A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 19. szám - A sommás ügyviteli szabályok egyes szakaszainak értelmezése - A budapesti büntető törvényszék fölállítása

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» li). számához. Köztörvényi ügyekben. A budapesti királyi Ítélőtábla 4. polgári határozata. A fe'folyamodási hatáskör megállapítása abban a kérdés­ben, hogy az igénykeresetnek a végrehajtás további folyamára felfüggesztő hatálya megszűnte? (az 1893. évi XVIII. t.-c. 214. íj-ához). T. Pálnak, S. Ármin és Ferenc ellen folytatott igényperében a végrehajtató az ügyiratokat a végrehajtás folytatása céljából a kiküldött végrehajtónak kiadatni kérvén : a budapesti V. kerületi kir. járásbíróság 1895 február 6-án 15,424. sz. alatt végzést hozott, melyben tekintettel arra, hogy az igényper tárgyalására egyik fél sem jelent meg s igy az igény­kereset halasztó hatályát elvesztette, a végrehajtató kérelmének helyt adott. E végzés ellen az igénylő részéről kellő időben beadott felfolyamodás a királyi ítélőtáblához terjesztetett fel. A budapesti kir. ítélőtábla (1895 április hó 9-én 2,415. sz. alatti hozott határozatával kimondotta, hogy: a jelen ügyben használt felfolyamodás felett a határozat­hozatal az 1893: XVIII. t.-c. 214. utolsó bekezdése értelmében a kin. törvényszék hatásköréhez tartozik, mert a felfolyamodás az 1893 :XVIII. t.-c. szabályai szerint folytatott peres eljárás során hozott olyan végzés ellen irányul, melyben az mondatott ki, hogy a felfolyamodó által beadott igény­keresetnek a végrehajtás folytatását felfüggesztő hatálya megszűnt s a végrehajtás folytatása iránt csak ennek következményekép tétetik intézkedés; minthogy pedig az a kérdés, hogy az igény­kereset bir-e a végrehajtás folytatására halasztó hatálylyal, rend­szerint az igénykereset tárgyalására határidőt kitűző végzésben, tehát a peres eljárás keretében nyer megoldást, önként követke­zik, hogy a halasztó hatály megszüntetése iránti rendelkezés is a peres eljárás keretébe tartozik, s ekként a kir. járásbíróságnak e tárgyban hozott végzése elleni felfolyamodás felett a határozat­hozatal az 1893:XVIll. t.-c. 214. §-ának utolsó bekezdése értel­mében a- kir. törvényszék hatásköréhez tartozik. A bndapesti kir. ítélőtábla 5. polgári határozata. Ujabb árverés esetében a két vételár közti különbözet meg­állapításának kérdéséhez (1881 : LX. t.-c. 186. §.). Özv. B„ Miklósnénak Sz. Mátyásné ellen folytatott végre­hajtási ügyében: A szentendrei kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság előzetes tárgyalás után 1894 szeptember 1-én 5,220. sz. alatt vég­zést hozott, mely szerint Verebes József korábbi árverési vevőt arra való tekintettel, hogy a korábbi, 1889. évi szeptember 16. napján megtartott árverésen az ingatlan 607 frton, az ujabbi, 1893. évi május hó 15-én megtartott árverésen pedig 700 frton adatott el, vételár-különbözet megfizetése alól felmentette. E végzés ellen végrehajtatónak s több érdekeltnek kellő időben beadott felfolyamodása következtében a kir. ítélőtábla 1895. évi április 9-én 2,519. sz. alatt a határozattárba felveendő következő határozatot mondotta ki: V. József késedelmes árverési vevő a 20 frt bánatpénzének elvesztésén felül még 16 frt 14 kr. vételárkülönbözet, 10 frt 20 kr. ujabb árverés kérelmezési és 33 frt 42 kr. árverés foga­natositási költséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe alatt meg­fizetni köteles, mert V. József alapárverési vevő az 1889. évi szeptember hó 16. napján megtartott árverésen a tótfalusi 738. sz. telek­jegyzőkönyvben 793. hrsz. alatt felvéve volt ingatlant az 1889. évi 16,098. számú árverési hirdetmény kapcsán megállapított ama feltétel mellett vette meg, hogy a vételár után az árverés napjá­tól kezdve 6% kamatot fizet, a végett tehát, hogy az 1893. évi 1,626. számú hirdetménynyel 1893. évi május hó 15. napjára ki­tűzött árverés felfüggesztessék, az általa megígért 607 frt vétel­árnak a bánatpénzül letett 20 frt levonása után fenmaradó részét, vagyis 587 frtot, ennek 1889. évi szeptember 16-tól 1893 május 15. napjáig járó 670 kamatját, a mi 129 frt 14 krt tesz és az ujabb árverés kérelmezéseért megállapított 10 frt 20 krt tartozott volna az 1881:LX. t.-c. 185. §-ának utolsó bekezdése értelmében megfizetni; minthogy pedig az árverési feltételeket egyáltalán nem teljesítő vevő előnyösebb helyzetbe nem juthat, mint az olyan vevő, a ki a feltételeket, habár késedelmesen is teljesiti, kétségtelen, hogy a z 1881 :LX. t.-c. 181. §-ának második bekezdése értelmében a korábbi vevő által Budapest, 1895 május hó 12-én. megtérítendő különbözet megállapításánál az őt terhelő lejárt kamatok is számításba veendők. Ehhez képest tekintve, hogy korábbi vevő a 607 frt vételárból az árveréskor bánatpénzül letett 20 frton kivül mit sem fizetett, őt az újabb árverés napján 587 frt tőkét és ennek 1889 szeptember hó 16-tól 1893 május 15-éig, vagyis 3 év és 8 hóra járó 129 frt 14 krnyi 6°,',, kamata, összesen tehát 716 frt 14 kr. terhelte; minthogy pedig az ujabb árverésen a fenn körülirt ingatlan csak 700 frton adatott el, a korábbi vevő által megtérítendő különbözet 16 frt 14 krban megállapítandó s ennek és az 1881: LX. t.-c. 185. §-a utolsó bekezdése értelmében általa viselendő 10 frt 20 kr., újabb árverés kérelmezési és 33 frt 42 kr. árverés foganatositási költ­ségnek megfizetésére az idézett t.-cikk 186. §. harmadik bekezdé­séhez képest kötelezendő volt. A kolozsvári kir. ítélőtábla 2. számú polgári teljes ülési döntvénye. Az 1868. évi LTV. t.-c. 588. §-a alapján a peressé vált hagyaték biztosításának elrendelésére abban az esetben, ha a kereset a kitűzött határidő alatt beadatott, az örökösödési per bírósága, vagy a hagyatéki ügyben eljárt bíróság bir-e hatás­körrel ? (Az 1,030/92 I., 1,665/941., 4,019'94 í. és 1,040/95 1. számokhoz.) Határozat: Az 1868: LIV. t.-c. 588. §-a alapján a peressé vált hagyaték biztosításának elrendelésére abban az esetben is, ha a kereset a kitűzött határidő alatt beadatott, nem az örökösödési per bíró­sága, hanem a hagyatéki ügyben eljárt biróság illetékes. Indokok: Az 1868: LIV. t.-c. VII. fejezetében foglalt rendelkezések szerint, mindazon intézkedések megtétele, melyek birói beavat­kozás esetében a hagyatéki ügyek folyamatba tételére, lejártatá­sára és a hagyatéki vagyon előleges biztosítására szükségesek, álta­lános megjelöléssel, a «biróság<> ügykörébe utaltattak. Hogy a «biróság» elnevezése alatt a felsorolt teendők tekintetében a hagyatéki biróság értendő, ehhez kétség nem férhet. Az idézett törvény 588. §-ának rendelkezése szerint is a peressé vált hagyaték biztosításáról az általánosságban megneve­zett «biróság» gondoskodik. Tekintve, hogy a hagyaték már a hagyatéki tárgyaláson ellentétes örökösödési igények érvényesítése által peressé váltnak tekintendő s nem szenvedhet kétséget, hogy ily esetben a hagya­téki ügyben eljáró biróság a hagyaték biztosítása iránt intézkedni tartozik, tekintve, hogy a biróság e gondoskodásra az 588. {5 szerint mindaddig kötelezve van, mig az örökség átadása jogérvényes ítélettel nem eszközölhető, tekintve, hogy az esetben, ha az 588. § a VII. fejezetben a hagyatéki biróság megjelölésére általánosságban is ismételten használt «bíróság* alatt mást, mint a hagyatéki bíróságot akart volna érteni, ezt külön megjelölte volna, de az 562. § szerint is a 37. §-ban emiitett bíróságra kifejezetten csak mint az örökö­södési perben illetékes bíróságra történik hivatkozás, tekintve, hogy az 590. £-ban foglalt az a rendelkezés, hogy a kereset be nem adása esetében az örökség birói átadását az örökösödési per bírósága eszközli, mint kivételes intézkedés, külön kifejezett rendelkezés nélkül nem foglalja magában a hagyaték biztosítására vonatkozó hatáskörnek a hagyatéki bíróságtól való elvonását, tekintve, hogy az 1868: LIV. t.-c. 568. §-ának ama rendel­kezéséből, mely szerint a hagyaték előleges biztosításáról a hagya­téki biróság gondoskodik, a különösen figyelmet érdemlő sürgős­ségi okok tekintetbe vételével okszerűen következik, hogy a hagya­téki vagyon biztosításáról a hagyaték peressé válta esetében is a hagyatéki biróság köteles gondoskodni; mert ez van abban a helyzetben, hogy a szükséges biztosítási intézkedéseket késedelem nélkül megtehesse és mert e mellett az a célszerűségi szempont is szól, hogy a rendszerint a hagyatéki biróság területén levő hagyatéki vagyon biztosítása, kezelése és ezzel összeíiiggő teendők teljesítése a hagyatéki biróság által tetemes költség kíméléssel foganatosítható, tekintve, hogy a kir. Curiának 1884. évi 1,475. számú hatá­rozatában is kifejezést nyert az a birói gyakorlat sem hagyható figyelmen kivül, mely szerint «a peressé vált hagyaték biztosítására szolgáló intézkedések megtételére a hagyatéki biróság illetékes

Next

/
Oldalképek
Tartalom