A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 23. szám - Visszaélés a sajtóval. Törvényszéki csarnok

90 A JOG Az Erzsébetvárosi kir. törvényszék mint váltóbiróság (1894aug. 6. 4,727 sz. a.) dr. Schmidt József ügyvéd által képviselt Sch. Mihály felperesnek dr. Issekutz Győző ügyvéd által képviselt Sch. Simon alperes ellen 310 frt tőke és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Alperes váltókifogásai elutasittatnak, az 1891. év ápr. 20-án 3,018. sz. a. kelt sommás végzés hatályban tartatik stb. Indokok: Alperes váltókifogásaiban és azok jegyzőkönyvi tárgyalása rendén azt adja elő, hogy a kereseti váltó a kibocsátó és forgató aláírása, valamint a kiállítási idő tekintetében nem valódi, mivel azt felperes sem kibocsátó, sem forgatóként alá nem irta, a kiállítás ideje pedig évekkel későbbi időre tüntettetett ki a váltón, mint azt ő (alperes) elfogadta s igy felperesnek kereseti joga nincs; de ezektől eltekintve is a kereseti és a 3,019. sz. a. beperesitett 200 frtos váltó ellenében az 1—3. alatt becsatolt eredeti nyugták szerint összesen 433 frt 81 krt kifizetett és így felperesnek ezen két váltó alapján csakis azon összeggel tartozik, mely a 433 frt 81 krnak és a felperes által beismert 27 frt 47 krnak levonása után fenmaradt. Ezek előrebocsátása mellett, tekintve, hogy alperes beismeri, miszerint a 310 frtról kiállított kereseti váltót elfogadóként aláirta, tekintve, hogy alperes nem is állítja, miszerint a váltó szövegében rendelvényesként megnevezett felperes jogtalan úton jutott a váltó birtokához; tekintve, hogy ily körülmények között felperesnek alperes elleni kereseti jogosultsága a vt. 23. és 91. ^tf-nak rendelkezéseiből kifolyólag kétségbe nem vonható: további ügydöntő kérdést csak az képezheti, hogy a váltó lényeges kellékeit tekintve, szolgálhat-e kereset alapjául? s ha igen, ezen váltókövetelés az 1. 2. 3. alatti nyugták értelmében kifizetettnek tekintendő-e r Habár az első kérdés tekintetében felperes beismerte, hogy a kereseti váltó előlapján látható «M. Schmidt» kibocsátói aláírás nem felperes kezétől, hanem jelen perbeli képviselőjétől, ki egyúttal neki örököse is, eredt, e körülmény a váltó érvényére és alperesnek jogérvényesen elvállalt váltói kötelezettségére befolyással nem lehet, mert az ellenkező kikötés hiányában a váltó utólagos kitöltésére vonatkozó jogosultság nem tekinthető egyedül a váltó első átvevője Sch. Mihály személyéhez kötött jognak és mert különben is alperes felperesnek s illetőleg jogutódának azon törvényszerű jogával szemben, hogy mint váltóbirtokos a váltón hiányzó lényeges kellékeket utólagosan kitölthette, a vt. 93. §-ának megfelelő módon nem bizonyította alperes, miszerint Sch. Mihálynak utólagosan eszközölt kibocsátói névaláírása valamely létrejött megállapodás ellenére történt. . Mindezek mellett alperesnek az utólagos kikötés cimén emelt kifogásai a vt. 93. §. értelmében figyelembe vehetők nem voltak, annál inkább sem, mert alperesnek azon állítása, hogy felperesnek forgatói aláírása s a váltó keltezése valódiatlan, éppen az alperes által becsatolt eredeti nyugták alapján megtartott szakértői szemle által megcáfoltatik és végül mert alperes beismeri, hogy a kereseti váltót elfogadó gyanánt az «M. Schmidt» kibocsátói aláírás keletkezése előtt irta alá és bocsátotta felperesnek birtokába, ő (alperes) a vt. 82. §-ának rendelkezésénél fogva a váltónak eredeti tartalma szerint amúgy is felelős. És igy figyelmen kívül kellett hagyni alperesnek a fizetés cimén emelt kifogását is, mert azon állítása, hogy az 1. 2. 3. alatti elismervényekben foglalt összegeket a kereseti váltó ellenében fizette, megcáfoltatik az által, hogy az 1. és 2. alatti elismervények a kérdéses váltó kiállítását jóval megelőző időből "vannak kiállítva; ezzel szemben pedig alperes azon állítását, hogy a kereseti váltót annak kitüntetett keltezése előtt fogadta el, semmivel sem bizonyította, és így valószínűnek sem vehető az, hogy az 1. és 2. alatti nyugták szerint 1887. évben fizetett 100 frtnyi összeg a két évnél később kiállított váltón alapuló tartozás törlesztésére szolgálhatott volna. A 233 frt 81 kr értékről kiállított elismervény tartalma szerint pedig az abban emiitett 2i darab kötelezvény nem a kereseti váltótartozás részbeni kifizetéseképen adatott át felperesnek, hanem azért, hogy azokat behajtás céljából Schmidt József ügyvédjelöltnek adja át. De megcáfoltatik alperesnek ebbeli védekezése főleg D. M Károly és E. Ferenc tanuk vallomása által, mely szerint az 1893 május 5-én megtartott elszámoláskor, a mely a B. alatti elismervényben említett 24 darab kötelezvényre is kiterjedt, a kereseti váltókövetelés fennállását alperes nemcsak elismerte, hanem a számadás eredményeként javára mutatkozó 27 frt 47 krnyi követelését szóban forgó váltótartozásának részbeni törlesztésére fordította. Minthogy azonban alperes a felperes által beismert eme 27 frt 47 kr. kifizetése tekintetében jogát a 3,744. sz. a. beadott kifogások tárgyalása rendén érvényesítette és ez a 4,728. sz. a. hozott ítélet rendén figyelemben is részesült: alperest ezen perben emelt kifogásaival teljesen elutasítani, a sommás végzés hatályban tartása mellett a kereseti váltótőke és jár. megfizetésében elmarasztalni kellett stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla i 1804 nov. 20. 3,377. sz. a.i a neheztelt ítéletet a megelőző összes eljárással s a 301. §. sz. sommás végzéssel együtt a 2,851/81. rendelet 37. §. alapján hivatalból megsemmisíti és a keresetet az eredeti váltóval felperesnek visszaadni rendelé stb. Mert a kereset mellett becsatolt váltóból egy váltói lényeges kellék t. i. a kibocsátási aláírás hiányozván, a kereset a 2,851. sz. rendelet 4. §. 2. bekezdése értelmében az elsőbiróság által hivatalból visszautasítandó volt volna. Ugyanis habár a váltótörvény tüzetesen meg nem határozta a helyet, a melyen a kibocsátó nevét aláirni tartozik, mégis szükséges, hogy azon személy névaláírása, ki az intézvényezetthez a fizetés iránti felszólitást intézi, a váltó előlapjának oly helyén legyen irva, mely a fizetés iránt való felszólítás aláírásaként legyen minden kétséget kizárólag megállapítható, a kereseti váltóból pedig ez minden kétséget kizárólag nem állapitható meg, mert M. Schmidt név aláírása, mint hamis nem létezőnek tekintendő. Sch. Adolf állítólagos kibocsátó neve pedig a váltó szövegének befejezése után jóval alább, a váltó alsó szélén az intézvényezett és lakhelyének, valamint a fizetési helynek megnevezése után lévén aláírva, kibocsátói aláírásnak nem tekinthető és ez okból a váltókellék hiányában szenvedvén, sommás végzés kibocsátására alapul nem szolgálhatott. Maga felperes is kellékhiányosnak ismerte el a váltót, midőn a keresetnek egy izben való visszautasítása után a hiányzó kibocsátói aláírást M. Schmidt nevének aláírása által kívánta pótolni. Minthogy pedig a kir. törvényszék ennek dacára s a fent idézett rendelet ellenére a sommás végzést kibocsátotta s a beadott kifogások folytán a tárgyalást megtartotta és ítéletet hozott, nyilvánvaló semmiséget követett el, miért is stb. A m. kir. Curia (1895 április 3. 384/v. sz. a.) A kir. Ítélőtábla végzése megváltoztattatik, az elsőbiróság ítélete, az azt megelőző eljárás és a kibocsátott sommás végzés megsemmisítésének, a kereset a felperes részére leendő visszaadásának helye nem találtatik s a másodbiróság az elsőbiróság ítéletének érdemleges felülbírálására utasittatik, stb. Indokok: a keresetnek alapul szolgáló váltó annak jelenlegi tartalma szerint alakszerű kibocsátási aláírással el van látva, ennélfogva a kereset azon okból, mert az annak alapjául szolgáló okirat a váltó egyik lényeges kellékének hiányában van, a váltóeljárás 4. § 2. pontja alapján, a váltóbirói hatáskör hiányából vissza nem utasítható. Ehhez képest a másodbiróság az elsőbiróság ítéletének érdemleges felülbírálására utasíttatott. Bűnügyekben. Vádlott a közkórházi hivatalnoki minőségben kezelt s a megyei pénztárba szállítandó összegeken, nemkülönben a kórházi ápoltak részére őrzött, az illető magánegyéneknek kiszolgáltatandó letéti összegeknek eltulajdonításával követvén el nagyszámú sikkasztásokat: mégis nem két-, hanem egyrendbeli hivatali sikkasztás bűntettében mondandó ki bűnösnek, annál is inkább, mert a károsult ápoltak is pénzüknek megtérítését a megyei törvényhatóságtól követelhették. A nagyváradi kir. törvényszék (1894. év március hó 21-én 1,081. sz. a.) Sikkasztás és csalás bűntettével vádolt Cs. Sándor elleni büntető ügyében következőleg ítélt. Szabadlábon levő Cs. Sándor (stb.) a btkv. 462. §-ának 2-ik bekezdésébe ütköző egyrendű hivatali sikkasztás bűntette; a btkv. 379. §-ába ütköző 381. §-ának 2-ik pontja szerint minősülő egyrendű csalás bűntette és végre a btkv. 355. §-ába ütköző 356. §. szerint minősülő sikkasztás bűntettében bűnösnek mondja ki s ugyanazért a btkv. 463., 484., 383. §-ainak első bekezdése, 388., 358., és 96. §-a alapján a btkv. 92. §-ának alkalmazásával a 20. §. felhívása mellett elitéli a büntetés foganatba vételétől számitandíj három (3) évi börtönre, melybe 1891. év ápril hó 14-től 1891. év július hó 10-ig, azután 1891. év július hó 30-tól 1891. év október hó 15-ig eltöltött vizsgálati fogságából mi sem számíttatik be, továbbá 5 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának hasontartalmú felfüggesztésére stb. Indokok: Cs. Sándor, nagyváradi lakos, mint Bihar vármegye közkórházának alispánilag kinevezett, azonban hivatali eskü alatt nem szolgáló gondnoka 1891. évi ápril hó 11-én önként megjelent a nagyváradi kir. törvényszék vizsgáló birája előtt s kijelentette, hogy önmaga ellen bűnvádi följelentést kiván tenni. E célból kihalgattatván. önként előadta, hogy ő 1893-ban lett a közkórházhoz Írnokká kinevezve és rövid idő, illetve pár év múlva az összes kórházi bevételekről és kiadásokról vezetett főkönyvek szerkesztésével megbizatott az akkori, de időközben elhalt gondnok M. Lászlóval együtt. Azonkivül együtt kezelte M. Lászlóval a közkórházi ápolási költségeket 1878. évig, a midőn M. László elbetegesedvén, ez időktől kezdve kizárólag ő kezelte a pénzeket s letéteket, nyugtákat ő állított ki s ugyancsak ő könyvelte el a beszedett, vagy kifizetett összegeket is. Ezen hivatalos minőségében a végtárgyalás folyamán tett beismerő vallomásából kitünőleg 1878. év óta a reábízott hivatalos pénzekből kisebb-nagyobb összegeket sikkasztott oly formán, hogy a történt fizetéseket az arra rendelt könyvekbe nem vezette be, mely sikkasztott összeg beismerése szerint az 1,000 frtot meghaladja. Hogy ezen sikkasztásait leleplezze vádlott, a később kezeihez folyt pénzeket hamisan vezette be az általa vezetett könyvekbe. — Beismerte továbbá vádlott, hogy a betegek által kezeihez letétbe helyezett 43 frt 30 krt elsikkasztotta, hogy a főétlapok szerkesztésével megbízva lévén, a főétlapba több étel- és ital-adagot vezetett be s ezen többlet, mely a főszámvevő előadása szerint