A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 21. szám - Nem telekkönyvezett ingatlan árverése - Az elmebetegek jogvédelme

A J Ez okokból és mert az 1890. évi II. t.-c. 25. §-ában construált az az alkotó elem, a mely a közönséges vevő félrevezetésének a lehetőségére van alapítva, ezúttal szintén nem volt megállapítható, azért, mert a Benedictiner liqueur közönséges vevőiére nézve a hamisítvány palackján olvasható «Imité» jelzés nem elé^é észrevehető módon használt változtatásnak nem tekinthető; "mindezeknél fogva a kir. törvényszék vádlottak bűnösségét megállapíthatónak nem találta, őket az ellenük emelt vád és következményeinek terhe alól fölmentette. A győri kir. ítélőtábla (189 i május 22. 1,298. sz. a.l az első bíróság Ítéletét helyben hagyja. Indokok: A kir. ítélőtábla elfogadta a kir. törvényszéki Ítélet indokolásának a tényállást feltüntető részét és e tényállás alapján vádlottaknak az ellenük emelt váci és következményeinek terhe alól való fölmentését a következő okokból hagyta helyben. A vizsgálat adataiból nyilvánvaló ugyan, hogy a «Rrüder B.» cég által a N. alatti tanúsága szerint 1892 szept. hó folyamán eladott egy palack szeszt és az a 9 palack szesz, a mely a sértett kérelmére 1892 okt. 31-én vádlottak kirakatában lefoglaltatott, a fécampi benedictini liqueurt gyártó részvénytársaság törvényszerint lajstromozott áru védjegyének oly annyira hasonló utánzatával volt ellátva, illetve ez utánzatban a sértett lajstromozott áru védjegyének változtatása oly csekély, hogy e mellett a közönséges vevő a különbséget csak különös figyelem ráfordításával ismerhette fel, s így kétségtelen, hogy az 1890: II. t.-c. 23. illetve 25. § által meghatározott védjegyhamisitás vétségének tárgyi ismérve, maga a jogsértő tény fenforog. Ámde a tárgyi ismérvek mellett is a büntetendő cselekmény teljes tényálladéka összes alkatelemeivel csak akkor áll elő, ha a cselekmény a tettes akaratából és pedig bűnös akaratából indul ki és ez akarat folytán lép be zavarólag a jogrend világába. A fenforgó ügy elbírálását tehát döntő mozzanatul az szolgál, vájjon a cselekmény a vádlottak bűnös akaratára visssavezethető-e, mert a vádbeli kétségnek alanyi ismérvét csakis a szándékosság képezi, a gondatlanság pedig nem. Ennek igazolására szolgálnak a következők: Az 1890: II. t.-c. rendelkezése szerint ugyanis a védjegyhamisitás vétségét az követi el, «a ki másnak kizárólagos használati jogát képező védjegygyei jogtalanul ellátott árut, ezt tudva forgalomba hoz, vagy árul; továbbá az, a ki valamely védjegyet ily célból utánoz*; — ugyanazon törvény 25. §-a pedig akként rendelkezik, hogy: «nem zárja ki e cselekmény büntethetőségét, ha a védjegy csekély változtatással használtatik» úgy, «hogy a küzönséges vevő az árúk közti különbséget csak különös figyelem reá fordításával ismerheti fel.' Ebből tehát nyilvánvaló, hogy a vádbeli vétség lényeges alkatelemét képezi a tettes bűnös akarata is, mert a törvény megkívánja, hogy a tettes tudja, hogy az általa forgalomba hozott, vagv árult cikkek a védjegygyei jogtalanul vannak ellátva. Es ha ezt tudja, a bűnös akarat fenforog nyilvánvalólag, mert az esetben tudnia kell egyfelől, hogy az áru ily védjegygyei való forgalomba hozatala által annak a jogait és üzleti érdekeit sérti, a kinek védjegye használtatott, vagy utánoztatott, és tudnia kell másfelől, hogy a közönséges vevőt az árú származása iránt tévedésbe ejti. A törvény idézett rendelkezése mellett kizártnak tekintendő, hogy a gondatlanságból elkövetett cselekmény miatt a tettes bűnvádi felelősségre vonattathassék és pedig annál kevésbé, mert azok a büntetendő cselekmények is, melyeket nem a btk., hanem egyéb törvények határoznak meg, a btk. rendszere alapján birálandók el, és ebből kifolyólag a btk. 75. tj-a értelmében valamely gondatlanságból okozott jogellenes cselekmény ímint vétség i miatt a tettes csak az esetre vonható bűnvádi felelősségre, ha erről a vonatkozó törvény kifejezetten intézkedik, ily intézkedést azonban az 1890: II. t.-c. nem tartalmaz. Ezen elvi alapokból kiindulva: tekintettel arra, hogy vádlottak azzal védekeznek, hogy panaszos védjegyét nem ismerték s annak létezéséről tudomással nem bírtak; És tekintettel arra, hogy vádlottak azzal is védekeznek, hogy nem bírtak tudomással arról, miszerint a panaszos cég védjegyének utánzatával jogtalanul ellátott szeszt árulnak és a vádlottaknak ez a védekezése megcáfolva nem lett, a minek megcáfolása pedig annál is inkább szükséges leendett, mert a vádbeli vétség megállapithatásához, ellentétben a cégbitorlással, az objectiv jogellenesség nem elégséges s a praesumptio előtt helyet nem foglalhat; és tekintettel arra, hogy vádlottak a bizonyítás során beigazolták, hogy a vád tárgyává tett szesz-árut specialiter meg nem rendelték, hanem K. Gyula ügynök az N. 6. a. Facturában feltüntetett egyéb szeszárukkal együtt küldötte azokat el az ő üzletük számára a nélkül, hogy azok minemüsége és származásáról tudomással birtak volna, s ily körülmények között nincsen ok, a mely miatt vádlottaknak az a védekezése valónak el ne fogadtassák, hogy ők a szeszáruk megérkezésekor a palackok vignettáira nem is figyeltek, és végre tekintettel arra, hogy a kérdéses szesz-áru csak egy alkalommal jutott üzletükbe és akkor is csak 6 nagy és 6 kis palackkal, tehát kisebb mennyiségben, a mi szintén a mellett szól, hogy annak forgalomba hozatalánál bűnös szándék náluk fenn nem forgott: mindezeknél fogva a kir. Ítélőtábla a vád tárgyává tett szeszáru megrendeléseinek körülményeiből az általuk készletben tartott OG 83 és elárusított szesz mennyiségből vádlottak meg nem cáfolt védekezése mellett az, hogy vádlottak tudták volna, miszerint a kérdéses szesz a panaszos cég védjegyével, illetve annak utánzatával jogtalanul van ellátva, beigazoltnak nem találván, figyelemmel arra, hogy a jogsértő cselekmény gondatlanságból való elkövetése bűnvádi felelősség alá nem vonható, a kir. törvényszék felmentő Ítéletét helybenhagyta. A m. kir. Curia (189). évi február 28. 7,643. sz. a.i mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlottak az 1890. évi II. t.-c. 23. §-ába ütköző és e §. szerint büntetendő védjegybitorlás vétségében bűnösöknek kimondatnak és e miatt a btk. 92. §-ának alkalmazásával 30— 30 frt összesen 90 frt pénzbüntetéssel, esetleg 3—3 napi fogházzal büntettetnek. Egyetemleg köteleztetnek a «Societé anonyme de la distillerie de la liqueur Benedictine de TAbbaye de Fécamp» fécampi részvénytársaságnak 100 frt biróilag mérsékelt képviseleti költséget megfizetni stb.; magánvádló részvénytársaság feljogosittatik, hogy a jelen ítéletet a «Sopron» és a «P e s t e r L 1 o y d» című hírlapokban egyszeri beigtatással vádlottak költségén közzététethesse stb. Végül vádlottak üzlethelyiségében lefoglalt 9 darab liqueuros palackon levő védjegyutánzatok azokról eltávolíttatni és ennek megtörténte után az üvegek tartalmukkal együtt vádlottak részére, a magánvádló által bemutatott 2 drb. eredeti gyártmány pedig annak részére visszaadatni rendeltetnek. Végül a jelen ügyben keletkezett ítéletek az 1890. évi május 16-án 17,662. sz. a. kelt I. M. ministeri rendelet értelmében a kereskedelemügyi m. kir. minister úrral közlendők. Indokok: Az alsóbirósági ítéletben helyesen előadott tényállás szerint a vádlottak által B. testvérek cég alatt folytatott kereskedői üzletben 9 darab oly liqueuros palack találtatott, melyek mindegyike úgy külső alak, mint felszerelés szerint a magánvádló cég gyártmányának és különösen az 1884. évi VI. t.-c. értelmében a magyar korona területén a törvény oltalma alá helyezett, 1876. év óta belajstromozott védjegyének, a btk. 413. §-a, illetve az ezt helyettesítő 1890. évi II. t.-c. határozmányaival tiltott és az utóbb idézett t.-c. 25. §-a szerint minősülő utánzatot képezi. Megállapittatott továbbá, hogy a lefoglalt 9 üveg, azon 12 üveg küldemény maradványa, mely St.-Pöltenből G. J. cég által vádlottak üzletébe 1S87. évi július 20-án kelt számla mellett szállíttatott s a melyekből idő folytán egy üveg elfogyasztatott, két üveg és pedig ezek egyike már az 1890. évi II. t.-c. életbelépte utáni időben forgalomba tétetett, a többi ellenben az üzletben elárusitás céljából raktáron, illetve a kirakatban tartatott. A védjegybitorlás vétségének eme tárgyi elemei mellett vádlottakat e vétségben bűnösöknek ítélni kellett, mert jóllehet az utánzatok oly annyira csalékonyak, hogy felületes szemlélő általuk könnyen tévedésbe vitethetik, még sem vehető birói figyelembe vádlottak védekezése, mely szerint ők is tévedésben lévén, nem cselekedtek volna tudatosan, mert eltekintve a szóban forgó áru általános elterjedésétől, minek folytán az nemcsak kereskedői szakkörökben, hanem a nagy közönség körében is oly annyira ismeretes, hogy fel sem tehető, miszerint arról éppen vádlottak ne vettek volna tudomást; azt éppen kizártnak kell venni, hogy ők az áruk átvételénél azok minősége felől meggyőződést ne szereztek, s azoknak utánzott voltát ekkor, vagy pedig a raktáron és a kirakatban létük hosszú ideje alatt fel nem ismerték volna és pedig annyival inkább, mert az utánzatokon az « I m i t é » szó által ezen minőség nyiltan kifejezést nyert. A mennyiben pedig vádlottak a 26. alatt csatolt vagyoni bizonyítvány szerint 557 frt 18 kr. évi adót fizetnek, tehát oly kiterjedésű üzlettel birnak, melynek vezetéséhez magasabb értelmiség nélkülözhetetlen: azt sem lehet elfogadni, hogy ők az . 1 ni i t é» szó jelentőségét felfogni képtelenek lennének. Vádlottak által védelmül felhozott mentséget tehát elvetni és őket a vádbeli vétségben bűnösöknek ítélni kellett, a büntetés kiszabásánál súlyosító körülmény hiányában enyhítő ok gyanánt figyelembe venni kellett büntetlen előéletük mellett azt, hogy az utánzatokat kifejezetten meg nem rendelték, hanem azok a fentnevezett cég által egyéb árukkal együtt küldettek részükre, továbbá, hogy csak 1—2 üveget hozván forgalomba, figyelembe vehető kárt nem okoztak, stb. Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. (A pestvidéki kir. törvényszék felebbviteli tanácsának elvi jelentőségű határozatai.)* A szegényjogon perlekedő fél helyett a képviselő ügyvéd által lefizetett dijaknak az irodai átalányból leendő visszafizetése nem követelhető, mert az oly dijak, melyeknek jogossága vagy helyessége ellen a kötelezett fél a törvényszabta határidőn belül jogorvoslattal nem élt, vagy a melyeknek kifizetését birói felhívás nélkül, tehát önkényt teljesített, tévesen lefizetettnek vagy jogellenesen beszedettnek nem tekinthetők (E. 3. 1895). * Polgár József pestvidéki kir. tszéki biró úr kitűnő munkatársunk szíves igéretét bírjuk, hogy időnként a pestvidéki tszék. mint felebbezési bíróság elvi jelentőségi határozatait fogja rendelkezésünkre bocsátani, miért is köszönetet mondunk neki e helyütt. Kívánatos volna, ha a többi tszékek részéről is t. munkatársaink hasonló közleményekkel szerencséltetnének. A szerkesztőség.