A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 18. szám - Moral insanity, büntető jogszolgáltatás és világnézet

A JOG 139 Az alapitókra semmi szükség nincs s általában a 2-ik pont sok félreértésre adhatna okot. 1 la megköveteljük, hogy a szövetkezetet alapító három magánegyénnek elegendő biztosítékot nyújtó fekvő vagyonuk vagy rendes jövedelmük legyen, ezzel kimondtuk azt is, hogy csak jómódú emberek alapithatnak hitelszövetkezetet és föld művesek, munkások, földhöz ragadt napszámosok nem ; pedig ezek számára kellenek azok, Nem szabad a vagyontól tenni függővé az alapítást, mert ekkor hivatásszerű alapítók fognak előállni, a kik feddhetetlen jellemöket és vagyoni állásukat majd megfizettetik. Cseberből vederbe jutnánk. A 4. és 5. §-ok és az erre vonatkozó többiek kihagyan­dók. A régi visszaélések megszüntetése célja az új törvény­javaslatnak. De nem szabad azért a szövetkezetek alapítását úgy megnehezíteni, hogy azzal a szövetkezeti eszme terjedését akadályozzuk meg. 10. §. A cégjegyzék-biróság kiküldöttjének jelenléte nem fel­tétlenül szükséges. Az alapítók hívják meg az alakuló köz­gyűlésre a cégjegyzék-bíróságot; az alakuló közgyűlés határo­zatképessége a cégjegyzék-biróság kiküldöttjének megjelenésétől független legyen. Ha a tervezet szerint marad e §., igen sok alakuló közgyűlés hiúsul meg, mert a kiküldött megjelenése sok költségbe és utánjárásba kerül, különösen megyei vagy országos központi szövetkezetek támogatásával létesítendő sző­ve kezet alakulásánál felesleges a kiküldött. 11. S­A fentebbiek alapján felesleges. 14. §. A törvény szabja meg az alakulás feltételeit. A cégbíró­ság csak arra ügyeljen, hogy azok betartassanak. Ellenkező esetben a cégbíróság az engedélyezés egy nemét fogja gya­korolni, épen azt, a mit ki akarunk kerülni. E szerint ez a §. is törlendő; mert a vagyonos emberek anyagi érdekeik elő­mozdítása cé'jából nem fognak hitelszövetkezetet alakítani és derék, becsületes, fedd hetién jellemű igazgató és felügyelő lehet a vagyontalan, szegény ember is. Épen az ellentéteket akarjuk megszüntetni és ezzel csak kiéleznők azokat. Sem az állam, sem a pénzintézetek, sem más magántársulatok a vagyoni minősítést az állásokhoz nem kötik. Milyen absurdum azt például egy önsegélyző munkás-szövetkezet igazgatóságától megkívánni. 19. §. Fióktelepet az előleg és hitelegyletek ne állithassanak fel és így értelmezve, első bekezdésének második mondata módosítandó : «E kerület több községet csak akkor foglalhat magában, ha azok közigazgatásilag egyesítve vannak vagy köz­vetlen határosaka. Indokolás : Megesik, hogy közigazgatásilag nem egyesitett községek, megyék határszélén közelebbi érintkezésben állanak, mint a közigazgatásilag egyesitettek. A megyék határai sok helyen a folyók, melyeken a szomszédos községek kompokon 5—10 perc alatt érintkezhetnek, míg a közigazgatásilag egye­sitettek gyakran órányira vannak egymástól Lehetne talán plébániák, lelkészségek szerint is a kerü­letet megállapítani. A lelkész és tanító főtámaszai a szövetke­zeteknek. A raktár-, termelő- stb., a 2. §. 3., 4., 5., 6. és 7. alpontjai szerinti szövetkezetek fióktelepeket okvetetlen állit­hassanak fel; mert csak példát hozunk fel: Egy szövetkezet, mely tejet, sajtot, vajat, túrót, gyümölcsöt, vagy szatyrot, szőttest és más kereskedelmi árukat, házi iparcikkeket stb. állit elő, saját zsírjában fulladna meg, ha egy község határán tűi nem terjeszkedhetnék. Helyes, hogy előre megjelölje működési kerületét, de azt az alapszabályok vagy a közgyűlés állapítsák meg, hogy a fiókot bejelenteni legyen köteles űgy a székhely, mint a fiók­telep cé 'bíróságánál. 23. §. 2-ik bekezdése ellentétben áll a 40. §-al ; ezért a 23. §. 2-ik bekezdése törlendő. Korlátolt felelősségű szövetkezeteknél káros ez. Gyakran csak azért vesznek űj üzletrészeket, hogy a felelősség nagyobbodjék s így a hiteligények könnyebben kielégíthetők legyenek. Jobb ez és könnyebben keresztülvihető, mintha a felelősség nagyságát emelnék. így csak üzletrészt jegyeznek a már ismert feltételek mellett, úgy az alapszabályok módositandók és űj cégbejegyzés-hirdetés eszközlendő. 56. első bekezdés : «vagy községi hivatal» törlendő ; mert akár a járásbíróság, akár törvényszék, akár közjegyző hitelesiti az aláírásokat: fel nem tehető, hogy a hiányokra rá ne mutas­son. A községi hivatal erre nem lesz képes és igy sok hiányos cégbejegyzési kérés jutna a bíróság elé s ok nélküli munkát okozna. 62. §. egészen módosítandó a következő szövegezéssel: «Az igazgatóság minden évben a rendes közgyűlési jegyző­könyv kapcsán a tagok névjegyzékét az üzletrészek kitüntetése mellett bemutatni tartozik.» vagy szerzett romlottságból ered, úgy ez a büntető jogszolgáltatás számára képez feladatot, ép úgy mint az alkalomszerű bűnök ese­tében. Más szavakkal: A büntető jog alkalmazásának és annak képviselőinek főfeladata a harc a (tévesen morál insanitynek nevezett) veleszü­letett vagy szerzett romlottságból és az alka­lomszerű erkölcsi eltévedésből keletkezett cselekmények ellen. Ez a bűncselekmény-tudomány uj* irányának eredménye, amelynek megalapításán és fejlesztésén lélekismerő orvosok és minden nemstréber, Kantnak ~.\z ész kritikája* magaslatán álló jogászok közreműködnek. Látjuk, hogy a legtöbb esetben szándékos, vagy nem tudo­mányos zavartságból származott elferdités, ha azt . állítják, hogy az <uj» irány megbénítja a büntető jogszolgáltatás gyakorlását. Az uralgó zavarnak azonban, a melyet a beszámithatlanság szó okozott, el kell tűnnie a hivatalos tudományból és a törvényszéki termekből. Van a beszámithatlanságnak moral-filozófiai fogalma is, amelyet Kant és annak a ki nem mutatható ellentétek (antinó­miák), az akarat szabadsága és a determinismus tana után egy nyilt és becsületes tudósnak sem szabad bevinni a tudo­mányba. Van a beszámithatlanságnak egy második fogalma is, amely semmi mást nem jelent, mint a kérdést, hogy bizonyos büntetendő cselekmény tettese lehet-e a büntetőjogi elbánás tárgya vagy nem. Ha elmezavar vagy külső kényszerkörülmények forognak fenn, akkor a tettes nem tárgya további büntetőjogi elbánásnak; de ha romlottság vagy a kísértések ellenében ellentállás gyengesége, vagy le nem küzdött ösztönszerű ingerek képezik a törvény által tiltott cselekmények okait, az esetben a büntető bírónak kell eljárnia. A törvénykönyvek «beszámithatlanság<> kifejezésének tehát csak az utolsó értelem tulajdonitható. Ezen értelemnek megfelelnek az élet és jogszolgáltatás összes kívánalmai. A látszólagos ellentét nem a tanban fekszik, hanem az arra vonatkozó zavarban, mely a szak- és művelt körökben uralkodik és a nagy tömegbe is elterjesztetett. Ep oly kevéssé létezik ellentét az uj irány és bármely világ­nézet, materialismus, spirituálismus, vagy confessionalismus között. Bárhol akadtam kiváló gondolkodó főre a hivők közt, ezt a meggyőződést leltem, vagy könnyen reátérithettem. A genialis de Raets apát, a tudományos klerikálisok veze­tője Belgiumban és Aquinoi szent Tamás lelkes követője egyet­értését jelentette ki velem. Le Jeune-t, a hires belga törvényhozót, ki Belgiumban a klerikális párt tagja, a Marxplatz-i csavargók házában tett látogatásunk alkalmával, mely mély benyomást tett, mert meggyőződtem az élettani vizsgálat és nézet értékéről, szintén könnyen és néhány pillanat alatt meg tudtam győzni arról, hogy tanunk a természettudományok határain belül mozog, és hogy annak metafizikai dolgokhoz semmi köze. Egy hollandiainak, ki az antwerpeni congressuson (188ő-ben), vonatkozó tárgyalás alkal­mával magát emphatikus módon spjritualistának vallotta, magas dijat ajánltam fel az esetre, ha bebizonyítani tudná, hogy egyetlen s mely vonatkozás léteznék az előadott tan és bármely világnézet közt, de a dijat nem szedte be. Egy fiatal angol tudóst, kinek kételyei voltak, hogy mint «keresztyén» elfogadhatja e tanokat, szent Ágostonra utaltam. Hogy egyes tudósok nemtudományos módon, egészen szük­ségtelenül pl. «materialistikus» nézetekre támaszkodnak, hogy ismét mások a természettudományi (anthropologiai) kutatásoknak e téren való eredményeit túlbecsülik, annak oka gondolkodási módszerük tökéletlenségében fekszik; ezen hibák azonban az «irány» lényegét nem érintik. A tudományosság tekintetében legjelenté­kenyebb s legkomolyabb oppositiót az úgynevezett klassikus iskola fejtette ki Olaszországban. De mióta ezen iskola egyik vezetője, ugyanis Lucchini, munkatársa Zanardcllinek, a Kant-féle antinómiák álláspontjára érkezett el, azóta minden elvi külömbség a két iskola közt el van törölve, és maga Zanardelli sohasem ismert el ellentétet közte és az általam képviselt tanok közt, és ezen nézetének az olasz bün­tető törvénykönyv utolsó redactiója alkalmából kifejezést is adott. A hivatalos ellentállás akadémikus körökben is manap már csali Németországban és Ausztriában van meg, és itt a reactio­narius hatalmi körök befolyásának következménye, a melyek elő­szeretettel karolják fel a hamis «összmérhetleneket».

Next

/
Oldalképek
Tartalom