak iránti oly keresetek elbírálására, melyek alperes kereskedői minőségénél, illetőleg azon oknál fogva, hogy az OG 11 ügylet alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez, a kereskedelmi bíróság illetőségi körébe nem tartoznak, s a melyek azon okból, hogy a biztosítási dijról minden kellékkel ellátott váltó állíttatott ki, a váltóbiróság illetőségi körébe utalva nincsenek, a sommás bíróság, mint köztörvényi bíróság van hivat v a..< (Büntető Jog Tára P. T. XVII. köt., 143. lap.) Ezen idő óta még hirét sem hallottam annak, hogy valamelyik bíróság máskép határozott volna a tömérdek 1—2 frtos biztosítási díj iránti perben, mint úgy, hogy azok elbírálására akkor, ha alperes nem kereskedő s ha az ügylet reá nézve nem kereskedelmi, a sommás biróság, mint köztörvényi bíróság illetékes. Miután pedig az iparosra sa kereskedőre nézve azon ügylet, a melyből ez számlabeli vagy könyvkivonati követelését származtatja, éppen úgy kereskedelmi ügyletet képez, mint a biztosító intézetre nézve a díjkövetelés alapjáúl szolgáló jogügylet és miután sem olyan törvény, sem olyan rendelet nincs, melynek erejénél fogva a biztosító társaság díjkövetelése más perúton lenne érvényesíthető, mint a kereskedőnek egyoldalú kereskedelmi ügyleteiből eredő üzleti követelése: ez okból fel kell tételeznem, hogy a törvényhozás az 1893: XVIII. t.-c. 2. §-a által csak a fentebb említett állandó praxist foglalta törvénybe és azt az egyenlőtlenséget akarta megszüntetni, mely a biztosító társaságoknak és egyéb kereskedőknek egyforma jogi természetű követeléseinek érvényesítésére nézve tényleg eddig kétségtelenül fennállott. Az ismertetett táblai határozatok adják magyarázatát annak a különbségnek is, mely az 1893 : XVIII. t.-c. 2. §-ának 1. pontja és utolsó bekezdése közt létezik, a mennyiben a törvény csak az e d d i g i gyakorlatot követte akkor, midőn az olyan pereket, a melyekben alperes kereskedő, vagy a melyekben az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi, a kereskedelmi bírósághoz utalta, az olyanokat pedig, melyek e kellékeknek nem felelnek meg, a sommás biróság, mint köztörvényü biróság hatáskörébe terelte. Egyébiránt most nincsen is értelme az 1893 : XVIII. t.-c. 2. §-a megtámadásának. Addig, mig az 1877 : XXII. t.-c. 46. §-a hatályban volt, még lehetett kérdezni bíróságaink praxisával szemben, hogy miért emlékszik meg a bagatell törvény 46. §-a a bejegyzett kereskedők könyveinek bizonyító erejéről, ha az 1877 : XXII. t.-c. 11. §-a és a keresk. törvény 264. §-a szerint a kereskedőknek egyoldalú ügyletei sem tartozhatnak kisebb polgári perútra. Most azonban, hogy az 1877 : XXII. t.-c. 17. §-a és az 1893 : XVIII. t.-c. 225. §-a értelmében a bagatell törvény 46. §-a hatályát vesztette: még e kérdés is tárgytalanná vált. Még valamit akarok mondani. Mikor az 1893 : XVIII. t.-c. 2. §-át a képviselőháznak 1893. május 12-én tartott ülésében tárgyalták, dr. Neumann Ármin a 2. §. első bekezdéséhez módosítást nyújtott be, oly irányban, hogy ott ne csak az 1. §. 5. a), hanem az egész 5. pontjára hivatkozzék a törvény. Nem keresem, hogy van-e értéke e módosításnak; de az már érdekel, hogy módosítását következőképen indokolta: » sem ratiója, sem alapja nincs annak, hogy a fogadósok vagy a szállásadók és az utazók közt az elszállásolási viszonyokból eredő azon keresetek, melyek azok kereskedelmi üzletének folytatásából erednek, ne legyenek a sommás eljárás alá terelve... (Fodor-Markus -féle Polg. Törv. Rendtartás II. köt., 198. lap.) És az igazságügyminiszter meg a képviselőház is hozzájárult e módosításhoz. Pedig a szállodásnak szintén 1—2 frtos követelései szoktak lenni az utazókkal szemben, és az alperes ilyenkor éppen úgy lehet orvos, meg ügyvéd, mint mikor »sót« vagy » fűszert« vásárol hitelbe B e r é n y i kartársunk cselédje ! Ne csináljunk tehát zavart a törvény félremagyarázásával. Hisz' még csak azt sem lehet mondani, hogy a mi álláspontunk elfogadása a járásbíróságok teendőit megszaporítaná; mert az 1893 : XIX. t.-c. 17. §-a útján úgyis minden hitelező jogosúlt a községi biróság elkerülésével a legapróbb pert is a járásbíróság elé vinni. Azt meg az 1893 : XVIII. t.-c. 2. §-a sem parancsolja meg a bíróságnak, hogy k i s perekben sok költségét állapítsanak meg. Átmenet az új törvénykezési bélyegek és illetékekre. Irta: LASITZ PÁL, p. ü. miniszteri titkár Budapesten. A «J o g» mult évi 48. számában fenti cim alatt közzétett cikkemmel szemben dr. F r a e n k e 1 Sándor budapesti ügyvéd úr ugyanezen lap 51-ik számában «Az uj törvénykezési bélyegek és illetékekn című közleményében, indokait tekintve teljesen, a következtetéseket illetőleg pedig részben, ellentétes álláspontra helyezkedik, amelyekre nézve viszont nekem volna egy pár megjegyzésem.