A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 18. szám - Moral insanity, büntető jogszolgáltatás és világnézet

A J Hadd érezze azt is, hogy a becsület nagy vagyon, melyre a községi hitelszövetkezet, még akkor is, ha más vayyona nincs, hitelezni fog. Hadd lássa, hogy az elesett becsületes emberek újra talpra állanak. Hadd érezze végre azt, hogy hazánkban nem a felekezeti és nemzetiségi izoláltság azon út, melyen haladni kell, hanem az : ha minden nemzetiség egyetértéssel, a közös jólét fokozásával a hazának, egyházának és nemzetiségének derék polgárokat nevel, kik vállvetve működjenek egymás javára, boldogitására és hogy a közöttünk rosszindulattal támasztott félreértésekből eredt ellenségeskedé nek csiráját is kiirthassuk. Ezeket kell a szövetkezetek útján elérnünk. Mai társadalmunkon épült fel az államrend. Mai társadalmunkon nyugosznak a vallási tanok. A mai társadalom keretén belül lehet a különböző vallásuaknak egymás mellett egyetértésben megélni. A mai társadalom alapja az egyén anyagi és erkölcsi jólétének. Ha ezt a mindenek alapját képező társadalmi rendet megdönteni engedjük, kiesik talpunk alól a biztos alap és bekövetkezhetik egy mindent fölforgatni törekvő chaos, melyből a kibontakozás módját nem láthatja előre senki. Döngetik a mai társada'om kapuit az anarchisták és socialisták fegyelmezetlen tömegei. Ügyelnünk kell, hogy rést ne találjanak. Évezredek óta fennálló társadalmi rendünket komoly veszély fenyegeti. Egyik-másik, eddig hatalmas támaszoszlopa ingadozik s veszélyezteti az egész épület fenmaradását. Támadt e veszély abból, mett az összes európai államok elnézték, hogy a közérdek leple alatt sokszor az uralkodó osztály vagy osztályok éidekei nyertek csak kielégítést. így történhetett meg az hogy egész Európában a társadalmak kebelén belül oly óriási aránytalanságok merülhettek fel, hogy óriási tőkével szemben ma a teljesen vagyontalanok nagy tömege áll. Azon téves közgazdasági elv volt ennek szülőanyja, mely szerint a vagyonos osztály azt hitte, hogy az ő vagyonosodása gyengül azáltal, hogy a munkás is némi biztos vagyonra tesz szert. Kihasználta tehát a munkásosztályt; ennek tulajdonitandók a munkaszünetek és ezt a szomorú helyzetet zsákmányolják ki a lelketlen agitátorok, a kik nálunk az Alföldön a munkásmozgalmakat scenirozzák. Megvan a baj világszerte, nemcsak nálunk. Orvosolni kell azt, ha a mai társadalmi rendet fenn akarjuk tartani. A sociális kérdést békésen kell megoldani. Oda kell hatni minden tényezőnek, hogy ezen nálunk és a világ piacán mindenütt létező nagy aránytalanságok megszüntettessenek; | TÁRCA. Morál insanity, büntető jogszolgáltatás és világnézet* * A iijogi) eredeti tá reája, Irta: Dr. BENEDIKT MÓRIC egyetemi tanár Bécsben. Két alaptörvény uralja az egészséges lelki életet. Az egyik igy hangzik: A különböző lelki functiók, ugyanis a szellemi és az érzelmi tevékenység, ép ugy, mint az akarat nyilatkozása, elválaszthatlanul összeköttetésben vannak egymással és függnek egymástól. A második szerint: A külömböző szellemi, érzelmi és akarati erők hajlandóság s ennélfogva fejlődésük tekintetébsn is az önállóság magas fokával birnak. Az erkölcsi érzés és az erkölcsi érzelmek összesége iránti hajlam is a lelkiismeret — morális eszesség — alakjában nagy önállósággal bir, s ennélfogva annak fejlődése is egyenlő szellemi és akarati hajlandóság és fejlődés mellett bizonyos fokig önálló. Kétségtelen tény, hogy a mint magasfoku hajlandóság létezik az erkölcsi fejlődés iránt — «nemes jellemek* — ép ugy előfordul a rossz vagy visszás erkölcsi hajlam — az úgynevezett «gonosztevő természetekben» -- a mely még a legjobb nevelés által a szó legtágabb értelmében véve sem egyenlíthető ki és a mely kedvező viszonyok és körülmények között társadalomellenes és társadalomsértő tettekhez vezet, továbbá hogy az akaraterő és magas szellemi fejlettség az ilyen cselekmények elősegítéséhez még hozzájárulhatnak is. A «természet» szóba a nyelvkiíics a nép mély bölcseségét rakta le, a melyet a művelt osztályok oly későn s kevéssé szívesen ismertek el. Az ember mint társadalmi lény, erkölcsi lény és az erkölcsi törvények a társadalom tartalmának legfontosabb részét * A nagyhírű tudósnak igéretét birjuk ho;,'y lapunkat gyakrabban íogja dolgozataival szerencséltetni. A szerkesztőség. útját kell vágni annak, hogy azok a jövőben fejlődésre módot találjanak. Mai társadalmi rendünk mellett szükségünk van fokozatokra. Ezeket megszüntetni senki sem akarja. De ügyelnünk kell arra, hogy e fokozatok ne essenek egymástól nagyon távol, nehogy a haladási vágy és törekvések elé akadályokat gördítsenek. Ha a mai társadalmat újabb ezredévekre biztosítani akarjuk, arra kell ügyelnünk mindnyájunknak, gazdagnak mint szegénynek, hogy minden egyénnek része legyen a jövedelemben úgy, mint a munkában és művelődésben is. Kik ezt elmulasztják, azok a társadalom fejlesztésére elvesztik befolyásukat. Általánosítani kell a jólétet annyira, hogy a társadalom zömét sem a nagy vagyonú latifundiumok tulajdonosai, sem az anarchikus és socialistikus tévtanokkal könnyen megmételyezhető teljesen vagyontalan proletárok ne képezzék, hanem a közepes vagyonú szakképzett földművesek, iparosok, kereskedők és honoratiorok. Ha ezt a mai társadalom keretén belül sikerül elérni, meg van oldva a sociális kérdés hosszú időre. Ha nem sikerül: a sociális kérdés Damokles-kardként függ mindig felettünk. Eltűnt az az idő, mikor forradalmakat tűzzel-vassal vívnak meg. Ma már csak a munka forradalmát ismerjük el jogosultnak. Ha szövetkezeteink útján nem javítjuk munkásainkat és magunkat, ha a tőkés a kisiparost és munkást ellenségének tekinti, ha a hivatalnok a vagyontalan munkakeresővel restell kezet fogni vagy a gazdag rokon a szegény atyafival az utcán karöltve szégyenli végig menni: szaporodni fognak a munkaszünetek és tárt kapun fognak közénk is beözönleni és beékelődni az anarchikus és socialistikus tévtanok eszméi. Ma már nem az az erős állam, mely egyes vezérférfinak óriási jövedelmet, javadalmat és befolyást tud biztosítani, de elnézi, hogy a nagy tömeg nyomorban sínylődik ; hanem az az erős ország, mely tudja és akarja is az egész tömeg jólétét fokozni, az ország egész népességének javát előmozdítani. Azt akarjuk, hogy hazánk ezen irányban fejlődjék és ezen irányt megjelöli számunkra a velünk közlött szövetkezeti törvényjavaslat. Ezt általánosságban jónak és viszonyainknak megfelelőnek tartjuk". Mindazonáltal szükséges, hogy egy pár, általunk tévesnek tartott §-ra megjegyzéseinket megtegyük: képezik és ezen erkölcsi tartalomnak megvédése minden sérelem ellen a büntető jogszolgáltatás feladata. Azon emberek lelkiállapotát, a kik a természettől hajlamuk folytán arra vannak itélve, hogy adott alkalmakkor társadalomellenesen cselekedjenek: a «Moral insanity, folie morale, sittlichcs Irresein» szerencsétlen kifejezésekkel jelölték meg. Ezen elnevezések a különböző nyelveken azért szerencsétlenek, mert egy betegség téves fogalmát vitték bele egy erkölcsi állapot fogalmába. Hogy ugyanis erkölcsi tébolyodottságról lehessen szó, ahhoz a téboly minden tulajdonképeni formáját, mint az őrültséget, örjöngést, bolondságot, zavarodottságot, hülyeséget, melancholiát képzetekkel és nehézkórral egybekötött elmezavart ki kell küszöbölni. Mert az ezen utóbbi beteges állapotokból származó társadalomellenes cselekmények már nem esnek a szorosan vett erkölcsi téboly fogalma alá. Leginkább félreértetik a vele született hülyeség és történik vele visszaélés, mint a társadalomellenes és társadalomsértő cselekmények állítólagos alapja. Számtalan, a közepesnél kisebb szellemi tehetséggel biró egyének a magasabb társadalmi osztályok közül lettek, ha büntetendő vagy erkölcstelen cselekményt vittek végbe, értelmetlen orvosok által mint erkölcsi tébolylyal terheltek, mint «beszámithatlan» állapotúak, azaz nem büntethetők kijelentve, és vonattak el a büntető jogszolgáltatás alól. Ekkép szomorú «osztályos jogszolgáltatás* fejlődött ki, a mely némely országban, sajnos, a hatalommal rendelkező osztályoktól védve és előmozdítva bsz. Hogy veleszületett hülyeség a legnemesebb gondolkozás és a legnemesebb cselekvési ösztönnel lehet egybekötve, azt Grillparzer a lélekismére nézve úttörő elbeszélésével «A szegény muzsikus» kimutatta. A hülyeség a bűnre és bűnlettre nyomja bélyegét, de azoknak nem képezi forrását. Ha ezen kifejezés helyett: «veleszületett és szerzett erkölcsi tébolyodottság>> azt a kifejezést: veleszületett és szerzett «romlottság» választjuk, ugy mindjárt korlátozva lesz a tere az öntudatlan és tudatos tévedésnek. Ha egyszer meg van állapítva, hogy bizonyos büntetendő cselekmény a megnevezett beteges állapotok egyikéből ered, akkor a büntető jogszolgáltatás az illető egyénekkel való elbánást más társadalmi befolyási köröknek engedi át. Oly cselekmény forogván azonban fenn, amely veleszületett