A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 23. szám - A jogi szakoktatás kérdéséhez

Tizennegyedik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1895 június 9. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart ;í. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ül' AZ IBiiZSJlfiOCT KÜKÉINEK KÉPVISELETÉRE A MARYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜCÍÉM fa ÉJEGYÉ ÍAÍ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügy vidék. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr, Fél « .„ 3 « — « Egész a G « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A jogi szakoktatás kérdéséhez. Irta : dr. Horváth János Budapest. — A birói úton nem érvényesíthető kötelmek. Irta: dr. Katona Mór. nyilv. r. jogtanár Kassán. — A bányatörvényjavaslat. Irta : dr. S i p o s Árpád, kir. jogakad. tanár Nagyváradon. — Visszaélés a sajtóval Irta: dr. Rónai Sándor, tvszéki jegyző. Budapest. — Belföld. (Az igazságügyminister legközelebbi igazságügyi és politikai programmja. — A kir. közjegyzők országos egylete rendes évi közgyűléséről.) — Vegyesek. Curiai és táblai értesítések. TÁRCA : Az én első perem. Irta dr. S z a k o I c a i Árpád, budapesti ügyvéd. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. - Kivonat a «J5udapesti Közlönyn-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A jogi szakoktatás kérdéséhez. Irta: dr. HORVÁTH JÁNOS Budapest. Most, midőn az iskolai tanév bezárul, midőn a parlament szünetre megy. mégis alkalomszerűnek tartom szünetek alatti elmélkedés tárgyául a jogi szakoktatás kérdését némileg szellőztetni. Ez oly fontos kérdéssel foglalkoztak legújabban a jogászegyletben, foglalkoztak vele politikai és szaklapjaink hasábjain, de kimeritettnek nem tartom. És midőn a politikai és iskolai szünet beáll, nem időszerűtlen sok egyéb közt egynémely eszmét fölvetni, a mely már a meglevő becses anyaghoz tán néhány atommal járul Különösen alkalomszerűnek tartom e kérdés fölvetését újabban akkor, midőn köztudomású, hogy gróf Csáky Albin ministersége alatt ez irányban nagyhorderejű javaslatok készültek; továbbá, hogy az idő szerinti közoktatásügyi minister előbb a budapesti m. kir. tudományegyetem jogi karának volt egyik disze, s mint ilyen, alapos ismerője már nagy, európai színvonalon álló általános és jogi műveltségénél fogva is a viszonyoknak, s teljes tudattal bir a követelmények felől. Nézetem szerint nálunk eddig a jogi szakoktatásban a főhiány ott keresendő, hogy nem volt egységes szervezet. A tanerők megválasztása s alkalmazása számos külön factorokon függött és függ ma is. Legutóbbi időkig főleg a felekezeti akadémiákon az alkalmazandó tanárok képesítése is nagyon csekély figyelembe részesült. Ily abnormitás még most is — eltekintve a két egyetemtől — a tanárok alkalmazásánál a felekezethez! tartozás figyelembe vétele, sőt föltételül odaállitása. ezzel kapcsolatosan a jogakadémiák felekezetek szerinti megoszlása. Ez a systema ép az, a mivel eo ipso első sorban szakítani kell. Ha a két egyetemen a tanárok képesség szerint s más melléktekintetek nélkül alkalmaztatnak, miért nem vihető ez ki a többi akadémiánál is, miért nem veszi kezébe az állam az egész jogi szakoktatást, miért nem alakítja át az akadémiákat egységes szervezetű jogi facultásokká. Ez egyike azon kérdéseknek, melynek megoldása, főleg az egyházpolitikai ügyeknek sikeres lebonyolítása után nem sokáig várathat magára. A jogi facultások végleges szervezésénél figyelembe lesz veendő az elhelyezés is. Mig ma az ország keleti részei tömvék jogakadémiákkal, addig az oly népes és culturailag előbb álló nyugoti s déli részek azt nélkülözik. így p. o. egy tömegben vannak : Kassa. Eperjes, Sárospatak. Mármaros-Sziget, Debrecen, Nagyvárad jogakadémiái, ehez járul még a kolozsvári egyetem jogi facultása; mig túl a Dunán a győri jogakadémia megszüntetése után csupán az egy kisebb kaliberű pécsi akadémia működik. A déli részek centrumává kiszemelt Szeged — főleg tekintettel az ország déli részeinek nemzetiségi viszonyaira, s igy a magyarosodás oly nagyon óhajtott társadalmi úton való terjedésére — egy jogi facultással nem bir, s merem e helyütt a véleményt kockáztatni arra nézve, hogy Szeged a jogakadémiák végleges rendezésénél, ha tán nem is egyetemet, de jogi facultást mindenesetre nyerend. Tanrendszerünk, tanterveink csak legújabb időben lőnek egyöntetűbben szervezve, ma már nincs meg az anomália, hogy a jogi tanfolyam az egyetemen négy, az akadémiákon két vagy három évfolyamra terjedjen. Ma e tekintetben, úgy a vizsgálati tárgyak tekintetében a szükséges harmónia megvan. Jelenleg a jog- és államtudományi szak főbb ágazatai kellő méltatásban részesülnek. De ezzel minden meg van mondva. Valljuk be azonban, hogy a jogi műveltség megszerezhetésére a mi tanintézeteink berendezve ez idő szerint még nincsenek. Nem elegendő fejlettebb jogi életünkben — külföldi relatióink is szaporodván — h°gy a jogtanuló látköre a magyar magánjog, perrendtartás, hiteltörvények, úgy a büntetőjog, mint a mindennapi gyakorlatban leginkább előforduló tárgyakkal lezártnak tekintessék. A jogi tanintézetek célja ezzel még akkor sem volna kimerítve, ha csupán az lenne a feladat, hogy a _ legprimitívebb szükségletekre képeztessenek ki a hallgatók. És látjuk, hogy csak legújabban járult mindeme tárgyakhoz kisegitőleg a pénzügyi és közigazgatási jog. Ha tehát a jogtanuló a tanfolyamokat jól felhasználja, a négy évi folyam végén a legáltalánosabb jogi és közigazgatási elveket fogja ismerni, de a modern jogászi műveltség alapját nem viszi magával a közéletbe. Hogy tehát a jogtanuló a mindennapi jogi élet főtárgyait is megismerje, hogy jogászi alapműveltsége is legyen, külömbség teendő az első sorban gyakorlati s a mindennapi életben érvényesíthető jogtárgyak s a jogi műveltség más egyéb tárgyai közt. Kötelezett tantárgyak lennének továbbra is mindazon tárgyak természetesen, melyek a közéletben par exellence jogi tárgyaknak ismervék: a magánjog, hiteltörvények, perrendtartás stb. De a nem kötelezett és vizsga tárgyát nem képező tárgyaknak egész sorozatát szeretném a tantervbe felvéve látni, miknek eddigi elhanyagolását sajnálkozva tapasztaltam. A jogi oktatásnak egyik végcélja ez irányítás is, s ép ezen elme- és eszmeirányitó tárgyak jogi intézeteinken nem méltatvák. Pedig a jogi tanterv készítésénél figyelemmel kell lenni arra is, hogy nem csupán kisebb hatáskörrel megelégedő egyének frequentálják az előadásokat, hanem olyanok is, kik diplomatiára, publicistikára stb. készülnek, kik általános jogi műveltséget igyekeznek szerezni, hogy a közéletben társadalmi positiójuknál fogva szerepelhessenek. Nem szabad azt sem feledni, hogy a mindenkori jelen generatiójából fejlődik a mindenkori jövő magasabb hivatalnoki kara, irányadó emberei, végül a jogoktatásnak figyelembe kell venni azt is, hogy igen sokan a tudományt magáért a tudományért, hajlamból keresik föl, s irányeszméket, útmutató világot szeretnének minden irányban birni. így hazai jogintézeteinken nincs tradálva az összehasonlító jogtudomány. Nem törődtünk eddig azzal, hogy a nyugoteurópai szerves intézmények, pl. a francia, porosz, angol közigazgatási, financiális és igazságügyi szervezet már a tanszékekről alaposan megismerhetők legyenek. Pedig mindezekre nálunk, hol még a külföldtől annyit kell tanulnunk, hol mindezekről parlamentben journalistikában annyit beszélnek, fölöttébb nagy szükség lenne. Az európai jogtörténet csupán az újabb kor elejéig van tanítva, a reformatió által a XVI. században előidézett mozgalmaknak behatása a jogéletre, továbbá a codificatiók kora (midőn mi magunk is a codificatió korában élünk) egyáltalán nem lesznek előadva. Nemzetközi helyzetünk teljesen megváltozott, az európai kereskedelmi és forgalmi élet rayonjába mi is bejutottunk, igy Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.