A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 21. szám - Nem telekkönyvezett ingatlan árverése - Az elmebetegek jogvédelme

82 A JOG Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. 1. A ker. törv. 242. §-ának az a rendelkezése, hogy a szövetkezet igazgatósága minden évnegyed végén a be- és kilépett tagokat, a fe'mondott üzletrészek számát a törvényszéknél bejelenteni és minden év január havában a tagoknak betűrendes névjegyzékét az üzletrészek kitüntetésemellett bemutni tartozik, csakis a működésben levő szövetkezetekre alkalmazható, ellenben a felszámolásban levő szövetkezetek felszámolói erre nem kötelezhetők. 2. A felszámolók részéről a társasági ügyeknek lebonyolítása iránt évenként szerkesztendő és közzéteendő kimutatás alakszerűséghez kötve nincsen. A nagykikindai kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság (1894-. évi június 13. 7,831. sz. a.) a «szanádi népbank mint szövetkezet felszámolás alatt > cégnek perenkivüli kereskedelmi ügyében következő végzést hozott: A jogerőre emelkedett 6,0 4. sz. végzés az abban kiszabott egyenként 50—50 frt pénzbirságnak E. Márton, B. Elek, M. Radó, H. Ádám és B. Pétertől leendő behajtás végett megküldetik a nagybecskereki kir. pénzügyigazgatösághoz; mert a nevezettek, mint a «szanádi népbank* mint szövetkezet felszámolás alatt levő cég felszámolói, a felszámolás lebonyolítása iránt közzé tenni kellett évi kimutatásuk tárgyában jelentést a szóbanforgó végzésben foglalt felhívás dacára a mai napig sem tettek; felhivatnak nevezett felszámolók, hogy a felszámolás lebonyolítása iránt készített évenkénti kimutatásokról, ezeknek közzétételéről és egyáltalán a felszámolás folyamáról a jelen végzés vételétől számítandó 30 nap alatt annál bizonyosabban tegyenek jelentést, mert különben fentnevezett elszámolok egyenként 60—60 frt pénzbirságnak 15 nap alatt és végrehajtás terhével a t. kanizsai kir. adóhivatalnál leendő lefizetésére köteleztetnek ezennel. A jelentés érdemi elintézése előtt felhivatnak a felszámolók, hogy ezen végzés vételétől számítandó 8 nap alatt és pénzbírság terhével terjeszszék be pótlólag a ker. törvény 242. §.-ának értelmében a f. év elején volt összes szövetkezeti tagoknak betűrendes névjegyzékét, az üzletrészek kitüntetése mellett, és a folyó év első negyedében be- és kilépett tagok és felmondott üzletrészek kimutatását, hogy a közgyűlés határozatképessége vagy annak hiánya meg legyen állapitható. Jelentsék a felszámolók ugyanazon határidő alatt, hogy a mérlegeket megvizsgált és a helyesség igazolásául aláirt felügyelő-bizottsági tagok, mely közgyűlésen és mily időre választattak; minthogy az alapszabályok 3. §-a szerint <-az intézet minden hirdetménye> , tehát a közgyűlés összehívását tárgyazó hirdetmény is a magyar hivatalos, lapban. teendő közzé: felhivatnak a felszámolók, hogy ugyanezen idő alatt terjeszszék a közgyűlési meghívó, illetve tárgysorozat közzétételét igazoló példányát a «Budapesti Közlöny »-nek. A szegedi kir. Ítélőtábla (1885 január 2. 10,838, sz. a.) az elsőbiróság végzése a mely az alapon, hogy a felfolyamodással megtámadott végzés valamennyi folyamodóra nézve csak egységesen dönthető el, a felfolyamodással nem élő felszámolók részéről is megtámadottnak vétetett, annyiban, a mennyiben a felszámolók egyenként 50 frt pénzbirságnak megfizetésére köteleztettek s a mennyiben a felszámolók 60 frt pénzbírság terhe alatt jelentéstételre felhivattak, megsemmisíttetik; egyebekben pedig az első bíróság végzése megváltoztattatik, az 1894. évi 7,831. sz. jelentés érdemileg elintézhetönek nyilvánittatik, és a törvényszék utasittatik, hogy az említett jelentést érdemileg intézze el. Indokolás. A ker. törv. 242. ij-ának az a rendelkezése, hogy a szövetkezet igazgatósága minden évnegyed végén a be- és kilépett tagokat a felmondott üzletrészek számát a törvényszéknél bejelenteni és minden év január havában a tagoknak betűrendes névjegyzékét az üzletrészek kitüntetése mellett bemutatni tartozik, csakis működésben levő szövetkezetekre alkalmazható. Minthogy a szanádi népbank mint szövetkezet a 3,813. sz. végzés szerint még 1888. évben feloszlott és felszámolás alatt áll, az igazgatóság helyett a felszámolók a ker. törvény 242. §. alá foglaltaknak teljesítésére nem kötelezhetők. A felügyelő bizottsági tagok választására és a közgyűlési meghívó közzétételére vonatkozóan pedig a felvilágosítás az 1894. évi 10,659. sz. előterjesztésben már megadatott. Ezek szerint az elsőbiróság részéről a jelentés érdemleges elintézésének akadályául felhozott gátló okok fenn nem forognak, a miért is az elsöbiróságot a jelentés érdemleges elintézésére utasítani kellett. Arra pedig, hogy az elsőbiróság végzésének fennebb megjelölt része megsemmisíttetett, indokul az szolgált, hogy az 1894. évi 6,084 sz. végzésre a kiszabott idő alatt a jelentés 1894. évi 7,831. sz. a. beadatott és ennek a jelentésnek érdemleges megbirálása köréhez tartozik annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy az 1894. évi 7,831. sz. jelentéssel elégtétetett-e az 1894. évi 6,08Í. sz. végzésben foglalt meghagyásnak? Az által tehát, hogy a kir. törvényszék az 1894. évi 7,831. sz. jelentést érdemileg eddig vizsgálat tárgyává nem tette és mégis a bíróság behajtása és ujabb bírság kiszabása iránt intézkedett, holott ez az intézkedés az 1894. évi 7,831. sz. jelentésnek érdemleges elintézését feltételezi, oly szabálytalanságot követett el, a mely miatt a végzésnek fennebb megjelölt részét megsemmisíteni kellett. A m. kir. Curia Í1895 ápril 3. 405. sz. a.) A kir. ügyészség i felfolyamodásának hely nem adatik; mert a szövetkezetbe uj tagként való belépésnek, valamint abbó] való kiválásnak a szóvetkezet felszámolásának elhatározása után már helye nem lévén, s a szövetkezet hitelezői irányában azok tartozván felelősséggel, a kik a felszámolás elhatározása idejében a szövetkezet tagjai voltak, nyilvánvaló, hogy a ker. törv. 2Í2. §-nak rendelkezései, melyek szerint a be- és kilépett tagok minden évnegyed végén bejelentendők, továbbá a tagok betűrendes névjegyzéke évenként bemutatandó, alkalmazást nem nyerhetnek a szövetkezet felszámolása alatt, minélfogva a felszámolók azoknak teljesítésére pénzbírság terhe alatt nem kötelezhetők; és mert a K. T. 206. §4 szerint a felszámolók részéről a társasági ügyeknek lebonyolítása iránt évenként szerkesztendő és közzéteendő kimutatás alakszerűséghez nem lévén kötve, helyesen mondotta ki a másodbiróság, hogy a 7,831. sz. a. jelentés tárgyának érdemleges elintézése előtt meg nem állapitható az, hogy a felszámolás alatt álló szanádi népbanknak mint szövetkezetnek felszámolói a 6,084. sz. a. kibocsátott birói meghagyásnak megfeleltek-e, vagy sem és hogy ennélfogva a meghagyás teljesítése elmulasztásának feltétele alatt kiszabott pénzbírság alkalmazhatóságának helye van-e. . Bűnügyekben A védjegybitorlás vétségének tárgyi elemei mellett nem jöhet figyelembe vádlottak ama védekezése, hogy a felületes szemlélőnek tévedésbe ejtésére alkalmas utánzott gyártmány nekik egy harmadik cég által beküldetvén, ők maguk is tévedésben voltak, ha a szóban forgó áru általános elterjedésétől fel sem tehető, hogy arról épen vádlottak tudomást ne vettek volna, és ha az utánzatokon az imité szó által ezen minőség nyíltan kifejezést nyert, nem lehetvén elfogadni, hogy az évi 557 frt 18 krral megadóztatott üzlettel biró vádlottak az < imité» szó jelentőségét felfogni képtelenek lennének. A soproni kir. törvényszék (1894. április 19. 922. sz. a.) B. Móric, B. Albert és B. Samu (kereskedők) vádlottakat az ellenük emelt, az 1890. évi II. t.-c. 23. §-ába ütköző és ezen §. szerint büntetendő védjegybitorlás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A «Societe anonyme de la Distillerie de la Eiqueur Benedictine de 1' Abaye de Fécamp» részvénytársaság a soproni «Brüder Br.» cég tagjai, vádlottak ellen azon vádat emelte, hogy ez a nevezett panaszos cég által készített liqueur törvényes megvédése végett 1890 május 17-én bejegyzett védjegy utánzásáéval ellátott hamis liqueur gyártmányt hozott forgalomba. A vizsgálat és a végtárgyalás adatai nyomán megállapított tényállás a következő: K. Gyula mint a guttmansthali sz. pölteni cég soproni képviselője 1887. évben megjeient a B. testvérek üzletében azon célból, hogy nála a kirakat számára különféle Jiqueurt rendeljenek meg. A B. testvérek K. Gyula rábeszélésére hajolva, egy általános megrendelést tettek nála, mely megrendelésre a G. sz. pölteni cég, a vizsgálati iratoknál 6. n. sz. a. csatolt «Facturá»-ban, felsorglt különféle árukat szállította a B. testvérek részére. A mint a «Facturá»-ból is kitűnik, a szállított, összesen 188 frt 50 kr. értékű különféle árukkal 6 darab 1 literes és 6 darab V-2 literes «Benediktiner Liqueur»-rel telt palack is érkezett a B. Testvérek részére, mely palackokból egyet nevezett cég 1892. évben forgalomba hozott, egyet pedig állítólag elajándékozott. A bizonyítási eljárás adatai szerint B. testvérek határozott megbízást K. Gyulának nem adtak arra nézve, hogy ez részükre a «Benedictiner Liqueurt» szállíttassa; nem bízták meg azzal sem, hogy minő védjegygyei ellátott és palackolt szeszt küldjön. Jóllehet az eredeti és a hamisított gyártmányt tartalmazó palackok külső alakja és jelzése a felületes megtekintésre kétségtelen hasonlóságot mutat, a törvényszék ennek dacára nem találta megállapíthatónak a vádlottak bűnösségét a következő okokból: Az 1890 évi II. t.-c. 23. §-a értelmében a védjegyhamisitás vétségének egyik lényeges alkatelemét az képezi, hogy a hamis védjegygyei ellátott áru elárusítója, a másnak kizárólagos használati jogát képező védjegy felől és arról, hogy a forgalomba tett áru azzal a védjegygyei jogtalanul ló'n ellátva, tudomással bírjon. Jelen esetben ennek a tudatnak a fenforgását bíróilag megállapítani nem lehetett és pedig azért nem, mert a végtárgyalás adatai szerint a vádlottak egy közönséges falusi szatócsnak a fiai, szakiskolát egyik sem végzett, különös kereskedelmi szakképzettség megszerzésére egyiküknek sem volt alkalma, nem is foglalkoztak iparszerüleg liqueur-áruk elárusitásával, hanem csak egy izben az illető cég ügynökének a tolakodó ajánlgatására szerezték be a bűnjelül lefoglalt Benedictiner készletet. A bizonyítási eljárás során az, hogy vádlottak több izben is rendeltek volna ilyen árukat és azzal iparszerüleg kereskedtek, beigazolást nem nyert. Tekintetbe véve a vádlottaknak a végtárgyalás alkalmával közvetlenül ^ észlelt kezdetleges műveltségét, a liqueurgyártmányok neme, forrása és elárusitása körül való járatlanságát, elégséges alap nem találtatott annak megállapítására, hogy vádlottak &az eredeti Benedictiner liqueur gyártmányt és ennek védjegyét egyáltalán ismerték és hogy a raktárukba jutott hamisítványokat a védjegy jogtalan használatának a tudatában szerezték be, illetőié^ árusították el.