A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 23. szám - Visszaélés a sajtóval. Törvényszéki csarnok

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 23, számához. Köztörvényi ügyekben. Pozsonyi kir. ítélőtábla. Az 1881: LX. t.-c. 43. ij-ának az a rendelkezése, hogy ha a végrehajtás alapjául szolgáló Ítéletben vagy egyezségben kamatfizetési kötelezettség nem foglaltatik, a teljesítési határidő lejártatol a kielégítésig hatszaztóli késedelmi kamat jár, alkalmazható-e akkor, ha a nyertes fél az elsöbirósági feltétlenül marasztaló Íteletet helybenhagyó másodbirósági ítélet alapján kielégítési végrehajtást nem kér, a vesztes fél pedig a helybenhagyó harmadbirósági ítélet kézbesítése után magánúton a kötelezettségnek kamatfizetés nélkül eleget tesz. — 9. polgári határozat. P. Ferencz és társainak ifj. B. Antal ellen örökösödés, illetve törvényes osztályrész iránti rendes perében az elsöbirúság alperest feltétlenül kötelezte arra, hogy felpereseknek 15 nap alatt 3,750 forintot kamat nélkül megfizessen ; mindkét fél felebbezése folytán a másodbiróság az alperes részéről fizetendő összeget 1,640 frt 621. krra leszállította, egyébként az elsöbiróságnak Ítéletét helybenhagyta ; mindkét fél felebbezése folytán a harmadbiróság az alperes részéről fizetendő összeget 862 frt 03 krra leszállította, egyébként a másodbiróságnak ítéletét helybenhagyta. Ekkor felperesek előadván azt, hogy alperes a 862 frt 03 krt a harmadbirósági ítélet kézbesítése után 21-ik napon megfizette, kielégítési végrehajtást kértek a 862 frt 03 krnak 6ö/0 kamatai erejéig a másodbirósági Ítéletnek alperes részére történt kézbesítését követő 15 nap elteltétől a fizetés megtörténtéig számított időre. Az elsőbiróság ezt a kérelmet elutasította, a pozsonyi kir. Ítélőtábla pedig a kielégítési végrehajtást ama kamatok erejéig elrendelte és ennek az ügynek eldöntése alkalmából kimondotta a határozattárba felveendő következő határozatot : Az 1881 : LX. t.-c. 43. ij-nak az a rendelkezése, hogy ha a végrehajtás alapjául szolgáló ítéletben vagy egyezségben kamatfizetési kötelezettség nem foglaltatik, a teljesítési határidő lejártától a kielégítésig hatszaztóli késedelmi kamat jár, akkor is alkalmazandó, ha a nyertes fél a feltétlenül marasztaló elsőbirósági ítéletet helybenhagyó) másodbirósági ítélet alapján kielégítési végrehajtást nem kér, a vesztes fél pedig a helybenhagyó harmadbirósági ítélet után a kötelezettségnek kamatfizetés nélkül magánúton eleget tesz. I d o k o k : Az 1881 : LIX. t.-c. 48. §. szerint ha a másodbiróság az elsöbiróságnak feltétlenül marasztaló ítéletét egészben vagy részben helybenhagyta, a helybenhagyott ítéletnek vagy az ítélet helybenhagyott részének végrehajtását a különben törvényileg ki nem zárt felebbezés nem gátolja ; ezzel kapcsolatban az 1881 : LX. t.-c. 1. §. b) pontja szerint végrehajthatók a polgári bíróságoknak jogerőre nem emelkedett ama marasztaló ítéletei, melyek ellen a végrehajtásra halasztói hatálylyal nem bíró felebbezés használtatott : az 1881. évi LX. t.-c. 8. §. szerint pedig a végrehajtás az annak alapjául szolgáló közokiratban megállapított teljesítési határidő lejárta után kérendő. Ezeknek megfelelően az 1881 : LIX. t.-c. 23. §-a kifejezetten különbséget tesz a végrehajható és a jogerőre emelkedett ítéletek között, egyúttal meghatározza azt, hogy a teljesítési határidő már a végrehajtható ítélet kézbesítését vagy kihirdetését követő napon veszi kezdetét. Ezeknél fogva a jelenleg kérdéses ügyben alperesre nézve 1,640 frt 624/j kr. erejéig, a mely részben a másodbiróság az elsöbiróságnak feltétlenül marasztaló ítéletét helybenhagyta, a teljesítési határidő a másodbirósági Ítéletnek alperes részére történt kézbesítését követő 15 nap elteltével lejárt; következésképen e lejárattól alperes 6°/o késedelmi kamatot is köteles fizetni és e lejárat után felperesek az alperesek ellen kielégítési végrehajtást sikerrel kérhettek volna. Az alperes kamatfizetési kötelezettségére nem bir befolyással az a körülmény, hogy felperesek a másodbirósági ítélet alapján kielégítési végrehajtást nem kértek és hogy alperes a harmadbirósági ítélet kézbesítése után, de a kielégítési végrehajtás kérelmezése előtt a kötelezettségnek kamatfizetés nélkül eleget tett; mert felpereseknek a másodbirósági Ítélet alapján kielégítési végrehajtást kérni volt joguk, de nem kötelességük és így a miatt, hogy e jogukkal nem éltek, felperesek hátrányt nem szenvedhetnek és az alperes előnyben nem részesülhet ; mert az 1881 : LX. t.-c. 43. §-nak kérdéses rendelkezése az ítélet vagy egyezség között külömbséget nem tesz, holott az egyezségnél a végrehajtás elrendelése egészen más tekintet alá esik; mert végül az 1881 : LX. t.-c. 43. §. kérdéses rendelkezésének szószerinti szövege szerint a kamatfizetési kötelezettség nem függ a végrehajtás kérelmezésétől, hanem kifejezetten és kizárólag a teljesítési határidő lejártától, az a rendelkezés nem tesz különbBudapest, 1895 június hó 9-én. séget azok között az esetek között, a mikor a teljesítési határidőegyezség, jogerőre emelkedett ítélet, vagy jogerőre nem emelkedett végrehajtható ítélet szerint számítandó; következésképen az a rendelkezés, habár a végrehajtási törvénybe van beleillesztve, egy általános anyagi jogszabály és igy a teljesítési határidő lejártával a késedelmi kamat a végrehajtás kérelmezésétől függetlenül mindenkor jár. A kir. járásbíróságok által közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtások ellen beadott kifogások elintézésére nézve a másodbirósági határozathozatalra a kir. Ítélőtábla és nem a törvényszék illetékes. A m. kir. Curia f1895 április 4-én 2,560. sz. a.) azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely D. Károlyné és társainak özv. P. Antalné és társai ellen közjegyzői okirat alapján folyamatba tett végrehajtási ügyében a szegedi kir. itélő tábla és a szabadkai kir. törvényszék mint felebbviteli biróság között felmerült, jelen ügyben a másodbirósági határozat hozatalára a szegedi kir. itélő tábla mondatik ki illetékesnek. Mert a sommás eljárást szabályozó 1893: XVIII. t.-cikknek az illetékesség tárgyában rendelkező 1. és 2. §-ai, valamint ugyanazon t.-cikknek a végrehajtási eljárásra vonatkozó 229. §-a az 1874: XXXV. t.-c. és illetve 1886: VII. t.-cikknek a közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtást szabályozó részét, tehát a kifogások mikénti elintézésére vonatkozó részét nem érintik és ez által ez hatályában fentartottnak tekintendő; és mert az a körülmény, hogy az 1874: XXXV. t.-c. 116. §-a értelmében a kir. járásbíróságok által közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtások ellen beadott kifogások sommás uton tárgyalandók, nem szolgál alapul arra nézve indokul, hogy az ily uton hozott végzések elleni felebbezések elintézése az idézett XVIII. t.-c. értelmében a kir. törvényszékek mint felebbviteli bíróságok hatásköréhez tartozónak tekintessék, mivel a kir. törvényszékek ezen t.-c. értelmében csak a sommás perekben gyakorolják a felebbviteli bíráskodást. Ugy de a közjegyzői törvény alapján folyamatba tett végrehajtási ügyet szoros értelemben vett perré az a körülmény nem teszi, hogy a végrehajtást elrendelő végzések ellen intézett kifogásokra nézve, a biróság minőségéhez képest sommás vagy jegyzőkönyvi uton való meghallgatásnak van helye, tehát e tekintetben is irányadó az 1893: XVIII. t.-c. 229. §-ának negyedik bekezdésének rendelkezése, stb. A jelzálogos hitelező az őt megelőző hitelező követelését a vételár-felosztás folyamán jogositva van ugyan megtámadni, a jogerős ítélet vagy egyezség által megállapított jelzálogos követelés ellen tett kifogások az 1881: LX. t.-c. 197. £-ának harmadik bekezdése szerint azonban csak az esetben vehetők figyelembe, ha a kifogásoló valószínűvé teszi, hogy a követelés a végrehajtható itélet vagy egyezség kelte után felmerült ténykörülmények folytán egészben vagy részben megszűnt. Ennélfogva oly kifogás, a mely az itélet vagy egyezség keltét megelőző ténykörülményre van alapitva, tekintetbe nem vehető s megtámadás alapjául nem szolgálhat. (M; kir. Curia 1894 nov. 20. 10,218. sz. a.) A gyárigazgatóként alkalmazott szabad idejét a gyárvezetés keretén kivül álló működésre is fordíthatja, ha a szolgálati szerződésben nincs világosan kikötve, hogy összes idejét és tevékenységét kizárólag csak a gyárnak szentelni tartozik. A gyárvezetésen kivüli működés tehát nem elég ok a felmondás nélküli elbocsátásra. (M. kir. Curia 1894 nov. 15. 16. sz. a.) Azok az ügyvédek, a kik hivatalos helyiségben és felek jelenlétében egymást gyalázó szavakkal illetik, megsértik az ügyvédi kar tekintélyét és elkövetik az 1874: XXXIV. t.-c. 68. §. b) pontja szerint minősülő fegyelmi vétséget. (M. kir. Curia 1894 november 10. 383. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A keresetnek alapul szolgáló váltó annak jelenlegi tartalma szerint alakszerű, habár hamis kibocsátói aláírással el levén látva, ennélfogva a kereset azon okból, hogy az annak alapjául szolgáló okirat a kibocsátói aláirás, mint a váltó egyik lényeges kellékének hiányában van, váltóbirói hatáskör hiányából vissza nem utasítható.