A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 19. szám - A sommás ügyviteli szabályok egyes szakaszainak értelmezése - A budapesti büntető törvényszék fölállítása

74 A JOG még akkor is, midőn az örökösödési per lefolytattatott és annak megújítása iránti eljárás tétetett folyamatba,» tekintve, hogy most már attól az iránytól sem lehet a fenforgó kérdés elbírálásánál elzárkózni, mely az 1894: XVI. t.-cikkben nyert kifejezést és mely szerint a hagyatéki ügyekben felmerülő összes teendők, a 91. § szerint a peressé vált hagyaték biztosítására vonatkozó intézkedések megtétele is, az örökösödési ügyre illetékes bíróság hatáskörébe utaltattak, tekintve végre, hogy a hagyatéki bíróságnak a hagyaték biztosítására vonatkozó hatásköre a felhozottak folytán abban az esetben sem szenvedhet változást, ha a kereset a záros határidő alatt beadatott; mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy: az 1868: L1V. t.-c. 588. § alapján a peressé vált hagyaték biztosításának elrendelésére abban az esetben is, ha a kereset a kitűzött időben beadatott, nem az örökösödési per bírósága, hanem a hagyatéki ügyben eljárt bíróság az illetékes. Kelt Kolozsvárott, a kir. ítélőtáblának 1895 április hó 9. napján tartott teljes tanácsülésében. Hitelesíttetett a kir. ítélőtáblának 1895. évi április hó 27-én tartott teljes tanácsülésében. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Abból, hogy az I. fokú bíróságnak azon ítéleti rendelkezésében, mely szerint alperes eladó az előre kifizetett vételárnak visszafizetésére köteleztetett, felperes vevő is megnyugodott, nem lehet következtetni azt, hogy utóbbi ezen ténye által a vételügylettől ö maga is elállottnak tekintendő, mert azon Ítéleti rendelkezés csak az előbbi állapotot állította helyre, és vevő nincs megfosztva attól a jogától, hogy az adott vételár visszavétele mellett a szerződéstszegő alperestől a teljesítés helyett a keresk tv. 353. §-a és 356 §. 2. pontja alapján kártérítést követelhessen. Az írásbeli szerződéssel egyidejűleg történt szóbeli megállapodás az okirat bizonyító tartalmával szemben figyelembe nem jöhet. A bajai kir. járásbíróság, mint keresk. bíróság (1893. év május hó 1-én 3,776. s z. a.) dr. Hermann Adolf ügyvéd által képviselt K. Benő felperesnek dr. Kobelrausch József ügyvéd által képviselt Tr. Zsigmond alperes ellen 26 í frt és jár. iránti sommás perében következőleg itélt: Alperesi viszonkeresetnek is hely adatván az esetre, ha felperes leteszi a főesküt, hogy alperessel nem abban állapodtak meg, miként alperes a 20 mm. rozsot 1889. évi augusztus l-ig csak az esetben tartozik szállítani, ha az apjával közösen birt vetésből ily mennyiségű rozsot kap, továbbá arra a 15 frtot nem az esetre adta alperesnek, ha még 20 mmázsán felül lesz rozstermése, azt neki adja el, ügy alperes köteleztetik felperesnek ez által kiszolgáltatandó 85 frtos váltó átadása mellett 146 frt 25 kr. tőkét stbt megfizetni, ha azonban felperes a 85 frtos váltót alperesnek át nem adja, az esetben köteleztetik alperes felperesnek 61 frt 25 kr. tőkét stbt. megfizetni. Erdekében áll tehát felperesnek ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt az eskütétel iránti készségét bejelenteni, és azt a kitűzendő határidőben le is tenni, mert a menynyiben az esküt leteszi arra, hogy alperessel nem állapodtak meg abban, miként alperes a 20 mmázsa rozsot 1889. évi augusztus hó l-ig az esetben tartozik szállítani, ha az apjával közösen birt vetésből ily mennyiségű rozsot kap, de nem teszi le arra, hogy a 15 frtot nem az esetre adta alperesnek, ha még 20 mmázsán felül lesz rozstermése, azt neki adja el, felperes által alperesnek kiszolgáltatandó 85 frtos váltó átadásakor köteleztetik alperes felperesnek 140 frtot stbt. megfizetni, ha azonban felperes a 85 frtos váltót alperesnek át nem adná, ez esetben köteleztetik alperes felperesnek 55 frt tőkét stb. megfizetni. Erdekében áll tehát felperesnek ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt az esküre jelentkezni és azt a kitűzendő határidőben le is tenni, mert a mennyiben felperes leteszi a főesküt arra, kogy a 15 frtot nem az esetben adta felperesnek, ha még 20 mmázsán felül rozstermése lesz, azt neki adja el, de nem teszi le arra, hogy alperessel nem állapodtak meg abban, miként alperes a 20 mmázsa rozsot 1889. évi augusztus l-ig az értelemben tartozik szállítani, ha apjával közösen birt vetésből ily mennyiségű rozsot kap: felperes által alperesnek kiszolgáltatandó 85 frtos váltó átadása mellett köteleztetik alperes felperesnek 105 frt 25 kr. tőkét stbt. megfizetni; ha felperes a 85 frtos váltót alperesnek át nem adja, az esetben alperes köteleztetik felperesnek 20 frt 25 kr. tőkét stbt megfizetni; érdekében áll tehát felperesnek ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt az esküre jelentkezni és azt a kitűzendő határidőben le is tenni, mert a mennyiben felperes a fentszövegezett eskük egyikét sem tenné le, felperes által alperesnek kiszolgáltatandó 85 frtos váltó átadása mellett köteleztetik alperes felperesnek 140 frt tőkét stbt. megfizetni; ha azonban felperes a 85 frtos váltót alperesnek át nem adja ezen esetben köteleztetik alperes felperesnek 15 frt tőkét stbt. megfizetni stb. Indokolás: A B) alatt csatolt kötlevél aláírását s ezzel azt, hogy 20 mm. rozsnak 4 frt 25 krjával 1889. évi augusztus hó l-ig leendő szállítását elvállalta, hogy felperestől a kötlevélben kitüntetett 85 frtot és foglalókért 15 frtot összesen 100 frtot felvett, s hogy még további 5 mm. rozsnak 5 frt 20 krjával a kitüntetett határidőben leendő szállítására magát kötelezte, alperes beismerte. Ezen beismeréssel szemben alperes azzal védekezik, hogy a rozs szállítására nézve közte és felperes közt oly szóbeli megállapodás jött létre, miként a 20 mmázsa rozsot csak az esetben köteles a kötlevélben kitüntetett határidőig szállítani, ha apjával közösen birt vetésből ily mennyiségű rozsot kap, s a 15 frtot azon célrakapta, hogy a mennyiben 20 mmázsánál több rozsot kapna, azt senki másnak csak felperesnek szállítja. Habár ezen feltétel a kötlevélbe felvéve nem lett, de minthogy az írásbeli szerződés mellett létrejött szóbeli szerződés törvénykezési gyakorlatunk szerint a feleket kötelezi, alperesnek a fenti szóbeli szerződés létrejöttére irányuló bizonyítást meg kellett engedni. Ha valónak bizonyul alperesnek azon állítása, hogy a fenti szóbeli megállapodás közte és felperes közt létrejött, tekintve, hogy felperes maga sem állítja, hogy alperesnek atyjával közösen birt vetésen az eladott mennyiségű rozstermése volt, alperes az eladott rozsot szállítani köteles nem volt, hanem ez esetben alperes csakis felperes által részére kifizetett összeget tartozik felperesnek visszafizetni. Minthogy alperesnek egyéb bizonyitéka nincs, általa kínált és felperes által elfogadott esküt mint egyedüli bizonyítási eszközt alkalmazni kellett. Alperes tagadja, hogy a 100 frtot foglaló fejében kapta felperestől. Habár a kötlevélben alperes azt igazolja, hogy 85 frtot foglaló fejében vett fel, de minthogy a kötlevél tartalmából és azon körülményből, hogy felperes nem vette tagadásba, hogy a 20 és 5 mmázsa rozs szállítása iránti szerződés a kötlevélbe nem ugyanazon időben lett bevezetve, s hogy a 20 mmázsa rozs szállítása ironnal és az 5 mmázsa rozs szállítása tentával van bejegyezve, kétségtelen, hogy az ironnal irt 85 frt foglaló a 20 mmázsa rozs szállítására lett nyugtatva, a tentával bevezetett 15 frt pedig az 5 mmázsa rozsra vonatkozik. A kötlevélben foglaló fejében csak 85 frtról tétetik említés, tehát ezen felüli 15 frt foglalónak semmi körülmények közt sem tekinthető, mert alperes tagadása ellenében felperes mivel sem bizonyította, hogy ezen 15 frt kifejezetten foglaló fejében adatott, de nem tekinthető a 85 frt sem foglalónak, s nem jöhet mint foglaló jogi elbírálás alá, habár ezen összeget alperes mint foglalót nyugtatta, mert ezen összeg a 20 mmázsa rozsnak 4 frt 25 krjával szállítása végett adatott, a vételár pedig kiteszi a 85 frtot; már pedig tekintve, hogy a foglaló valamely szerződés létrejötte jeléül adatik, oly összeg, mely a vételárat megüti, foglalónak nem tekinthető, miből következik, hogy a 85 frt nem foglaló, hanem az eladott rozs vételárát képezte. — Ebből folyólag felperes az esetben is, ha alperest szerződésszegés terheli, ezen foglaló-kétszeresét nem követelheti, hanem a mennyiben alperes felperes kereskedői minősége és a kereskedelmi bíróság illetősége ellen kifogást nem tett, alperes irányában ezen az árkülömbözetből eredő kártérítésre van igénye. Az árkülömbözet meghatározásánál a bajai rendőrkapitányi hivatal által kiállított piaci árjegyzék volt alapul veendő. E szerint 1889. év július 31. és augusztus 3-ika közti időben a rozs ára 6 frt 30 kr. és 6 frt 20 kr. közt váltakozott, mi végből 1889. év augusztus hó 1-én a rozs piaci árát 6 frt 25 krban kellett megállapítani. Ezen árkülömbözet, mely a 25 mmázsa rozs vételára és piaci ára közt mutatkozik, felperes részére az esetben ítélhető meg, ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy alperessel nem állapodtak meg abban, miként alperes a 20 mm. rozsot 1889. aug. l-ig csak az esetre tartozik szállítani, ha az apjával közösen birt vetésből ily mennyiségű rozsot kap és arra, hogy a 15 trtot sem az esetre adta alperesnek, ha még 20 mmázsán felül lesz rozstermése, azt neki adja el, mert ezáltal alperes azon állítása, hogy a szállítás oly feltételtől lesz függővé téve, mely önhibáján kivül be nem következhetett, meg van cáfolva. Az árkülömbözet összege 20 mm. rozs után 4 frt 25 krjával, 5 mm. rozs után 5 frt 20 krjával számítva a 6 frt 25 kr. piaci árral összehasonlítva 46 frt 25 krt tesz ki, mely összeg az eskü letétele esetén felperesnek kártérítés címén megítélendő volt. De ha alperesnek azon állítása, hogy felperes és közte azon megállapodás jött létre, hogy alperes a 20 mm. rozsot 1889. aug. l-ig csak az esetben tartozik szállítani, ha az apjával közösen birt vetésből ily mennyiségű rozsot kap, az által, hogy felperes erre az esküt le nem teszi, valónak bizonyul, de azon alperesi védekezés, hogy a 15 frtot az esetre adta felperes, hogy ha még 20 mmázsán fölül lesz rozstermése felperesnek adja el, az által, hogy felperes ezen körülményre az esküt leteszi minden alapot nélkülöz, felperesnek csak az általa megvett 5 mm rozsnak 5 frt 20 kr. vételára és az 1889. aug. 1-én volt piaci ára közt mutatkozó 5 frt 25 kr. árkülömbözet volt megítélhető. De viszont ha felperes az emiitett ténykörülményre teszi le az esküt, de az utóbbi ténykörülményre nem, ez esetben felperesnek a 20 mm. rozs 4 frt 25 kr vételára és 6 frt 25 kr. piaci ára közti árkülömbözet volt megítélendő. Ha azonban felperes az ítéletben szövegezett eskük egyikét sem tenné le és igy valónak bizonyulna az, hogy közte és felperes közt a védekezésben előadott megállapodás létre jött, felperesnek kártérítéshez igénye nincs, mi végből ez esetben kártérítés részére meg nem ítélhető. Alperes beismeri, hogy felperestől 100 frtot kapott a rozs eladása folytán és minthogy alperes maga beismeri, hogy rozsot